A Szabadtéri Néprajzi Múzeum (közismertebb nevén a szentendrei Skanzen) Magyarország legnagyobb szabadtéri múzeuma. 75 hektáros területén https://skanzen.hu/hu/jo-tudni/altalanos-informaciok/online-terkep a magyar nyelvterület népi építészete, lakáskultúrája, gazdálkodása és életmódja elevenedik meg a látogatók előtt. A múzeum állandó kiállítása eredeti és áttelepített, illetve hiteles másolatban megépített épületek – lakóházak, gazdasági melléképületek, malmok, templomok – segítségével mutatja be a régmúlt vidéki örökségét tájegységekre tagolva. Az állandó szabadtéri kiállítás a 18. század közepétől a 20. század közepéig tartó időszakot öleli át.

Fekvése Szentendre észak-nyugati részén, a Lajos-forráshoz és Dömör-kapuhoz vezető Sztaravodai út (11 112-es út) mellett található, Pilisszentlászló és Visegrád irányában; Budapest felől a 11-es főútról közelíthető meg. A Skanzen a Duna–Ipoly Nemzeti Park részeként természetvédelmi területen, a Visegrádi-hegység délkeleti lejtőjén, a Sztaravoda-patak völgyében helyezkedik el, így nem csak az épületegyüttese, hanem természeti környezete is fokozottan védett terület.

Története A skanzenek története 1891-ben kezdődött az első szabadtéri múzeum megnyitásával. Artur Hazelius (1833–1901) álmodta meg azt a múzeumtípust, amely eredeti, áttelepített építmények segítségével mutatja be egy-egy régió falusi és városi építészetét, lakáskultúráját és életmódját. Azonban Hazelius a puszta ismertetésnél is többet valósított meg: egy olyan, életmódot és társadalmat is bemutató intézményt, amelyben a korabeli hármas feladatrenden túl (gyűjtés, megőrzés, bemutatás) a tanítás és szórakoztatás is lehetőséget kapott. Ez a gondolat kísérte a szentendrei múzeum történetét is.

1896-ban a budapesti Városligetben a milleniumi ünnepségek keretében felépítették az úgynevezett Néprajzi Falut, az első időszaki magyar szabadtéri kiállítást. Ezután évtizedekig formálódott a magyar Skanzen ügye, néprajzkutatók, építészek, politikusok és civilek közreműködésével.

Vargha László építész, egyetemi tanár a magyarországi szabadtéri múzeum gondolatának egyik legelszántabb támogatója és előmozdítója volt. Ő dolgozta ki a múzeum építési módszertanát, gyűjteménye pedig az első telepítési tervek alapköve volt. Először 1937-ben fogalmazta meg elképzeléseit a „magyar Skansen”-ről, amelyet néprajzosok és építészek közös vállalkozásának tekintett. A létrehozandó múzeum előképének az első szabadtéri múzeumot, a stockholmi Skansent, illetve a Jankó János néprajzkutató által a milleniumi ünnepségek keretében megvalósított Néprajzi Falut tekintette.

A Skanzen építésének indulását a történelmi helyzet, a Kádár-rendszer fokozatosan enyhülő légköre segítette. Az 1960-as évek konszolidációja, a gazdasági fejlődés eredményeként a magyar társadalomban megindult lökéshullámszerű életmódbeli változások, „kockaház cunami” gyorsította a népi építészeti emlékek pusztulását. A kulturális nyitás, a helyi értelmiségi lokálpatriotizmusa segítette a hagyományok, a népi építészeti emlékek megőrzésének lehetőségét. Ezek a tényezők is közrejátszottak abban, hogy az MSZMP Központi Bizottságának Agitációs és Propaganda Osztálya (APO) 1965-ben elfogadta a Szabadtéri Néprajzi Múzeum megvalósításának tervét, ezzel a legfőbb politikai vezetés is zöld utat adott az építkezés megindításának.

1967. február 1-jén a budapesti Néprajzi Múzeum részeként, Falumúzeum Osztály néven megalakult a Szabadtéri Néprajzi Múzeum. A múzeum létrehozásának célja volt, hogy egy helyen épüljön fel egy Magyarország különböző népi építészeti tájegységeit reprezentáló műemléki lakó-, gazdasági- és ipari épületegyüttes, mely szabadtéri múzeumként látogatható.

Telepítési koncepció A múzeum egyik legfontosabb szakmai dokumentuma az úgynevezett telepítési koncepció, amely meghatározza az intézmény tájegységi struktúráját és az áttelepítendő épületek listáját is tartalmazza. 1970-ben a Szabadtéri Múzeumok Országos Tanácsa elfogadta a Hoffmann Tamás által jegyzett végleges épületjegyzéket (A Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Szentendre telepítési terve és épületjegyzéke), amely tíz tájegységet és öt tematikus egységet foglalt magába. Összesen 311 építményt jelöltek meg, köztük 66 lakóházat, 7 templomot és haranglábat, illetve 10 malmot. Ez a koncepció alapvetően gazdaság- és társadalomtörténeti szempontokat érvényesített, illetve az egyre dinamikusabb népi építészeti kutatások eredményeit is felhasználta. Nemzetközi szinten is egyedülálló módon az épületeket a régiókra jellemző településszerkezeti modellekben mutatta be. Ugyan az elmúlt évtizedekben bizonyos finomítások történtek, ez a telepítési koncepció kiállta az idő próbáját, ma is ez képezi a Skanzen telepítési tervének alapját.

Az épületek kiválasztásának szempontjainál, illetve az áttelepítés (vagy rekonstrukció) metódusánál nem az egyedi, hanem a tipikus, az épülettípusok változatai kerülnek kiválasztásra. Gazdaság- és társadalomtörténeti szempontok éppúgy érvényesülnek, mint családtörténeti, kulturális, felekezeti és nemzetiség jellemzők.

Az Alapító Okirat 1998-as módosítása eredményeképpen a 2000-es évek óta a múzeum gyűjtőterülete már nem csak a trianoni Magyarország, hanem az egész magyar nyelvterület.

Ezzel párhuzamosan megtörtént a tudományos telepítési koncepció bővítése térben, időben és tematikában egyaránt, melynek köszönhetően új tájegységekkel gyarapodott a bemutatandó kiállítási egységek száma: a középkori falu (az Árpád-kor 12-13. századi időszaka és a késő középkor 15. század végi, 16. század eleji építészete), a 20. századi épületegyüttes (a magyar falu átalakulása 1920 és napjaink közti időszakban) és a 2017-ben megkezdett fejlesztés, az Erdély épületegyüttes, amely 2022 májusában nyílt meg.

A skanzenek módszertana A szabadtéri múzeumok építési módszere egyedi muzeológiai metódus. Néprajzi és építészeti felmérések alapján kiválasztott épületeket bontanak le és építenek fel újra a múzeum területén. Az 1980-as években a népi műemlékvédelem megerősödésével párhuzamosan változott a szemlélet e tekintetben. A szakemberek sok esetben inkább arra törekedtek, hogy a népi építészeti értékeit, ha lehet, helyben őrizzék meg. Nagy hangsúlyt kapott az eredeti falukép, a műemlékegyüttesek védelme. Ennek ellenére jelentős, meghatározó épületek semmisültek meg, amelyeket így már csak rekonstrukcióként lehetett megőrizni.

A skanzenekben ezért elfogadottá vált az eredeti technikákat és helyi anyagokat felhasználó hiteles másolatok építése. A hitelesség azt jelenti, hogy az eredeti anyagokból a szerkezet, a méretek és a formák megtartásával épül fel az épület, az eredetileg alkalmazott technológiával. Ez az általános gyakorlat Szentendrén is. A lakóházak, a parasztporta építményei, a szakrális épületek, a különböző közösségi építmények egy-egy tájegységre jellemző településképbe rendezve épülnek meg.

A néprajzos és az építész közös munkája az épületek felmérése, amelyhez épülettörténeti, családtörténeti kutatások is tartoznak. A bontást megelőzően és gyakran a bontással párhuzamosan régészeti módszerekkel végeznek falkutatást, padlókutatást. Ezek segítségével ismerik meg az épület láthatatlan történetét, átépítéseket, falfestéseket, a tűzhelyek elhelyezkedését és formáját. Alapelv, hogy egy épületből mindent áttelepítenek, ami az adott kor technikai lehetőségei mellett csak lehetséges: leginkább a boronafalakat, a téglákat, cserepeket, nyílászárókat.

Tudományos kutatóműhely A Szabadtéri Néprajzi Múzeum alapítása óta a magyar népi építészeti kutatások legfontosabb központja. 1980-ban a kulturális miniszter az MTA-val egyetértésben a múzeumot tudományos kutatóműhellyé nyilvánította. A múzeum rendszeresen jelentet meg kiadványokat, tanulmányköteteket - ilyenek a Ház és Ember c. múzeumi évkönyv, valamint a Skanzen Könyvek és Skanzen Füzetek.https://library.hungaricana.hu/hu/collection/muze_orsz_skan_haz_es_ember/https://library.hungaricana.hu/hu/collection/muze_orsz_skan_skanzen_fuzetek/

Az állandó kiállítás

Felső Tiszavidék (III.) bélyegkép|A Felső-Tiszavidék tájegység utcarészlete a Haranglábbal, hótakaróban1974-ben fejezték be. III-1 Lakóház, Kispalád III-2 Lakóház, Botpalád III-3 Lakóház, Uszka III-4 Lakóház, Milota III-5 Harangláb, Nemesborzova III-5 Református templom, Mánd III-6 Szárazmalom, Vámosoroszi III-7 Méhes, Panyola Református temető

Kisalföld (X.) bélyegkép|A Süttöri lakóház első szobája1987-ben nyitották meg.

X-1 Kegyszobor, Csepreg X-2 Uradalmi szőlőprésszín, Nyúl X-3 Fogadalmi kápolna, Jánossomorja (Mosonszentjános) X-4 Lakóház, Harka X-5 Lakóház, Jánossomorja X-6 Harangláb, Újkér X-7 Lakóház, Bogyoszló X-8 Lakóház, Süttör X-9 Tiprómalom, Mosonszentmiklós X-10 Kálvária, Veszkény X-11 Külső kemencék, Kisbodak X-12 Méhes, Nagybajcs X-13 Lakóház, Ásványráró X-14 Lakóház, Rábcakapi X-15 Lakóház, Und X-16 Lakóház , Táp X-17 Kovácsműhely, Szilsárkány

Nyugat-Dunántúl (IX.) bélyegkép|Nyugat-Dunántúl tájegység1993-ban adták át. IX-1 Útmenti kereszt, Lendvadedes IX-2 Lakóház, Vöckönd IX-3 Lakóház, Szentgyörgyvölgy IX-4 Harangláb, Felsőszenterzsébet IX-5 Iskola, Kondorfa IX-6 Lakóház, Baglad IX-7 Kovácsműhely, Szentgyörgyvölgy IX-8 Présházpince, Bocfölde IX-9 Ikerpince, Letenye IX-10 Szobás présházpince, Rédics IX-11 Présházpince, Lendvadedes IX-12 Pince, Kőszeg IX-13 Kerített ház, Szalafő IX-15 Lakóház, Rédics IX-16 Kerekeskút, Rigyác

Alföldi mezőváros (VI.) bélyegkép|A Nagykőrösi kékfestő műhely a SkanzenbenEddig megépült: VI-1 Fogadó, Jászárokszállás VI-3 Lakóház, Sükösd VI-4 Lakóház, Hajdúbagos VI-6 Kékfestőműhely, Nagykőrös VI-7 Tímárműhely, Baja VI-8 Pékműhely, Izsák VI-9 Szélmalom, Dusnok VI-10 Állattartó tanya, Nagykunság

Bakony, Balaton-felvidék (VIII.) 2000-ben fejezték be.

VIII-1 Vízimalom, Nyirádbélyegkép|A Nyírádi vízimalom a Skanzenben VIII-2 Lakóház, Kádárta VIII-3 Lakóház, Mindszentkálla VIII-4 Lakóház, Szentgál VIII.5 Katolikus templom, Óbudavár VIII-6 Közkút és mosó, Köveskál VIII-7 Tűzoltó szertár, Köveskál VIII-8 Lakóház, Nyirád VIII-10 Katolikus temető, Óhíd, Rezi, Csabrendek, Szentbékkálla, Kislőd VIII-11 Kálvária Gyulafirátót

Dél-Dunántúl (VII.) bélyegkép|A Zádori lakóház konyhája2005-ben készült el.

VII-1 Lakóház, Fadd VII-2 Lakóház, Hidas VII-3 Lakóház, Zádor VII-4 Lakóház, Csököly VII-5 Lakóház, Szenna VII-6 Harangláb, Bodolyabér VII-7 Lakóház, Muraszemenye VII-8 Szőlőhegyi tanya, Őcsény VII-9 Temető, Vajszló, Szaporca, Gyöngyfa, Csányoszró, Őcsény, Gerjen, Szenna, Nagybajom VII-10 Pajtáskert VII-11 Lakóház, Őcsény VII-12 Lakóház, Drávacsehi

Felföldi mezőváros (II.) bélyegkép|A Felföldi mezőváros a köztérrel 2006-ban készült el.

II-1 Lakóház, Tállya II-2 Lakóház, Tokaj II-3 Lakóház, Hejce II-4 Lakóház, Erdőbénye II-5 Dézsmaház, Mád II-6 Szent Donát szobra, Gyöngyös II-7 Szőlőhegy, Tokaj-Hegyalja II-8 Kereskedőház, Mád II-9 Polgárház, Gyöngyös II-10 Iparosház, Gyöngyös II-11 Kapásház, Mád II-12 Köztér II-13 Közkút, Gyöngyös

Észak-magyarországi falu (I.) Elkészült 2010-ben.

I-1 Pinceház, Noszvaj I-2 Pinceház, Szomolya I-3 Pinceház, Szomolyabélyegkép|Skanzen - Észak-magyarországi falu áttekintő térkép I-4 Lakóház, Márianosztra I-5 Lakóház,Karancskesz I-6 Lakóház,Domaháza I-7 Harangláb, Debercsény I-8 Lakóház, Novaj I-9 Lakóház, Nemesradnótbélyegkép|A Nemesradnóti lakóház és udvara I-10 Lakóház,Perkupa I-11 Lakóház, Erdőhorváti I-12 Lakóház, Filkeháza I-13 Módszertani ház Erdőhorváti I-14 Görög katolikus útmenti feszület, Regéc I-15 Teknővájó cigány műhelye I-16 Kápolna, Kisgömöri I-17 Csűröskert, Mikófalva, Szögliget I-18 Pincék, Emőd, Diósjenő, Magyarnándor I-19 Uradalmi cselédház, Bodrogköz I-20 Magtár, Felsőkelecsény

Erdély épületegyüttes I. ütem (XI.) Elkészült 2022-ben.

Önálló építmények bélyegkép|Mándoki görög katolikus templom Bejárati épület, vasútállomás Mezőhegyes Református kőkert,Szigetszentmiklós, Biatorbágy, Tök Képoszlop, Rábaszentmihály Villa Rustica (ókori római villa maradványai), Szentendre