A magyar labdarúgó-válogatott története a magyar labdarúgó-válogatott gazdag múltját mutatja be a kezdetektől napjainkig.
A magyar labdarúgás előtörténete és kezdete Az első „footballt” Esterházy Miksa hozta be 1875-ben, mint a Monarchia attaséja. A magyar labdarúgás legrégebbi írásos emlékeit 1879-ből őrizzük, ugyanis Molnár Lajos: Atlétikai gyakorlatok című könyvében ismerteti az addig újdonságnak számító sportot, a labdarúgást. Három évvel később 1882-ben Szabadtéri Játszó Társaság-ot alapítanak a pesti református főgimnáziumban. 1890-ben a Sport-Világ című újságban megjelentek a sportág szabályismertető kis füzetei, Bély Mihály és Szaffka Manó révén.
Löwenrosen Károly a Törekvés dalárda tagjaiból verbuvált futballcsapatot, akik hétköznapi munkások voltak és nem sportolók. Három hónapos felkészülés után, 1896. november 1-jén a Pékerdő egyik tisztásán (a mai MTK-pálya környékén) megmérkőztek. A hatalmas leszakadó hó sem tántorította el a csapatokat. A mérkőzést 20 perc elteltével le kellett fújni, mivel három bokatörés történt.
bélyegkép|balra|300px|Budapesti Torna Club kezdőcsapata Vienna Cricket and Football-Club ellen 1897. május 9-én lejátszották az első hivatalos mérkőzést. A Budapesti Torna Club két csapata csapott össze. Stobbe Ferenc finanszírozta a piros-fehér és kék-fehér mezeket. A mérkőzést egy hirtelen jött zápor elmosta és az érdeklődő nézőközönség elmenekült a Millenárisról. Még ugyanezen év őszén a Vienna Cricket and Football-Club vendégszereplését töltötte itt. Az első nemzetközi klubmérkőzésen BTC színeiben: Stobbe Ferenc, Harsády József, Asthon Tamás, Iszer Károly, Pesky Vilmos, Klebersberg Géza, Ray Ferenc, Yolland Arthur, Hajós Alfréd, Ramaseder István és Lender Ernő lépett pályára. A 2–0-s vereség ellenére megélénkült a futball utáni érdeklődés.
1901. január 19-én az István főherceg Szálló különtermében megalakult a Magyar Labdarúgók Szövetsége (MLSZ). Az MLSZ első elnökének Jász Gézát, alelnökeinek Gillemot Ferencet, Füzeséry Árpádot és főtitkárnak Horváth Ferencet választják. Iszer Károly pedig tiszteletbeli taggá válik. Az alapító egyesületeket két osztályba sorolták és kiírták a bajnokságot. Az első magyar bajnoki labdarúgó-mérkőzést BTC és a BSC csapatai játszották le.
bélyegkép|100px|Gillemot Ferenc A válogatott első (nem hivatalos) mérkőzésén az ellenfél ugyancsak a válogatott volt. Az MLSZ Intéző Bizottsága által összeállított A- és B-keret csapott össze egymással és a B csapat nyert 4–3-ra. Tehát az első nem hivatalos válogatott gólokat a magyar csapat magyar csapatnak rúgta. A magyar labdarúgó-válogatott szervezője és első szövetségi kapitánya Gillemot Ferenc lett, aki az MLSZ egyik alapító tagja volt. 27 évesen hamarabb volt kapitány, mint labdarúgó. 1902–1904 között 5 válogatott mérkőzésen edzette a csapatot. Az első nemzetközi mérkőzésének időpontja 1901. április 11-re esett. Annak ellenére, hogy az ellenfél egyelőre csak egy angol klubcsapat, a Richmond AFC volt, az összecsapás 4–0-s vereséggel zárult. Később az angolok 5 nap leforgása alatt legyőzték a MÚE, a BTC és a Műegyetemi FC csapatát is. Pár nappal később a válogatott kétszer összecsapott a Surrey Wanderer ellen. Az eredmény 5–1-es és 6–1-es vereség lett. 1902. október 12-én az osztrák válogatott ellen került sor a labdarúgó-válogatott hivatalos debütálására, a „sógoroknak” szintén ez volt az első hivatalos mérkőzésük. Az összecsapás csak hat évvel később, 1908-ban kapta meg a hivatalos válogatott-mérkőzési rangot, mivel a két csapat Wien és Budapest néven lépett pályára. A két szövetség megállapodott, hogy oda-vissza mérkőzésrendszerben, minden évben összecsapnak a fővárosokban. (Nem is véletlen, hogy napjainkig az osztrák válogatottal került szembe a magyar csapat legtöbbször.) Európában ez a két csapat csapott össze először. Illetve ezután a mérkőzés után 10 válogatottat tartottak nyilván a világon. bélyegkép|jobbra|100px|Borbás Gáspár
bélyegkép|jobbra|100px|Stobbe Ferenc bélyegkép|100px|Minder Frigyes Az első hivatalos nemzetközi győzelemig és az első magyar válogatott gólig csak a következő összecsapásig kellett várni. Magyarországon fogadták 1903. április 5-én Csehország csapatát. Az első hivatalos válogatott gól szerzője dr. Borbás Gáspár. Ez volt Csehország első nemzetközi mérkőzése. Ezzel ők lettek a 11. válogatott a nemzetközi labdarúgóvilágban. 1904. október 9-én már Stobbe Ferenc ült a válogatott kispadján, mint szövetségi kapitány. 1904–1906 és 1907–1908 között 10 mérkőzésen irányította a csapatot. Első megbízatása után Hajós Alfréd követte őt (1906) majd Hajós után is ő került vissza. Gillemot Ferenchez hasonlóan ő is alapító tag volt és később mint kapitány is kipróbálhatta magát. 1905. június 9-én kiosztották a szövetség bársony sapkáját azon játékosoknak, akik pályára léptek a válogatottban. Szűk 3 év alatt 37-en fordultak meg a válogatottban 7 mérkőzésen. Az első filmen is archivált mérkőzést 1907. november 3-án játszotta a válogatott (Magyarország – Ausztria 4:1) Célja a válogatott népszerűsítése a vidéki városokban. Ez volt a 14. mérkőzés. 1907-ben, a FIFA elismerte a szövetség önállóságát és felvette Magyarországot tagjai sorába – Muzsa Gyula közbenjárására. 1905-ben már az MLSZ-nek lehetősége lett volna csatlakozni, de csak az osztrák szövetségen keresztül kapott meghívót és emiatt nem küldött ki képviselőt. 1908. június 10-én, hazai pályán fogadták a sportág kitalálóit és egyben akkori mestereit, az angolokat. A válogatott 7:0 arányú vereséget szenvedett a kor legszínvonalasabb technikáját és taktikáját képviselő szigetországiak ellen. 1908. november 1-jén a 18. mérkőzésen már a negyedik szövetségi kapitány fordult meg a csapat élén. Minder Frigyes (1908–1911, 1914–1915, 1919, 1930) összesen 24-szer irányította a válogatottat, illetve ő tért vissza a mai napig legtöbbször a válogatott kispadjára (4 alkalommal) A kétéves tagság után Budapesten szervezték meg a FIFA következő, VI. kongresszusát 1909. június 29–31-ig. Az esemény alkalmából fejlesztették és kibővítették a Millenárist. Nemzetközileg a legfejlettebb pályát adták át és rögtön három válogatott mérkőzéssel fel is avatta a magyar csapat. (Magyarország – Anglia 2:4, Magyarország – Ausztria 1:1, Magyarország – Anglia 2:8.)
1910-es évek bélyegkép|balra|300px|A magyar labdarúgó-válogatott az 1912-es játékokon A nemzeti csapat 1912 nyarán szerepel először olimpián. Minder Frigyest váltó Herczog Ede készítette fel a csapatot, aki nem csak edző, hanem nemzetközi labdarúgó-játékvezető is volt. 1911 és 1919 között zajlott le a Herczog és Minder „edzőkeringő”, ugyanis sorozatosan egymást váltották a kispadon. (Herczog 1911–1914 és 1916–1917 között összesen 31 alkalommal irányította a nemzeti tizenegyet.) Az olimpiai részvételt a nehéz anyagi helyzet majdnem meghiúsította, de adományokból és barátságos meccsekből mégiscsak sikerült kijutni az olimpiára. A sorsolás után a mindig erős angol válogatottal került szembe a magyar csapat, és 7–0-s vereséggel már az elején búcsúznia kellett. A mezőnyben szépen játszott csapat, de mindenki maga akarta megoldani a helyzeteket, hiányzott a csapatmunka. A vigaszdíjmérkőzéseket sorra győzve viszont megszerezte a vigaszdíjat. A németeket 3–1-re a legendás Schlosser Imre mesterhármasával az osztrákokat pedig könnyed játékkal Schlosser, Pataki és Bodnár góljaival 3–0-ra verték. Ezzel a szerepléssel a magyar csapat – ha csak vigaszdíjjal is –, de első nemzetközi sikerét érte el.
bélyegkép|balra|100px|Rumbold Gyula
Érdekesség még, hogy az olimpiát követő, közvetlen két mérkőzést Moszkvában az orosz nemzeti csapat ellen játszották és a magyar labdarúgás egyik legnagyobb arányú győzelmet is ekkor érték el. Oroszország – Magyarország 0–9 és Oroszország – Magyarország 0–12. A két mérkőzésen összesen Schlosser 7, Pataki Mihály 6, Kertész 6, Tóth-Potya és Bródy 1-1 gólt szereztek. 1914. június 19. Az 50. válogatott mérkőzés frappánsra sikeredet. Mondhatni úgy, hogy le is játszották és nem is. A svéd szövetség két mérkőzést kötött le, az elsőn B-csapattal, míg a másodikat tervezték hivatalosnak, ahol teljes gárdával álltak volna ki. Az 50. pont a B-válogatott elleni mérkőzésre esett, amit be is húzott a csapat 5–1-re. Viszont ezt a mérkőzést a svéd szövetség, mint B-válogatott összecsapásként kezeli. A hazai statisztikák viszont főmérkőzésként aposztrofálják most is. Két nappal később 1–1-es döntetlent játszottak.
Az első világháború keresztbe vágta a virágzó magyar labdarúgás történetét. Magyarországon Hadi bajnokság jön létre. A fronton is rendszeresek a foci meccsek, hadifogolytáborokban jönnek létre csapatok, egyesületek. A bezárt katonák túlélő eszköze a futball lett. A világégés után 1918-tól érezhetőek a nehéz következmények. Szűkölködnek a klubok, és ráadásul még a labdarúgást is díj ellenében lehetett játszani. Még a válogatott játékosok is ócska szerelésben játszanak. 1914–1918 között csak a háborúban is mellettünk harcoló osztrákokkal csaptunk össze 16 alkalommal. bélyegkép|350px|Magyar válogatott 1918. május 3-án. Balról: Hogan edző, Konrád II, Kertész II, Szabó, Feldmann, Orth, Schlosser, Nemes, Ging, Fogl II, Schaffer 1918–1919 között új szövetségi kapitány kerül a válogatotthoz Fehéry Ákos személyében, a kor egyik legnevesebb futball-szakértője, korábbi válogatott, későbbi ismert játékvezető. 5 mérkőzésen 5 győzelmet ért el.
1919-ben Anglia fellép a központi hatalmak ellen a FIFA-nál és megkísérli kizáratni azokat (köztük Magyarországot is). Mivel a FIFA nem tett eleget a kérésnek ezért Nagy-Britannia három szövetsége (Anglia, Skócia, Wales) és Írország kilépnek a FIFA-ból. (1924-ben térnek vissza). Ugyanebben az évben nagy számban elindultak külföldre a magyar labdarúgók azzal a céllal, hogy profi játékosként keressék meg kenyerüket mivel itthon akkoriban amatőrként csak némi prémiumot kaptak a játékosok, de nem ebből éltek. 1920-ra még többen a légióskodásba kezdenek. Mi sem bizonyítja jobban, hogy Németországban egy komplett magyar csapat alakult. Három mérkőzést játszhattak és mindhármat megnyerték. A német szövetség magyar nyomásra megvonta az engedélyüket.
1920-as évek Az 1920-as olimpia megrendezési jogától megfosztották Budapestet és helyette Belgium rendezte meg. Ráadásul a NOB döntése alapján a központi hatalmak országainak (Ausztria, Bulgária, Magyarország, Németország és Törökország) sportolói nem vehettek részt. Ez hatalmas arculcsapás volt mind az olimpiát hazánkba álmodó közönségnek és a magyar labdarúgásnak. Illetve az első sikergenerációs magyar csapat utolsó nagy megmérettetésétől fosztották meg. Ebben az évben két kapitány is kipróbálhatta magát. Harsády József egy döntetlent ért el Tibor Lajos pedig két vereséget. bélyegkép|balra|100px|Fogl Károly bélyegkép|balra|100px|Fogl József bélyegkép|jobbra|100px|Mándi Gyula bélyegkép|balra|300px|Fogl Károly, Opata Zoltán, Hirzer Ferenc, Jeny Rudolf, Eisenhoffer József, Guttmann Béla, Mándi Gyula, Obitz Gábor, Braun József, Orth György, Kiss Gyula. bélyegkép|jobbra|100px|Korányi Lajos E gondterhes időkben állt össze a híres Fogl-Gát. 1920. november 7-én játszott együtt először a testvérpár Fogl Károly és Fogl József. Károly maga volt a megtestesült masszív bekk, a rombolás volt a célja. Termetét, felépítését és játékát csak személyisége múlta felül, ezzel még a csapatkapitányi címet is kiérdemelte. Öccse József pályafutását szinte végig játszotta bátyjával, mind Újpesten, mind a válogatottban egymás oldalán szerepeltek. De sosem testvére árnyékában. A ráeső feladat sokkal inkább kifinomultabb labdakezelést igényelt, az indításokat. Határozott, összeszokott, jól kiegészített, kemény párost alkottak. Ezt mi sem bizonyítja be, mint nemzetközi hírük. (A kapus előtt két hátvéd helyezkedett el, előttük a három fedezet, akik a mai védekező középpályások korabeli megfelelői és legelöl játszott öt csatár. Ez volt 2-3-5-ös gúla rendszer. Amiben a két Fogl fiú művészszinten játszott hátvédsort.)