A Meller-manguszta (Rhynchogale melleri) az emlősök (Mammalia) osztályába, a ragadozók (Carnivora) rendjébe, a macskaalkatúak (Feliformia) alrendjébe és a mongúzfélék (Herpestidae) családjába tartozó Rhynchogale nem egyetlen faja.

John Edward Gray a Rhinogale melleri tudományos nevet javasolta a Meller-mangusztának 1865-ben egy Kelet-Afrikában gyűjtött szürkésbarna mongúzon alapulva.Gray, J.E. (1865). "A revision of the genera and species of viverrine animals (Viverridae) founded on the collection in the British Museum". Proceedings of the Zoological Society of London: 502–579. Oldfield Thomas 1894-ben a Rhynchogale nembe helyezte át a fajt.Thomas, O. (1894). "On the mammals of Nyasaland: third contribution". Proceedings of the Zoological Society of London (February): 136–146.

Megjelenése A Meller-manguszta teljes hossza körülbelül 80 centiméter, ebből feje és teste együtt 44-55 centiméter, a farok 28-41 centiméteres, súlya 1,8-2,8 kilogramm. A többi mongúzhoz hasonlóan teste hosszúkás, lábai meglehetősen rövidek. Szőrzete felül szürke vagy világosbarna, feje és testének alsó része világosabb, de a lábfejek sötétebbek. A sűrű aljszőrzet töve szürkés vagy szürkésbarna, felül barna. Fején 8-10 milliméter hosszú a szőrzet, a test felé hosszabbodik, ahol elérheti a 40-45 milliméteres hosszúságot. A farok hegyén a szőr 9-11,5 milliméter hosszú. A Meller-manguszta mancsain öt ujj van, az elülsőkön rövid, erősen ívelt, míg a hátsókon hosszabb, kevésbé ívelt karmok találhatók. A legtöbb mongúzzal ellentétben ezen faj hátsó lábainak talpa szőrös. A nőstényeknek két pár emlőjük van. Koponyája finom és szélessége feleannyi, mint a hosszúsága; szemüregei előre néznek. Felső szemfogai karcsúak és élesek, az alsók erősebbek és ívesebbek.Don E. Wilson, Russell A. Mittermeier: Handbook of the Mammals of the World – Volume 1 Carnivores. Lynx Editions, 2009, ISBN 978-84-96553-49-1. Seite 320. A teljes hossz felénél valamivel rövidebb farokSkinner, J.D. & Smithers, R.H.N. (1990). The Mammals of the Southern African Subregion. Transvaal: University of Pretoria. színe fekete, barna és fehér között változhat, bár általánosan sötétbarna vagy fekete. Némely egyed farkának töve fehéres vagy fehéresbarna, többi része pedig fekete, egyes példányok farka fekete-fehér gyűrűs, fekete heggyel. A Meller-manguszta összetéveszthető a fehérfarkú ichneumonnal (Ichneumia albicauda), azonban az előbbi faj kisebb és feketébb.Stuart, C. & Stuart, T. (2013). "Rhynchogale melleri Meller's Mongoose". In Kingdon, J. & Hoffmann, M. (eds.). The Mammals of Africa. Volume V: Carnivores, Pangolins, Equids and Rhinoceroses. London: Bloomsbury Publishing. pp. 330–333. ISBN 9781408189962

Elterjedése, élőhelye A faj Közép-Tanzániától délre Malawin, Zambián, Zimbabwén és Mozambikon keresztül Szváziföldig és a Dél-Afrikai Köztársaság északkeleti részéig elterjedt.https://www.iucnredlist.org/species/41623/45209275 Tanzániában 1850 méter magasságig rögzítették.De Luca, D.W. & Mpunga, N.E. (2005). "Carnivores of the Udzungwa Mountains: Presence, distributions and threats". Small Carnivore Conservation. 32: 1–7. Szavannákon és főként nyílt erdőkkel és füves pusztákkal, valamint termeszekkel rendelkező mocsaras területeken él. Úgy tűnik, ritkán található meg olyan területeken, ahol kiterjedtek és gyakoriak a tüzek.

Életmódja Életmódja kevéssé ismert. A Meller-manguszta éjszakai, magányos állat, amely többnyire a talajon tartózkodik. Csak jóval napnyugta után jön elő, és körülbelül éjfélig aktív.Skinner, J.D. & Chimimba, C.T. (2005). The Mammals of the Southern African Subregion. Cambridge: Cambridge University Press. ISBN 9780521844185 Elsősorban rovarokkal, különösen termeszekkel táplálkozik. A Zimbabwéből származó 23 vizsgált gyomor közül mindegyik termeszek (Macrotermes és Hodotermes fajok), egyenesszárnyúak, gyászbogarak, egy százlábú, egy béka és fonálkígyó (Leptotyphlops scutifrons) maradványait tartalmazta. Malawiban gyümölcsevést is megfigyeltek. Szaporodása szintén kevésbé ismert, a megfigyelések szerint a nőstények valószínűleg két-három kölyköt hoznak világra novemberben vagy decemberben.

Természetvédelmi helyzete A fajt fenyegető veszélyek kevéssé ismertek. Kedvelt élőhelye egyes részein átfedésben van a nagyon alacsony emberi lakossággal. Az ember terjeszkedése és a kutyák azonban jelentős veszélyt jelenthetnek rá bizonyos helyeken. Dél-Afrika északi részén azonban a fajt olyan területeken jegyezték fel, ahol magas az ember és a kutyák általi zavarás. A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Vörös listáján a faj a nem fenyegetett kategóriában szerepel, ugyanis bár nem gyakori, viszonylag széles körben elterjedt, nincsenek nyilvánvalóan jelentős fenyegetések, és számos védett területen megtalálható.

Fordítás

További információk

Ronald M. Nowak: Walker's Mammals of the World. Johns Hopkins University Press, 1999 ISBN 0-8018-5789-9

Jegyzetek

Kategória:Mongúzfélék Kategória:Emlősfajok Kategória:Monotipikus taxonok Kategória:A Kongói Köztársaság emlősei Kategória:A Kongói Demokratikus Köztársaság emlősei Kategória:Szváziföld emlősei Kategória:Malawi emlősei Kategória:A Dél-afrikai Köztársaság emlősei Kategória:Tanzánia emlősei Kategória:Mozambik emlősei Kategória:Zambia emlősei Kategória:Zimbabwe emlősei