Mihail Pavlovics Siskin, oroszul: Михаил Павлович Шишкин orosz-svájci író, az egyetlen szerző, aki elnyerte az Orosz Booker-díjat (2000), az Orosz Nemzeti Bestseller-díjat (2005) és a Nagy Könyv díjat (2010). Könyveit 30 nyelvre fordították le. Németül is ír.
Életrajza Mihail Siskin Moszkvában született 1961. január 18-án Irina Georgijevna Siskina orosz irodalomtanár és Pavel Mihajlovics Siskin mérnök konstruktőr gyermekeként. 1977-ben Siskin az 59-es középiskolában végzett, Moszkva Arbatról elnevezett központi kerületében.
A Moszkvai Állami Pedagógiai Intézet elvégzése után, ahol Siskin németül és angolul tanult, útmunkásként, utcaseprőként, újságíróként, iskolai tanárként és fordítóként dolgozott. 1995-ben családi okok miatt Svájcba költözött. Zürichben dolgozott a Bevándorlási Osztályon, és kifejezetten menekültekkel foglalkozott, mint orosz és német fordító.Interview with Mikhail Shishkin, The Morning News December 17, 2012 Svájci állampolgársággal rendelkezik.Ulrich M. Schmid: Das Ich und seine Geschichten. In: Neue Zürcher Zeitung, 12. März 2011.
Siskin meghívást kapott vendégprofesszorként a lexingtoni Washington és Lee Egyetemre (2007 és 2009 őszi szemeszter). 2011 óta családjával a Bázel melletti kis faluban, Kleinlützelben él.
2012 és 2013 között a berlini DAAD Artists-in-Berlin Program vendége volt. Európa és az Egyesült Államok egyetemeinek és kulturális alapítványainak gyakori vendégelőadója, valamint számos országban gyakori előadó a televízióban és a rádióban.BBC Radio 4 Talk with Shishkin March 24, 2013Sternstunde Philosophie - Poet gegen Zar - Der Schriftsteller Michail Schischkin/Poet against Tsar (in German)Shishkin´s Talk at the Columbia University June 26, 2013 Siskin publikált cikkeket a The New York Times-ban,"Mikhail Shishkin: How Russians lost the War" The New York Times 9.05.2015 a The Wall Street Journal-ban,Mikhail Shishkin on Olimpics in Sochi, The Wall Street Journal, February 14, 2014 a The Guardian-ban, a Le Monde-ban,Mikhail Chichkine "Triste empire poutinien" Le Monde, March 3, 2012] a The Independent-ben,"Mikhail Shishkin: A revolution for Russia's words" , The Independent 22.03.2013 és más médiában.
Irodalmi munkássága Ugyanabban az évben jelent meg első regénye, az One Night Befalls Us All (Omnes una manet nox) / Всех ожидает одна ночь a Знамя-banA Znamja (oroszul: Знамя) egy orosz havi irodalmi folyóirat, amelyet 1931-ben hoztak létre Moszkvában.. Később ez a regény Записки Ларионова (Larionov jegyzetei) címmel jelent meg. Első publikációi felkeltették az irodalomkritikusok figyelmét, és Siskin megkapta az év legjobb debütálásáért járó díjat.Official website of the literary magazine Znamya Fred Kaplan a Boston Globe-ban Mihail Siskint „Moszkva egyik legelismertebb fiatal regényírójának” nevezte."Reading the Future of Russian Literature" by F.Kaplan, The Boston Sunday Globe June 25, 1995
1999-ben a Znamja kiadta Siskin áttörést jelentő regényét, a Взятие Измаила-t (Izmail elfoglalása). 2000-ben a regény elnyerte az év legjobb orosz regényének járó Russian Booker-díjat. A Независимая газета (Független Újság) ezt írta: „Egy gyönyörű, erőteljes és lenyűgöző könyv, amely mérföldkő lesz nemcsak az orosz irodalom történetében, hanem az orosz öntudat fejlődésében is.”″Taking Izmail sub specia aeternitatis" by Bakhyt Kenzheyev, "Nezavisimaya gazeta" January 17, 2000.
Az új országba költözés tapasztalata arra ösztönözte Siskint, hogy megírja a Русская Швейцария (Orosz Svájc) című nem fikciós irodalomtörténeti kalauzt. 1999-ben a zürichi PANO-Verlagban jelent meg (orosz nyelven). Ezt a könyvet lefordították németre és franciára, és megkapta Zürich kanton díját (Werkbeitrag des Kantons Zürich 2000).
2002-ben a zürichi Limmat Verlag kiadta Siskin német nyelven írt könyvét, Montreux-Missolunghi-Astapowo, Auf den Spuren von Byron und Tolstoi (Montreux–Meszolóngi–Asztapovo: Byron és Tolsztoj nyomában, egy irodalmi séta a Genfi-tótól a Berni-Alpokig),Michail Schischkin Montreux-Missolunghi-Astapowo, Auf den Spuren von Byron und Tolstoj Limmat Verlag, Zürich, 2002 amely megkapta Zürich irodalmi díját (Werkjahr der Stadt Zürich 2002).
2005-ben Siskin kiadta a Maidenhair (Венерин Волос, Árvalányhaj) című regényt, amely 2005-ben megkapta a National Bestseller díjat 2005-ben és a Nagy Könyv díjat 2006-ban. Maja Kucserszkaja, egy kritikus a következőképpen jellemezte Siskin regényét: "A Vénuszhaj egy nagyszerű regény egy szóról és egy nyelvről, amely puhává és engedelmessé válik a Mester kezében. Bármilyen más valóságot képes létrehozni, amely lenyűgözőbb és hitelesebb lesz, mint a való világ. A szó és a tény, a valóság és az emberi nyelvre való fordítás közötti szakadék a belső feszültség igazi melegágya a regényben."Mikhail Shishkin´s Anabasis by Maya Kucherskaya, polit.ru A Moscow News kijelentette: „Az író megpróbálja összekapcsolni a XX. század nyugati irodalmának vívmányait és a verbális technika iránti szeretetét az orosz irodalom humanista természetével. Új regénye a legfontosabb témáról szól: hogyan lehet legyőzni a halált szeretettel.”By the word shall we be resurrected by Dmitry Kharitonov, Moscow News, April 22, 2005 A 2012-ben az Open Letter kiadónál angol fordításban megjelent regényt a kritikusok nagyra értékelték. Daniel Kalder a The Dallas Morning News-ban kijelentette: „Röviden, a Maidenhair a legjobb posztszovjet orosz regény, amit olvastam. Egyszerűen fogalmazva, ez az igazi irodalom, olyan jelenség, amellyel túl ritkán találkozunk bármely nyelven.”Mikhail Shishkin´s Maidenhair Review by Daniel Kalder, November 26. 2012 Boris Dralyuk azt írta a The Times Literary Supplement-ben, hogy "Siskin csodálatos műveltsége, könnyed megfogalmazása és az általános játékra való hajlam művészetének szembetűnő összetevői... Ezek a tulajdonságok valóban szövetségesek Nabokovval, csakúgy, mint az írott szó erejébe vetett hite: " A történet a kéz, te pedig a kesztyű. A történetek megváltoztatnak, akár a kesztyűk. Meg kell értened, hogy a történetek élőlények."TLS,Sentimental Education by Boris Dralyuk, March 29. 2013
2010-ben a moszkvai ASZT kiadónál megjelent a Письмовник (Levélregény) című regény. Ezzel elnyerte a fő orosz irodalmi díjat, a "Большая книга"-t – a szerző megkapta a Nagy Könyvdíj fődíját (2011), és megnyerte az olvasói szavazást.
A Levélregény angol fordítása The Light and the Dark címmel jelent meg 2013-ban Quercus Kiadónál. A The Wall Street Journal méltatta a szerzőt: "Siskin úr megalkotta a valóság és a fantázia, a történelem és a mesék, valamint a magányos szükségletek és az örömteli vigasztalás elbűvölő főzetét."Wall Street Journal, Book Review: 'The Light and the Dark' by Sam Sacks, January 10, 2014 A Monocle kijelentette: "Legújabb regénye, a Fény és a sötétség zseniális fordításban ékes bizonyítéka annak, hogy a nagy orosz irodalom nem halt meg Dosztojevszkijjel. A próza lapidáris, a történelem és a jelen megidézése borotvaéles. Csodálatos könyv: tele van csodával." A The Sunday Times Siskint olyan írónak nevezte, „aki lenyűgözően érzi a bőr alatti koponyát”.The Sunday Times "On a winning streak" by Phil Baker, April 14, 2013
A New York Times Book Review Siskint "büszke szentimentalistaként írta le. (A szinkronizált cinizmusért és szentimentalizmusért járó aranyérmet mindig Oroszország kapja.)"The New York Times Book Review "Dear Sasha, Dear Volodya" by Boris Fishman, January 10, 2014 A The Guardian ezt írta: „Mindkét regény a sokrétű valóság megjelenítésére törekszik, és néha elviselhetetlen intenzitás tapasztalható, ahogy a metaforák kisarjadnak és tekerednek. A Maidenhair lélegzetvétele a The Light and the Dark-ban mérhető ragyogássá válik; Siskin küldetésének sürgőssége elhalványul.” Ha az élet nem változik szavakká, nem lesz semmi. „...Siskin írása egyszerre filozófiailag ambiciózus és érzékileg specifikus.”The Guardian "The Light and the Dark by Mikhail Shishkin" by Phoebe Taplin, March 13, 2013
2005-ben Siskin kiadta a Венерин Волос (Vénuszhaj) című regényét, amely elnyerte a 2005-ös Nemzeti Bestseller-díjat és a 2006-os Big Book-díjat. Maja Kucserszkaja kritikus így jellemezte Siskin regényét: „A Vénuszhaj egy nagyszerű regény egy szóról és egy nyelvről, amely egy Mester kezében meglágyul és engedelmessé válik. Bármilyen más valóságot teremthet, amely lenyűgözőbb és hihetőbb lesz, mint a való világ. A szó és egy tény, a valóság és emberi nyelvre való fordítása közötti szakadék a regény belső feszültségének igazi melegágya.” A Moscow News kijelentette: „Az író megpróbálja összekapcsolni a XX. századi nyugati irodalom vívmányait és a verbális technika iránti szeretetét az orosz irodalom humanista természetével. Új regénye a legfontosabb témáról szól: hogyan győzhetjük le a halált a szeretettel.”
A regény angol fordítását az Open Letter adta ki 2012-ben, és a kritikusok nagyra értékelték. Daniel Kalder a The Dallas Morning News-ban kijelentette: „Röviden, a Vénuszhaj a legjobb posztszovjet orosz regény, amit olvastam. Egyszerűen fogalmazva, igazi irodalom, egy olyan jelenség, amellyel túl ritkán találkozunk bármilyen nyelven.” Borisz Draljuk a The Times Literary Supplementben azt írta, hogy „Siskin rendkívüli műveltsége, lapidáris fogalmazása és a műfaji játék iránti vonzalma művészetének szembetűnő elemei... Ezek a jellemzők valóban Nabokovhoz kötik, akárcsak az írott szó erejébe vetett hite: »A történet a kéz, te pedig a kesztyű. A történetek megváltoztatnak téged, mint a kesztyűket. Meg kell értened, hogy a történetek élőlények.«”
2010-ben jelent meg a moszkvai AST kiadó gondozásában a Письмовник (Levélregény) című regény. A regény elnyerte a "Большая книга" (Nagy könyv) fő orosz irodalmi díjat – a szerző megkapta a Big Book díj (2011) fődíját, és megnyerte az olvasók szavazatát.
A Письмовник angol fordítása 2013-ban jelent meg a Quercus kiadónál The Light and the Dark címmel. A The Wall Street Journal így méltatta a szerzőt: „Siskin úr a valóság és a fantázia, a történelem és a mese, valamint a magányos szükséglet és az örömteli vigasz elbűvölő keverékét alkotta.” A Monocle kijelentette: „Legújabb regénye, The Light and the Dark, briliáns fordításában, szembetűnő bizonyítéka annak, hogy a nagy orosz irodalom nem halt meg Dosztojevszkijjel. A próza lapidáris, a történelem és a jelen felidézése borotvaéles. Csodálatos könyv: tele van csodával.”Monocle Magazine, April 2013, Issue 62, volume 7, p.182-183. Book Review: 'The Light and the Dark' by Robert Bound, January 10, 2014 A The Sunday Times Siskint „olyan írónak” nevezte, „aki lenyűgöző érzékkel rendelkezik a bőr alatti koponyához”.The Sunday Times "On a winning streak" by Phil Baker, April 14, 2013 A New York Times Book Review Siskint „büszke szentimentalistaként” jellemezte. (Az összehangolt cinizmusért és szentimentalizmusért járó aranyérmet mindig Oroszország fogja megkapni.)” A The Guardian ezt írta: „Mindkét regény a sokrétű valóság ábrázolására törekszik, és néha elviselhetetlen intenzitás tapasztalható, ahogy a metaforák kibújnak és tekergőznek. A Maidenhair lélegzetvétele a The Light and the Dark kimértebb ragyogásává válik; Siskin küldetésének sürgető ereje töretlen. »Ha az élet nem alakul szavakká, nem lesz semmi.« ...Siskin írásmódja egyszerre filozófiailag ambiciózus és érzékileg konkrét.”The Guardian "The Light and the Dark by Mikhail Shishkin" by Phoebe Taplin, March 13, 2013