Sziszeki gyilkosságok

Sziszeki gyilkosságok () alatt a történetírás legalább 24 horvátországi szerb civil illegális fogva tartását, kínzását és meggyilkolását érti, akiket a horvátországi háború idején a horvátországi Sziszek városából a horvát hadsereg és a rendőrség tagjai 1991 júliusa és 1992 júniusa között elhurcoltak.

Sziszekben 1991-ben és 1992-ben, a horvát függetlenségi háború alatt mintegy száz szerb nemzetiségű állampolgár tűnt el vagy halt meg. „Following this plan, in the Sisak area, where approximately 100 Croatian Serbs were killed or disappeared at the beginning of the war, none of the cases selected for prioritization involved Croatian Serbs as victims” „Wartime deaths of Serbs still await investigation in other towns, including Paulin Dvor and Sisak. In the latter case, the families of over 100 wartime victims may never see justice, as the deaths have yet to be classified as war crimes.” A „Hrvatska ljevica” című újság, Stipe Šuvar politikus lapja 107, Sziszek környékén meggyilkolt szerb névsorát tette közzé, és Ivan Bobetkót, a válságstáb elnökét valamint Đura Brodarcot, a helyi rendőrfőnököt vádolta meg a gyilkosságokkal. A lapot emiatt beperelték, és 2001 decemberében a zágrábi megyei bíróság ítélete alapján lapnak Bobetko részere 50 000 kuna kártérítést kellett fizetnie.

Előzmények Az 1991-es horvát népszámlálás szerint Sziszek városának 84 348 lakosa volt, ebből 54 621 horvát és 19 209 szerb. A szerbek a lakosság körülbelül 24%-át tették ki. A város Közép-Horvátországban található, körülbelül 50 kilométerre, délkeletre Zágrábtól.

1990-ben, a horvát szocialisták választási vereségét követően az etnikai feszültségek tovább fokozódtak. A Jugoszláv Néphadsereg ezután az ellenállás minimalizálása érdekében elkobozta Horvát területvédelem (Teritorijalna obrana) fegyvereit. Augusztus 17-én a feszültség a horvátországi szerbek nyílt lázadásává fajult, amelynek középpontja a dalmát hátországnak Knin körüli, túlnyomórészt szerbek lakta területei, Lika, a Kordun, Banovina és Kelet-Horvátország részei voltak. 1991 januárjában, miután Szerbia két sikertelen kísérletet tett (amelyet Montenegró, valamint a szerbiai Vajdaság és Koszovó tartományok támogattak), hogy megszerezze a jugoszláv elnökség jóváhagyását a JNA bevetéséhez a horvát biztonsági erők leszerelésére, márciusban a szerb felkelők és a horvát különleges rendőrség közötti vértelen összecsapás után maga a JNA, (Szerbia és szövetségesei támogatásával) kérte a szövetségi elnökséget, hogy adjon a számára háborús jogosítványokat és hirdessen ki rendkívüli állapotot.

A kérelmet március 15-én elutasították, és a JNA lényegében Slobodan Milošević szerb elnök irányítása alá került. Milošević, aki Jugoszlávia megőrzése helyett a Szerbia bővítésére irányuló kampányt részesítette előnyben, nyilvánosan azzal fenyegetőzött, hogy a JNA-t szerb hadsereggel váltja fel, és kijelentette, hogy nem ismeri el többé a szövetségi elnökség fennhatóságát. A fenyegetés arra késztette a JNA-t, hogy Szerbia bővítése érdekében fokozatosan feladja Jugoszlávia megőrzésének terveit. A hónap végére, miután a JNA a felkelők oldalán avatkozott be, és megakadályozta a horvát rendőrség intézkedését, a konfliktus halálos kimenetelűvé fajult. Április elején a horvátországi szerb lázadás vezetői kinyilvánították szándékukat, hogy az ellenőrzésük alatt álló, a horvát kormány által szakadár régiónak tekintett területet Szerbia területébe integrálják. A szerbek döntését a Horvát Köztársaság kormánya lázadásnak nyilvánította. 1991 júniusában Horvátország kikiáltotta függetlenségét Jugoszláviától. A feszültség végül teljes körű háborúba tört ki, amely 1995-ig tartott.

A gyilkosságok 1991 nyarán és őszén, és különösen szeptembertől, miután a JNA félkatonai csetnik egységek segítségével elfoglalta Petrinyát, és az ottani horvát lakosság Sziszekbe és Zágrábba menekült. Sziszek városa ekkor a háború frontvonalán, állandó veszélynek, és szerb részről aknavetős támadásoknak volt kitéve, így bizonytalanság uralkodott el benne, és egyes közszolgáltatások nem működtek. A helyi szerbek egy része már korábban külföldre menekült, de egy részük a városban maradt, sőt néhányan a fegyveresekhez is csatlakoztak. Míg a sziszeki horvát nemzetiségű polgárok nagyobb része az etnikailag vegyes városban próbálta folytatni korábbi közös életét, addig egyes fegyveres csoportok, főként a félkatonai egységek megfélemlítették a sziszeki szerbeket.

A Sziszekben és a környező területeken élő horvátországi szerbek közül többeket megfenyegettek, míg másokat elraboltak, megöltek, vagy egyszerűen eltűntek. Az Amnesty International szerint 1991. augusztus 22-én, amikor „a horvát biztonsági erők házról házra járva keresték azokat a szerb félkatonai csoportokat, akik előzőleg aknavetővel lőtték Sziszek városát”, a város környékén fekvő falvakban 21 szerb falusi lakost gyilkoltak meg, További 12 embert öltek meg 1992 márciusában, akik közül néhányan a város olajfinomítójában dolgoztak.

A per 2009. augusztus 26-án a Sziszek Megyei Bíróság Háborús Bűnügyi Tanácsa ítéletet hirdetett, amelyben Ivica Mirić horvát veteránt bűnösnek találták és kilenc év börtönbüntetésre ítélték polgári lakosság elleni háborús bűncselekmények miatt, de a Legfelsőbb Bíróság 2010. május 20-án az ítéletet hatályon kívül helyezte és visszaküldte az ügyet újbóli tárgyalásra. A megváltozott összetételű bírói testület a megismételt eljárásban Mirićet ismét kilenc év börtönbüntetésre ítélték, amelyet a Legfelsőbb Bíróság ezúttal helyben is hagyott.

2011. június 20-án letartóztatták a Sziszek-Monoszló megyei Rendőrkapitányság egykori vezetőjét, Đuro Brodaracot, akkori helyettesét, Vlado Milankovićot, valamint Drago Bošnjakot, a MUP tartalékos egységének tagját, akik a gyanú szerint a sziszeki polgári lakosság ellen 1991-ben és 1992-ben háborús bűncselekményeket követtek el. A súlyosan beteg, 66 éves Brodarac 2011. július 13-án a börtönben elhunyt. Vladimir Milanković és Drago Bosnjak háborús bűnök vádjával 2012-ben állt bíróság elé. 2013-ban Milankovićot illegális letartóztatások elrendelése és a szerb civilek elleni bűncselekmények (illegális letartóztatások, fenyegetések, szellemi és fizikai bántalmazások) miatt, amelyek 1991. július közepe és 1992. június közepe között 24 ember halálát okozták elítélték, míg Bosnjakot felmentették.

2004-ben az Amnesty International megjegyezte, hogy „egyesek, akik közvetlenül követtek el, elrendelték vagy eltűrték a sziszeki bűncselekményeket, vagy részt vehettek azok későbbi eltussolásában az állami intézmények helyi szintjén vagy a rendőrségnél, továbbra is jelentős pozíciókban maradtak, és így még mindig abban a helyzetben vannak, hogy akadályozzák e bűncselekményekkel kapcsolatos nyomozást.” Horvát emberi jogi aktivisták azt állítják, hogy a háború alatt több mint száz horvát szerb civilt öltek meg Sziszekben.

Jegyzetek

Források

Fordítás

Kategória:Horvátország történelme Kategória:1991 Kategória:1992 Kategória:Sziszek-Monoszló megye Kategória:Gyilkosságok