Carson McCullers amerikai regényíró, novellaíró, drámaíró, esszéíró és költő. Első regénye, a The Heart Is a Lonely Hunter (1940) a kallódóak és számkivetettek lelki elszigeteltségét tárja fel az Egyesült Államok déli kisvárosaiban. Más regényei hasonló is témájúak, és a legtöbb a mély délen játszódik.
McCullers munkáit gyakran déli gótikakéntA Southern Gothic a fikció, a country zene, a film és a televízió művészi alműfaja, amelyre erősen hatnak a "gothic" elemek és az amerikai dél. A déli gótika gyakori témái közé tartozik a különc karakterek történetmesélése, leromlott vagy elhagyatott környezetben, groteszk helyzetekben és más baljós eseményekben, amelyek a szegénységgel, elidegenedéssel, bűnözéssel vagy erőszakkal kapcsolatosak és abból fakadnak. írják le, és ez jelzi déli gyökereit. A kritikusok írásait és excentrikus karaktereit is egyetemes hatókörűnek minősítik. Történeteit színpadra és filmre adaptálták. A The Member of the Wedding (1946) című regényének színpadi adaptációja, amely egy fiatal lány érzéseit örökíti meg bátyja esküvőjén, 1950–51-ben sikeres volt a Broadway-n.The Member of the Wedding (1950,Internet Broadway Database)
Fiatalkora McCullers Lula Carson Smith néven látta meg a napvilágot a Georgia állambeli Columbusban, 1917-ben Lamar Smith ékszerész és Marguerite Waters gyermekeként. Nevét anyai nagyanyjáról, Lula Carson Watersről kapta. Volt egy öccse, Lamar, Jr. és egy húga, Marguerite.1930 United States Federal Census Anyja nagyapja ültetvényes és konföderációs katona volt. Édesapja francia hugenotta származású órás és ékszerész volt. Tíz éves korától zongoraleckéket vett; amikor tizenöt éves volt, apja adott neki egy írógépet, hogy ösztönözze történetek írására.
Smith a Columbus High School-ban érettségizett. 1934 szeptemberében, 17 évesen elhagyta otthonát egy New Yorkba tartó gőzhajón és azt tervezte, hogy a Juilliard School of Musicban zongorázni fog. Miután elvesztette a pénzt a metrón, amelyen a Juilliardban akart tanulni, úgy döntött, inkább dolgozik, éjszakai órákat vesz fel és ír. Számos alkalmi munkát végzett, többek között pincérnőként és kutyasétáltatóként. Miután megbetegedett reumás lázban, visszatért Columbusba, hogy felépüljön, és meggondolta magát a zenetanulást illetően. Visszatérve New Yorkba, alantas munkákban dolgozott, miközben írói karriert folytatott; éjszakai órákra járt a Columbia Egyetemen, kreatív írást tanult Dorothy ScarboroughEmily Dorothy Scarborough (1878. január 27. – 1935. november 7.) amerikai írónő Texasról, a népi kultúráról, a gyapotgazdálkodásról, a szellemtörténetekről és a délnyugati nők életéről írt. texasi írónőnél és Sylvia Chatfield BatesnélSylvia Chatfield Bates (1882-1968). amerikai író és professzor. a New York-i Egyetem Washington Square College-jában. 1936-ban jelentette meg első művét. A Wunderkind egy önéletrajzi alkotás, amelyet Bates csodált, és egy zenei csodagyerek serdülőkori bizonytalanságát és veszteségeit ábrázolta. Először a Story magazinban jelent meg, és a The Ballad of the Sad Cafe című kötetben gyűjtötték össze.
1935 és 1937 között, tanulmányai és egészségi állapota szerint, idejét Columbus és New York között osztotta meg. 1937 szeptemberében, 20 évesen feleségül ment egy volt katonához és feltörekvő íróhoz, Reeves McCullershoz. Egy New Yorker-profil úgy írta le férjét, mint "…a nagy, tehetséges nőkhöz vonzódó álmodozó." Házas életüket Charlotte-ban, Észak-Karolinában kezdték, ahol Reeves munkát talált. A pár egyezséget kötött, hogy felváltva váltsák egymást íróként, majd családfenntartóként, kezdve azzal, hogy Reeves fizetett állást vállalt, miközben McCullers írt. Későbbi írói sikere kizárta férje irodalmi ambícióit.
Pályafutása Maxim LieberMaxim Lieber (Varsó, 1897. október 15. – East Hartford, Connecticut, 1993. április 10.) kiemelkedő amerikai irodalmi ügynök volt New Yorkban az 1930-as és 1940-es években. A szovjet kém, Whittaker Chambers 1949-ben bűntársának nevezte, Lieber pedig nem sokkal Alger Hiss 1950-es elítélése után előbb Mexikóba, majd Lengyelországba menekült. volt McCullers irodalmi ügynöke 1938-ban, majd megszakításokkal azután is. 1940-ben, 23 évesen, a déli gótikus vagy esetleg a déli realista hagyományok szerint író McCullers befejezte első regényét, a The Heart Is a Lonely Hunter (Magányos vadász a szív) címmel.Johnson, Thomas S. (1974). The Horror in the Mansion: Gothic Fiction in the Works of Carson McCullers. Ann Arbor, Michigan: Dissertation Abstracts. (A címet a szerkesztője javasolta, és Fiona MacLeodWilliam Sharp (Paisley, 1855. szeptember 12. – Bronte, 1905. december 12.) skót író, 1893-tól Fiona Macleod néven is írt. „A magányos vadász” (The Lonely Hunter) című verséből vette át.) Akkoriban úgy gondolták, hogy a regény antifasiszta üzenetet sugall.Brinkmeyer, Robert H., Jr. (2009). The Fourth Ghost: White Southern Writers and European Fascism 1930–1950. Baton Rouge: Louisiana State University Press. p. 233.
A The Heart is a Lonely Hunter 1939-es befejezése után McCullers és férje az észak-karolinai Fayetteville-be költöztek, ahol két hónap leforgása alatt befejezte a Reflections in a Golden Eye (akkor még Army Post) című könyvet. 1940 augusztusában ötszáz dollárért eladta a könyvet a Harper's Bazaarnak, egy amerikai havi női divatmagazinnak. Két részben jelent meg a folyóiratban októberben és novemberben.
Isak Dinesen, Dosztojevszkij, Csehov és Tolsztoj hatására nyolc könyvet adott ki; a legismertebbek a The Heart is a Lonely Hunter (1940), a Reflections in a Golden Eye (1941) és a The Member of the Wedding (1946). A The Ballad of the Sad Café (1951) című novella a magányt és a viszonzatlan szerelem fájdalmát ábrázolja; írásának idején McCullers Yaddóban, a New York állambeli Saratoga Springsben található művésztelepen lakott.
A The Member of the Wedding című könyvében McCullers egy fiatal lány érzéseit írja le a testvére esküvőjén. A regény Broadway színpadi adaptációja 1950–51-ben sikeresen befutott, a londoni Young Vic készítette 2007 szeptemberében.A Young Vic Theatre egy előadóművészeti helyszín a The Cut-on, a South Bank közelében, London Lambeth kerületében. Az eredeti alkotás elnyerte az évad legjobb darabjának járó New York Drama Critics'Circle-díjat.New York Drama Critics' Circle
Sokan nagyrészt filmadaptációk alapján ismerik műveit. A The Heart Is a Lonely Hunter című filmet 1968-ban forgatták, Alan Arkinnel a főszerepben. A Reflections in a Golden EyeTükörkép egy aranyos szempárban (film) című filmet John Huston (1967) rendezte, Marlon Brando és Elizabeth Taylor főszereplésével. Huston az An Open Book (1980) című önéletrajzában ezt mondta:
Carson McCullersszel először a háború alatt találkoztam, amikor meglátogattam Paulette GoddardotPaulette Goddard (született: Marion Levy; 1910. június 3. – 1990. április 23.) amerikai színésznő, aki filmes karrierjéről híres Hollywood aranykorában. és Burgess Meredith-t New York északi részén. Carson a közelben lakott és egy nap, amikor Buzz és én sétálni mentünk, ránkszólt az ajtóból. Akkor a húszas évei elején járt, és már átesett egy sorozat első agyvérzésén. Úgy emlékszem rá, mint egy törékeny valakire, nagyszerűen csillogó szemekkel, és remegett a keze, ahogy az enyémbe tette. Nem bénulás volt, inkább állati félénkség. De semmi félénk vagy törékeny abban nem volt, ahogy Carson McCullers szembeszállt az élettel. És ahogy a szenvedései szaporodtak, csak erősödött.
Richard Wright, a Black Boy szerzője 22 évesen ismertette első, 1940-ben megjelent regényét, és elmondta, hogy ő az első fehér író, aki teljesen emberi fekete karaktereket alkotott. „Hugo: Secrets of The Inner Landscape” című recenziójában kijelentette:
Számomra a The Heart is a Lonely Hunter leglenyűgözőbb aspektusa az a megdöbbentő emberség, amely lehetővé teszi a fehér író számára, a déli fikcióban először, hogy olyan könnyedén és igazságosan kezelje a néger karaktereket, mint a saját fajához tartozókat. Ez sem stilisztikailag, sem politikailag nem magyarázható; úgy tűnik, hogy az élethez való hozzáállásból fakad, amely lehetővé teszi Miss McCullers számára, hogy felülemelkedjen környezete nyomásán, és egy mozdulattal aggodalommal és gyengédséggel ölelje át a fehér és fekete emberiséget.
Későbbi élete Carson és Reeves McCullers 1941-ben elváltak. Miután elvált Reevestől, New Yorkba költözött George Davishez, a Harper's Bazaar szerkesztőjéhez. Tagja lett a February House-nak, egy brooklyni művészeti kommunának.A February House 1940 és 1941 között a művészek kommunája volt a New York-i Brooklyn Heights szomszédságában.Tippins, Sherill (2005). February House: The Story of W. H. Auden, Carson McCullers, Jane and Paul Bowles, Benjamin Britten, and Gypsy Rose Lee, Under One Roof in Brooklyn. Houghton Mifflin Harcourt. . Barátai között volt W. H. Auden, Benjamin Britten, Gypsy Rose LeeGypsy Rose Lee (született Rose Louise Hovick, 1911. január 8. – 1970. április 26.) amerikai burleszk előadóművész, sztriptíztáncosnő és sztriptízről híres vedette volt, továbbá színésznő, író és drámaíró. és az írópáros, Paul Bowles és Jane BowlesJane Bowles (Született: Jane Sydney Auer; 1917. február 22. – 1973. május 4.) amerikai író és drámaíró.. A második világháború után McCullers többnyire Párizsban élt. Közeli barátai ezekben az években Truman Capote és Tennessee Williams voltak. A szakítás ezen időszaka alatt Reeves szerelmi kapcsolatot ápolt David DiamondDavid Leo Diamond (Rochester, 1915. július 9. – Brighton, 2005. június 13.) amerikai klasszikus zeneszerző. zeneszerzővel és együtt éltek a New York állambeli Rochesterben.
McCullers számos nőbe szeretett bele és nagy elszántsággal szexuálisan üldözte őket, de úgy tűnik, nem sikerült kölcsönös vonzódást találnia. Leginkább dokumentált és kiterjedt szerelmi rögeszméje Annemarie SchwarzenbachAnnemarie Minna Renée Schwarzenbach (1908. május 23. – 1942. november 15.) svájci író, újságíró és fotós. volt, akiről egyszer azt írta: „Volt egy arca, amelyről tudtam, hogy életem hátralévő részében kísérteni fog.” Önéletrajzában McCullers beszámol arról, hogy ketten megcsókolták egymást. McCullers szenvedélye azonban nem kapott viszonzást, mindketten barátok maradtak McCullers-szel, és neki dedikálta következő regényét, a Reflections in a Golden Eye-t. Sarah SchulmanSarah Miriam Schulman (1958. július 28.) amerikai regényíró, drámaíró, ismeretterjesztő író, forgatókönyvíró, meleg aktivista és AIDS-történész. ezt írja:
Ott van a hírhedt megszállottság Katherine Anne Porterrel és egy sokat sejtető, folyamatos „barátság” Gypsy Rose Lee-vel. De ha Carson valaha is szexelt egy nővel, még Tennessee sem hallott róla. McCullers zseniális életrajzírója, Virginia Spencer CarrVirginia Spencer Carr (1929. július 21. – 2012. április 10.) Carson McCullers, John Dos Passos és Paul Bowles életrajzírója. szerint Carson eldicsekedett unokafivérének, hogy egyszer szexelt cigánnyal. De ha ez így volt, soha nem említette ezt egyik meleg barátjának sem. A viszonzott leszbikus szerelem és a leszbikus szex tökéletesítésére való képtelenség hiányában McCullers még mindig leszbikus személyiséget viselt az irodalomban és az életben. Egyértelműen ellentmond a heteroszexuális konvencióknak, férfiruhát viselt, felháborítóan agresszív volt, amikor egy másik nővel folyton kudarcot vallott a szex és a szerelem után és elsődleges barátságot kötött más melegekkel.
1945-ben Carson és Reeves McCullers újraházasodtak. Három évvel később, miközben súlyos depresszióban volt, öngyilkosságot kísérelt meg. 1953-ban Reeves megpróbálta rávenni, hogy vele együtt kövessen el öngyilkosságot, de a lány elmenekült,és Reeves a párizsi szállodájukban lett öngyilkos egy altató túladagolása miatt. Keserédes darabja, a The Square Root of Wonderful (1957) ezekből a traumatikus élményekből merített. Carson apjának lehetséges öngyilkossága előrevetíthette, ha nem befolyásolta ezeket az eseményeket. Az 1950-es években McCullers különféle okok miatt terápián vett részt, és megbeszélte a leszbikus lét lehetőségét terapeutájával, Dr. Mary A. Mercerrel.