Boda Ernő, születési és 1906-ig használt nevén Weisz ErnőAz engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 7047/1906. Forrás: MNL-OL 30790. mikrofilm 1189. kép 2. karton. Névváltoztatási kimutatások 1906. év 46. oldal 12. sor (Pári, 1887. augusztus 10. – Budapest, 1967. január 24.) ügyvéd, kormányfőtanácsos, hitközségi vezető.
Életpályája Weisz József és Weisz Betti fiaként született vallásos zsidó családban. Középiskolai tanulmányait a Kaposvári Magyar Királyi Állami Főgimnáziumban végezte (–1906). Több alkalommal ért el előkelő helyezést gyorsíró versenyeken. Tanulmányait a Budapesti Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karán folytatta (1906–). 1909-ben a Baumgarten Bernát-féle 200 koronás ösztöndíjban részesült.Egyenlőség, 1909. március 21. (28. évfolyam, 12. szám) 1913 márciusában a Budapesti Ügyvédi Kamara tagja lett.Pesti Hírlap, 1913. március 13. (35. évfolyam, 62. szám) Az első világháború idején, 1915 januárjában bevonult katonának és huszonhét hónapot töltött a fronton. Emléklapos tüzérfőhadnagyként szerelt le, s megkapta a Károly-csapatkeresztet, a Signum Laudist, illetve osztrák–magyar, bolgár és német háborús emlékérmeket. 1917 májusában eljegyezte Rothauser Dezső veszprémi olajgyáros lányát, azonban házasságot nem kötöttek.Pesti Hírlap, 1917. május 27. (39. évfolyam, 135. szám) 1919. november 23-án Budapesten feleségül vette Hirsch Ilonát (1889–1977), Hirsch Ignác és Günsberger Mária lányát. Az 1929. januári tisztújító közgyűlésén a Budapesti Ügyvédi Kör az ügyészévé választotta.Pesti Hírlap, 1929. január 10. (51. évfolyam, 8. szám) Az Egyesült Lipótvárosi Polgári Kör 1930 májusában tartott évi közgyűlésén titkárává választotta.Pesti Hírlap, 1930. május 23. (52. évfolyam, 116. szám) 1933 júniusától a Pesti Izraelita Hitközség képviselőtestületének tagja, 1939 áprilisától az elöljáróság tagja, 1940-től elnökhelyettese volt. 1935 februárjában a Kormányzó a közélet terén szerzett érdemei elismeréséül a magyar királyi kormányfőtanácsosi címet adományozta számára.Igazságügyi Közlöny, 1935. február 28. (44. évfolyam, 2. szám) Az 1930-as évek végén Az ügyvéd című ügyvédgazdasági, társadalmi és jóléti közlöny főszerkesztője volt. Éveken át vezette az Ügyvédszövetség Múzeumát. Az 1938 szeptemberében megalakult Magyar Izraeliták Jóléti Egyesületének igazgatósági tagja lett. 1943-tól az Országos Rabbiképző Intézet vezérlőbizottságának elnöke volt. A német megszállást követően (március 21.) felállított Zsidó Tanács tagja lett mint a neológ irányzat egyik képviselője. A háborút követően ellene és a Tanács többi tagja ellen eljárásokat indítottak, de 1945 végére megszüntették ezeket.
A Kozma utcai izraelita temetőben nyugszik. Temetésén a gyászszertartást Salgó László főrabbi és Kovács Sándor főkántor végezte.
Művei Magyar házassági vagyonjog
Jegyzetek
Források
Kategória:Magyar jogászok Kategória:1887-ben született személyek Kategória:1967-ben elhunyt személyek Kategória:Családi nevüket magyarosított személyek Kategória:Zsidó származású magyarok Kategória:A Károly-csapatkereszt kitüntetettjei Kategória:A Kozma utcai izraelita temetőben eltemetett személyek Kategória:Magyar tüzérek Kategória:A Signum Laudis kitüntetettjei