Arthur Joyce Lunel Cary , Joyce Cary néven ismert angol-írAz angol-ír nép egy etnikai, társadalmi és vallási csoportosulást jelöl, akik többnyire az írországi angol protestáns felemelkedés leszármazottai és utódai. regényíró és gyarmati tisztviselő volt. Legjelentősebb regényei közé tartozik a Mister Johnson és a The Horse's Mouth.
Fiatalkora és tanulmányai Arthur Joyce Lunel Cary 1888-ban született nagyszülei otthonában, amely a Belfast Bank felett volt a Shipquay Streeten, Derryben, Ulsterben, Írország északi tartományában.Alan Bishop (2012). "Cary, (Arthur) Joyce Lunel (1888–1957)". Oxford Dictionary of National Biography (online ed.). Oxford University Press. Családja „Planter”A 16. és 17. századi írországi ültetvények az írek tulajdonában lévő földterületek angol korona általi elkobzásával és Nagy-Britanniából származó telepesekkel való gyarmatosítással jártak. földesura volt a szomszédos Inishowenben, egy félszigeten Donegal megye északi partján, szintén Ulsterben, az ulsteri ültetvény korai évei óta, a tizenhetedik század elején. Az ír földtörvény 1882-es elfogadása után azonban a család nagyrészt elvesztette Inishowen birtokát Lough Foyle nyugati partjainál.Lough Foyle a Foyle folyó torkolata, Írország északi partja. A család szétoszlott, és Carynak voltak nagybátyjai, akik az Egyesült Államok határ menti lovasságánál és a kanadai északnyugati lovasrendőrségnél szolgáltak.A North-West Mounted Police egy kanadai félkatonai rendőrség volt, amelyet 1873-ban hoztak létre, hogy fenntartsák a rendet az új kanadai északnyugati területeken, miután 1870-ben ezt a területet Kanadának átadták. A legtöbb Cary Nagy-Britanniában kötött ki. Arthur Cary, az apja 1884-ben Londonba költözött, és mérnöknek tanult. 1887 augusztusában feleségül vette Charlotte Joyce-ot, James John Joyce, a derryi Belfast Bank igazgatójának idősebb lányát, és Londonban telepedtek le. Édesanyja tüdőgyulladásban halt meg 1898 októberében.
Gyermekkora során Cary sok nyarat töltött nagyanyja házában Észak-Írországban és az angliai Cromwell House-ban, egy dédbácsi otthonában, amely az egész Cary klán bázisaként szolgált. Ennek a nevelésnek egy részét az A House of Children (A gyermekek háza, 1941) és a Castle Corner (1938) című regény írja le – vagyis Cary Castle, családja egyik elveszett ingatlana az ulsteri Inishowenben. Noha Cary szeretettel emlékezett vissza west-ulsteri gyermekkorára, és nagy érzéssel írt róla, élete hátralévő részében Angliában élt. Az elmozdulás érzése és az a gondolat, hogy az élet nyugalma bármelyik pillanatban megbolygatható írásainak nagy részét meghatározta. Gyerekkorában rossz volt az egészsége. Asztmája volt, ami egész életében kiújult, és majdnem megvakult az egyik szemére, ami miatt huszonéves korában monoklit viselt. Cary Angliában, a bristoli Clifton College-ban"Clifton College Register" Muirhead, J.A.O. ref no 6138: Bristol; J.W Arrowsmith for Old Cliftonian Society; April 1948 tanult, ahol a Dakyns House tagja volt. Édesanyja ebben az időszakban halt meg, és egy kis örökséget hagyott neki, amely az 1930-as évekig pénzügyi alapja volt.
1906-ban Cary elhatározta, hogy művész lesz, Párizsba utazott. Felismerte, hogy további technikai képzésre van szüksége, majd művészetet tanult Edinburgh-ben. Hamarosan rájött, hogy soha nem lehet több harmadrangú festőnél, és úgy döntött, hogy az irodalomhoz fordul. Kiadott egy verseskötetet, amely saját későbbi beszámolója szerint "elég rossz" volt, majd belépett az oxfordi Trinity College-ba. Ott összebarátkozott John Middleton MurryJohn Middleton Murry (1889. augusztus 6. – 1957. március 12.) angol író. diáktársával, és bemutatta Murrynak Párizst egy közös nyaraláson. Elhanyagolta tanulmányait, és negyedik osztályú diplomával végzett Oxfordban.
Nigéria és korai írásai Cary kalandot keresve 1912-ben a Montenegrói Királyságba távozott, és a Balkán-háborúk idején a Vöröskereszt rendfőnökeként szolgált. Cary megőrizte és illusztrálta az ottani élményeit, a Bobotok emlékiratát (Memoir of the Bobotes, 1964), amelyet csak halála után adtak ki.
A következő évben Nagy-Britanniába visszatérve Cary állást keresett egy ír mezőgazdasági szövetkezetben, de a projekt meghiúsult. Cary elégedetlen volt, és azt hitte, hogy nem rendelkezik olyan végzettséggel, amely jó pozíciót biztosítana számára az Egyesült Királyságban, ezért csatlakozott a nigériai politikai szolgálathoz. Az első világháború alatt egy nigériai ezrednél szolgált a német KamerunKamerun a Német Császárság afrikai gyarmata volt 1884 és 1920 között a mai Kameruni Köztársaság területén. kolónián. Az "Umaru" (1921) című novella egy ebből az időszakból származó eseményt ír le, amelyben egy brit tiszt felismeri azt a közös emberiséget, amely összeköti őt afrikai őrmesterével.
Cary megsebesült a Mount Mora-i csatában 1916-ban. Visszatért Angliába szabadságra, és házassági ajánlatot tett Gertrude Ogilvie-nek, egy barátja nővérének, akinek évek óta udvarolt. Három hónappal később Cary visszatért a gyarmati tiszti szolgálatába, és otthagyott egy terhes Gertrude-ot Angliában. Cary számos posztot töltött be Nigériában, beleértve a bírói és végrehajtói tisztet Borguban.Borgu egy közigazgatási régió Niger államban, Nigériában. Afrikai szolgálatát tipikus körzeti tisztként kezdte, elhatározta, hogy rendet teremt a bennszülöttek között, de szolgálata végére már a nigériaiakat nehéz sorsú egyéneknek látta.
1920-ra Cary arra összpontosította energiáit, hogy tiszta vizet és utakat biztosítson, hogy összekapcsolja a távoli falvakat a külvilággal. A második szabadság következtében Gertrude teherbe esett második gyermekükkel. Könyörgött Carynek, hogy vonuljon nyugdíjba a gyarmati szolgálatból, hogy együtt élhessenek Nagy-Britanniában. Cary ezt anyagi okokból lehetetlennek tartotta, de 1920-ban szerzett egy irodalmi ügynököt, és néhány történetet, amit Afrikában írt, eladták a The Saturday Evening Post amerikai magazinnak, és ezek Thomas Joyce néven jelentek meg. Ez kellően ösztönözte Caryt, hogy lemondjon a nigériai szolgálatról, és ő és Gertrude vettek egy házat Oxfordban a Parks Roadon, az Egyetemi ParkokkalAz 'The Oxford University Parks, Oxfordi Egyetemi Parkok egy nagy parkos terület az angliai Oxford városközpontjától kissé északkeletre. szemben (jelenleg kék táblával van jelölve) növekvő családjuk számára. Négy fiuk született, köztük a zeneszerző, Tristram CaryTristram Ogilvie Cary (1925. május 14. – 2008. április 24.) úttörő angol-ausztrál zeneszerző volt. Tanárként és zenekritikusként is tevékenykedett. Az Ausztrália Rendje Érdemérem fokozatával (AOM) tüntették ki. és a köztisztviselő, Sir Michael CarySir Arthur Lucius Michael Cary GCB (1917. április 3. – 1976. március 6.) brit köztisztviselő volt, aki a védelemért felelős állandó helyettes államtitkárként dolgozott..Tristram Cary. Composer acclaimed as the father of electronic music whose output ranged from concert pieces to Doctor Who The Daily Telegraph, April 25, 2008Cary, Sir (Arthur Lucius) Michael (1917–1976), civil servant
Regényíróként az 1930-as években Cary keményen dolgozott, hogy íróként fejlődjön, de rövid gazdasági sikerei hamar véget értek, mivel a Post úgy döntött, hogy történetei túlságosan "irodalmi jellegűek" lettek. Cary különféle regényeken és egy színdarabon dolgozott, de semmi sem kelt el, és a családnak hamarosan bérlőket kellett fogadnia. Szoros helyzetük súlyosbodott, amikor a gazdasági világválság eltörölte azokat a befektetéseket, amelyek jövedelmet biztosítottak számukra, és a család kiadta a házát, és családtagokkal lakott. Végül 1932-ben Carynak sikerült kiadnia az Aissa Saved-et, egy regényt, amelyet nigériai tapasztalataiból merített. A könyv nem aratott különösebb sikert, de több kelt el belőle, mint Cary következő regénye, az An American Visitor-ból (1933), annak ellenére, hogy a könyv kritikai sikert ért el. A The African Witch (1936) valamivel jobban ment, és Caryéknak sikerült visszaköltözniük otthonukba.
Noha Cary első három regénye közül egyik sem volt különösebben sikeres kritikai vagy pénzügyi szempontból, egyre ambiciózusabbak és összetettebbek. A The African Witch (Az afrikai boszorkány, 1936) valóban olyan gazdag eseményekben, karakterekben és tematikus lehetőségekben, hogy túlterheli a szerkezetét. Cary megértette, hogy új utakat kell találnia arra, hogy a narratív forma hordozza az elképzeléseit. George Orwell Spanyolországból hazatérve ajánlotta Caryt a Liberális Könyvklubnak, amely felkérte Caryt, hogy állítson össze egy művet, amely felvázolja a szabadságról alkotott elképzeléseit, amely minden regényének alaptémája. Power in Men (Erő a férfiakban, 1939) címen jelent meg [nem Cary adta a címet], de a kiadó komolyan megvágta a kéziratot Cary jóváhagyása nélkül, és ő volt leginkább elégedetlen a könyvvel. Cary ezután az ír hátterén alapuló regénytrilógián gondolkodott. A Castle Corner (1938) nem járt jól, és Cary elvetette az ötletet. Ezt követően jött egy utolsó afrikai regény, a Mister Johnson (1939), amely teljes egészében jelen időben íródott. Bár ma Cary egyik legjobb regényeként tartják számon, akkoriban rosszul fogyott. Ám a Charley Is My Darling (1940), amely a második világháború kezdetén lakóhelyüket elhagyni kényszerült fiatalokról szól, szélesebb olvasóközönségre talált, és az A House of Children (Gyermekek háza, 1941) című emlékirat elnyerte a legjobb regénynek járó James Tait Black Memorial Díjat.Winners of the James Tait Black Prize for Fiction, listed by year of publication ed.ac.uk
Utolsó évek Cary most az élete során Angliában bekövetkezett történelmi és társadalmi változásokat vizsgáló nagy műveit vállalta fel. Az első trilógia (Herself Surprised – 1941, To Be a Pilgrim – 1942 és The Horse's Mouth – 1944) végül észszerű jövedelmet biztosított Carynak, és a The Horse's Mouth továbbra is a legnépszerűbb regénye maradt. Cary röpirata, The Case for African Freedom (Az afrikai szabadság ügye, 1941), amelyet az Orwell's Searchlight Books sorozat adott ki, felkeltette az érdeklődést, és a filmrendező, Thorold Dickinson Cary segítségét kérte egy részben Afrikában játszódó háborús film kidolgozásához. 1943-ban, a The Horse's Mouth (Lópofa) megírása közben, Cary egy filmes csoporttal Afrikába utazott, hogy a Men of Two Worlds (Két világ emberei) című filmenMen of Two Worlds (film) dolgozzon.Men of Two Worlds (film)
Cary 1946-ban Indiába utazott egy második filmes projekt keretében Dickinsonnal, de a britek elleni küzdelem a nemzeti függetlenségért lehetetlenné tette a filmkészítést, és a projektet félbehagyták. A The Moonlight (A Holdfény, 1946) a nők nehézségeiről szóló regény, véget vetett Cary intenzív kreativitása hosszú időszakának. Gertrude rákban szenvedett, és teljesítménye egy ideig lelassult. Gertrude az A Fearful Joy (1949) megjelenése közben halt meg. Cary most hírneve és vagyona csúcsán volt. Elkezdett készíteni egy sor előzetes feljegyzést, hogy minden művét Michael Joseph által kiadott standard kiadásban újra kiadja.