Az UNESCO Világörökség Bizottsága az 1992. december 7-14. között Santa Feben megtartott 16. ülésszakán az alábbi helyszíneket nyilvánította a világörökség részévé: 250px Buthróton romvárosa Kulturális (III) Védett terület: 8 591 ha, hivatkozás: 570Buthróton területe az ősidők óta lakott volt, de magát a várost feltehetőleg korfui gyarmatosítók alapították. Erődítménye az i. e. 6. századból származik, akropoliszát nagy kőtömbökből épült falakkal vették körül. Az i. e. 4. századra fontos kereskedelmi központtá fejlődött és ekkor élte egyik virágkorát. Időszámításunk kezdetekor római uralom alatt áll, később püspöki székhely lett, majd bizánci fennhatóság alá került, és újra felvirágzott. A 15. században velencei csapatok foglalták el, ekkor hanyatlásnak indult, környéke elmocsarasodott ezért elnéptelenedett. A városban a 20. század elején kezdődtek meg a feltárások. A környéket sár és növényzet borította el ennek köszönhetően Buthróton különböző korokból származó épületei rendkívül jó állapotban maradtak meg. A mai part mellett két i. e. 6. századi fal maradványaira bukkantak. Színháza az i. e. 3. századból származik, a nézőtéren 23 sor maradt épségben. Az akropolisz lábánál két görög templomot azonosítottak. Ezen kívül római fürdőket, egy a korai kereszténység idejéből származó keresztelőkápolnát, valamint számos hétköznapi tárgyat – tányérokat, vázákat, gyertyatartókat- és műalkotásokat tártak fel. 250px Algír óvárosa Kulturális (II)(V) Védett terület: 54,7 ha, hivatkozás: 565Algírt föníciaiak alapították, de jelentős kereskedelmi központtá csak a középkorban, az arab hódítás után fejlődött. A 16. századtól az oszmánok fennhatósága alatt állt és évszázadokig a kalózok egyik menedéke volt. 1830-ban francia kézre került és csak 1962-ben nyerte vissza függetlenségét. Az 1970-es években óvárosában egy nagyszabású modernizálási programot kezdtek, miközben igyekeztek megtartani az eredeti városszerkezetet és megóvni az épületeket. A város kasbájának (óvárosának) jelentős része az oszmán korszakból származik, szerkezete szabálytalan, számos kacskaringós utcája és sikátora van. Egészen a 19. századig a város csak a citadellát körülvevő falakon belül terjeszkedett, a falakon belül ma a citadella romjai, mecsetek és paloták láthatók. Legrégebbi jelentős épülete az Almorávidák által építtetett tizenegy hajós Nagymecset, amit a 11. században egy korábbi keresztény bazilika helyére emeltek. Hozzá tartozó minaret a 14. század elejére datálható. A város kedvező földrajzi elhelyezkedéséből jelentős bevételre tett szert, vagyonuk egy részét a házak belső díszítésére fordították. 250px Pueblo de Taos Kulturális (IV) Védett terület: 19,04 ha, hivatkozás: 492 A település több mint 1000 éve lakott, a Rio Grande egy kisebb mellékfolyójának völgyében terül el. A pueblo indiánok kultúrájának és építészetének máig fennmaradt emlékei találhatóak itt. 384 km²-en terül el, körülbelül 2000 ember otthona. A térségben egyedülálló prehispán tradicionális építészeti emlékekkel rendelkező Taos házait napon szárított vályogtéglákból emelték, ami a pueblo nép kedvelt építőanyaga volt. A települést két nagyobb házcsoport uralja, az útvesztőhöz hasonlító központi épületek lakóegységeit csak kötéllétrán vagy a tetőn keresztül lehetett megközelíteni. A mennyezetek rőzsefonattal kiegészített, vályogvakolattal fedett fagerendákból állnak, az egymás tetején lépcsőzetesen elhelyezkedő szobákat úgy alakították ki, hogy az alsó szint tetőszerkezetének egy része egyben a felsőbb szint terasza is. A központi épületek erődszerű formája külső fenyegetésre utal. A nagy szilárdságú szerkezetek ellenálltak az időnként zord éghajlati viszonyoknak is. A lakóépületek mellett szertartási központok, úgynevezett kivák állnak, ezekből összesen hat maradt meg. A települést körülbelül 700 éven keresztül kizárólag a tiwa nép lakta, de más ősi pueblo népek is megfordultak a város piacán ahol árucserét folytattak. A település jelenleg turistalátványosság. 250px Fraser-sziget Természeti (VII)(VIII)(IX) Védett terület: 184 000 ha, hivatkozás: 630A Queensland déli partja mentén található Fraser-szigetet néhány vulkanikus eredetű szikla kivételével homok alkotja, és 120 kilométeres hosszúságával ez a világ legnagyobb homokzátonya. Belsejének kisebb területeit esőerdő fedi, fehérhomokos partjaival, édesvizű tavaival, homokdűnéivel, szirtjeivel és a magroveerdőkkel kivételesen szép tájat alkot. A homokdűnék magassága eléri a 250 métert. Ezek egy része 140 ezer éve, a délnyugati szél hatására mozgásban vannak, évente körülbelül 3 métert mozdulnak el északnyugati irányban. A szilárdabban lerakódott részeken 700 ezer év éghajlat- és tengerszint változásait lehet nyomon követni. A sziget körülbelül 2000 éve lehet lakott, telepesen nagyobb arányban csak a 19. század közepén jelentek meg rajta és rögtön el is kezdték az értékes fafajtákért kiirtani az őserdőket. A megmaradt erdőben sokszínű növényvilág él, ezen kívül többek között ritka madarak és békák élőhelye is. Az emlősök száma kevés (köztük denevérfajok), a legnépesebb populációkat a madarak alkotják, több mint 230 fajjal. A sziget jellegzetes madara a királypapagáj, a feketemellű fürj és fontos állomáshelye a gázlómadaraknak is. 250px Prága történelmi központja Kulturális (II)(IV)(VI) Védett terület: 1 106,36 ha, puffer zóna: 9 887,09 ha, hivatkozás: 616Prága történelmi központja szemlélteti a város folyamatos fejlődését a középkortól mostanáig. Látképét a hatalmas várkomplexum a Hradzsin negyed uralja, ami egy a 9. században alapított településből fejlődött ki. Prága hamar Bohémia fővárosa lett, a 12. századtól jelentősen terjeszkedni kezdett. A 14. századtól fontos szerepet töltött be Közép-Európa fejlődésében, a század közepén IV. Károly német-római császár idejében fővárosként aranykorát élte. 1541-ben egy tűzvészben súlyos károkat szenvedett, majd a harmincéves háború után hanyatlani kezdett. A 19. század végén egy átfogó városfejlesztés során sok régi épületét lebontották. A helyszín három részből áll, ez az Óváros, a Kisoldal, és az Újváros. A Károly hidat a 14. század közepén kezdték építeni barokk szobrait a 18. század elején állították fel. Ez a híd kapcsolja össze a várnegyed alján lévő Kisoldalt a folyó túloldalán álló Óvárossal. Különös jelentőségű a Szent Vitus-székesegyház, A Prágai Vár, a Szent Kereszt-rotunda, A Szent Jakab-templom, a gótikus árkádos házak, a Károly Egyetem, a Vencel-tér, a Városháza és a 13. században kialakult zsidónegyed. 250px Český Krumlov történelmi központja Kulturális (IV) Védett terület: 51,91 ha, puffer zóna: 1 073,31 ha, hivatkozás: 617Český Krumlov a Moldva folyó partján egy sziklán álló 13. századi vár körül fejlődött ki. A kis középkori település öt évszázados fejlődés után nagyrészt érintetlenül maradt meg. A várat 1250-ben kezdték építeni, méreteiben az országban csak a prágai Hradzsin múlja felül. Fontos ipari és kereskedelmi település volt, mindezek haszna nagyszabású építkezéseket tett lehetővé. A városközpont két részből áll, a vár alatti területekből és a folyó túloldalán lévő tulajdonképpeni városból. A házak fölé magasodó Szent Vitus-templomot a 15. század első harmadában építették. A várat az évszázadok során dísztermekkel, fogadószobákkal és egy rokokó színházzal egészítették ki, jelentősek falfestményei is. Fontos egyházi épületeket is emeltek, közöttük vándorló és prédikáló rendek kolostorait. Az 1578-ból származó egykori városi sörfőzde ma Egon Schiele emlékhelye. Český Krumlov egykori gazdagságát tükrözik polgárházai is. 250px Telč történelmi központja Kulturális (I)(IV) Védett terület: 36 ha, puffer zóna: 296,5 ha, hivatkozás: 621A dombtetőn álló Telč város házait több ízben is tűz pusztította el, mai reneszánsz látképét a 16. században nyerte el. Házai eredetileg fából épültek, majd az 1386-os tűz után, amikor a piactér nyugati oldala, a templom és a városháza leégett kőből kezdtek építkezni. A települést fallal erősítették meg, a védekezés részeként egy mesterséges tórendszert is kialakítottak. A 16. század második felében Zachariaš Hradec kastéllyá alakíttatta át a 14. század közepén épület várat, amit reneszánsz stílusú épületekkel egészített ki. A gazdag kereskedők és polgárok átépítették középkori házaikat, később a várost barokk, rokokó és klasszicista elemekkel is gazdagították. A barokk korból származik a jezsuita főiskola, a Jézus Neve-templom, a piactér keleti felén álló Mária-oszlop és szökőkutak. Telč fő látványossága hosszú, háromszög alakú piactere amelyet kétoldalt árkádos reneszánsz házak szegélyeznek, egy részük homlokzata a barokk korból származik. A település közterei, középületei szépségük mellett az építészeti technikák széles skáláját mutatják be. 250px Bourges katedrálisa Kulturális (I)(IV) Védett terület: 0,85 ha, puffer zóna: 105 ha, hivatkozás: 635Bourges-ben Berry hercegeinek egykori városában a 12. század elején kezdték építeni a Szent Istvánnak szentelt katedrálist, a gótikus művészet egyik legszebb alkotását. Alakja bazilika jellegű, főhajóval és mellékhajókkal rendelkező öthajós épület. A kórus és az apszis 1195 és 1215 között, a hosszház és a főhomlokzat 1225 és 1260 között épült. Jellegzetessége egységes belső tere annak ellenére, hogy egyes részei még román stílusban épültek. Szobordíszítése bibliai témákat jelenít meg és Szent István életéhez kapcsolódó legendákat. A templom timpanonjai és bonyolult kialakítású 13. századi festett ólomüveg ablakai különösen feltűnőek. A nyugati homlokzat középső timpanonját az Utolsó ítéletet ábrázoló faragványok díszítik. A kórus alatti helyiséget 1195-ben létesítették, önálló templomként funkcionál. Művészileg jelentősek az északi és déli homlokzat ajtói is. A katedrális, bár egyes elemeit kicserélték építése óta keveset változott és ma is faszerkezetű házak veszik körül. 250px A Püthagoreion és a szamoszi Héraion Kulturális (II)(III) Védett terület: 668,35 ha, puffer zóna: 402,25 ha, hivatkozás: 595Szamosz szigete már az i. e. 3. évezredben lakott volt. Fénykorát az i. e. 6. és az i. e. 5. század között élte, amikor a Földközi-tenger keleti vidékének egyik legjelentősebb kulturális központja volt. Püthagoreion, az ősi főváros erődítményei a klasszikus időszakban épültek, később a hellenisztikus korban ezeket kibővítették és megerősítették. Az ásatások során feltárták az egykori utcákat, egy viaduktot, a csatornarendszert, számos középületet, szentélyeket, templomokat, az agorát, közfürdőket és a stadiont. Az egyik legjelentősebb felfedezés egy 1040 méter hosszú a hegy oldalába vájt alagútszerű vízvezeték volt. A várostól nyugati irányban elterülő Heraiont, Héra templomát az i. e. 10. században alapították, és évszázadokon át (különösen az i. e. 6. században) bővítették. A templom jelentőségét elsősorban nagy mérete adja. A Heraiont körülvevő romok között oltárok, kisebb templomok, szobortalapzatok, valamint egy 5. századi keresztény bazilika maradványai találhatók.