Ő császári és királyi felsége, az Osztrák–Magyar Monarchia uralkodója volt Ausztria–Magyarország regnáló államfője a dualista állam fennállása alatt, 1867 és 1918 között. A címet a mindenkori osztrák császár és magyar király viselte.
A cím valójában csak nevében és megszólításában változott a Kiegyezéssel, gyakorlatilag Ausztria császára maradt az uralkodó: Ő nevezte ki és bocsájthatta el a kormányfőket, ő volt a fegyveres erők legfelsőbb parancsnoka és a Monarchia államainak feje. Címei Ausztria császára
Hivatalosan: A Birodalmi Tanácsban Képviselt Királyságok és Országok Császára. 1804-ben II. Ferenc római császár vizionálta a Német-római Birodalom felbomlását, ezért családja birodalmi státuszának megőrzésére érdekében létrehozta az „Ausztria örökös császára” címet magának és utódjainak.
Magyarország apostoli királya
A „Magyarország apostoli királya” címet XIII. Kelemen pápa hagyta jóvá 1758-ban, és ezt követően Magyarország valamennyi uralkodója használta. Ezzel a címmel járt a horvát, a dalmát és a szlavón királyi cím is, de ez volt az egyetlen apostoli királyi cím, melyet az uralkodó birtokolt.
Csehország királya
A Cseh Királyság eredetileg választói monarchia volt, de tiszteletben tartották az öröklődést. Habsburg Ferdinánd, a leendő német-római császár feleségül vette II. Ulászló király lányát, és amikor Ulászló fia meghalt, 1526-ban Ferdinándot választották meg uralkodóvá. Innentől Ferdinánd utódai örökölték a trónt.
Horvátország királya
1102-ben, mikor a magyar király, Kálmán meghódította a királyságot, a horvát nemesek megegyeztek abban, hogy a horvát királyi címet a mindenkori magyar király viselje.
Dalmácia királya
Dalmácia első magyar királyától, Kálmántól egészen Zsigmondig öröklődött a cím, azonban uralkodása alatt a királyság megszűnt, így innentől kezdve a cím csak címzetes volt egészen 1815-ig, mikor a Campo Formió-i béke szerint Dalmácia ismét királyság lett.
Galícia és Lodoméria királya
Az első király, aki felvette a címet Károly Róbert volt, innentől kezdve a cím öröklődött.
Szlavónia királya
Ráma királya
A Bosznia iránti igényre utaló „Ráma királya” címet először II. Béla használta 1136-ban.
Szerbia királya
A szerb királyi címet Imre magyar király vette fel, mikor a bolgárok ellen 1202-ben győzelmet aratott. A címet azonban csak V. István adta hozzá a magyar királyi címhez.
Kunország királya
A címet először IV. Béla magyar király vette fel, azonban előtte is viselték, csak Kunország fejedelme címen.
Bulgária királya
A Bulgária királya címet először V. István magyar király vette föl, azóta szerepel a magyar királyok címeiben.
Jeruzsálem királya
A Jeruzsálemi Királyságot az egyiptomi mamlúk meghódítása után 1291-ben felszámolták. A Habsburg-ház egyike volt a sok dinasztia közül, amelyek igényt tartottak a címre. A címet a 18. században Habsburg–Lotharingiai Lipót, I. Ferenc apja adta hozzá a királyi cím igénylése érdekében.
Illíria királya
Az Illír tartományok 1815-ös visszacsatolásával a Habsburgok új koronaföldet hoztak létre. Bár 1848-ban a területi egység megszűnt, a cím megmaradt és tovább öröklődött.
További címek
Osztrák főherceg Toszkána és Krakkó nagyhercege Lotaringia, Salzburg, Steyer, Krajna és Bukovina hercege Erdély nagyfejedelme Morávia őrgrófja Alsó- és Felső-Szilézia, Modena, Párma, Auschwitz, Zator, Teschen, Friauli, Raguza és Zára hercege Habsburg, Tirol, Kyburg, Görz és Gradiska hercegesített grófja Trient és Brixen hercege Alsó- és Felső-Lausitz és Isztria őrgrófja Hohenems, Feldkirch, Bregenz, Sonnenberg grófja a Szerb Vajdaság fővajdája a Temesi Bánság fővajdája
Uralkodók listája # Uralkodó
Uralkodási időPortréCímer Születése
Halála Házastársa
ÖrököseKoronázásA magyar Szent Koronával 1 <center>I. Ferenc József <center>Ausztria 3. császáraMagyarország 54. királya
<center>1867. június 8.┃1916. november 21.<small>(49 év, 5 hónap, 14 nap)<small> <center> <center> <center>1830. augusztus 18.Bécs
<center>1916. november 21.Bécs(86 évesen) <center>Wittelsbach Erzsébet bajor hercegnő
<center>Rudolf koronahercegHabsburg–Lotaringiai Károly LajosHabsburg–Lotaringiai Ferenc FerdinándHabsburg–Lotaringiai Károly <center>1867.június8.Buda 2 <center>I. (IV.) KárolyBoldog Károly <center>Ausztria 4. császáraMagyarország 55. királya
<center>1916. november 21.┃1918. november 3.(1 év, 360 nap) <center> <center> <center>1887. augusztus 17.Persenbeug-Gottsdorf
<center>1922. április 1.Funchal(34 évesen) <center>Zita Bourbon–parmai hercegnő
<center>Ottó koronaherceg <center>1916.december30.Budapest
Címek birtoklása NévBirtoklás kezdeteBirtoklás vége<center>40pxAusztria császára 1867. március 30.1918. november 11.<center>40pxMagyarország apostoli királya 1918. november 13.<center>40pxHorvát király<center>40pxCseh király1918. október 28.
Jegyzetek
Források Korai Magyar Történeti Lexikon (9–14. század), főszerkesztő: Kristó, Gyula, szerkesztők: Engel, Pál és Makk, Ferenc (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1994).
Niederhauser Emil – Gonda Imre: A Habsburgok. Budapest, Pannonica Kiadó Kft, 1998.
Kategória:Európai uralkodók listái Kategória:Magyar uralkodók Kategória:Osztrák–Magyar Monarchia kategória:Uralkodók listái