Felix Leclerc francia-kanadai énekes, dalszerző, író, költő, politikai aktivista. Posztumusz került be a kanadai Dalszerzők Hírességek Csarnokába a „Moi, mes souliers”, „Le P'tit Bonheur” és „Le Tour de l'île” című dalaival 2006-ban.
Pályafutása
Leclerc a kanadai Quebec állambeli La Tuque-ban született hatodik gyerekként egy tizenegy gyermekes családban. Felsőfokú tanulmányait az Ottawa University-n kezdte, de a nagy gazdasági világválság miatt abba kellett hagynia.
Több munkahelyen is dolgozott, mielőtt 1934 és 1937 között rádióbemondó lett Québec City-ben és Trois-Rivières-ben. 1939-ben írója lett a Radio-Canada-nak Montréalban: itt rádiójátékok forgatókönyveinek megírásával foglalkozott. Náluk adta elő legkorábbi dalait is. Különféle rádiójátékokban szerepelt is. Számos forgatókönyvét publikálta. Színjátszó társulatot alapított. Számos darabját mutatták be Québec-szerte.
Előadóként 1950-ben Jacques Canetti párizsi impresszárió fedezte fel, és nagy sikerrel lépett fel Franciaországban. Szerződést írt alá a Polydor Recordsszal. 1953-ban tért vissza Québecbe. Második albumáért 1958-ban megkapta a francia Académie Charles Cros fődíját.
Álmában halt meg 1988-ban. 1989-ben emlékművet állítottak neki. Egy ház, amelyben 1946 és 1967 között lakott, ma múzeum az a tiszteletére. Leclerc nagy szerepet játszott a québeci sanzonhagyomány újjáélesztésében.
Québecben parkot, utcát és iskolát is elneveztek róla. Rá céloz a Félix-díj neve, amelyet quebeci hanglemeznek ítélnek oda. 2000-ben Kanada kormánya postabélyeggel is megtisztelte.
Önéletrajzi regényét, (Pieds nus dans l'aube) filmrendező fia, Francis Leclerc adaptálta 2017-ben filmre (Barefoot at Dawn).
Diszkográfia Chante ses derniers succès sur disques (1951) Félix Leclerc chante (1957) Félix Leclerc et sa guitare (1958) Félix Leclerc et sa guitare Vol. 2 (1959) Félix Leclerc et sa guitare Vol. 3 (1959) Le roi heureux (1962) Félix Leclerc (1964) Mes premières chansons (1964) Moi mes chansons (1966) La vie (1967) L'héritage (1968) Mes Longs Voyages (1968) Félix Leclerc dit pieds nus dans l'aube (1969) J'inviterai l'enfance (1969) L'alouette en colère (1972) Le tour de l'île (1975) Mon fils (1978) Le bal (1979) Mouillures (1979) Prière bohémienne (1979) La légende du petit ours gris (1979) Írásai Adagio (tales, 1943) Allegro (fables, 1944) Andante (poems, 1944) Pieds nus dans l'aube (novel, 1946) Dialogue d'hommes et de bêtes (theater, 1949) Le hamac dans les voiles (anthology, 1952) Moi, mes souliers (autobiography, 1955) Le fou de l'île (novel, 1958) Le calepin d'un flâneur (short texts, 1961) L'auberge des morts subites (theater, 1963) Chansons pour tes yeux (poems, 1968) Cent chansons (songs, 1970) Carcajou ou le diable des bois (novel, 1973) Qui est le père? (theater, 1977) Le petit livre bleu de Félix ou Le nouveau calepin du même flâneur (short texts, 1978) Rêves à vendre (poems, 1978) Le dernier calepin (short texts, 1988)
Filmek
Díjak Canadian Songwriters Hall of Fame A francia Becsületrend lovagja 2014: designated historic person 1977: Prix Denise-Pelletier 1968: Order of Canada
Jegyzetek
Források https://felixleclerc.com/ https://www.thecanadianencyclopedia.ca/en/article/felix-leclerc https://www.cshf.ca/songwriter/felix-leclerc/ Fordítás
Kategória:Kanadai énekesek Kategória:1914-ben született személyek Kategória:1988-ban elhunyt személyek Kategória:Kanadai dalszerzők Kategória:A Becsületrend lovagjai