Felsőőri Bertha Sándor (Budapest, 1843. augusztus 19. – Párizs, 1912. november 22.) magyar zeneszerző, zongoraművész, író, Ferenc József-rend tulajdonos, a francia Becsületrend lovagja és Vaskoronarend-kitüntetett.Pesti Napló, 1893. július (44. évfolyam, 184-214. szám) / 203. szám, Arcanum.comVasárnapi Ujság – 1907, Arcanum.comBudapesti Hírlap, 1907. szeptember (27. évfolyam, 208-232. szám) / 222. számVasárnapi Ujság – 1902, 2. szám / 1902-01-12, Arcanum.com Zeneművei dalok, palotások, himnuszok, csárdások, indulók, szvitek és hasonló kisebb művekből áll. Révai Nagy Lexikona, 3. kötet: Béke-Brutto (1911) B Berthet, Arcanum.com

Élete Felsőőri Bertha Sándor királyi tiszt, miniszteri tanácsos és Baloghy Mária (1806-1845) fiaként született. Kétéves volt, mikor édesanyja meghalt.

Pesten kezdett el zenét tanulni Mosonyi Mihálynál, majd 1861 őszén, tizennyolc éves korában kezdett először írni, publikálni a Zenészeti Lapokban.Muzsika, 2013 (56. évfolyam, 1-12. szám) 2013-06-01 / 6. szám, Arcanum.comMuzsika, 1962 (5. évfolyam, 1-12. szám) 1962-11-01 / 11. szám Hamburger Klára: Bertha Sándor, Arcanum.com Egy évvel rá, 1862-ben Lipcsében folytatott ellenponttanulmányokat Moritz Hauptmannál, ahol nagy hatással volt rá Johann Sebastian Bach művészete. Ekkor kezdte el kialakítani saját művészetét: a 17-18. századi nyugat-európai zenei formák és a hangszeres magyaros, akkoriban egyedüli magyar nemzeti zenének tartott verbunkos elemeinek magasrendű egységbefoglalását szerette volna megvalósítani.

Első mestere, Mosonyi Mihály által ő is Liszt Ferenc és Richard Wagner irányzatát, a zene haladását képviselte, legfőbb céljának pedig a nemzeti zene megteremtését tartotta, csakúgy, mint a korának többi zeneszerzője. 1862-ben Párizsban telepedett le véglegesen, majd egy évvel rá, 1863-ban Berlinbe ment, ahol Hans von Bülow zongorista és karmester tanítványa volt. Huszonegy évesen, 1864-ben jelent meg első szerzeménye a Zenészeti Lapok mellékleteként Palotás címmel, amit Mosonyi lelkesen fogadott cikkében, mely szerint ezzel a művével Bertha bebizonyította, "hogy a magyar zene a legmagasabb értelemben vett művészi fejlődésre képes."

1864-1865 telén Liszt Ferenc meghívására Rómában ment, ahol az ő irányításával fejlesztette tovább zenei tudását, de később összeveszett vele és kerülték egymást, mert fejébe szállt a dicsőség, túlbecsülte saját tehetségét a Zenészeti Lapok munkatársainak kritikátlan rajongása, a kiterjedt rokoni, baráti körök és édesapja fáradhatatlan támogatása miatt. 1869-ben Liszt Ferenc ezt írta neki:

Ez a kritika is hozzájárult, hogy az 1860-as évek végétől Bertha Sándor egyre jobban kiábrándult Liszt és Wagner irányzatából, és felhagyott a követésükkel, azzal vádolva önmagát, hogy eddig hozzásegítette a magyar zenét az elnémetesedéshez. Innentől kezdve megszállottja lesz saját elképzeléseinek, az ellenpontstílust tartja a magyar zene egyetlen járható útjának, és önmagát részesíti előnyben, a saját műveit adja elő. Így az Erkel Ferenc utáni magyar zeneszerző-nemzedék egyik legkülönösebb alakja volt, a magyar kultúrát hirdette. Elgondolása az volt, hogy a magyar nemzeti zenekultúrát a legalapvetőbb rétegektől kezdve kell újra kiépíteni, ezért a barokk polifón formákhoz nyúlt vissza, melyeket nemzeti elemekkel (verbunkos, népies műdal) keresztezett (Magyar palotás, Suite hongroise, Előjáték és fúga, Six hongroises, Csárdás de fête).

Huszonöt évesen, 1868. február 10-én Viribvs Vnitis körülirattal ellátott nagy arany érmet kapott I. Ferenc Józseftől.Budapesti Közlöny, Hivatalos rész, II. évf. 144. sz. (1868. jún. 24.), Arcanum.com 1869-ben jótékony célú hangversenyt adott az írói segélyegylet javára Magyarországon, amit nem fogadott túl szívesen a hallgatóság, negatív bírálatok érték. Ábrányi Kornél így értekezik róla:

Habár szeretett volna visszaköltözni Magyarországra („Igen vágynám a külföldön szerzett sok tapasztalatot és némi tudományt az ország javára érvényesíteni"), Párizsban maradt Delplace Rosier francia feleségével, ahol francia művészeti szalont vezetett és francia lapoknak írt. Pályázott a Zeneakadémia Volkmann Róbert megüresedett zeneszerzői tanszékére, de nem nyerte el.

Az 1872-ben, Párizsban megjelent Suite Hongroise című zongoraművében a kritikusok egyetlen pozitívumként azt tudták felhozni, hogy magyar zenei motívumokból is lehet ellenpontos műformát létrehozni.

1880-ban a szegedi árvízkárosultak javára kifejtett tevékenysége elismeréséül Ferenc József-rend lovagkeresztjét kapott. 1883. június 18-án a párizsi Opéra-Comique-ban mutatták be legfőbb művét, a Mathias Corvin című operáját, ami később 1884. június 5-én a Nemzeti Színházban is műsorra került. A fogadtatása nem volt túl sikeres, kritikusai azt hiányolták belőle, amit a zeneszerző leginkább törekedett elérni benne: a magyar jelleget, a franciás formát. A Párizsi Magyar Egyesültben Zichy Mihály után ő töltötte be az elnöki posztot, majd az 1878-as párizsi kiállítás után barátját, Munkácsy Mihályt ajánlotta a feladatra és visszalépett a nyilvános szerepléstől. 1886. szeptember 22-én a Pozsonyi Városi Színház megnyitójára ő írta a nyitó előadást Ünnepi induló címen, amit a Magyar Királyi Operaház zenekara adott elő.

1893-ban Párizsban Becsületrend lovagjává nevezte ki Marie François Sadi Carnot, Franciaország 5. elnöke, majd szeptember 30-án I. Ferenc József Innsbruckban harmadik osztályú Vaskorona-renddel tüntette ki, mert könyvet írt franciául a Habsburgokról Rudolf trónörökös esküvőjére, illetve a művészet és az irodalom terén szerzett eredményei elismeréséül.Budapesti Közlöny, 1893. október (27. évfolyam, 227-252. szám) / 234. szám

Élete végén visszatért kiindulópontjához, a szalonszerűen stilizált romantikus tánczenéhez. Felesége halála után öt évvel, 1912. november 22-én hunyt el Párizsban, a Batignolles-i temetőben temették el.Bertha Sándor gyászjelentése

Családja

Felesége a francia Delplace Rosier volt, ám házasságukból nem született gyermek.

Bertha Márton Bertha Márton Bertha János Bertha Fülöp Bertha Mihály Bertha József (Felsőőr, 1762 – Ete, 1802) jegyző – Kalmár Erzsébet Bertha Sándor (Ete, 1796 – Budapest, 1877) ügyvéd – balogi Baloghy Mária (Ipolynyék, 1806 – Pest, 1845) Bertha Heléna (Budapest, 1835 – Bacska, 1869) – szendrői Gőcze Bertalan Lajos Ágoston (Battyán, 1832 – ?) vezérkari százados, ügyvéd Bertha Anna (Budapest, 1838 – Budapest, 1881) – lőkösházi Tavaszy Antal (Nagykanizsa, 1825 – Budapest, 1899) ügyvéd Bertha Sándor (Budapest, 1843 – Párizs, 1912) zeneszerző – Delplace Rosier (1826 – Gacé, 1907. szeptember 4.)

Főbb művei

Zenei művek A király csókja (1870)Pesti Napló - 1870.02. Andante religioso Danse Hongroise (Magyar Palo­tás) (1873)Fővárosi Lapok - 1875.04. Fogoly Balladája (1877)Magyarország és a Nagyvilág - 1877. 13. számVasárnapi Újság - 1877 Suite Hongroise (1872) Six Hongroises (1890) Csárdás de fête (1890, zenekar) Előjáték és fúga (1885) Mathias Corvin (Korvin Mátyás) (1883.06.18. – Párizs, 1884. június 5. – Budapest) Magyar nemzeti hymnus (1871)Vasárnapi Újság - 1871 Magyar táncz (1873)Ellenőr - 1873.05. Nászinduló (1871)Fővárosi Lapok - 1871.04.

Írásai Adalékok a magyar zene történetéhez (Zenészeti L., 1861) La musique hongroise et les tsiganes (1878) La musique des Hongrois (1907) La Hongrie moderne (Az újkori Magyarország) (1902, Párizs) A magyar zene jövője (1880, Budapesti Szemle)

Galéria

Források Magyar életrajzi lexikon Új magyar irodalmi lexikon (2000) Wéber Artur: Bertha Sándor (Magyar Figyelő, 1912) Szabolcsi Bence: A XIX. század magyar romantikus zenéje (Budapest, 1951) Hamburger Klára: Bertha Sándor (Muzsika, 1962)

Jegyzetek

Külső hivatkozások Musicalics.com International Music Score Library Project BNF

Kategória:1843-ban született személyek Kategória:1912-ben elhunyt személyek Sándor Kategória:Magyar zeneszerzők Kategória:Magyar zenészek Kategória:Magyar zongoristák Kategória:Magyar írók Kategória:Római katolikus magyarok Kategória:A Ferenc József-rend tagjai Kategória:Református magyarok