A Papuk–91 hadművelet () a horvátországi háború idején a Horvát Hadsereg (Hrvatska vojska – HV) által a Krajinai Szerb Köztársaság (Republika Srpska Krajina – RSK) nyugat-szlavóniai erői és a Jugoszláv Néphadsereg (Jugoslovenska Narodna Armija – JNA) banja lukai és belovári hadteste ellen a nyugat-szlavóniai Papuk-hegységben végrehajtott a katonai offenzívája volt. A hadművelet 1991. november 28-tól 1992. január 3-ig tartott, amikor a szarajevói egyezmény aláírása miatt meg kellett szakítani. Ezzel a csatával Nyugat-Szlavónia nagy része felszabadult a szerb megszállás alól, egyúttal meghiúsult Szlavónia elvágásának terve az ország többi részétől.

A HV megmutatta, hogy időközben tekintélyes katonai erővé vált, és a szerbek belátták, hogy a JNA segítsége sem garantálja számukra a győzelmet. Egyes források a Papuk–91 hadműveletet Strijelának (azaz Nyílnak) nevezik, mások pedig mindkét hadműveletet a Hurrikán–91 hadművelet keretébe foglalják.

Előzmények

Az 1991-es horvátországi jugoszláv hadjárat során a Jugoszláv Néphadsereg (Jugoslovenska Narodna Armija – JNA) 5. (banja lukai) hadteste azt a feladatot kapta, hogy nyomuljon előre észak felé, a nyugat-szlavóniai Okucsánytól Daruvárig és Verőcéig, valamint másodlagos céllal Okucsányból Kutenya felé. Ez a cél lényegében összhangban volt azzal a kitűzött vonallal, amelyet a Kelet-Szlavóniából előretörő JNA fő csapásának körülbelül egy hét alatt el kellett érnie. A műveletet úgy tervezték, hogy megkönnyítse a további előrenyomulást nyugat felé, Zágráb és Varasd irányába. A hadtest támogatására a hadsereg Okucsány közelében bevetette a 265. gépesített dandár harccsoportját, támogatva a szeptember 21-én megkezdett előrenyomulást, amely elérte a Papuk-hegységet. Az alakulat az előrenyomulás során egy tüzérségi, és két gépesített dandárt kapott erősítésként, de a JNA által másutt tapasztalt dezertálási és morális problémák a banja lukai hadtestnél is fennálltak.

A JNA-t Novszka, Újgradiska és Pakrác között a Horvát Nemzeti Gárda (Zbor Narodne Garde – ZNG) megállította, így SAO Nyugat Szlavónia Területvédelmi (Teritorijalna odbrana vagy TO) egységei a Bilo-hegységben és a Papukban Pakráctól északra (Verőce és Szalatnok között) JNA támogatás nélkül álltak. Számukra Grobosinctól 7 km-re keletre, és Daruvártól 8 km-re északra fekvő Ivanovo Selo szeptember 21-én történt elfoglalása jelentette a területi maximumot a Bilo-hegység területéről, de a ZNG még aznap visszafoglalta a falut. 300px|bélyegkép|jobbra|Hadműveletek Nyugat-Szlavóniában 1991 szeptembere és 1992 januárja között

A banja lukai hadtest október 1-jén, mielőtt három nappal később komoly erőfeszítéseket tett volna, a hadtest nagy részével megkezdte a tapogatózó támadásokat a régióban. A lassú előrenyomulás során közvetlenül Novszka és Újgradiška mellett védelmi állásokat hozott létre. Október 6-án, amikor a JNA elfoglalta a várostól 4 km-re északnyugatra fekvő Batinjanit Pakrácot rövid időre elszigetelték, elzárva a város ellátására rendelkezésre álló utolsó utat. A ZNG még aznap visszafoglalta a falut, és 6 km-re visszavetette a JNA-t. A JNA október 8-án elfoglalta Jasenovacot, négy nappal később Lipiket, valamint és Pakrác egy részét. Ekkorra azonban a JNA nyugat-szlavóniai offenzívája már veszített lendületéből és október 13-án és 16-án a ZNG kisebb előretörést hajtott végre Novszkától északra és Újgradiškától nyugatra. A horvát hatóságok ekkor már nem tartották kritikusnak a háborús helyzetet, és parancsot adtak ki az október 15-iki ellentámadás megtervezésére. Október 29-én Novszka és Újgradiška közelében a ZNG elindította a Hurrikán–91 hadműveletet.

A Papuk–91 hadművelet közvetlen előzménye az Otkos–10 (magyarul „Kaszarend-10” más néven Bilogora '91) hadművelet volt, melyet a horvátok a D5-ös, Verőce–Lončarica–Grobosinc út feletti ellenőrzés visszaszerzésére terveztek, és célja a Nyugat-Szlavónia legészakibb, szerbek által elfoglalt területén telepített szerb területvédelmi erők elvágása és megsemmisítése volt. Ezek a célok egyben arra is irányultak, hogy megakadályozzák a banja lukai hadtest támogatását, ha az megpróbálna áttörni Verőce felé; ellenőrizzék az utolsó, Zágráb és Szlavónia között fennmaradó ellátási útvonalat; illetve lerövidítsék a horvát védelmi vonalakat, valamint javítsák a csapatok és a civilek morálját. Az offenzívát eredetileg október 15-re tervezték, de a 105. gyalogdandár és a különleges rendőrség elérhetetlensége miatt két héttel elhalasztották. A hadműveleti terv szerint a ZNG-nek 48 órán belül el kellett vágnia a Bilo-hegységben állomásozó két szerb területvédelmi (Teritorijalna Obrana – TO) zászlóaljat, az offenzíva második szakaszában pedig a csapdába esett TO haderőt kellett megsemmisítenie.

Az offenzívát október 31-én reggel 6 órakor indították meg, három csoportban történő ZNG előretöréssel. az 57. független zászlóalj délről, a 127. gyalogdandár északról, a 127. gyalogdandár 1. zászlóalja pedig északnyugatról nyomult előre. Aznap a ZNG Grobosinc biztosításával elfoglalta, a Grobosinc–Nagygordonya úttól északnyugatra, Nagybarna, Gornja Kovačica és Zrinska falvakat. A ZNG a Verőce–Grobosinc úton is előrenyomult, megérkezett a Grobosinctól 4 km-re keletre fekvő Mala Peratovica külterületére és megközelítette a Verőcétől 11 km-re délre fekvő Lončarica falut. A szerb TO erői, bár a harctéri helyzetet reménytelennek minősítették (főleg Lončarica közelében), erős ellenállást fejtettek ki. Közeli légi támogatást kértek a Jugoszláv Légierőtől, amely válaszul támogatásukra négy-hat repülőgépet vetett be.

November 1-jén a ZNG tisztogatási műveleteket hajtott végre a Grobosinctól északnyugatra fekvő területeken, majd a következő napon a TO csapatai megkezdték a visszavonulást a Papuk-hegység felé. Lončaricát és a Mala Peratovicától 2 km-re északkeletre fekvő Dapčevićki Brđanit, miután legyőzték az erős szerb ellenállást, november 3-án foglalták el a horvát csapatok. Azon a napon a ZNG-t Horvát Hadseregre (Hrvatska vojska – HV) nevezték át. A falvak elfoglalása után a Grobosincból és Verőcéből előrenyomuló horvát csapatok egyesültek. A HV az offenzíva első napján elfoglalta Velika Peratovica falut, amelyet a Verőce–Grobosinc út mentén és Grobosinctól északnyugatra elvágtak a külvilágtól. November 4-én, miután a HV biztosította a területet, a hadműveletet befejezettnek nyilvánították.

November 10-én az 57. független zászlóalj előrenyomult az Otkos–10 hadműveletben elfoglalt területtől keletre fekvő Veliki Miletinac-i szerb területvédelmi erők ellen, és még aznap elfoglalta a falut. Másnap a szomszédos Mali Miletinacot, november 12-én pedig Bastajski Brđani és Rekići falvakat foglalta el a HV. Két nappal később a szerb TO ellentámadásba lendült, kilenc HV-katonát megölt és további tízet megsebesített, de a HV védelme kitartott. Ezután egy 50 főnyi Fehér Sasok félkatonai egységgel megerősítve újabb erőfeszítést tett Bastaj Brđani visszafoglalására. Ez annak ellenére, hogy a jól felkészült alakulatokat tüzérség is támogatta meghiúsult, mert a védekező HV-erőt a támadás első jeleire riasztották és megerősítették. A Fehér Sasok 46 elesettet veszített a csatában.

A hadművelet lefolyása 250px|bélyegkép|jobbra|Frontvonalak a Papuk–91 hadművelet kezdetén, 1991. november 28-án A nyugat-szlavóniai Papuk szerbek által megszállt területe az akkori Verőce, Daruvár, Szalatnok, Raholca, Pozsega és Pakrác községek településeinek egy részét foglalta magában. E községek hegyvidéki részeinek többsége szerb fennhatóság alá tartozott, melyeket a Papuk-hegység kötött össze. A hegyvidéki adottságok mellett a sűrű erdő borította terület is nagyban megkönnyítette a terület szerb lázadók általi ellenőrzését. A lázadók közvetlenül fenyegették a Daruvár – Suhopolje, a Szircs – Atyina, a Pakrác – Pozsega, a Kamenska – Atyina – Szentmiklós és a Velike – Ćeralije – Szalatnok közötti kommunikációt. Az említett utak mellett szerb tüzérség fenyegette a Verőce – Nekcse szakaszon a drávamenti autópályát és a vasútvonalat a Kapronca – Verőce – Szalatnok – Nekcse szakaszon. A drávamenti autópálya átjárhatósága ekkor döntő jelentőségű volt a Horvát Köztársaság számára, tekintettel arra, hogy a Novszka – Újgradiska szakaszon a szávamenti közúti és vasúti útvonalakat elfoglalták, így Horvátország többi része és Kelet-Szlavónia között a drávamenti autópálya volt az egyetlen kapcsolat. Ez volt az egyik fő oka a Papuk–91 hadművelet elindításának.

A Papuk–91 hadművelet a tervek szerint az Otkos–10 hadműveletet követte, a Verőce–Eszék útról dél felé haladva, hogy megtisztítsa a Papuk és Psunj hegységeket a TO (a 28. partizánhadosztály elemei) erőktől. Az offenzívát Jezerčić tábornok egy november 23-i szalatnoki értekezleten hagyta jóvá, amelyen részt vett HV főfelügyelője Martin Špegelj, Miljenko Crnjac ezredes (a 123. gyalogdandár parancsnoka), Đuro Dečak ezredes (a 127. gyalogdandár parancsnoka), Josip Černi ezredes (a 136. gyalogdandár parancsnoka) és a támogatásával megbízott egyéb egységek parancsnokai. A támadó horvát erőkben a Horvát Hadsereg 104. varasdi (parancsnokok: Ivan Rukljić és Vjeran Rožić) 3/117. kőrösi (parancsnok: Zvonko Beljo), 123. pozsegai (parancsnok: Miljenko Crnjac), 125. novszkai, 127. verőcei (parancsnok: Đuro Dečak), 132. nekcse-raholcai (parancsnok: Slavko Barić) és 136. szalatnoki dandárjai (parancsnok: Josip Černi), valamint a ZNG szabotázsellenes belovári százada (parancsnok: Željko Cepanec) vettek részt. 250px|bélyegkép|balra|Frontvonalak a Papuk–91 hadművelet során, 1991. december 10-én

A hadművelet november 28-án indult Grobosinctól a közel 60 km-re keletre fekvő Raholca irányban. December 2-án a 123. gyalogdandár egy különítménye a Papukban egy katonai bázisra csapott le, melyben tizenegy JNA katona meghalt. December 10-én „Gradina” akciónévvel a HV az Újgradiskától északra fekvő Psunj-hegység területére nyomult előre, és elfoglalta Šnjegavić, Sinlije, Golobrdac, Vučjak Čečavski, Ruševac, Jeminovac, Čečavac és Opršinac falvakat. Az előrenyomulás javította az Újgradiska–Pozsega út biztonságát, és biztosította a Hurrikán–91 hadművelet újgradiskai tengelyének jobb szárnyát.

December 12. és 15. között a HV Đulovac környékén, az Otkos–10 hadműveletben elfoglalt területtől délkeletre foglalt el egy falucsoportot. A keletről közeledő HV egységek december 14–15-én elfoglalták a Đulovactól mintegy 10 km-re délkeletre fekvő Atyinát. Atyina és Đulovac házait súlyosan megrongálta a visszavonuló szerb TO és a Fehér Sasok félkatonai szervezet, akik még 43 civilt is megöltek Atyinán december 13-án. Az áldozatok holttesteit, feltehetően mások figyelmeztetéseként, megcsonkították mielőtt eltemették.

December 16-án a HV (a Sokolina kódnevű hadműveletben) elfoglalta az Atyinától mintegy 10 km-re délre és Velikétől mintegy 15 km-re nyugatra fekvő Gornji Vrhovci, Kamenski Vučjak és Kamenski Šušnjari falvakat, ezzel a szerb TO erőket a Papuk-hegység és a Psunj-hegység délnyugati lejtőire szorította vissza. Másnap a HV elfoglalta Novo Zvečevót és a faluban (Atyina és Kamenski Vučjak között félúton) egy „Johanesberg” kódnevű támadásban elfoglalt egy TO utánpótlásraktárt. December 18-án a HV Kamenski Vučjakból délnyugati irányba nyomult előre. A „Laništa” kódnevű akcióban elfoglalta Striježevica, Bogdašić, Amatovci és Kamenski Šeovci falvakat, és a Pakrác–Pozsega úton 1 km-re megközelítette Kamenska falu. A következő három nap során a HV tisztogatási műveleteket végzett a területen. 250px|bélyegkép|jobbra|Frontvonalak a Papuk–91 hadművelet során, 1991. december 17-én