A hagyományos berber vallás Észak-Afrika őslakosai, a berberek régi, a kereszténység és az iszlám felvétele előtt gyakorolt hitrendszerét jelenti.
A vallás helyben született, a régészeti kutatások alapján úgy tűnik, a berber vallás főbb elemei a nap és a hold kultusza, az animizmus és a túlvilágba vetett hit volt. Később több ókori kultúra vallási hiedelmei és hagyományai hatottak rá, mint az ókori egyiptomi vallás, a főniciai eredetű punok hitvilága, a judaizmus, az ibériai mitológia, és a hellenisztikus vallások. A két legutolsó hatást a régi arab vallás, illetve az iszlám jelentette.
A 7. századra, néhány berber törzs kivételével Észak-Afrika lakosságának nagy része keresztény volt, és az arabok magrebi hódítása után a hagyományos berber vallás fokozatosan eltűnt. Ennek ellenére az ősi hiedelmek egy része ma is jelen van a berber népi kultúrában és hagyományokban, például a szent emberek (marabutok) eszméje. A hagyományos berber vallás szinkretikus hatásai a Földközi-tenger környékének számos más vallásában is megtalálhatók.
A panteon
A Nap és a Hold kultusza Hérodotosz szerint minden ókori berber nép tisztelte a holdat és a Napot (tamasek nyelven Tafukt), és kizárólag nekik mutattak be áldozatokat. Beszámolt róla:
"Az áldozat fülével kezdik, amelyet levágnak és a házuk fölé dobnak: ezt követően az állatot a nyakának kitekerésével ölik meg. A Napnak és a Holdnak áldoznak, de más istennek nem. Ez az istentisztelet minden líbiainál közös."
A berber nyelvekben a Hold, mint égitest neve a holdisten megnevezése is volt (Ayyur) . Masszinissza, Numidia első királya, i. e. 179-ben rendszeresen adakozott a nap istene, Apollón tiszteletére a deloszi templomban, Apollón és ikertestvére, Artemisz (a hold istennője) feltételezett születési helyén, bőkezűségéért a sziget lakói aranykoronával ajándékozták meg.Itineraria Phoenicia (Edward Lipiński). Tullius Cicero (I. e. 105–43) is beszámolt ugyanerről a kultuszról a Köztársaságról (Scipio álma) című művében:
"Amikor bemutattak neki engem (Scipio), az öregember (Masszinissza, a masszüliosz törzs királya) átölelt, könnyeket hullajtott, majd felnézett az égre, és így kiáltott: „Köszönöm neked, ó, legfőbb Nap, és nektek is, ti többi égi lények, hogy mielőtt elhagytam ezt az életet, láthattam királyságomban és palotámban Publius Cornelius Scipio-t."M. Tullius Cicero (105-43 BCE): from On the Republic (Scipio's Dream) (angol).
További szerzők, mint Apuleius vagy Hippói Szent Ágoston említik, hogy a napimádat az első évezredben és a hetedik században is folytatódott. A kopt szent, hitvalló Sámuel beszámolói szerint a berberek elfogták, és rá akarták kényszeríteni, hogy boruljon le a Nap előtt.
Északnyugat-Afrikában találtak néhány latin nyelvű feliratot, amelyeken a napistent dicsőítik. Egy példa erre a Szúk Ahrászban (Augustinus szülőhelye; Tagaszte városa, a mai Algériában) talált felirat, amelyen a „Solo Deo Invicto” felirat olvasható.James Hastings, The Encyclopedia of Religion & Ethics, 1926, 4e partie, p. 508. A megalitikus kultúra is része lehetett az égitestek (főként a csillagok) tiszteletének, vagy a halottkultusznak.
Ámon kultusza Az ókori Líbiában élő berberek imádták Ámont, akit az ókori egyiptomiak is tiszteltek.Liens entre l'Encyclopédie berbère, la préhistoire récente et la protohistoire en Afrique septentrionale PDF (franciául). Centre de Recherche Berbère. Hérodotosz és Pauszaniasz szerint a kultusz berber eredetű volt, és később terjedt el Egyiptomban, majd Hellászban (utóbbi esetében valószínűleg a görög kolónia, Cyrene révén).Recherches sur la religion des berbères, René Basset. Revue de l'histoire des religions, René Dussaud & Paul Alphandéry (PDF). A nyugat-egyiptomi Szíva-oázisban, a líbiai-sivatag közelében maradt fenn Ámon egyetlen jósdája.Pausanias, Description of Greece x.13 § 3.
Ámon felesége, Amaunet is Líbiából származhatott. Az egyiptomi mitológiában Amentet (jelentése „a lenyugvó nap földje” vagy „a nyugat”) az a hely, ahol a halottak várják Ré napisten érkezését.Coulter, Charles Russell; Turner, Patricia (2013-07-04). Encyclopedia of Ancient Deities. Routledge. p. 44.
A berber hiedelmekben a kos Ámon szent állata volt. Alexandriai Szent Atanáz művében, amelyben a pogányok ellen érvel, azt írja, hogy a líbiai népek (berberek) Amen néven nevezték Ámont. Iarbas, Numidia mitikus királya, aki eladta Didónak azt a földet, amelyen ő megalapította Karthágót,"Dido | Queen of Carthage, Trojan War, Aeneas | Britannica". szintén Ámon fiának számított.
Diodorus Siculus mint Líbia királya beszél Ammon-ról , aki feleségül vette Reát (Uranosz lányát és a titánok testvérét). Elmondása szerint beleszeretett egy „szokatlanul szép leányba”, Amaltheia-ba, akitől Dionüszosz született. Más történetek szerint Dionüszosz Zeusz fia volt.Diodórosz Szikulosz: 3.68 és 3.74. Az egyiptomi Ámunt a görögök gyakran azonosították a villámok urával.
Tanit, a háború istennője bélyegkép|Tanit istennő jelképének pun változata. Ha-nit (vagy Tinnit), az ősi berber háborúistennő kultusza hatással volt az ókori egyiptomiakra Neith istennő, valamint a hellénekre Athéné által.Camps, G. (1989-01-01). "Athéna". Encyclopédie berbère (francia) (7): 1011–1013. Tanit egy Líbiából származó istenség volt, akit i. e. 600-ban széles körben tiszteltek Szaiszban (archaikus neve: Ha-Nit).Mark, Joshua J. (2016). Neith. World History Encyclopedia. A legkorábbi helyi dinasztia e városban templomot alapított az istennő tiszteletére. Neith Athéné közvetlen elődje, az alábbiak szerint:
"A Kerameikos [Athénban] és a Király Portikusa nevű portikusz felett található Hephaistos temploma. Nem lepett meg, hogy mellette Athéné szobor áll, mert ismertem Erikhthonios történetét. De amikor megláttam, hogy Athéné szobrának kék szeme van, rájöttem, hogy a legendák róluk líbiaiak. A líbiaiak ugyanis azt mondják, hogy a istennő Poszeidón és a Triton-tó lánya, ezért kék szeme van, mint Poszeidónnak."
— Pauszaniasz Periégétész, görögföld leÍrása."Pausanias and His Description of Greece" (angolul). Pausanias and Other Greek Sketches, Cambridge University Press, pp. 1–159, 2012-06-28.
A líbiai amazonok kétségtelenül ezen kultusz részét képezték. Athéné Trója és Görögország területére vezényelte az anazonokat, a líbiai amazonok azonban Sfax és Cartenæ (Tenesz) déli részén, Tenæ faluban maradtak.Revue africaine: journal des travaux de la Société Historique Algérienne (francia). 1887.
A mitológia szerint Athéné Észak-Afrikában (a mai Algéria és Tunézia területén) született a Tritonisz-tóban, ezért kapta a Tritogeneia melléknevet."DIONYSIACA BOOK 13, TRANSLATED BY W. H. D. ROUSE"."Herodotus, The Histories, Book 4, chapter 180". www.perseus.tufts.edu. Az egyik változatban ő Poszeidón és Tritonisz, egy líbiai tavi nimfa lánya, és miután összeveszett apjával, felajánlotta szolgálatát Zeusznak, aki a saját lányává fogadta, ez megmagyarázza, miért tekintik mindkettőjüket a lovak istenének.
A görög filozófus, Platón Timaeus című dialógusában Kritiasz azt állítja, hogy Neith Athéné egyiptomi neve."Plato, Timaeus, section 21e". www.perseus.tufts.edu. Egyesek a pun Tanitot a közel-keleti istennőkkel, például AnattalRichard J. Clifford (1990). "Phoenician Religion". Bulletin of the American Schools of Oriental Research (279): 62. vagy Astartével azonosították, de Steve A. Wiggins, az Oxfordi egyetem professzora szerint „a helyi asszociációkat nem szabad véglegesnek tekinteni”, és „nem szabad többet állítani, mint amit a bizonyítékok megengednek”.Steve A. Wiggins (2007). A reassessment of Asherah: with further considerations of the goddess. Piscataway, NJ: Gorgias Press. p. 233.
Gurzil Gurzil, egy újonnan felfedezett isten, aki későbbi szövegekben jelenik meg. Olyan törzsek tisztelték, mint az ausztoriánok a római határon kívüli Líbiában, Ámon és egy tehén fiának tartották.Gabriel Camps (1999). "Gurzil". Encyclopédie berbère. Vol. 21 | Gland – Hadjarien. Aix-en-Provence: Edisud. pp. 3258–3259. A háború isteneként tisztelték, Corippus megemlíti, hogy a laguatai törzsfők magukkal vitték Gurzil szobrát a bizánciak és arabok elleni csatába. Nagy valószínűséggel Gurzil szentélye a Líbiai Geriszában állt, ahol figyelemre méltó domborművek ábrázolnak egy nemes testtartású líbiai férfit, aki curule trónszéken ülve fogadja a tiszteletadást.O. Brogan and D. Smith, 1984, Ghirza: a Libyan Settlement in the Roman Period. Tripoli. A templom a 6. századig működött.Brett, Michael; Fentress, Elizabeth (1996). The berbers. Blackwell Publishing. Gurzil feltehetően napistenAbdullaziz Saeed Swei (2012). "Religion in Old Libya" (pdf). Veritas. 3 (3): 37–41. vagy a csatákhoz, háborúkhoz köthető istenség volt.Peter Riedlberger (2010). Gorippus Iohannis VIII (németül), p. 302. Szent állata a bika volt.Mattingly, David J. (2003-09-02). Tripolitania. Routledge.
Atlasz Atlasz egy görög titán, akit általában az észak-afrikai Atlasz-hegységhez és az ókori Líbia határaihoz kapcsolnak. Nonnosz a Dionysiaca című művében Athénét és anyai nagyapját, Atlaszt „líbiaiaknak” nevezi."Nonnus, Dionysiaca (3.325)". Topostext.org. Maximus Tyrius szerint a hegyeket a líbiaiak istenként tisztelik.
Az ott élő emberek [a nyugati líbiaiak] számára az Atlasz szentély és bálvány. […] Egyszerre szentély, isten, eskü kötelék és a líbiaiak bálványa.
— Maximus Tyrius, Az istenek képeiről.Otto Schönberger; Eva Schönberger (2001). "2. Ob man Göttern als Standbilder setzen soll". Philosophische Vorträge (németül). Königshausen & Neumann. p. 28.J. Desanges (1989). "Atlas" Encyclopédie berbère (franciául). 7 (7): 4.
Az ókori források értelmezésében Atlasz Mauretania első királya, akit Gerardus Mercator tett népszerűvé, aki a „atlas” kifejezést a Mauretaniai Atlasz alapján alkotta meg.José Rabasa (1993). Inventing America: Spanish Historiography and the Formation of Eurocentrism. Oklahomai egyetem. 180 oldal, 2019.
Tritón Hérodotosz azt állítja, hogy Poszeidón Líbiából származik. Szerinte a Tritonisz-tó partján élő líbiaiak is tisztelték. Tritón inkább egy helyi istenség lehetett,Oric Bates (1914). The eastern Libyans. Macmillan Publishers. vagy elképzelhető, hogy Poszeidónhoz kapcsolódott. Kapcsolatba hozták Tritonisszal, Athéné anyjával is, mint lehetséges női párjával.
Egyéb istenek Corippus említi Sinifere-t, akit a keleti líbiaiak hadisteneként írt le, de lehet, hogy „törzsi isten” volt. Masztiman (vagy Autiman) nevét is említi, akit szintén a háború isteneként azonosítottak, és később Merkúrral hoztak összefüggésbe.
A halál szerepe a berber vallásban alt=Őskori anya és csecsemő csontvázai egy algériai dolmenben.|bélyegkép|265x265px|Őskori anya és csecsemő csontvázai egy algériai dolmenben.
Temetkezési szokások A korai emberek és őseik sírjai arra utalnak, hogy a berberek és őseik (a kapsziak és az ibero-maurusziak) hittek a túlvilágban. Északnyugat-Afrika őskori népei kis gödrökbe temették el a holttesteket. Amikor rájöttek, hogy a nem biztonságos gödrökbe temetett holttesteket a vadállatok kiásják, mélyebb gödrökbe kezdték el temetni őket. Később a halottakat barlangokban, halmokban, sziklákban, dombokban és más típusú sírokban temették el.Ouachi, Moustapha. “The Berbers and the death.” El-Haraka.
A Maghreb-országokban található őskori sírok régészeti kutatásai azt mutatják, hogy a halottak testét okkersárga festékkel vonták be. Bár ez a gyakorlat ismert volt az iberomauruszoknál is, úgy tűnik, ez a kultúra elsősorban a kapszisziak mestersége volt. A halottakat néha strucctojáshéjakkal, ékszerekkel és fegyverekkel temették el, általában magzati pózban.
A szárazföldi berber népektől eltérően a guancsok mumifikálták halottakat. 1958-ban a Római Egyetem professzora, Fabrizio Mori (1925-2010) felfedezett egy körülbelül 5500 éves líbiai múmiát – amely nagyjából ezer évvel idősebb, mint bármely ismert óegyiptomi múmia."Wan Muhuggiag (2015).Hooke, Chris (2003). The mystery of the Black Mummy. Motion picture. Libya, USA: Magellan TV.
Megalitikus kultúra