A propaganda (a latin propagare szóból = „terjeszteni”) az emberek befolyásolása azzal a bizonyos szándékkal, hogy az ítéletüket vagy cselekedetüket egy meghatározott irányba terelje. Olyan meggyőzési technikák összessége, hogy egy nézetet vagy ideológiát minden rendelkezésre álló eszközzel terjesszenek.
A propaganda célja általában bizonyos nézetek vagy szándékosan hamis információk terjesztése a közvélemény manipulálása érdekében.
Nem szabad összekeverni a reklámmal, annak ellenére, hogy néha olyan megfogalmazást alkalmaznak, mint a kereskedelmi vagy turisztikai propaganda. A hasonló jelentéstartalommal bíró fogalomként a reklám hirdetései a cégek által kereskedelembe bocsátott termékek és szolgáltatások ismertségét szándékoznak növelni a nagyobb profit elérése érdekében.
A történelemben és a jelenben egyaránt leggyakrabban a politikai kommunikáció használja, de egy vallás vagy szemlélet (felfogás) népszerűsítésére is alkalmazzák. A propaganda egyik fő problémája a tárgy (nézet) különböző oldalai (pluralizmus) bemutatásának szándékos elmulasztása. bélyegkép|jobbra|250px|Propagandaplakátok Magyarországon, Szegeden 2016-ban jobbra|bélyegkép|250px|A fiktív Soros-tervvel riogató, Nemzeti konzultációt hirdető plakátok a Fejér megyei Zichyújfaluban bélyegkép|jobbra|250px|A bevándorlók Kaliforniába költöztetését népszerűsítő plakát bélyegkép|jobbra|Plakát Kim Ir Szen fotójával Észak-Koreában
A szó eredete Maga a kifejezés latin eredetű. Eredetileg a szó a katolikus egyház 1622-ben létrehozott adminisztratív szerve, az úgynevezett Congregatio de Propaganda Fide nevéből származik. A szervezet tevékenységének középpontjában a nem katolikus országokban való hittérítés állt.
Az 1790-es évektől fogva a kifejezést a világi propagandatevékenységre is alkalmazták. A propaganda kifejezés negatív konnotációja a 19. század közepén alakult ki, amikor a politikai szférában használni kezdték.Diggs-Brown, Barbara: Strategic Public Relations: Audience Focused Practice. 2011. 48. o.
Fogalma, meghatározásai Csepeli György a propaganda lényegéről szólva abból indul ki, hogy: „Az emberi közlés – különösen az intézmények által szervezett és továbbított közlés – sohasem véletlenszerű, mindig szándékok, érdekek vannak mögötte. A közlőnek mindig valamilyen célja van a közleménnyel és ez a célba juttató akarat voltaképpen nem esik távol a »szaporítás, ültetés« kertészeti képétől”.
Típusai és módszerei A propaganda célja egy célcsoport meggyőzése, ennek érdekében készítői felhasználják a kommunikációval, viselkedéskutatással és pszichológiával kapcsolatos korszerű ismereteket. Maguk az információterjesztési stratégiák akkor számítanak propagandának, ha propagandisztikus üzenettel párosulnak. A propagandának több módszere is jól ismert:
Az argumentum ad hominem (latinul „személy elleni érvelés”, „személyeskedés”), vagy röviden ad hominem olyan érvelési hiba, amely a vitapartner személyét, tulajdonságait, vagy személyes érdekeit veszi célba, esetleg cselekedeteit, szavait használja fel vele szemben, gyakran elvonva a figyelmet arról, amit a másik fél állít. A félelemre való rájátszás, az érzelmek, személyes érdekek és a pánik kihasználása elterjedt propagandafogásnak számít. Előfordul, hogy a megfoghatatlan fenyegetést egyetlen, démonizált személyhez kötik, a veszélyesnek tartott politika erőhöz egy ismert arcot társítanak. A sztálini Szovjetunióban Trockijt vádolták valamennyi ellenzéki, rendszerellenes tevékenység szervezésével, és ez az elfogult Trockij-kép szolgálhatott George Orwell író számára mintául egyik közismert irodalmi karaktere, a fiktív Emmanuel Goldstein alakjának megalkotásakor. Újabban több publicista is felhívta a figyelmet az Oszáma bin Láden és Goldstein közötti párhuzamosságra.Osama and Goldstein by William L. Anderson, LewRockwell.com, 19 September 2001. Magyarországon a harmadik Orbán-kormány Soros György ellen folytatott kampányát hasonlították egyesek az Orwell-regénybeli állami kampányhoz.Kiverte a biztosítékot a kormány legújabb plakátkampánya – Magyar Nemzet, 2017. július 3. (A 2015-ös menekültválságtól kezdve a Fidesz-KDNP vezette magyar kormány hosszabb időn keresztül, folyamatosan és intenzíven kampányolt a magyar ellenzék és az Európai Unió vezető politikusai, valamint a háborúk elől menekülő emberek ellen.Kovács Bendegúz, Czinkóczi Sándor – Megtaláltuk az embert, aki a hangját adta a Gyurcsány Showhoz (444.hu, 2023.07.22.)Forgács Iván, Balassa Tamás - Gigantmánia / Bekebelezi a Fidesz a plakátpiacot: az állam hirdet, a NER-háló kasszíroz (Népszava, 2022.02.27.) 2016-ban népszavazást is tartott a közel-keleti és afrikai bevándorlók letelepedésével kapcsolatban.Herczeg Márk - Totális háború a valóság ellen (444.hu, 2018.03.26.)) A náci kártya, más szóval Hitlerrel való párhuzamba állítás (reductio ad Hitlerum) széles körben alkalmazott retorikai fogásnak számít, mely alkalmas a vitapartner vagy a más véleményen álló politikai erő megbélyegzésére. (A „nemzetiszocialista” terminus helyett – Sztálin nézőpontjának megfelelően – a „fasiszta” vagy „hitlerista” kifejezés vált elterjedtté, így a politikai közbeszédben a nácizással egyenértékű a fasisztázás.) A módszer logikai hibái ellenére alkalmas arra, hogy az alapján vessenek el egy elképzelést vagy tevékenységet, hogy azt a nemzetiszocialisták is magukénak vallották. Egyes politikai döntések esetében vagy nagy veszteséggel járó háborúknál a mindenkori véleményformálók nagy hangsúlyt fektetnek az ellenség démonizálására, dehumanizálására, az atrocitások felnagyítására. Szinte minden történelmi korból adódhat példa: a Magyarország elleni 1521-es török támadást például Behram csausz – a valóságban meg nem történt – meggyilkolásával vagy megkínzásával magyarázták. Valótlan állítások tényekkel való szándékos keverése, melynek célja a széles tömegek félre tájékoztatása, valamely fél lejáratása. Például a második világháborút követően a szovjet propaganda úgy állította be a Képes Figyelő hasábjain Krudy Ádám egykori kassai repülőtér-parancsnok visszaemlékezéseiben a kassai bombázást, mintha azt egyértelműen beazonosított német gépek követték volna el, holott a valóságban nem sikerült teljes bizonyossággal megállapítani a támadó bombázók felségjelét. A feltételezések alapján szovjet, vagy román gépek voltak.
Alapjai bélyegkép|jobbra|400px|A háború borzalmai (Les misères de la guerre). Jacques Callot metszete bélyegkép|jobbra|200px|A brit egységek 1770-es támadása öt amerikai életét követelte. Az összecsapást a gyarmati lakosság a súlyos elnyomás bizonyítékának hozta fel és bostoni mészárlásként emlegette
A propaganda kezdetei elválaszthatatlanok a mindenkori vezető réteg legitimáló szándékaitól és a politikai nyilvánosság megszületésétől. Az ókorban nagy számban keletkeztek mind képi ábrázolások (szobrok, emlékművek, éremveretek), mind irodalmi művek (dicsőítő versek, dalok), melyek az uralkodó vagy az elitcsoportok melletti kiállásra és az ellenséggel szembeni harcra buzdítottak. Az I. Dárajavaus perzsa király Kr. e. 520 körül keletkezett behisztuni feliratát is korai propagandaterméknek tekintik.Nagle, D. Brendan – Burstein, Stanley M.: The Ancient World: Readings in Social and Cultural History. Pearson Education, 2009. 133. o.
A politikai propaganda megszületésének a késő középkort és a kora újkort tekintjük, amikor egyrészt létrejött egy korábbinál szélesebb világi értelmiségi réteg, másrészt megjelent a könyvnyomtatás.A nyomtatott röplapok 1480-as évekbeli jelentőségéről árulkodott, hogy III. Frigyes német-római császár Strassburg városának írt levelében megtiltotta Hunyadi Mátyás nyomtatványainak a terjesztését. Fraknói Vilmos: Mátyás törekvései a császári trónra. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, 1914. 84. o. Utóbbinak a röplapok, pamfletek és az első újságok révén óriási véleményformáló ereje volt, hasonlóan a metszetekhez és a nyomtatásban terjedő térképekhez. A korábban többnyire dinasztikus céllal alkalmazott propagandát a 16–17. század vallási és ideológiai küzdelmei tették a mindennapok részévé: egyfelől katolikusok és protestánsok álltak egymással szemben, másrészt ekkoriban fenyegette a nyugati kereszténység területeit az Oszmán Birodalom. Különösen a harmincéves háború idején számított elterjedtnek az eltérő felekezetű ellenség által elkövetett atrocitások középpontba állítása, így Magdeburg 1631-es elfoglalásáról 20 újság, 200 pamflet és 40 képes nyomtatvány adott hírt.
A modern propaganda felfedezése a filléres sajtó és egyben a tömegkommunikáció megszületése után történt, mikor először figyelhették meg, milyen hatása van egy cikknek, képnek, szövegnek az emberekre, a közvéleményre. Az első (még nem tudatos) propaganda Pulitzer József és William Randolph Hearst lapmágnások között kitört verseny eredményeként született, Pulitzer a lapjain keresztül olyan mértékű spanyolellenes hangulatot teremtett, hogy az 1898-ban a spanyol–amerikai háború kitöréséhez vezetett.
A propaganda hatékony fegyver volt egy háborúban. Miután felismerték a fent említett háború kitörésében a propaganda szerepét, tudatos formában először az első világháborúban használtak. Képes elemberteleníteni és gyűlöletet szítani a külső vagy belső ellenség ellen. Technikája: speciális szavak használata vagy éppen bizonyos szavak elkerülése, mellyel az ellenség által (általában) el nem követett bűnöket tudatosítja az emberekben, és egyúttal félelmet kelt, általában mozgósítja őket a cselekvésre.
Modern propaganda 19. század A 19. században a propaganda modern jelenségnek számított, elválaszthatatlan volt a társadalom iskolázottabb és politikailag aktív rétegeinek megerősödésétől. A korabeli kormányzatok politikájuk során rászorultak a közvélemény támogatására. Figyelemre méltó példának számított az 1857-es indiai felkelés, melynek során a Brit Kelet-indiai Társaság uralma ellen fellázadt szipojokat angol nők és lányok elleni nemi erőszakkal vádolták. A brit tömegsajtó nem minden esetben valós tudósításai elősegítették azon vélemények kialakítását, mely szerint az indiaiak a brit gyarmatosítók civilizációjára szoruló vademberek.Redrobe, Karen: Vanishing Women: Magic, Film, and Feminism. Duke University Press, 2003. 31–33. o.
Gabriel Tarde 1890-es, valamint Gustave Le Bon 1897-ben kiadott munkája írta körül először a kor propagandatechnikáit, elképzeléseik sok író véleményére gyakoroltak hatást, többek között Sigmund Freudra és Hitlerre, akit jelentősen befolyásolt Le Bon elmélete.
A 19. század egyik legjelentősebb és legszéleskörűbb propagandisztikus tevékenysége az abolicionistákAbolicionizmus: 1. tört a rabszolgaság eltörlését célzó mozgalom, főleg az USA-ban a 19. században. 2. vminek (pl. a prostitúciónak, halálbüntetésnek) az eltörlését célzó társadalmi mozgalom. (Bakos Ferenc: Idegen szavak és kifejezések kéziszótára, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1994.) Egyesült Államok-béli és Nagy-Britannia területén való működése volt, melynek legjellemzőbb és máig ható példája, hogy a déli államok (Konföderáció) megtörését a rabszolgaság elleni küzdelemként interpretálták, holott a polgárháború kitörésében kevés része volt a fekete rabszolgák ügyének.Charles and Mary Beard: The Rise of American Civilization. 1927.Buchanan, Patrick J.: Mr. Lincoln’s War: An Irrepressible Conflict? Chronicles Magazine online Az abolicionisták érzelmekre ható és széles rétegekhez forduló tevékenységének példája a Tamás bátya kunyhója, mely a déli államokban a polgárháború előtt valóságos Tamás bátya-ellenes irodalmat váltott ki.
Első világháborús propaganda