Apró Antal (Szeged, 1913. február 8. – Budapest, 1994. december 9.) magyar politikus, kommunista vezető. A Dobi-kormány építőanyagipari minisztere, majd 1953 és 1956 között Magyarország miniszterelnök-helyettese, mint a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának (első) elnökhelyettese. Az 1956-os forradalom alatt a második Nagy Imre-kormány tagja, azonban később elárulta Nagy Imre kormányfőt, majd személyesen felügyelte koncepciós perét. 1957 és 1971 között újra miniszterelnök-helyettes, majd 1971 és 1984 között az Országgyűlés elnöke.
Életrajza Apró Piroska, mindszenti születésű 19 éves, római katolikus vallású szakácsnő törvénytelen gyermekeként született.Szeged I. ker. polgári születési anyakönyvek, 1913. év, 309. folyószám. A házasságon kívül született gyermekekre akkoriban vonatkozó szokás szerint anyja vezetéknevét kapta meg, aki ellátni nem tudván, lelencházba adta.
Az elemi iskola elvégzése után Makón, majd Budapesten szobafestőként (mázolósegéd) dolgozott. 1930-tól tagja volt a Magyar Építőipari Munkások Országos Szövetségének (MÉMOSZ), 1931-től pedig a Kommunisták Magyarországi Pártjának. 1935-től egyik szervezője volt az építőmunkások sztrájkjának.
1938. május 8-án Budapesten, a Terézvárosban feleségül vette a pélyi születésű, elvált, római katolikus vallású Kovách Klárát, Kovách István és Varga Mária lányát.Budapest VI. kerületi polgári házassági anyakönyvek, 1938. év, 689. folyószám. 1938-ban beválasztották a MÉMOSZ országos vezetőségébe. Többször letartóztatták és internálták, 1942-ben letartóztatták és Rajk Lászlóval együtt Kistarcsára került, ahonnan több mint egy évi internálást követően megszökött, és Budapesten folytatta az illegális kommunista mozgalom szervezését. 1944 szeptemberében a Békepárt Központi Bizottságának tagja lett, megbízták az ellenálláshoz szükséges fegyverek beszerzésével.
A második világháború után 1945. január 22-étől a Magyar Kommunista Párt (MKP) Központi Vezetősége Szakszervezeti Osztályának a vezetője, februártól a KV Tömegszervezetek és Tömegmunka Osztály irányítója lett, majd az 1945. április 13-án létrehozott KV Szakszervezeti Bizottság élére került. 1946 májusától az MKP Politikai Bizottságának (PB) pót-, majd rendes tagja, októbertől részt vett a Szervezőbizottság munkájában. 1948-ban tagja az MKP-SZDP (Szociáldemokrata Párt) Közös Szervezőbizottságának. 1945-től országgyűlési képviselő.
Tevékenysége a Rákosi-korszakban 1948 és 1951 között a Szakszervezetek Országos Tanácsának (SZOT) főtitkára volt. Rákosi Mátyás és Gerő Ernő bírálta „szindikalizmusa” miatt, a Kádár-perben pedig majdnem vádlottá tették.
1949 augusztusától 1952. január elejéig, valamint 1953 júliusa és novembere között az Elnöki Tanács tagja. 1952 elején építőanyag-ipari miniszter, majd a minisztériumok összevonása után 1953 júliusától az építésügyi miniszter első helyettese lett.
1953 júniusában kikerült a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) Politikai Bizottságából (PB), de novemberben visszaválasztották és ekkor a Minisztertanács elnökhelyettese is lett. A jogtalanul elítélt volt párttagok rehabilitálásával kapcsolatos határozat végrehajtását irányító bizottság, majd 1955 márciusa után a koncepciós perek áldozatainak rehabilitálásával foglalkozó bizottság tagja.
1956. június 16-án a Hazafias Népfront (HNF) Országos Tanácsának elnökévé választották. Ezt a funkcióját 1957-ig töltötte be. 1956. október 6-án beszédet mondott Rajk László és kivégzett társai temetésén.
1971-ig Magyarország állandó képviselője a KGST tanácsában.
Az 1956-os forradalom során 1956. október 23-án éjszaka az MDP KV az újonnan létrehozott Katonai Bizottság vezetőjévé választották. Másnap egy belső utasításban „fasiszta csőcseléknek” nevezte a forradalomban résztvevőket. Október 27-étől Nagy Imre nemzeti kormányában a Minisztertanács elnökhelyettese és építésügyi miniszter. Október 28-án bekerült a párt irányítására létrehozott elnökségbe. Az 1956-os forradalom után kinevezték a Magyar–Szovjet Baráti Társaság elnökének.
Pályája a Kádár-rendszerben 1956. november 2-án a tököli szovjet parancsnokságra menekült, majd Szolnokra vitték. November 4-étől a Kádár-kormányban az iparügyek felelőse. 1956. november 7-étől a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) Ideiglenes Intézőbizottságának (IIB) tagja, decembertől a Gazdasági Bizottság vezetője. 1957-ben a Minisztertanács elnökhelyettese.
Személyesen felügyelte Nagy Imre és mártírtársainak koncepciós perét; 1958. június 17-én ő jelentette be az Országgyűlésben Nagy Imre és három társa kivégzését, amelyet a „nép jogos elégtételének… az ellenforradalom méltó megbosszulásának” nevezett.http://www.radio.hu/read/157193 Az MSZMP KB határozata alapján ezen érdemeiért a budapesti Szemlőhegy utcában kiutalták részére a nagypolgári Lovassy-Stürmer orvoscsalád volt villájának nagyobbik lakrészét. A nép körében az 1956 utáni keményvonalas megtorló politikát támogató fellépése miatt vált hírhedtté, a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány másik két vezető személyiségével együtt mint „Kádár-Apró-Dögei”-t emlegette a pesti közbeszéd.http://www.kortarsonline.hu/0501/szig.htm Diktatúra, tejszínhabbal (megtorlás és kádári konszolidáció '56 után)
bélyegkép|jobbra|200px|Apró Antal és feleségének sírja Budapesten. Farkasréti temető: 12/2-1-40. 1958. január végétől 1961 szeptemberéig a Minisztertanács első elnökhelyettese volt. 1961-ben a Nemzetközi Kapcsolatok Bizottságának élére helyezték. Magyar részről ő írta alá a „Barátság I.” kőolajvezeték megépítésének szerződését és az atomerőmű-programmal kapcsolatos dokumentumokat.Paks: újra 1966. Index.hu, 2014. január 16.
1971. május 12-én felmentették addigi tisztségeiből, majd az Országgyűlés elnökévé választották. Ezt a pozíciót 1984 decemberéig töltötte be. 1978. január 6-án ebben a minőségben ő vette át a magyar nép nevében Cyrus Vance amerikai külügyminisztertől az Egyesült Államok által visszaszolgáltatott Szent Koronát.http://jelesnapok.oszk.hu/prod/unnep/a_szent_korona_hazaerkezese 1973-ban a Szovjetunióban megkapta az Októberi Forradalom érdemrendet.
1980-ban kimaradt a Politikai Bizottságból (PB), majd az 1988 májusi pártértekezleten a Központi Bizottságból (KB) is. 1989. március 8-án lemondott a parlamenti képviselői mandátumáról és visszavonult a politikától.
Családja Három gyermeke született, Antal, János és Piroska, aki közgazdász. Unokája Dobrev Klára, Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök felesége, válófélben.
Kutatható iratanyaga A Minisztertanács elnökhelyetteseként töltött időszakából (pontosabban az 1952–1973 közti évekből) 47,32 iratfolyóméternyi, maradandó értékűnek minősített iratanyaga (381 doboz és 32 kötet) került az Országos Levéltár, mai nevén Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára őrizetébe, ahol az a XIX-A-2-gg törzsszámon kutatható.Apró Antal minisztertanács-elnökhelyettesi iratainak jegyzéke az MNL OL nyilvántartásában; hozzáférés: 2025. szeptember 28.
Főbb művei
Munkásegységgel – a magasabb életszínvonalért . Farkas Mihály, Kossa István, Apró Antal felszólalásai a Magyar Kommunista Párt 3. kongresszusán; Szikra, Bp., 1946 Szakszervezeti feladatok. Apró Antal előadásai alapján; MKP Országos Oktatási Osztálya, Bp., 1947 (Oktatási füzetek. Városi tanfolyam. Gyakorlati ismeretek) Szakszervezetek a szocializmus építéséért; Szakszervezeti Tanács, Bp., 1948 A Hazafias Népfront és a tanácsválasztások kérdései; hozzászólás Farkas Mihály, Ács Lajos; Szikra, Bp., 1954 A tanácsok szerepe népi demokratikus rendszerünkben; Kossuth, Bp., 1959 A szocialista országok gazdasági együttműködésének legfontosabb kérdései; Kossuth, Bp., 1960 (Az MSZMP Központi Bizottsága Politikai Akadémiája) A szocialista országok gazdasági együttműködéséért; Kossuth, Bp., 1964 A szocialista országok gazdasági együttműködésének időszerű kérdései; Kossuth, Bp., 1964 (Az MSZMP Központi Bizottsága politikai akadémiája) Gazdasági együttműködésünk a szocialista országokkal; Kossuth, Bp., 1966 (Az MSZMP Központi Bizottsága politikai akadémiája) A KGST-országok gazdasági együttműködése és a magyar népgazdaság; Kossuth, Bp., 1968 A szocializmus építésének útján; Kossuth, Bp., 1975
Források
Életrajza az 1956-os Intézet honlapján Életrajza az 1945-1947-es országgyűlési almanachban, Budapest, 1999 Jónás Károly-Villám Judit: A magyar Országgyűlés elnökei 1848-2002. 383-387. oldal. Argumentum Kiadó, 2002
Jegyzetek
További információk 1949. február, Jutalomosztás munkásoknak – A második munkaverseny jutalmait Apró Antal, a Szaktanács főtitkára osztotta ki a MÁVAG kolónia nagytermében., filmhiradok.nava.hu
Kategória:Makóiak Kategória:KMP-tagok Kategória:Az MKP PB tagjai Kategória:Az MDP PB tagjai Kategória:Az MSZMP PB tagjai Kategória:A Hazafias Népfront tisztviselői Kategória:A Magyar Népköztársaság Országgyűlésének elnökei Kategória:Országgyűlési képviselők (MKP) Kategória:Országgyűlési képviselők (MDP) Kategória:Országgyűlési képviselők (MSZMP) Kategória:Országgyűlési képviselők (Ideiglenes Nemzetgyűlés) Kategória:Országgyűlési képviselők (1945–1947) Kategória:Országgyűlési képviselők (1947–1949) Kategória:Országgyűlési képviselők (1949–1953) Kategória:Országgyűlési képviselők (1953–1958) Kategória:Országgyűlési képviselők (1958–1963) Kategória:Országgyűlési képviselők (1963–1967) Kategória:Országgyűlési képviselők (1967–1971) Kategória:Országgyűlési képviselők (1971–1975) Kategória:Országgyűlési képviselők (1975–1980) Kategória:Országgyűlési képviselők (1980–1985) Kategória:Országgyűlési képviselők (1985–1990) Kategória:Szegediek Kategória:1913-ban született személyek Kategória:1994-ben elhunyt személyek Kategória:Apró család Kategória:Magyar szobafestők Kategória:A Farkasréti temetőben eltemetett személyek