Sir Roy Strong CH (Winchmore Hill, Middlesex, 1935. augusztus 23.–) brit művészettörténész.
Élete Származása George Edward Clement Strong kereskedelmi ügynök és felesége, Mabel Ada Smart harmadik fia. Strong „lúzernek” és intellektuális érdeklődési körök nélküli alkoholistának írja le apját, aki zaklatta feleségét, és nem törődött a gyermekeikkel.The Laskett: The Story of a Garden. London, Bantam Press 2003, 23. o. A család egy 1928-ban megszerzett birtokon élt az enfieldi Winchmore Hillen, ahol apja díszkertet telepített, amelyet a második világháborúban a "Dig for Victory" kampány során át kellett adniuk a zöldségágyások számára, hogy élelmet termeljenek rajtuk.The Laskett: The Story of a Garden. London, Bantam Press 2003, 23–24. o. Strong hamarosan megszakította kapcsolatát szüleivel.
Tanulmányai A londoni egyetem Queen Mary College-ban történelmet tanult, majd a Warburg Institute-ban szerzett PhD-fokozatot. Disszertációja Frances Yates vezetésével I. Erzsébet angol királynő udvara életéről készült. Portréival is foglalkozott.
Karrierje 1959-ben a Nemzeti Arcképtár kurátora (segédgondnok), 1967 és 1973 között pedig igazgatója volt. Ott rendezett kiállításokat az 1960-as és 1970-es évek kultúrájáról, például 1968-ban Cecil Beaton fotósról, amelyek nagy sikert arattak, és felfrissítették a múzeum poros arculatát.
1973-ban a Victoria & Albert Museum akkori legfiatalabb igazgatója lett, és 1987-ig töltötte be ezt a pozíciót. Itt is folytatta innovatív koncepcióját, a mindennapi kultúra bemutatását, kiállításokat rendezett a divatról, a kertművészetről, a templomok jövőjéről és a vidéki házak lerombolásáról.
Kutatásai és a nyilvánosság A reneszánsz művészet szakértője, különösen az Erzsébet-kori Anglia és portréi (pl. Nicholas Hilliard). Naplókat, a kertek és a brit monarchia történetét, valamint Anglia művészettörténetét publikálta.
Az 1970-es és 1980-as években volt egy rovata a Financial Timesban. 2008-ban a Channel 4 műsorvezetője volt egy hatrészes tévésorozatban mint egy intézet kitalált igazgatója, amelyben kilenc önkéntese követi a 19. századi és 20. század eleji táplálkozási előírásokat.
Magánélete Strong feleségül vette a nála hat évvel idősebb Julia Trevelyan Oman díszlettervezőt (1930–2003), Charles Oman művészettörténész lányát (1901–1982) Charles Oman történész unokáját (1860–1946). Házasságuk gyermektelen volt.
Kitüntetései és tisztségei 1980-ban Hamburgban Shakespeare-díjat kapott. A Royal Photography Society tiszteletbeli tagja lett, és megkapta az elnöki kitüntetést. 1982-ben lovaggá ütötték: a Bachelor lovag fokozatot kapta meg. 2000 és 2006 között a Kerttörténeti Társaság elnöke volt. Aktív tagja az angol anglikán egyháznak, valamint a Westminsteri apátság szentélyének fővégrehajtója és kutatója. 2007-ben Gresham-előadást tartott Anglia számos falusi templomának nem túl rózsás jövőjéről a Szent Pál-székesegyház kriptájában.
Kert "The Laskett" Az 1970-es évek eleji sztrájkhullám idején Strong visszavonult 1969-ben vásárolt brixtoni otthonából vidékre, hogy elkerülje a londoni zavargások és élelmiszerhiány miatti bizonytalanságot.The Laskett: The Story of a Garden. London, Bantam Press 2003, S. 16. Nem engedhette meg magának a klasszikus cotswoldi vidéki birtokot, amely apósa tulajdonában volt, végül egy családi házat vett a herefordshire-i Much Birchben, ami egy Jane Austen-regényből származó paplakra emlékeztette.The Laskett: The Story of a Garden, London, Bantam Press 2003, S. 22.
A "The Laskett" ház körül feleségével egy körülbelül 1,6 hektáros formális kertet alakítottak ki, amely számos életrajzi elemet tartalmaz. Többek között ott volt a Victoria and Albert Museum-templom is, amelynek központi eleme Strong portréja volt Viktória királynő és férje, Albert hercegről. 2004-ben gazdagon illusztrált könyvet adott ki erről a kertről.The Laskett: The Story of a Garden, Bantam Press, London, 2003 A kert nyitott volt a fizető látogatói csoportok előtt, és volt benne ajándékbolt is. Julia Ormond halála után Strong nagymértékben leegyszerűsítette az ültetést, mondván, hogy a nők „csak jobbak a részletekben”.Robin Lane Fox, When it’s time to leave your beloved garden behind. Financial Times 28/08/2020, https://www.ft.com/content/d1931276-3cfe-49df-93e1-7db94b9ce73c Az elvadult kertet a csalódott látogatók többször is kritizálták, és egy nagyobb akció során vissza kellett metszeni és megtisztítani, több nagyobb fát is kivágtak. Ez egy fotókötet témája is lett. 2018-ban a fás kertben ("Christmas Orchard") egy fehér kilátót építtetett, majd egy barlangot és egy tavat. A kertet két kertész, Shaun Cadman és Philip Teague tartja karban Clare Foster, At the Laskett Sir Roy Strong has created a garden that is 'a voyage of the mind'. House and Garden 10. Februar 2021
Strong 2014-ben megkísérelte átadni a kertet a National Trustnak, de az elutasította, mivel a kert nem felelt meg a minőségi kritériumoknak. A felháborodott Strong eleinte azt tervezte, hogy elpusztítja a kertjét. 2020-ban azonban átadta a házat és a kertet a Perennial jótékonysági szervezetnek, és beköltözött egy házba Ledburyben, ahol egy kis formális kertet kíván létrehozni.
Stílusa A Laskett neoklasszikus olasz stílusban készült, számos egymást keresztező nézőponttal, amelyek többsége emlékművel vagy szoborral végződik. Pénzhiány miatt ezek többnyire olcsó anyagokból készültek, ezért hasonlítanak a színpadi díszletre. Az aranylevelet azonban nem kímélték. A kertet nagyon kis helyre tervezték, és magas sövények uralják, amelyek közül néhány klausztrofóbiásnak tűnik. Élethosszig tartó szenvedélyét a topiárium iránt is kiélte. Strong maga jellemezte így a kertet; „gátlástalanul nosztalgikus, romantikus” és önéletrajzi. A komplexumot professzionális kerttervezők „túl sok mindenből” (Emma Bond: thinkinGardens, „túl sok mindenből”) és „hivalkodóságnak” (Anne Wareham: House & Garden, németül: "Prahlerei") jellemezték, mások mulatságosan különcnek látták. A profi kertészvilág nagyrészt figyelmen kívül hagyta őt.
Könyveiben is egy pszeudo-klasszikus stílust terjeszt, amelyet igyekszik kisebb ingatlanokhoz igazítani. A javasolt telepítés rendkívül hagyományos, a láda- és tiszafasövények a domináns design elem.
Művei I. Erzsébet királynő portréi, Clarendon Press, 1963 Az angol ikon, Paul Mellon Alapítvány. London, 1969 Tudor és Jacobean Portraits in the National, Portrait Gallery, 2 vols., HMSO, London, 1969 Nicholas Hilliard, London: Michael Joseph Ltd., 1975 A Renaissance Garden Angliában, London, 1979 A Tudor Court művészei: A portréminiatűr újrafelfedezése 1520–1620, kiállítási katalógus V & A, London, 1983 Kis kertek létrehozása, London: Conran Octopus, 1986 A Small Garden Designer's Handbook, London: Conran Octopus, 1987 Henry Prince of Wales és Anglia elveszett reneszánsza, Temze és Hudson, London, 1986 Mireille Galinouval,: London's Pride: Glorious History of the Capital's Gardens. Anaya Kiadó, 1990 Lost Treasures of Britain: Five Centuries of Creation and Destruction, London, Viking, 1990 A Tudor és Stuart Monarchia: festészet, festészet, ikonográfia, 1. kötet, The Boydell Press, 1990 Királyi kertek. London, BBC Books, 1992 Sikeres kis kertek. Conran Octopus, 1994 William Larkin: A ragyogás ikonjai Franco Maria Ricci, 1995 Vidéki élet, 1897-1997: The English Arcadia, 1996 A Tudor és Stuart Monarchia: festészet, festészet, ikonográfia, 2. kötet, Elizabethan, The Boydell Press, 1996 Roy Strong Diaries 1967-1987, Weidenfeld & Nicolson, 1997 A Tudor és Stuart Monarchia: festészet, ikonográfia, 3. kötet, Jacobean és Caroline, The Boydell Press, 1997 The Story of Britain: A People's History, 1998 Roy Strong Diaries: 1967–87. Főnix, 1998 Erzsébet kultusza: Erzsébet-kori portré és látványosság, 1999 The Spirit of Britain: A Narrative History of the Arts, 1999 The Artist & the Garden, Yale University Press (Paul Mellon Center for Studies), 2000 Kertek a korokon át, 2000 Lakoma: A nagy evés története, 2003 Gloriana: I. Erzsébet királynő portréi, 2003 The Arts in Britain: A History, 2004
Terence Pepperrel: Beaton Portraits, 2004 Koronázás: A királyság és a brit monarchia története, 2005 Szenvedélyek múltban és jelenben, 2005 John Evelyn naplója, 2006 Egy kis története az angol vidéki egyházról, 2008-as évfolyam Anglia víziói: Avagy miért álmodunk még mindig egy helyről az országban. Miles Kelly, 2012 Roy Strong: Önarckép fiatal férfiként. Bodleian Könyvtár, 2013
Magyarul Lakoma. A dúsan terített asztal története; ford. Árokszállásy Zoltán; Magyar Narancs–Athenaeum, Budapest, 2006
További információk
Jegyzetek
Fordítás
Kategória:1935-ben született személyek Kategória:Élő személyek Kategória:Britek Kategória:Kertészek Kategória:Angol művészettörténészek