Baritz Árpád (Dés, 1913. október 14. – Budapest, 1982. augusztus 19.) gépészmérnök.
Életpályája 1939-ben szerzett diplomát a temesvári műegyetemen. 1941-ig Romániában élt. 1941–1945 között Csepelen a Weiss Manfréd Gépgyárban dolgozott tervezomérnökként. 1945-ben megbízták a Csepeli Üveggyár megszervezésével, melynek üzemvezető főmérnöke lett. 1949-től a Zagyvapálfalvi Üveggyárban dolgozott főmérnökként. 1952-ben az Építésügyi Minisztériumban a Finomkerámia- és Üvegipari Igazgatóság iparági főmérnöke lett, majd a Beruházási Igazgatóságon, később a Műszaki Fejlesztési Főosztály szilikátipari osztályán dolgozott osztályvezető-helyettesként. 1966–1975 között a Szilikátipari Tudományos Egyesület főtitkárhelyettese volt. 1967-ben a Szilikátipari Központi Kutató és Tervező Intézetbe került, ahol az Orosházi Síküveggyár, a Beremendi Cementgyár, a Nyergesújfalui Eternitgyár nagyberuházások tervezése és irányítása tartozott feladatai közé.
Üvegipari technológiák gépesítésével és az építőanyag-ipar távlati fejlesztésének kérdéseivel foglalkozott elméleti munkáiban
Művei A gépesített síküveggyártás válfajai (Budapest, 1953) Építő- és épitőanyagipari vállalatok beruházásának tervezése és lebonyolítása (társszerzőkkel, Budapest, 1953) Üvegipari kézikönyv (társszerzőkkel, Budapest, 1964) A magyar üveggyártás 25 éve (Budapest, 1973)
Jegyzetek
Források
Művelődés
További információk Baritz Árpád (Építőanyag, 1982. 22. sz.)
Kategória:1913-ban született személyek Kategória:1982-ben elhunyt személyek Kategória:Magyar gépészmérnökök