A South African Airways a Dél-afrikai Köztársaság nemzeti légitársasága. Az 1934-ben alapított légitársaság székhelye a johannesburgi O. R. Tambo nemzetközi repülőtérnél található Airways Parkban van. A légitársaság 2006 áprilisában csatlakozott a Star Alliance légiszövetséghez, és ezzel az első afrikai légitársaság lett, amely a három nagy légiszövetség egyikéhez csatlakozott.
A légitársaság a többéves pénzügyi veszteség után 2019 decemberében egy önkéntes vállalati mentőakcióba kezdett, és a következő évben felfüggesztette a működését. 2021 júniusában a kormány bejelentette, hogy a légitársaság újjáélesztésére tett kísérletként partnerséget kötött a Takatso konzorciummal, amely 51%-os többségi részesedéssel rendelkezik. A Dél-afrikai Polgári Légiközlekedési Hatóság 2021. augusztus 4-én megerősítette, hogy a légitársaság légijármű-üzemeltetési engedélyét újra kiadták és engedélyezték a nyolc repülőgépből álló flottát.
A légitársaság 2021. szeptember 23-án újraindult, annak ellenére, hogy a magánpartnerekkel nem kötötték meg a tervezett beruházási megállapodást. A Skytrax 2021-ben a második legjobb afrikai légitársaságként ismerte el a South African Airways-t, annak ellenére, hogy 18 hónapig egyetlen menetrend szerinti járatot sem indított.
Története A South African Airways légitársaságot 1934-ben alapították, miután a dél-afrikai kormány felvásárolta a Union Airways légitársaságot. A légitársaságot kezdetben a South African Railways and Harbours Administration felügyelte és ellenőrizte. Az afrikai országok apartheidellenes szankciói az apartheid idején megfosztották a légitársaságot attól, hogy a repülőgépeik leszálljanak más afrikai országok repülőterein, és arra kényszerítették, hogy nagy hatótávolságú repülőgépekkel megkerülje a kontinenst. Ez idő alatt a légitársaság az afrikaans Suid-Afrikaanse Lugdiens nevet is használta, amelyet azóta a légitársaság már nem használ. 1997-ben a légitársaság megváltoztatta a nevét, az arculatát és a repülőgépeinek festését, és bevezette az online jegyértékesítési rendszert. 2006-ban a South African Airways kivált az anyavállalatából, a Transnetből, és azóta egy független légitársaságként működik. Továbbra is a Dél-afrikai Köztársaság egyik legnagyobb állami tulajdonú vállalata. A légitársaság tulajdonában volt a Mango, egy belföldi fapados légitársaság, és kapcsolatokat alakított ki az Airlinkkel és a South African Express-szel. Tagja a Star Alliance légiszövetségnek.
Megalakulás és kezdeti évek bélyegkép|Egy Junkers F 13-as repülőgép. A South African Airways 1934. február 1-jén alakult meg, miután a dél-afrikai kormány felvásárolta a Union Airwayst. A személyzet negyven tagját, valamint egy de Havilland DH.60 Gypsy Moth, egy de Havilland DH.80A Puss Moth, három Junkers F 13-as, egy bérelt Junkers F 13-as és egy Junkers A50-es repülőgépet szerzett meg a légitársaság. A felvásárlás után a kormány South African Airways-re változtatta a légitársaság nevét. Ezután a Transnet irányítása alá került. Charterjáratokat még abban az évben elkezdtek üzemeltetni. A következő év február 1-jén a vállalat felvásárolta a Suidwes Lugdiens/South West Airways (ma Air Namibia) légitársaságot, amely 1932 óta heti rendszerességgel üzemeltetett postajáratot Windhoek és Kimberley között. Ebben az időszakban a légitársaság három Junkers Ju 52/3m típusú repülőgépet rendelt, amelyeket 1934 októberében szállítottak le, és 10 nappal később álltak szolgálatba. Ezek a repülőgépek 14 utas és egy négyfős személyzet szállítására voltak alkalmasak. Lehetővé tették a heti háromszor járatokat indítsanak Durban és Johannesburg között és hetente járatokat indítsanak a Durban-East London-Gqeberha-George/Mossel Bay-Fokváros útvonalon. A következő év júliusától heti rendszerességgel indult járat a Germiston-Kimberley-Beaufort West-Fokváros útvonalon. 1936 áprilisában a Germiston és Fokváros között közlekedő járatokat az Imperial Airways vette át. Nem sokkal később egy negyedik Ju 52/3m repülőgép is csatlakozott a flottához.
További tíz Ju 52/3m repülőgépre, valamint tizennyolc Junkers Ju 86-osra és hét Airspeed Envoyra (négy a légitársaság és három a Dél-afrikai Légierő számára) adtak le rendelést. Ezzel a Ju 52-esek száma tizennégyre emelkedett a flottában, bár három régebbi repülőgépet már eladtak, amikor az újabb Ju 52-esek kiszállítása elkezdődött. A légitársaság ebben az időszakban gyors fejlődésnek indult, de ekkor volt az első balesete is; az egyik újonnan leszállított Ju 52-es 1937 júliusában a Rand repülőtérről való felszállás után lezuhant, és a baleset a jelentések szerint egy halálos áldozatot követelt. 1934. február 1-től a második világháború kezdetéig az vállalat 118 822 utast, 3278 tonna légi postát, 248 tonna árut szállított és 418 alkalmazottja volt. 1940. május 24-én minden járatot felfüggesztettek. bélyegkép|A Douglas DC–4-es repülőgépet 1946 májusában mutatta be a légitársaság. A háborút követően újra elkezdték növelni a járatsűrűséget és több útvonalat nyitottak, ami szükségessé tette a Dél-afrikai Légierő három Airspeed Envoy típusú repülőgépének utasszállítóvá alakítását. Ezek a repülőgépek alkalmatlannak bizonyultak utas- és teherszállításra, és a Junkers Ju 86-osok megérkezése után visszakerültek a légierőhöz. Az 1930-as években a vállalat fő repülőgéptípusa a Junkers Ju 52 volt. Az 1930-as években használt egyéb típusok között volt tizennyolc Junkers Ju 86-os is, amelyek 1937-től kezdve teljesítettek szolgálatot.
A lassú növekedés az 1940-es években is folytatódott, bár a második világháború idejére a légitársaság gyakorlatilag leállt. 1944-ben az South African Airways 28 darab Lockheed Lodestart kezdett üzemeltetni, hogy újraindítsa a belföldi járatait. Ezeket 1955-ben nyugdíjazták. bélyegkép|A South African Airways egy Lockheed Constellation típusú repülőgépe a London-Heathrow-i repülőtéren 1953-ban. 1945. november 10-én a légitársaság elérte a vállalat egyik régi célját, amikor a Johannesburg melletti Palmietfonteini repülőtérről induló hosszú repülés után a légitársaság egyik Avro York típusú repülőgépe leszállt az angliai Bournemouthban. Ezeket 1946-tól a Douglas DC–4-es váltotta fel, amelyet 1950-ben a Lockheed Constellation váltott fel a nemzetközi útvonalakon
Növekedés: 1946–1952 1945. november 10-én a légitársaság elindította első interkontinentális járatát, Springbok Service néven. A vállalat egy Avro York típusú repülőgéppel üzemeltette a három napos járatot, amely a Johannesburg-Nairobi-Kartúm-Kairó-Tripoli-Bournemouth útvonalon működött. Kezdetben heti egyszer indítottak járatot az útvonalon, de ezt később a nagy utasigény miatt heti hat alkalomra emelték. A Douglas DC–4 Skymaster típusú repülőgépet 1946 májusában mutatta be a légitársaság Johannesburg és Fokváros között, ami egybeesett a Douglas DC–3-as bevezetésével a Johannesburg-Durban útvonalon.
1946-tól a szállított utasok és áru mennyisége növekedett, a South African Airways flottájának és személyzetének méretével együtt. Ahogy a DC–4-esek megérkeztek, az Avro York típusú repülőgépeket visszaküldték a BOAC-hoz.
A légiutas kísérőket 1946 szeptemberében vezették be: először a belföldi járatokon, majd a Springbok Service járaton. A két de Havilland Dove-ot az év végén mutatták be; ezeket a repülőgépeket rövid ideig belföldi járatokon használták, majd néhány éven belül eladták őket. A 28 üléses Vickers Viking rövid ideig szolgált a légitársaság flottájában, mielőtt eladták a British European Airwaysnek.
A Palmietfonteini repülőtér 1948-ban váltotta fel a Rand repülőteret a légitársaság központjaként. 1948 júniusában az South African Airways elkezdett filmeket vetíteni a Skymaster repülőgépeinek fedélzetén. A vállalat 1950 augusztusában kapta meg az első túlnyomásos repülőgépeit, négy Lockheed Constellationt. Menetrend szerinti járatot biztosítottak a London-Heathrow-i repülőtérre. Kezdetben a Johannesburgból induló járat Nairobin, Kartúmon és Rómán keresztül haladt. A Constellation nagyobb sebessége és nagyobb hatótávolsága kevesebb megállót tett lehetővé, és jelentősen csökkentette a Londonba tartó repülőút idejét.
A sugárhajtású korszak: 1953–1973 A sugárhajtású repülőgépek kora 1952. május 3-án érkezett meg Dél-Afrikába, amikor a BOAC egy de Havilland Comet repülőgépe érkezett Johannesburgba, miután egy 24 órás út után és öt üzemanyag-utántöltés miatti megállóval később megérkezett Angliából. A South African Airways két Comet típusú repülőgépet bérelt a brit légitársaságtól 1953. október 4-én, amikor a G-ANAV lajstromú de Havilland Comet elindult Londonból Johannesburgba. Ugyanezen a napon vezették be a turista osztályt a Springbok Service útvonalon használt 58 üléses Lockheed Constellation repülőgépen. A két bérelt repülőgép egyaránt viselte a BOAC és a South African Airways nevét és logóját, de dél-afrikai személyzet szolgált rajtuk.
1956-ban a Suid-Afrikaanse Lugdiens bemutatta a Douglas DC-7B-t, amely képes volt nagy hatótávolságú üzemeltetésre, és akkoriban a világ leggyorsabb dugattyús motoros utasszállító repülőgépe volt. A vállalat kihasználta a repülőgép teljesítményét, és Johannesburg és London között állította forgalomba. A teljesítményének köszönhetően az út alatt csak egyszer, Kartúmban kellett leszállnia a repülőgépnek. Ez a járat az East Coast Express név alatt működött, és 21 órát vett igénybe, szemben a BOAC első Comet-járatával, amely 24 óra volt. Ez a járat később a West Coast Express nevet kapta, miután a kartúmi megállót áthelyezték a nigériai Kanóba, aminek köszönhetően az út már csak 18 óra volt. A kéthetente közlekedő Wallaby nevezetű járat Johannesburg-Mauritius-Kókusz-szigetek-Perth, Ausztrália útvonalon közlekedett és 1957 novemberében indult. bélyegkép|A South African Airways egyik Boeing 707-es repülőgépe áll a BOAC Vickers VC10 típusú repülőgépe mellett a London-Heathrow-i repülőtéren 1977-ben. Miután a South African Airways és más légitársaságok Comet típusú repülőgépei több súlyosabb balesetet szenvedtek, a légitársaság 1958. február 21-én három Boeing 707-320 Intercontinentalt rendelt, amelyek közül az elsőt 1960. július 1-jén szállították le. Három hónappal az érkezése után, 1960. október 1-jén a Boeing 707-es repülőgépet a légitársaság zászlóshajó járatán, a Springbok Service-en állították szolgálatba, 13 órára csökkentve a Londonba tartó repülési időt. A Boeing 707-es repülőgéppel jött további változások közé tartozott a repülőgépek festésének változása, amely alapján a vezérsíkot narancssárga alapon kék és fehér jelzésekkel látták el. 1967-ben egy 707-es váltotta fel a DC-7B-t a Wallaby útvonalon; a Kókusz-szigeteken már nem állt meg, és Sydney lett a végállomás. A Rio de Janeirón keresztül New Yorkba közlekedő járatok 1969. február 23-án indultak egy Boeing 707-es repülőgéppel. Az South African Airways első 707-ese 1961 októberében szállt le Európában, egy kilencórás út után Athénban. bélyegkép|A South African Airways egyik Boeing 727-es repülőgépe. A repülőgépek egy olyan időszakban érkeztek, amikor a legtöbb afrikai ország, kivéve a Dél-afrikai Köztársaság szomszédjait, megtagadta a dél-afrikai légitársaságoktól a légtérhasználatot, ami hosszú kerülő utakat tett szükségessé. 1967-ben a Skymaster, Constellation és DC-7B típusú repülőgépeket nyugdíjazták, helyükre a következő évben a Boeing 727-es típusú repülőgépek kerültek, amely kiegészítette a Boeing 707-eseket. A 727-es választása azon célállomások földrajzi elhelyezkedésén alapult, ahová a gép repülni fog; Johannesburg például 1694 méter magasan fekszik és forró éghajlaton, ahol a 727-es szárnyai és egyéb műszaki képességei lehetővé teszik, hogy ilyen repülőtereken le- és felszálljon. bélyegkép|A South African Airways egyik Boeing 747SP típusú repülőgépe leszállás közben Zürichben 1983-ban.