bélyegkép|jobbra|300px|A macedón határ közelében fekvő bunker. Az albániai bunkerek () Albánia szinte egész területén megtalálható katonai célú objektumok, amelyeket Enver Hoxha diktatúrája alatt építettek ki. Típusát tekintve földbe ásott, ún. pillbox bunkerek. Egy négyzetkilométerre 5-7 bunker jut Albánia területén. A bunkereket Hoxha 1967-től 1986-ig folyamatosan építtette. A pontos számok azonban nem ismertek, jóllehet becslések szerint több mint 173 ezer bunker lehet az országban,Galjaard, David (2012): Concresco. Slavenka Drakulić, Jaap Scholten. . ám akad olyan feltevés, miszerint a bunkerek száma a 750 ezret is elérheti.Land of the Giant Mushrooms: Albania’s 750,000 Cold War Bunkers (Atlas Obscura)
A Hoxha által indított bunkerépítési láz a megalománia egyik közismert történelmi példája, amelyet a külső támadásra való felkészülés paranoid elgondolása hajtott, s jelentős mértékben hozzájárult Albánia gazdasági erőforrásainak elapasztásához. A diktátor a hegyvidékektől kezdve a városi utcákig minden sarkot betelepített bunkerekkel, miközben a súlyos lakáshiány megoldásával és az elmaradott infrastruktúrával nem foglalkozott. A bunkerépítési program pénzhiány miatt már diktátor 1985-ös halála előtt alábbhagyott, de az albán kormány csak 1992-ben szüntette meg a projektet.
A bunkerek a mai albán tájkép részei. Soha nem használták őket katonai célokra, ugyanakkor több okból sem feleltek meg a katonai követelményeknek. Sokkal inkább a látványt, a diktatúra erejét voltak hivatottak demonstrálni és általában csak fegyverraktárként használták. A készletek a kommunizmus bukását követően is megmaradtak, amelyeket az albán polgárháborúban és a koszovói háborúban használtak fel. Előbbi konfliktusnál a kormány ellen lázadó csoportok első és egyetlen alkalommal próbálták támaszpontként használni a bunkereket.
A legtöbb bunker mostanra elhagyott lett és lassacskán az enyészet martalékává válik. Albániának nincsen pénze az eltávolításukra, amelyet nehezít a nyilvántartás teljes hiánya. Kísérletek történtek és történnek többféleképp hasznosítani ezeket az építményeket: lakásként, turistaszállásként, menedékhely gyanánt pásztorok számára, istállónak állatok részére, de voltak akik kávézót vagy éttermet nyitottak benne,Wheeler, Tony (2007): Tony Wheeler's Bad Lands. Lonely Planet. , 48–49. o. sőt a katasztrófa- és retrográdturizmus kedvelői számára is ideális célpontnak bizonyulnak.Népszerű a bunkerturizmus Albániában (Népszava)
Az albán bunkerek többsége kupola alakú és formájuk miatt főleg a Balkánon betongombák-nak is csúfolják őket.Josif Zegali, projektant albanskih bunkera (Naša Borba)
A bunkerépítési mánia okai Enver Hoxha, aki 1944-ben vette át Albánia irányítását és több mint negyven évig uralta az országot, konokul és keményen követve a sztálinizmus, valamint a maoizmus elveit. Ezért, amikor a Szovjetunióban megindult a desztalinizáció, s követték ezt más szocialista országok (így Magyarország is), Hoxha megszakított velük minden kapcsolatot. Egyedüli szövetségese Kína maradt, egészen 1972-ig.Coppa, Frank J. (2006): Encyclopedia of Modern Dictators. From Napoleon to the Present. Peter Lang. , 118–119. o.
Hoxha teljes mértékben elszigetelődött, amely óhatatlanul maga után vonta Albánia gazdasági és társadalmi hanyatlását, amely évtizedekre visszavetette az országot. Hoxhának a szomszédos államokkal is feszült volt a viszonya: a titói Jugoszlávia már az 1950-es évektől fogva különutas politikát folytatott, míg a déli szomszéd, Görögország a NATO tagja lett.Konidárisz, Geraszimosz (2005): Examining policy responses to immigration in the light of interstate relations and foreign policy objectives. The New Albanian Migration. Sussex Academic Press. . 69. o. Hoxha leginkább azonban Titótól tartott, mert úgy hitte, hogy Tito Koszovóhoz hasonlóan Albániából is jugoszláv tagköztársaságot akar csinálni, ugyanakkor azzal vádolta a jugoszláv diktátort, hogy rosszul bánik a koszovói albánokkal.Pearson, Owen (2007): Albania as Dictatorship and Democracy. From Isolation to the Kosovo War, 1946–1998. I.B.Tauris. . 632. o.
A katonai elgondolás bélyegkép|jobbra|200px|Hoxha 1944-ben, kommunista partizánvezérként. Hoxha rezsimje 1967-ben vezette be a bunkerizálás (albánul bunkerizimi) doktrínáját, amelynek célja, hogy az ország minden szóba jöhető pontján katonai bunkerek épüljenek. Az elképzelés minden lehetséges helyre célzott létesíteni ilyen objektumokat, legyen szó faluról, városról, mezőgazdasági ágú területről, standról, parkról stb.Vrazo, Fawn (1999): Cold-war Bunkers At The Ready In Albania: Half A Million Dot The Land. Once Laughable, They Now Are Eyed As Potential Havens (Philadelphia Inquirer) Hoxha maga is paranoiásan hitt abban, hogy Albániát akármelyik „ellensége” (Jugoszlávia, Görögország, az USA, a varsói szerződés államai, a Szovjetunió, a NATO, Olaszország) külön-külön vagy akár együtt megtámadhatja, ezért meggyőződésévé vált, hogy egy pillanatig sem szabad engednie az albánoknak „éberségükből,” mert akkor az ellenség kígyó módjára csap le és „észrevétlenül” beléjük fecskendezi a mérgét.
Hoxha a második világháború alatt partizánként harcolt, koncepciója is részben ezen tapasztalataira támaszkodott: az ellenséget a népnek kell visszavernie egy partizánháborúban.Vickers, Miranda; Pettifer, James (1997): Albania. From Anarchy to a Balkan Identity. C. Hurst & Co. Publishers. . 210. o. Az akkori albán néphadsereg is a partizán-modellre épült fel, mivel elsöprő többsége a katonáknak és tartalékosoknak gyalogsági szerepkörbe tartozott. Hozzájárult ehhez, hogy a hoxhai propaganda a partizánmozgalmat, még a jugoszláviai partizáneszmét is meghaladó módon túlideologizálta, sőt elképesztő módon misztifikálta is.
A partizánok hagyományos stratégiája a menedéket nyújtó stratégiai pontokon (hegyekben, rejtett helyeken) történő harc. Ennek lehetőségei a sík terepen nem adottak, ezért az albán bunkerek zöme ilyen területeken épült fel,Turku, Helga (2009): Isolationist States in an Interdependent World. Ashgate Publishing Ltd. . 108. o. jóllehet rengeteg bunkert emeltek a hegyekben is. A kisebb bunkereket olyan szögben helyezték el, hogy a nagyobb, a parancsnoki bunker látótávolságán belül legyenek, ugyanis ez utóbbi bírt állandó személyzettel. A nagyobb bunkerek parancsnokai rádión kommunikáltak feletteseikkel és a kisebb bunkerek lakóival úgy, hogy vizuális jeleket adtak, amelyeket réseken keresztül lehetett látni.Gloyer, Gillian (2008): Albania. Bradt. . 142. o.
A rezsim erőteljesen törekedett az ország teljes lakosságának militarizálására, lényegét tekintve arra okították az embereket, hogy egyetlen egy darab földet se adjanak fel harc nélkül. A csupán hárommillió lakosú Albániában 800 ezer ember teljesített valamilyen módon katonai szolgálatot, legyen szó fegyveres erőkről, tartalékosokról, munkásőrségről vagy fegyveres ifjúsági egységekről. A honvédelemben a kormányzat, az állami vállalatok és a közszolgálat majdnem minden szektora is szerepet kapott.Vankovska, Biljana; Wiberg, Håkan (2003): Between past and future: civil-military relations in the post-communist Balkans. I.B.Tauris. . Az albán gyerekekbe is már hároméves koruktól kezdve azt igyekeztek súlykolni, hogy „ébernek kell lenniük a külső és belső ellenséggel szemben”, s ugyanezt hirdette napi rendszerességgel az állampárti propaganda is.
A bunkerekben történő állomásozást és harcászati ismereteket már 12 éves kortól tanították a gyerekeknek. Ezt a „kiképzést” mindig a lakóhelyükhöz legközelebb eső bunkernél kapták. A vidéki pártbizottságok rendszeresen beszervezték a környékbeli családokat a bunkerek karbantartási munkálataiba és havonta kétszer háromnapos polgári védelmi gyakorlatokat is tartottak, melyeken nők és férfiak töltetlen lőfegyvereket kaptak kézhez.
Az úttörő mozgalom tagjai a táborok alkalmával azt gyakorolták, hogyan akadályozhatják az ellenséges erők légi deszant akcióit, pl. kihegyezett karók fákra történő rögzítésével. A látványos törekvések ellenére a militarizálás teljesen korszerűtlen és háború esetén hatástalan rendszert hozott létre, arról nem is beszélve, hogy a rendelkezésre álló lőszer és egyéb utánpótlás, vagy az egyenruhák és felszerelés, sőt a fegyverek minősége is rendkívül rossz volt.Vickers, Miranda; Pettifer, James (1997): 210. o. Háborús konfliktus esetén a bunkerek aligha tarthattak volna ki, tekintettel arra, hogy készletük szűkös lett volna és nem is lett volna megfelelő utánpótlásuk, ugyanis ezt a pártállam nem szervezte meg.
Képek a néhai bunkerekről
A bunkerek felépítése bélyegkép|jobbra|350px|A PZ-bunker szerkezeti rajza bélyegkép|370px|A QZ-bunker szerkezeti rajza Az albán bunkerek zöme egy vagy kétszemélyes. Stabilabb, erősebb és korszerűbb szerkezettel csak a pártvezetésnek és a magasrangú katonai vezetőknek épült atombiztos óvóhelyek bizonyultak.Albanian quandary: How to use old regime’s mountain hideouts (The Daily Tribune)
A leggyakoribb típus a betonkupolás bunker, amelyet köralakú fenékkel lefelé állítottak a földbe, amely legfeljebb két ember befogadására volt elegendő. A másik gyakori típusú a tüzelőállásos bunker, albánul Qender Zjarri, rövidítve QZ. Ezt a fajta bunkert telepítették főleg a hegyvidéki régiókba. A QZ-bunkereket előre legyártották, majd a rendeltetési helyükre kiszállítva szerelték össze. A QZ-bunkerek egy három méter átmérőjű, félgömb alakú, lőréssel ellátott kupolával bírnak és egy hengeralakú alsó részből, amely a kupolát támasztja alá. Része ezenkívül egy 60 cm sugarú külső fal. A kettő közötti hézagot általában földdel töltötték fel.
A QZ-bunker csak egy ember befogadására volt alkalmas. Rengeteg QZ-bunkert húztak fel a tengerpart mentén is hármas csoportokban. Egy-egy ilyen csoport bunkerjeit alagutak kötötték össze.
A QZ-bunkereket a Szovjetunióban tanult volt partizán Josif Zagali hadmérnök tervezte. Megfigyelései alapján az ágyúlövedékek és bombák lepattantak a kupolaalakú erődítményekről. Kezdetben még főleg a Zagali-féle QZ-bunkereket építette az albán pártállam országszerte egész addig, amíg Zagali 1972-ben kiesett Hoxha kegyeiből, megfosztották posztjától és be is börtönözték, sőt egész családját is tönkretették.
Tirana környékén 50 db koncentrikus körbenA bunkervilág, amibe beleroppant egy ország (Index) építették bunkerek ezreit, hogy minél jobban védjék a fővárost.Hutchings, Robert L. (1997): American Diplomacy and the End of the Cold War. Woodrow Wilson Center Press. . 261. o.
A nagyobb méretű parancsnoki bunkerek voltak a Pike Zjarri, röviden PZ-bunkerek. A QZ-bunkerekhez hasonlóan előre legyártott és a helyszínen összeszerelt elemekből álltak. Átlagos átmérőjük 8 m. A PZ-bunker egy sor egymáshoz kapcsolható, egyenként 8-9 tonna súlyú panelből állt, amiket cementtel illesztettek össze. Ennek a bunkernek az összsúlya 350-400 tonna.
Az egyes bunkereket összekötő alagút-hálózatokat főleg a hegyvidéki és a Tirana környéki bunkereknél építették ki, továbbá a már említett speciálisabb, a vezetők számára kiépített bunkerek bírtak földalatti úthálózattal. Albániában több ezer kilométernyi alagutat építettek ki ilyen célból. Észak-Korea után talán Albániában van a világon a legtöbb alagút. Az alagutakat a rezsim még nagyobb bizalmatlanság és titoktartás közepette építtette. Még a mérnökök sem láthatták a vájatokat a munka befejeztéig, sőt havonta áthelyezték őket helyszínről helyszínre.
Bunkereket összekötő alagutak
A bunkerépítési mánia következményei bélyegkép|jobbra|300px|A patoki turzásnál található bunker maradványai. bélyegkép|jobbra|300px|Utcai bunkermúzeum Tiranában.