A történeti nyelvészetben alapnyelvnek két vagy több nyelv közös ősét nevezik.Kálmán – Trón 2007, 116–117. o.Bussmann 1998, 963. o.Bidu-Vrănceanu 1997, 393. o. Ebben az értelemben van szó a magyar nyelvvel foglalkozó nyelvészetben uráli alapnyelvről, finnugor alapnyelvről és ugor alapnyelvről,Sipőcz 2006, 767. o. egyéb nyelvek nyelvészetében pedig indoeurópai alapnyelvről, szláv alapnyelvről, germán alapnyelvről stb. A magyar szakirodalomban előfordulnak még ebben az értelemben az „ősnyelv”Például Bańczerowski 2001-ben (7. o.). és a „protonyelv”Biró Tamás: Sémi összehasonlító nyelvészet. BMA-HEBD-303 (Hozzáférés: 2022. január 26.). terminusok.
Nem tévesztendő össze a történeti nyelvészetben használt alapnyelv fogalma a szociolingvisztikában használttal. Az utóbbi másik elnevezése „vernakuláris nyelv(változat)”.
A „protonyelv” terminus sem egyértelmű. Angol megfelelője, protolanguage alatt Bickerton 2006 azt a nyelvet érti, amelyet az emberek akkor használtak, amikor beszélni kezdtek, több százezer, talán millió évvel ezelőtt, amelyről a gyermeknyelv és a pidgin nyelvek kezdeti időszakának vonásaiból kiindulva fogalmaznak meg feltételezéseket.Ebben az értelemben használja a magyar terminust Ladányi Enikő: A protonyelv lenyomatai afáziások beszédprodukciójában. In Magyar Pszichológiai Szemle, 67. köt. 2. sz. (2012. június). 357–367. o. (Hozzáférés: 2022. január 26.) Szerinte lényegbevágó megkülönböztetni ezt az alapnyelvet az angolul többes számban protolanguages-nek nevezett különféle nyelvcsaládok alapnyelveitől, amelyek több ezer, legfeljebb néhány tízezer évvel ezelőtt keletkeztek.Bickerton 2006, 235. o.
Alapnyelvek rekonstruálása
A 19. században kezdtek tudományosan foglalkozni azzal a feltételezéssel, hogy egymással hasonló nyelvek történetében létezhetett egy közös alapnyelv. Egy ilyen nyelv legtöbbször dokumentálatlan, nincsenek írott emlékei, de egyesek dokumentáltak, mint a latin nyelv. Abból a megállapításból indultak ki, hogy láthatóan rokon nyelvek kifejlődése során, mint amilyenek az újlatin nyelvek, rendszeres hangváltozások történtek a következő elv alapján: ha egy X beszédhang különböző, X' hanggá lesz egy szóban, akkor ugyanaz a változás megy végbe minden olyan szóban, amelyben megvan az X hang, vagy mindegyikben, amelyben az X hang egy bizonyos fonetikai kontextusban (hangkörnyezetben) fordul elő. Eszerint egyes változások egyformán jöttek létre az összes olyan nyelvben, amely ugyanannak az alapnyelvnek a leszármazottja, például a latin /h/ fonéma egyik újlatin nyelvbe sem öröklődött át. Ez egy rendszeres fonetikai hasonlóság. Egyéb olyan változások, amelyek egy bizonyos kontextusban lévő hangot vagy hangcsoportot érintettek, nyelvtől függően különbözőképpen történtek meg, de mindegyikben minden olyan szóban, amely teljesíti az eredeti feltételeket. Például a latin /kt/ hangcsoport (az octo ’nyolc’, lactem ’tej’, factum ’tény’ szavakban) az olaszban /tt/ lett (otto, latte, fatto), a spanyolban /tʃ/ (ocho, leche, hecho), a portugálban /jt/ (oito, leite, feito), a románban /pt/ (opt, lapte, fapt). Ezek rendszeres fonetikai különbségek. A rendszeres hasonlóságok és a rendszeres különbségek rendszeres hangmegfeleléseket képeznek. Ilyen megfelelések létének a megállapítása az újlatin nyelvek esetében viszonylag könnyű volt, mivel alapnyelvük, a latin, jól dokumentálható.Eifring – Theil 2005, 5. fej., 3–5. o. Ez alapozta meg a történeti-összehasonlító módszert a nyelvtudományban.
Ugyancsak a 19. században európai nyelvészek, például August Schleicher (1821–1868) és más újgrammatikusok megismertek régi szanszkrit írásokat, tanulmányozták a szanszkrit nyelvet, és feltételezték egyes európai és ázsiai nyelvek és nyelvcsoportok közös eredetét. Nekifogtak ezek dokumentálatlan alapnyelvének a rekonstruálásához a latin, az ógörög és a szanszkrit alapján a történeti-összehasonlító módszer alkalmazásával. Jelentős eredményeket értek el a feltételezett indoeurópai alapnyelv sok elemének,Bańczerowski 2001, 7. o. elsősorban számos mássalhangzókból álló szótövének a rekonstruálásában. Például ezekben a nyelvekben meglévő azonos jelentésű és alaki hasonlóságokat mutató szavak beszédhangjait összehasonlítva azt állapították meg, hogy mássalhangzóik azonosak. Például az ’apa’ jelentésű szó a szanszkritban pitár, az ógörögben paté:r, a latinban pedig pater. Ebből azt következtették ki, hogy mindhárom egy indoeurópai *p-t-r tőből származik.A csillag (*) nem dokumentált, de rekonstruált nyelvi entitásokat jelöl. Azonban azt is számba vették, hogy germán nyelvekben ebben a hangkörnyezetben a p-nek f felel meg, pl. az angol father-ban, de mivel ez egy rendszeres különbség, és több más ilyen is van, arra a következtetésre jutottak, hogy az indoeurópai a germán nyelvek alapnyelve is. Ragokat is rekonstruáltak, például a birtokos eset *-s ragját.Blake 2006, 446. o.
Charles Darwin evolúciós elméletének hatására genealógiai osztályozást alkalmaztak az indoeurópai nyelvekre. Schleicher kidolgozta a nyelvek családfája elméletének a modelljét, amelyben az alapnyelvek olyan pontokat képeznek, amelyekből elágaznak nyelvcsaládok tagjai.Bussmann 1998, 459-460.A. Jászó 2007, 33. o.
Az összehasonlító-történeti módszer alkalmazásával olyan nem dokumentált indoeurópai nyelvek alapnyelveinek a rekonstruálásán is dolgoztak, mint a germán, a szláv, a kelta stb., valamint nem indoeurópai alapnyelvek rekonstruálásán is, mint az ugor, a finnugor, az uráli stb.
A létező finnugor nyelvek azonos jelentésű szavait tanulmányozva megállapították például azt, hogy:Sipőcz 2006, 790. o. a magyar f-nek a többi nyelvben p felel meg: fej ~ manysi paŋk ~ komi pon ~ mordvin pe ~ finn pää; fa ~ manysi pa ~ komi, udmurt, mari pu ~ finn puu; a magyar z megfelelője a t: száz ~ manysi sāt ~ hanti sat ~ számi čuotte ~ finn sata; kéz ~ manysi kāt ~ mari kit ~ finn käte.
Ilyen megfelelések alapján azt következtették ki, hogy az uráli alapnyelvben a fej *päŋe, a fa pedig *puße lehetett. A finnugor alapnyelvben a száz *śata-ként, a kéz pedig *käte-ként hangozhatott.Zaicz 2006, fa, fej, kéz, száz szócikkek.
Alapnyelvi toldalékokat is rekonstruáltak. Például a felszólító mód jele *-k lehetett. Egyes nyelvekben megörződött (finn antakoon ’adjon’, mordvin vanok ’nézz’); másokban hangváltozásokon ment át, pl. a hantiban magánhangzóvá (măna ’menj’), a magyarban j-vé változott (adj).Sipőcz 2006, 812. o.
A emberiség közös alapnyelvének a hipotézise
Az a megállapítás, hogy a létező nyelvek túlnyomó többsége nyelvcsaládhoz tartozik (pl. az ugor nyelveké), hogy mindegyik nyelvcsalád egy alapnyelvből származik (pl. az ugor alapnyelv), és hogy az alapnyelvek (pl. az ugor, a finn-permi) is nyelvcsaládokhoz tartoznak (pl. finnugor nyelvcsalád), amelyeknek szinten vannak alapnyelveik (pl. finnugor alapnyelv), ahhoz a feltételezéshez vezetett, hogy volt egy közös alapnyelv is, amelyet az ős-embercsoport beszélt. A nyelvek monogenezisének feltételezéséről van szó, amelyet egyes nyelvészek képviselnek, például Alfredo Trombetti (1866–1929) vagy Morris Swadesh (1909–1967). Ennek a hipotézisnek a bizonyítására többek között egy paleoantropológiai érvet is felhoznak, mégpedig azt, hogy a 21. században a legelfogadottabb elmélet szerint az ember csak Afrikában fejlődött ki. Onnan az emberek fokozatosan szétrajzottak volna az egész Földön, és a kezdeti embercsoport nyelve nyelvjárásokra oszlott, amelyek nyelvekké lettek, amikor beszélőik csoportjai már nem értették meg egymást ezeket beszélve. Utólag ezek a nyelvek is nyelvjárásokra tagolódtak, és ez a ciklus sokszor megismétlődött az idő során.Jarceva 1990, Моногене́за тео́рия Monogeneza teorija ’Monogenezis-elmélet’ szócikk. Ezzel a feltételezéssel szemben áll a nyelvek poligeneziséé, azaz hogy a beszéd több, egymástól elszigetelt történelem előtti embercsoportban keletkezett. Ezen hipotézisek egyike sem bizonyított a 21. század elején.Eifring – Theil 2005, 1. fej., 7. o.
A nyelvek eredetének tanulmányozása keretében olyan nyelvcsaládok létezésének a hipotézise is megjelent, amelyek nagyobbak (angolul macrofamilies, superfamilies vagy phylums), mint a régebben megállapított indoeurópai, uráli stb. Ezeknek is lett volna alapnyelvük. Az első, amelyről több nyelvésztől jelentek meg munkák, a nosztratikus nyelvcsalád, a maga nosztratikus alapnyelvével. Holger Pedersen (1867–1953) nevezte el ezeket a latin nostrates ’honfitársaink’ szóból képzett melléknévvel.Pereltsvaig 2012, 218. o. Főleg Aharon Dolgopolsky (1930–2012) és Vlagyiszlav Illics-Szvitics (1934–1966) fejlesztették ki elméletét terjedelmes munkákban. Ez a család elsősorban az indoeurópai, az afroázsiai, a kartvél (dél-kaukázusi), az uráli, a dravida és az altaji nyelvcsaládokat foglalná magában.Jarceva 1990, Нострати́ческие языки́ Nosztratyicseskie jaziki ’Nosztratikus nyelvek’ szócikk. A nosztratikuson kívül egyéb ilyen nyelvcsaládokat is feltételeznek. Például Paul K. Benedict (1912–1997) egy ausztro-thai nyelvcsaládba sorolta a hmong-mien , a tai-kadai és az ausztronéz nyelvcsaládokat.Blake 2006, 449. Harold C. Fleming (1922–2015) és Szergej Sztarosztyin (1953–2005) némileg különböző csoportosításokkal egy ezeknél még nagyobb nyelvcsalád létezését is megpróbálták bizonyítani, amelyet angolul borean-nak , azaz ’északi’-nak neveztek el. Ez egybefogja a nosztratikus, a dené-kaukázusi és az ausztrikus nyelvcsaládokat.Pereltsvaig 2012, 227. o.
Általánosan nagyon is lehetségesként elfogadott, hogy voltak olyan nyelvcsaládok, amelyekhez a létezőek valamikor tartoztak. Azonban élénken vitatott az, hogy rekonstruálni lehetne olyan nagy nyelvcsaládok alapnyelveit, mint a fentiek, mivel egy bizonyos idő után a nyelvek annyira megváltoznak, hogy nem lehet esetleges közös eredetüket megtalálni.Eifring – Theil 2005, 1. fej., 6. o.
Alapnyelvek rekonstruálásának a példái
Indoeurópai alapnyelv
Az indoeurópai alapnyelvet olyan mértékben rekonstruálták, hogy August Schleicher szövegeket is írt ezen a nyelven, például egy olyan állatmesét, amelyet később más nyelvészek átdolgoztak az idejükben elért rekonstruálási eredmények szerint: