Tacsi Singo (japánul: 舘 信吾, átírással: Tachi Shingo, nyugati átírással: Shingo Tachi; Tokió, 1977. szeptember 1. – Okajama, 1999. március 11.) japán autóversenyző volt, az 1998-as Super GT GT-300-as kategóriájának bajnoka. Egy JGTC GT-500-as tesztbaleset során vesztette életét, generációja egyik legtehetségesebb japán versenyzőjének tartották.
Életpályája Családja Szinte borítékolható volt, hogy később autóversenyzői karrierre lesz hivatott; édesapja Tacsi Nobuhide a Toyota gyári autóversenyzője volt, amikor megalapozta saját örökségét versenyzőként. Nobuhide legnagyobb győzelmeit az 1972-es Japán Sportautó Nagydíjon, az 1975-ös Fuji 1000 km-esen szerezte, valamint 1974-ben és 1975-ben egymásután kétszer is megnyerte a legendás makaói nagydíjat – ezért kapta a "Makaó Tigrise" becenevet.
Nobuhide 1982-ben vonult vissza a versenyzéstől, de már akkor megalapozta legnagyobb örökségét, amikor üzleti partnerével, Oiva Kijosival 1974-ben új versenycsapatot alapított: Tachi Oiwa Motor Sports néven, amelyet a legtöbben TOM'S-ként ismernek.
Versenyzői pályafutása Nem kellett sokáig várni arra, hogy Singo az apja nyomdokaiba lépjen az autóversenyzésben. Gokartos karrierjét 12 évesen, 1990-ben kezdte. A következő négy évben a kelet-kantói régió állandó versenyzője lett, olyan pályákon versenyzett, mint a csibai New Tokyo Raceway.
1993-ban befejezte a középiskolát, és úgy döntött, hogy külföldön, Nagy-Britanniában folytatja tanulmányait. Családját és barátait egyelőre maga mögött hagyva 16 évesen kezdte meg autóversenyzői karrierjét.
Nagy-Britanniában Együléses pályafutása első két évét a Rowan Racingnél töltötte a Formula Vauxhall Junior bajnokságban. Az 1994-es év lényegében a tanulás éve volt. Az 1995-ös szezonra azonban nagy lépést tett előre, negyedik lett az U18-as bajnokság tabelláján, és megszerezte első győzelmét a kategóriában. A Formula Vauxhallban eltöltött két év után feljutott a rangos brit Formula 3 bajnokságba. A Team Magic Racing egyik Dallara F394/Toyotájával indult, amelyet a TOM'S GB, édesapja csapatának brit részlege támogatott. Singo a B-osztályban versenyzett, a későbbi évek National Class elődjében, a régebbi autók és kisebb költségvetésű csapatok között. Nagyszerű szezont futott a brit F3 B-osztályában. Öt pole pozíciót szerzett, és két győzelmet, egyet a Donington Parkban, egyet pedig a Pembrey Circuiten. Az új-zélandi Simon Wills ellen küzdött a bajnoki címért egészen a szezon végéig, és a silverstonei utolsó fordulóban mindössze kilenc ponttal maradt alul.
Habár még mindig küzdött a nyelvi akadályokkal, de közkedvelt figura volt a bokszutcákban szerte az Egyesült Királyságban. Habár imádott Nagy-Britanniában versenyezni, de tanulmányai véget értek, és eljött az ideje, hogy hazatérjen Japánba, hogy tovább fejlődjön versenyzőként.
Hazatérés Visszatért tehát Japánba, és az All-Japan Formula 3 bajnokságban, továbbá az N1 Endurance Series-ben (ma Super Taikyu Series néven ismert) versenyzett, édesapja csapatánál, a TOM'S-nál, amely akkoriban vitathatatlanul a sorozat legjobb csapata volt.
Első japán F3-as szezonjában, 1997-ben a bajnokság hatodik helyén végzett, és két dobogós helyezést ért el, miközben a szériában a második évét teljesítő csapattársa, Tom Coronel hét versenyen hat győzelmet aratott, és megnyerte a bajnokságot.
Ami az N1-es sorozatot illeti; egy Toyota Celica GT-Fourral versenyzett, amely a legendás gyári raliautóhoz hasonló festést kapott. Váltó pilótatársa, Murao Singo volt, aki később a drift versenyzésben is sikereket és hírnevet szerzett, tíz közös versenyük során hat dobogós helyezést értek el, és a bajnokságban a 4. helyen végeztek. 1997-es N1-es szezonjuk csúcspontja a Tokacsi 24 órás verseny volt, amikor Takagi Sinicsi és Fudzsita Takajuki társaságában megnyerték az N1-2-es osztályt, és az összesítés 11. helyen végeztek. balra|bélyegkép|220x220px|A TOM'S Toyota Suprája A szezon végén némileg váratlan lehetőséget kapott, hogy a Toyota Team TOM'S versenyzője legyen az All-Japan Grand Touring Car Championship (JGTC; mai nevén: Super GT) GT500-as osztályában. A JGTC november 16-án tartotta második All-Star versenyét a teljesen új Twin Ring Motegi pályán. A TOM'S izgalmas bajnoki küzdelemben nyerte meg a GT500-as bajnoki címet, a pilótái, Pedro de la Rosa és Michael Krumm távoztak a Toyotától, a spanyol Jordan F1-es tesztpilótája lett 1998-ra, Krumm pedig a rivális Nissannal kötött új GT500-as szerződést. Így nem álltak rendelkezésre a motegi All-Star versenyre. Erre a fordulóra tehát az átalakított felállás részese volt a 20 éves Tacsi Singo, aki a túraautó és formula bajnok Szuzuki Tosio mellé került a 37-es számú Castrol TOM'S Suprába, amely a bajnokság 3. helyén végzett Szuzukival és Szekija Maszanorival (aki a bajnokságot megnyerő 36-os rajtszámú Castrol Suprába került át de la Rosáék helyére a hatéves Formula–1-es tapasztalattal bíró Katajama Ukjó mellé). Singo még soha korábban nem vezetett olyan erős autót, mint a 480 lóerős, négyhengeres turbós Toyota Supra GT, de Szuzuki tapasztalatára támaszkodva bízott a jó eredményben. Emellett még soha nem vezetett ovál versenypályán; a verseny Motegi új, 1,5 mérföldes Superspeedway oválján zajlott, amelyet a CART futamához használtak később.
A két futamból az elsőn a harmadik helyen végzett a páros, a második futamon pedig a második pozícióban zártak. Ezek az eredmények együttesen a második helyezést jelentették számukra a versenyen, ami Singo számára nagyszerű első szereplést jelentett a JGTC-ben az első sportautó versenyén, és ami az egész JGTC paddock figyelmét felkeltette az 1998-as szezon közeledtével.
Az 1998-as japán F3-as szezonra is maradt a TOM'S-nál, amelyhez az 1997-es brit F3-as bajnok, Peter Dumbreck csatlakozott mellé. Singo nagy lépést tett előre: tíz futam alatt öt dobogós helyezést ért el, és az egész szezonban Katoh Hirokival küzdött a bajnokság második helyéért, végül a harmadik helyen végzett. Dumbreck tíz futamból rekordot jelentő nyolcat megnyert, a TOM'S három kettős győzelmet szerzett a szezon során a brit vezérletével. Az év végén pedig a TOM'S mindkét pilótája meghívást kapott a legendás Makaói Nagydíj F3-as futamára. Ez volt Singo első látogatása azon a pályán, amely segített megszilárdítani édesapja versenyzői örökségét. A versenyt végül a 13. helyen zárta, Dumbreck megnyerte a nagydíjat.
Az 1998-as év volt a JGTC sorozat ötödik teljes értékű szezonja. A GT500-as osztályban a Honda kezdett komoly fenyegetéssé válni a Toyota és a Nissan nagyágyúival szemben. A GT300-as osztályban a magánszervizek az eredeti JAF-GT300-as szabályok szerint építették és készítették fel saját könnyűszerkezetes autóikat. Az egyik ilyen szerviz a Tsuchiya Engineering volt. Ez a csapat több mint húsz évnyi versenyzői tapasztalattal rendelkezett, amikor 1996 végén belépett a JGTC-be. Cucsija Haruo csapattulajdonos 1998-ban megegyezett a versenyzővel, hogy Singo vezeti a 25-ös rajtszámú Toyota MR2 SW20-at, miután a teljesítménye lenyűgözte a Formula 3-ban, az N1-ben és a beugrása a GT500-as Motegi futamokon. Cucsija MR2-ese, amely az előző évben a 3. helyen végzett a GT300 bajnokságban, a kategória korai éveinek egyik legjobban megtervezett autója volt. Egy már bevált, könnyű, középmotoros sportautóból igazi versenygépet készítettek. A futómű, az aerodinamika és a felfüggesztés folyamatos fejlesztése érzékennyé és fürgévé tette az autót, a 330 lóerős, kétliteres, turbófeltöltős 3S-GTE motor pedig megbízható erőforrás volt, amely a vezetőülés mögül több mint elegendő erőt biztosított. Csapattársa a család egy jó barátja volt, Szuzuki Keiicsi, aki veterán versenyzőnek számított, 30 évnyi versenyzői tapasztalattal. Megnyerte a GT300 bajnokságot 1996-ban, és második lett 1997-ben a Team Taisan Jr. csapatával, amely 1998-ban egyesítette erőit a Tsuchiya Engineeringgel az egyesített Team Taisan Jr. és Tsuchiya Engineering zászló alatt. Szuzuki Nobuhide Tacsi egyik első versenyzője volt, amikor megalapította a TOM'S-t, és két évtizeddel később több mint boldog volt, hogy meghálálhatja régi főnökének, és segíthet fiának, Singónak bajnokká válni. Singo volt a csapat első számú pilótája, és 1998-ban jelentős részt vállalt a sorozat eddigi legdominánsabb bajnoki címéből, amit valaha is látni lehetett.
1998. március 22., Suzuka GT300 Szuzuki Keiicsi a pénteki harmadik és egyben utolsó edzésen hatalmas balesetet szenvedett, nem lehetett arra számítani, hogy a Tsuchiya MR2-es versenyzője elindul a Suzuka Circuit 300 km-es szezonnyitó futamán, így pedig veszélybe került az indulásuk is, a veterán pilóta azonban sérülése ellenére vállalta az indulást. Singo kevesebb mint 24 órával a baleset után a hetedik helyre kvalifikálta magát a rajtrácson, és gyakorlatilag nem volt ideje száraz körülmények között vezetni az autót, miután az eső elmosta az edzések nagy részét. Vasárnap egy másik Toyota MR2, az A'PEX Racing 44-es rajtszámú Momo Corse MR2-ese, a pole-pozícióból induló Nitta Morio és az újonc Sota Mizuno volt a verseny legnagyobb esélyese. Singo a GT300-as rajtrács hetedik helyéről lassan indult, de 15 kör alatt a harmadik helyre lépett előre. Talán az újonc tapasztalatlanságának eredménye, hogy a nyitó etapja során letért a pályáról, de gyorsan visszatért, és újabb tíz körön belül már a második helyen haladt Nitta Momo Corse MR2-ese mögött.
A verseny drámai fordulatot vett a bokszutcában. Egy tankolási probléma miatt, amikor Mizuno átvette a Momo Corse MR2-esét, kénytelenek voltak visszamenni a bokszba egy nem tervezett 2. kiállásra. Eközben, 31 kör után Singo kiállt a bokszba, és a záró etapot a veterán Szuzukinak adta át. Cucsija Haruo úgy döntött, hogy nem cserélnek abroncsot, így a pénteki edzésen történt baleset után az erősen zúzódott lábbal versenyző Szuzukinak több mint elég előnye maradt arra, hogy az utolsó tizenhét kört megtegye, és az MR2-t elsőként vigye a kockás zászlóig. Ez volt Singo Tacsi pályafutásának első JGTC-győzelme, méghozzá a GT300-as versenyen való legelső indulása alkalmával.
1998. március 3., All Japan Fuji GT A fiatal versenyző elégedett volt az MR2-vel nedves körülmények között Fujiban. A Tsuchiya Engineering azonban ettől függetlenül is nehéz versenyre számított. A Porsche 911-esek egyértelmű előnyben voltak az esőben, és ha felszáradt volna, a Momo Corse MR2-esei is komoly győzelmi esélyekkel indultak volna.
De mindez lényegtelenné vált, amikor Óta Tecuja és Szunako Jukucsou a felvezető körök alatt a zuhogó esőben, ködben balesetet szenvedtek. Mivel Óta az életéért küzdött a mára már hírhedtté vált baleset után, a versenyt törölték, és a sorozat júniusban a Sendai Hi-Land Racewayen folytatódott.
1998. június 28., Hi-Land GT Championship Szendaiban Singo az első sorba kvalifikálta magát, de ismét lassan indult, és a harmadik helyre esett vissza. Nem kellett sokáig várnia, hogy újra felzárkózzon, mivel 1-2 másodperccel gyorsabb volt, mint az előtte lévő autók. Megelőzte a poleból induló Kondó Maszasiko NISMO Silviáját és átvette a 2. helyet, majd üldözőbe vette a Fujiban Óta Tecuja életét hősiesen megmentő Jamadzsi Sinicsi Mazda RX-7-esét.
Kilenc körrel később utolérte Jamadzsit, majd belső ívről előzve átvette a vezetést, és 44 körös etapja végére 40 másodperces előnyre tett szert. Szuzuki pedig miután átvette az autót győzelemig vezette azt, így 2 győzelemmel nyitották az 1998-as szezont, és a bajnokság élén álltak.
1998. augusztus 9., Japan Special GT Cup (Fuji Speedway) A ,,Fudzsi hegy lábánál" ezúttal sokkal jobbak voltak a körülmények, mint azon a sötét májusi hétvégén. Mindössze 21 ezredmásodperccel megszerezte pályafutása első GT300-as pole-pozícióját.