Discovery One

Az Amerikai Egyesült Államok űrhajója, a Discovery One egy fiktív űrhajó, amely Arthur C. Clarke Űrodüsszeia-sorozatának első két regényében, valamint a Stanley Kubrick által rendezett 2001: Űrodüsszeia (1968) és 2010 – A kapcsolat éve (1984, Peter Hyams) című filmekben szerepel. Az űrhajó egy atommeghajtású bolygóközi űrhajó, amelynek legénysége két emberből áll, és amelyet a HAL 9000 nevű mesterséges intelligenciával rendelkező fedélzeti számítógép irányít. Az űrhajó a második regényben megsemmisül, és a továbbiakban nem jelenik meg.

Clarke és Kubrick párhuzamosan dolgozták ki az első regényt és a filmet, de a különböző médiumokhoz igazodva voltak eltérések. Kubrick elhagyta az űrhajó hűtőbordáit, attól tartva, hogy azokat szárnyként értelmeznék. A Discovery One útvonala a könyvben a Föld körüli pályáról a Jupiter körüli gravitációs csúzlival a Szaturnuszhoz és az Iapetus hold körüli parkolási pályára kerül. Kubrick ezt az egyszerűbb, a Földtől a Jupiterig tartó útvonalra változtatta.

A filmhez Kubrick egy kivételesen nagy modellt épített az űrhajóról, hogy a fókuszváltások ne árulják el a nézőknek a valódi kis méretét. A mesterséges gravitációs jelenetekhez egy nagy, drága, forgó centrifugát is épített.

Fejlesztés Az űrhajó először Arthur C. Clarke sci-fi író 2001: Űrodüsszeia című regényében és a Stanley Kubrick által készített és rendezett azonos című filmben jelenik meg. A könyv és a film párhuzamosan készült Clarke és Kubrick együttműködésében. Ennek ellenére az űrhajó regénybeli és filmes megjelenése eltér egymástól. Clarke a tervezést olyan elképzelésekre alapozta, amelyek tudományosan megvalósíthatóak voltak, illetve amelyekről úgy vélte, hogy megvalósíthatóak. Az űrhajót hipotetikus termonukleáris meghajtórendszerrel látta el, és hatalmas hűtőbordákkal látta el, hogy a keletkező felesleges hőt kisugározza. A könyvben Clarke azt írja, hogy az uszonyok "úgy néztek ki, mint valami hatalmas szitakötő szárnyai", és hogy a hajónak "egy régi idők vitorláshajójához való múló hasonlóságot" adtak. A filmből Kubrick eltávolította az uszonyokat, mert úgy gondolta, hogy a nézők szárnyakként értelmezhetik azokat, amelyek az űrhajónak azt a képességet adják, hogy átrepüljön a légkörön.

A film készítésének korai szakaszában Clarke és Kubrick fontolóra vették, hogy a Discovery-t egy Orion típusú nukleáris impulzusmeghajtású hajtóművel lássák el. Kubrick hamarosan ellene döntött, egyrészt azért, mert az űrhajó "putt-putt" módszerrel történő gyorsulásának bemutatása "túl komikus" lehetett volna a filmhez, másrészt pedig azért, mert úgy tekinthették volna, hogy az előző filmje, a Dr. Strangelove után ő is felkarolta a nukleáris fegyvereket.Arthur C. Clarke, 2001 elveszett világai, pp. 124-25.

Carousel

Kubrick 750 000 amerikai dollárt, a 6 millió dolláros költségvetés nagy részétSchwarm, p. 4 költötte a centrifuga mesterséges gravitációs jeleneteinek díszletére. A díszlet egy függőlegesen elhelyezett 27 tonnás kör alakú, 12 méter átmérőjű és 3 méter széles díszlet volt. Az egész díszlet akár 4,8 km/h sebességgel is képes volt forogni a tengelye körül. A henger pereme elég lassan mozog ahhoz, hogy a színészek úgy tudjanak vele járni, mintha egy mókuskerékben lennének. Ez azt a benyomást keltette, mintha a színészek a díszlet falain felfelé járnának, miközben valójában a színészek a díszlet alján maradtak. Ugyanezt a technikát alkalmazták a Kos holdkomp jeleneteinél is. Ez nem volt teljesen új ötlet; az 1951-es Királyi esküvőben egy hasonló elrendezés lehetővé tette Fred Astaire számára, hogy látszólag a hotelszobája falain és a mennyezet mentén táncoljon felfelé.Clément et al., p. 65

Clarke úgy vélte, hogy az űrhajó súlytalansági és mesterséges gravitációs területei közötti váltás képességét az űrhajósok könnyen megtanulják, és Kubrick így ábrázolta ezt a filmben. Szakértői vélemények szerint azonban ezt valamivel nehezebb lenne elérni, különösen a Coriolis-erő miatt. 1958-tól kezdve a Naval Medical Research Laboratory hosszú sugarú centrifuga-kísérletei során az alanyokat egy 9,1 m átmérőjű, lakóhelyiségekkel kiegészített centrifugában tartották akár három hétig is. A kísérletek során megállapították, hogy az alanyoknak három-négy napra volt szükségük ahhoz, hogy leküzdjék a mozgásbetegséget és az egyensúlyi problémákat.Clément et al., p. 79

Stúdió modell

A forgatáshoz két modell készült, egy 4,6 m hosszú és egy 16 m hosszú. A modellek méretaránya sok más produkcióhoz képest szokatlanul nagy volt. Ennek oka az volt, hogy a felvételeknél az egész hajót fókuszban kellett tartani, ami a kisebb vagy asztali modellekkel nem volt megoldható. Egy kisebb modellnél a kamerát közelebb kell vinni, és a fókusz változása a modell egészén elárulná a tárgy valódi méretét.

A film elkészülte után Kubrick elrendelte mind a modellek, mind a megépítésükhöz szükséges tervek megsemmisítését, hogy azokat a jövőben ne lehessen felhasználni a filmhez. Ez problémát jelentett az 1984-es folytatás, a 2010 – A kapcsolat éve című film előkészületi munkálatai során. A filmkészítők kénytelenek voltak a Discovery különböző szögekből készült, a 2001: Űrodüsszeia 70 mm-es kópiából vett képkocka-nagyításokhoz nyúlni, hogy új modellt építsenek.

Ezen kívül a hajó fejének és néhány testrészletnek a modelljét használták fel a Leonovhoz dokkolt Discovery közeli felvételeihez.

Egy 12 láb hosszú modellt használtak az elsődleges mozgásvezérelt felvételekhez, míg egy kisebbet a Discovery bukdácsolásának ábrázolásához használtak, amikor a Discovery végig bukdácsol az Io-n.

Fiktív történelem

Az aerodinamikai kialakítás hiánya és hatalmas mérete miatt a Discovery One-t a Föld körüli pályán szerelték össze és onnan indították. A regényben leírtak szerint eredetileg a Jupiter-rendszer felmérésére szánták, de a küldetését megváltoztatták, hogy a Szaturnuszhoz menjen, és a Tycho kráternél talált fekete monolit jelének célpontját vizsgálja. Ennek eredményeként a küldetés egyirányú út lett a Szaturnuszhoz és annak Japetus nevű holdjához (A filmes elbeszélésben az úti cél továbbra is a Jupiter.) Miután a Szaturnuszon és a Japetuson idegen leleteket vizsgáltak, az előzetes terv szerint a legénység mind az öt tagja határozatlan időre felfüggesztett életműködésbe kerül. Végül úgy tervezték, hogy a sokkal nagyobb és erősebb Discovery Two (amely még nem készült el) elutazik a Japetoszra, és mindenkivel együtt tér vissza hibernált állapotban.

A hajó jellemzői

A 2001: Űrodüsszeia című regényben a Discovery One leírása szerint "majdnem 400 láb hosszú volt, 40 láb átmérőjű gömbbel". (122 méter, illetve 12,2 méter; a 2010-es film 800 lábat (240 m) említ) és nukleáris plazma meghajtással működik, amit 275 láb (84 m) tartály és szerkezet választ el az űrhajó gömb alakú részétől, ahol a legénységi szállás, a számítógép, a repülésirányítás, a kisebb segédeszközök és a műszerek találhatók.

A hajó körhintája egy forgó fedélzeti sáv, amely a legénységi fülkében van felszerelve, és a gravitáció hatását szimuláló centrifugális erőt használ, és ez az elsődleges lakó- és munkaterület. A három hibernált alvó űrhajós is itt helyezkedik el. A körhinta Hold-szintű gravitációt biztosít, alig több mint 5 fordulat/perc sebességgel forogva.Clément et al., p. 63 A körhinta leállítható, és a forgás egy lendkerékben tárolható.Clément et al., p. 64 Van itt egy automatizált konyha (amelyet a General Mills közreműködésével fejlesztettek ki); egy hajó-Föld kommunikációs központ; és egy teljes orvosi részleg, ahol az űrhajósok rendszeres automatizált vizsgálatokon vesznek részt.

A körhintán kívüli területek mikro-g környezetek, ahol a legénység tagjai tépőzáras cipőkkel rögzítik magukat a padlóhoz. Ezeken a területeken zajlik a pilóta, a navigáció és egyéb feladatok elvégzése. Van még egy kapszula-öböl, ahol három egyszemélyes javító és ellenőrző űrhajót tartanak, valamint az űrhajó elsődleges HAL 9000-es központi számítógépét.

Kommunikáció A Discovery-t úgy írják le, mint egy nagyon nagy űrhajót, amelyet csak két űrhajós (David Bowman és Frank Poole) tudott kezelni, akik 12 órás váltott műszakban dolgoztak, a HAL 9000 mellett. A könyvben az IBM azt jósolta, hogy a számítógépek fejlődése olyannyira előrehaladott lesz, hogy a küldetést az összes űrhajós hibernációba helyezésével is el lehet végezni. Azt mondták azonban, hogy kívánatos lenne, hogy az út során a pilóta és a másodpilóta, valamint a földi irányítás között rendszeres kommunikáció legyen. A kommunikáció során figyelembe veszik az űrhajó és a Föld között a téren áthaladó elektromágneses hullámok eltelt idejét. Poole-t például úgy ábrázolják, hogy egy előre felvett születésnapi üzenetet néz a családjától, ahelyett, hogy valós időben lépne velük kapcsolatba. Egy ilyen beszélgetés nem lehetséges, mivel az üzeneteknek 30-52 percig tart az átvitel a Jupiter és a Föld között. Természetesen ez az idő a Naprendszerben lévő égitestek adott pillanatban elfoglalt relatív helyzetétől függ..

A Discovery sorsa

A HAL meghibásodása után Bowman kikapcsolta a számítógépet, és ezzel gyakorlatilag elszigetelte magát a Discoveryn. A filmben, amikor az űrhajó megérkezik a Jupiterhez, a Jupiter/Io L1 pontnál találkozik a TMA-1 jóval nagyobb "nagy testvérével", a TMA-2-vel. A regényben lényegében ugyanez történik, csak a Discovery a Szaturnusz Iapetus nevű holdja körül kering. Mindkét változatban Bowman elhagyja a Discoveryt, hogy megvizsgálja a monolitot, és bejut a monolit belsejébe.

Miután kiderül, hogy a Discovery pályája meghibásodik, egy közös szovjet-amerikai misszió (köztük Heywood Floyd) az Alekszej Leonyov űrhajó fedélzetén a Jupiterhez utazik, hogy elfogja és a fedélzetre szállítsa a Discoveryt, abban a hitben, hogy az sok választ rejteget a 2001-es küldetést övező rejtélyekre. A Leonov dokkol a Discoveryvel, újraindítja a fedélzeti rendszereket, és stabilizálja a pályáját. Hal alkotóját, Dr. Chandrát küldik, hogy újraindítsa a HAL 9000 számítógépét, és gyűjtsön össze minden lehetséges adatot az előző küldetéssel kapcsolatban.

Később megjelenik Dave Bowman jelenése, aki figyelmezteti Floydot, hogy a Leonovnak két napon belül el kell hagynia a Jupitert. Floyd megkérdezi, hogy mi fog történni akkor, mire Bowman azt válaszolja: "Valami csodálatos". Floydnak eleinte nehéz meggyőznie a legénység többi tagját, de a Jupiteren egy sötét folt kezd kialakulni és növekedni. A HAL távcsöve felfedezi, hogy a "Nagy Fekete Folt" valójában egy hatalmas, geometriai ütemben növekvő monolitpopuláció. (A film felgyorsítja a tempót a regényhez képest, egyrészt lerövidítve Bowman tizenöt napos határidejét, másrészt gyorsabbá téve a folt növekedését.)

Fordítás

Jegyzetek

Irodalom Arthur C. Clarke The Lost Worlds of 2001, Signet, 1972 Clément, Gilles; Bukley, Angie; Paloski, William, "History of artificial gravity", ch. 3 in, Clément, Gilles; Bukley, Angie (eds), Artificial Gravity, Springer Science & Business Media, 2007 Schwarm, Stephanie, The Making of 2001: a Space Odyssey, Modern Library, 2000

Kategória:Kitalált űrhajók