Vitéz ómoraviczai Imrédy Béla (Kornél Kálmán; Budapest, Osztrák–Magyar Monarchia, 1891. december 29. – Budapest, Magyar Köztársaság, 1946. február 28.), magyar közgazdász, politikus, a Magyar Királyság miniszterelnöke 1938 májusától 1939. februári lemondásáig. Imrédy pénzügyi karriert futott be, mielőtt Gömbös Gyulával való barátságával a korabeli közélet jelentős szereplőjévé vált. 1932-ben a Gömbös-kormány pénzügyminisztere lett, majd 1935-ben a Magyar Nemzeti Bank második elnöke vált belőle. Gömbös halálát követően a Darányi-kormány gazdaságért felelős csúcsminisztere volt, és nagyrészt ő dolgozta ki az 1938-ban meghirdetett győri programot. Darányi Kálmán bukása után Horthy Miklós kormányzó őt bízta meg kormányalakítással.
Miniszterelnökként Imrédy kezdetben mind a baloldali, mind a szélsőjobboldali szerveződésekkel szemben fellépett, megtiltva az állami hivatalnokok részére az ilyen jellegű pártokban való szerepvállalást, továbbá kormányzása alatt ítélték három év börtönre Szálasi Ferencet. Meggyőződéses antiszemitaként alatta fogadták el az első zsidótörvényt, és nyújtották be a másodikat. Külpolitikája hatására a német–olasz szövetséghez közeledett, így 1938 novemberében, az első bécsi döntés hatására a tengelyhatalmak jelentős magyarlakta területet csatoltak vissza Magyarországhoz. Politikája egyre inkább szélsőjobbra tolódott: „csodás forradalmat” hirdetett, ezzel sürgetve a diktatórikus fordulatot az országban. Ezt azonban már nem tudta elérni, mivel politikai ellenfelei sikeresen bizonyították, hogy zsidó felmenőkkel rendelkezik. Ennek következtében 1939. február 16-án lemondatták.
1940 októberében megalapította a fasiszta ideológiájú Magyar Megújulás Pártját. Magyarország német megszállását követően újból a kormányfői székre aspirált, ám a német vezetés nem bízott benne, így végül a Sztójay-kormány tárca nélküli közgazdasági minisztere lett. A második világháborút követően az amerikai hadsereg fogságába került, akik kiadták a budapesti Népbíróságnak. Először kötél, majd golyó általi halálra ítélték, és a Markó utca fogházának udvarán kivégezték 1946. február 28-án.
Származása, családja, tanulmányai Imrédy Budapesten született nemességet szerzett polgári családban, a Heinrich kereskedőcsalád leszármazottjaként. Apja, Imrédy Kálmán (1853–1919) a Kisbirtokosok Országos Földhitelintézetének alelnöke, később vezérigazgatója volt, emellett udvari tanácsosi címmel büszkélkedhetett. Édesanyja szeredi Vajkay Karolina (1858–1934).Szluha, Márton. Bács-Bodrog Vármegye Nemes Családjai. Heraldika kiadó, 135. o. Apai nagyszülei Imrédy Lipót (1818–1882) kormánybiztos és sárosfai Bittó Julianna (1830–1930) voltak; Imrédy Lipótné Bittó Julianna szülei sárosfai Bittó Benjámin (1786–1844), Pozsony vármegye alispánja, földbirtokos, és lidértejedi Nagy Júlia (1795–1868) asszony voltak. Anyai nagyszülei szeredi Vajkay Károly (1825–1893), a budapesti királyi ítélőtábla elnöke, a budapesti királyi tudomány egyetem jogi osztályának tiszteletbeli doktora, a Lipót rend középkeresztese és Heller Karolina (1840–1904) asszony voltak. Vajkay Károly 1881. november 7-én magyar nemességet, családi címert és a "szeredi" nemesi előnevet szerezte meg adományban I. Ferenc József magyar királytól.K 19 - Király Személye Körüli Minisztérium Levéltára - Királyi könyvek - 68. kötet - 349 - 352. oldal
Imrédy Lipótné Bittó Juliannának a fivére sárosfai Bittó István (1822–1903), politikus, országgyűlési képviselő, igazságügy-minisztere, Magyar Királyság miniszterelnöke 1874 és 1875 között volt. Imrédy Béla dédapja, ómoravicai Heinrich Ferenc, bajai gabonakereskedő és neje Ettinger Erzsébet, valamint fivére, Heinrich Alajos, pesti vaskereskedő és neje Knotz Rozina, 1827. június 1-jén nyert címeres nemeslevelet hadi érdemeik jutalmául I. Ferenc magyar királytól.
Heinrich Ferenc (1779–1855), Bács vármegyei táblabírája, aki V. Ferdinánd magyar király engedélyével 1845. június 3-án a Heinrich családnevét Imrédyre változtatta. Imrédy Bélát 1892. február 2-án keresztelték meg a római katolikus ferencvárosi plébánián; keresztszülei az egyik apai nagybátyja, Imrédy Béla (1865–1921), egyetemi tanársegéd, és az egyik apai nagynénje, Imrédy Kornélia (1850–1906) kisasszony voltak.
A család gondos neveltetésben részesítette a tehetséges gyermeket. 1901 és 1909 között a budapesti Piarista Gimnáziumban alakult ki mély katolikus kötődése. Imrédy zenei és szépirodalmi ismeretei már igen ifjú korában figyelemre méltónak voltak. Kiemelkedő pénzügyi-gazdasági képességeit kortársai is elismerték, a legjobb magyar szakemberek között tartották számon. Később jogot tanult, és 1913-ban diplomázott. Házassága és gyermekei Feleségül vette a római katolikus Nelky Irén Margit Ilona (*Sopron, 1892. október 1.–†Buenos Aires, Argentína, 1980. augusztus 1.) kisasszonyt, akinek a szülei dr. Nelky József (1846–1907) soproni ügyvéd, és Nérey Matild voltak. A házasságukból született: Imrédy Tamás Imrédy János Imrédy Andrea
A pénzügyi pályán
Nyugat-európai útja után, 1915-ben pénzügyi pályára lépett. (Az első világháborúban az 5. huszárezred tartalékos hadnagyaként, később főhadnagyaként szolgált.) Kiváló képességeinek – és báró Weiss Fülöp, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank elnöke pártfogásának – köszönhetően gyorsan elindult felfelé a ranglétrán. 1918-ig, amíg pénzügyi szakvizsgát nem tett, a pénzügyminisztériumban gyakornokoskodott, majd 1919-ben tisztviselő lett ugyanitt. 1921-ben nevezték ki pénzügyi titkárrá. 1922-ben lett a Takarékpénztárak és Bankok Egyesületének (TÉBE) titkára, 1924-ben pedig a testület főtitkárává választották. 1926-ban a Magyar Nemzeti Bank (MNB) igazgatóhelyettese lett, 1928-ban pedig már igazgatója, végül 1935-től pedig elnöke volt. Igazgatói minőségben több nagy horderejű nemzetközi gazdasági konferencián részt vett.
Imrédy, a politikus 1930-ban ismerkedett meg Gömbös Gyulával, aki kormányalakításakor felkérte őt mint gazdasági szakembert, hogy segédkezzen neki kormányprogramja, a Nemzeti Munkaterv elkészítésében. Segítségéért 1932. október 1-jén Gömbös Imrédyt választotta pénzügyminiszteréül – funkciójával együtt járt a felsőházi tagság –, amely pozícióját 1935. január 6-áig megőrizte, amikor is utódjául Fabinyi Tihamér addigi kereskedelmi minisztert nevezték ki. Lemondása után nevezte ki Horthy az MNB elnökévé. 1938. március 9-én tárca nélküli gazdasági csúcsminiszter lett Darányi Kálmán kormányában. Nagy szerepet játszott a győri programként elhíresült gazdasági-haderőfejlesztési program megtervezésében és kivitelezésében. Darányi lemondása után, 1938. május 14-én a kormányzó Imrédy Bélát tette meg miniszterelnöknek. bélyeg|Imrédy Béla és Kánya Kálmán a Miniszterelnöki Palota teraszán – 1938 májusa
Miniszterelnöksége Politika keresztény alapokon
Imrédy Béla meggyőződéses katolikus volt. Ennek a ténynek valószínűleg szerepe volt abban, hogy a leköszönő református Darányi helyére a szintén református Horthy őt nevezte ki, tekintettel a közelgő nagy egyházi eseményre, a Budapesten megrendezett 34. Eucharisztikus világkongresszusra, illetve az ebből az alkalomból is meghirdetett Szent István-évre. A kortárs megfigyelők szerint a politikusok közül Imrédy miniszterelnök szereplése dominált a nagyívű májusi egyházi rendezvények során. A politikus ugyanis nem csak vallási, hanem politikai tekintetben is közel állt a Vatikánhoz: messzemenően helyeselte a XI. Piusz pápa által támogatott keresztényszociális – hivatásrendi elképzeléseket.
Miniszterelnöki tevékenységét 1938 májusa és szeptembere között a Darányi-kormány politikájának továbbvitele jellemezte: a szociális törvényalkotás folytatása, a rend megszilárdítására irányuló korlátozó intézkedések és végül az egyre hangosabbá váló nyilasok megfékezése.
A szélsőjobb ellen
Noha antiszemita volt, a különféle nemzetiszocialista mozgalmakat mindvégig elítélte, mivel azok nyíltan a társadalmi rend megdöntését hirdették. Szálasi Ferencet Imrédy miniszterelnöksége alatt harmadszor is letartóztatták, és háromévnyi fegyházra ítélték. A kormányfő elsősorban a keresztény szellemiségű csoportokat, egyesületeket támogatta (például KALOT, EMSZO, MDOH). A különféle szociális intézkedések (1938-ban vezették be a családi pótlékot, illetve emelkedett a közszolgálati alkalmazottak fizetése és a nyugdíjak értéke) nem csak az életszínvonalat javították, de a szélsőségesek vitorlájából is kifogták a szelet. Ugyanebből a célból fogadta el a parlament a Darányi idején kidolgozott választási törvényt, mely titkossá tette a szavazásokat, azonban emelkedett a vagyoni és műveltségi cenzus. Mintegy 300 000 fő szavazati jogát szüntették így meg, remélve, hogy ezzel megerősítik a kormánypárt pozícióit a népszerűségük csúcsán lévő nyilas mozgalmakkal szemben.
Az I. zsidótörvény
Imrédy – bár neki magának is volt zsidó felmenője (egyik dédanyja)Egy miniszterelnök: Imrédy Béla – antiszemita beállítottsága már 1937-ben bizonyosságot nyert, ugyanis az ilyen természetű politika egyik kezdeményezőjeként és kidolgozójaként lépett fel. 1938 májusának végén az országgyűlés elfogadta a Darányi idején beterjesztett első zsidótörvényt, amely szakított az állampolgári egyenlőség elvével, és az értelmiségi, szabadfoglalkozású pályákon korlátozta a vallási alapon megkülönböztetett zsidók jogait. Az egyes szakmákban maximum 20%-ot tehetett ki a zsidó származásúak száma.
Külpolitika
Imrédy külügyminisztere a tekintélyes, idős diplomata, Kánya Kálmán maradt, azonban több dolog változott a korábbi külpolitikai vonulathoz képest. Példának okáért Imrédy első, római – és vatikáni – bemutatkozó látogatása (1938 júliusa) alkalmával meggyőződött arról, hogy a fasiszta Olaszországgal nézetkülönbségek állnak fenn, és hogy Benito Mussolini állama nem hajlandó garantálni Magyarország és Jugoszlávia jó viszonyát.
1938 augusztusában Horthy Miklós, Imrédy Béla, Kánya Kálmán és a honvédelmi miniszter, Rátz Jenő Németországba látogatott, ugyanekkor a kisantanttal is tárgyalások kezdődtek a jugoszláviai Bledben. Bledben engedélyezték a fegyverkezést Magyarország számára, azzal a kitétellel, hogy nem a szomszédai ellen irányul, illetve ígéretet tettek a környező területek magyar kisebbségeivel való jobb bánásmódra.
Ugyan a konzervatív, Kánya-féle vonal kivívta a németek ellenszenvét, szeptemberben megbeszélések kezdődtek Berlinben Keresztes-Fischer Lajos vezérkari főnök és Andorka Rudolf, a katonai hírszerzés vezetője részvételével Csehszlovákia lehetséges megtámadásáról. (Ezt az tette lehetővé, hogy Pál herceg, a németbarát jugoszláv régens előzőleg titkos paktumot kötött Hermann Göringgel arról, hogy nem avatkozik be egy esetleges csehszlovák-német–magyar konfliktusba.) Ezek után rendszeresen tárgyalások folytak Németországgal a csehszlovák kérdésben. Kánya bejelentette, hogy amennyiben a német revíziós igényeket teljesítik, úgy Magyarország is érvényesíteni fogja a sajátjait. Hitler folyamatosan a tevőleges magyar fellépést kívánta kiharcolni, ám erre sem Imrédy, sem pedig külügyminisztere nem vállalkozott. Mindazonáltal mozgósítás és csapatösszevonás kezdődött az északi határon, illetve Prágát is fokozott diplomáciai nyomás alá helyezték.
Az 1938. szeptember 29-i müncheni négyhatalmi konferencia Németországnak ítélte a szudétanémetek lakta csehszlovák területeket, a magyar (és lengyel) követelések tekintetében pedig közvetlen tárgyalásokat javasoltak Csehszlovákiával. Sorozatos jegyzékváltások után október 9-én kezdődtek meg a tárgyalások Komáromban (a minisztertanács előző nap hozott döntése értelmében etnikai, nem pedig történelmi alapon), de azok október 13-án megszakadtak, mert Csehszlovákia mindössze a magyarlakta területek autonómiáját volt hajlandó elfogadni. Darányi Kálmán Horthy megbízottjaként Berlinbe utazott, ahol elnyerte a német fél jóindulatát azzal, hogy felajánlotta az antikomintern paktumhoz való csatlakozást, illetve a kilépést a Népszövetségből. Október 18-án Imrédy nyilatkozatot tett a tengelyhatalmak politikájához való szorosabb kapcsolódásról.