Dr. Iványi Károly (1936. szeptember 7. – 2023. január 23.) magyar közgazdász, egyetemi tanár, az elmúlt évtizedekben a magyar felsőoktatás alakulásának, fejlődésének meghatározó személye volt.
Családja Édesapja néhai dr. Iványi Károly középiskolai tanár volt, apai nagyszülei értelmiségiek voltak. Édesanyja, Bebesi Margit nyugdíjazása előtt a család ellátása mellett számos jótékonysági, szociális feladatot is vállalt. Anyai ágon a nagyapja vállalkozó, bútorkárpitos iparos volt, aki mecénásként Székesfehérváron sok ügyet támogatott, többek között a Jégcsarnok felépítését, ennek emlékét a tábla őrzi.
Életének utolsó 44 évét feleségével élte kiegyensúlyozott, boldog házasságban, egy fia született (dr. Iványi Tamás), a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem adjunktusa.
Életpályája Általános iskolai és humán gimnáziumi tanulmányait szülővárosában – Székesfehérváron – végezte, jeles tanulmányi eredményekkel. Gimnazista korában különórán nyelveket tanult, zenekonzervatóriumba járt, zongorázott és az érettségi évében, 1955-ben NB I-es kosárlabda-játékos is lett (Székesfehérvári Építők).
Érettségi után a budapesti Orvostudományi Egyetemre jelentkezett, de kitűnő felvételi vizsgája ellenére „helyhiány” miatt nem vették fel, majd 1956-ban újbóli sikeres felvételi vizsga ellenére sem kerülhetett be az Orvosi Egyetemre.
Időközben megismerve más lehetőségeket, másik vonzódási köréhez – a nemzetközi gazdasági diplomácia területéhez – kapcsolódó ismereteket is elsajátította, így a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemre is jelentkezett, ahová 1956 augusztusában felvették az Általános Karra, majd 1957 februárjában tanulmányi, illetve felvételi eredményei alapján átvették a Külkereskedelmi Szakra.
1960-ban külkereskedelmi szakos diplomáját elnyerve a külkereskedelemben kezdett dolgozni: az ARTEX-nél magyar iparművészeti és antik termékek, főleg német területi üzletkötője volt. A vállalati munka során kiállításszervezéssel, ún. PR-kapcsolatrendszerek kialakításával is foglalkozott, de világgazdasági kutatásokba is kezdett, doktori disszertációt írt az afrikai Ghana gazdasági, társadalmi felemelkedésének lehetőségeiről. Ennek kapcsán 1965-től megbízást kapott a Magyar Tudományos Akadémia Afro-ázsiai Kutató Intézetébe, későbbi Világgazdasági Intézetbe, ahol 1971-ig dolgozott.
Az intézeti munka során lehetősége nyílt a fejlődő világ problémáinak alaposabb megismerésére és a piacorientált közgazdaságtan alapjainak elsajátítására. Francia nyelvismeretének köszönhetően kétszer is elnyerte a párizsi Közgazdasági Egyetem Intézetének továbbképző ösztöndíját, ill. az ún. „troisieme cycle” elvégzéséről tanúskodó bizonyítványát.
A ’60-as évek végén, ’70-es évek elején érdeklődése fokozatosan a latin-amerikai országok felé is fordult, és a spanyol nyelvet is elsajátítva a limai San Marcos Egyetemre került vendégtanárként.
Miután külgazdasági témák oktatásával foglalkozott, 1970-ben főállású oktatóként egyszerre hívták a Közgazdasági Egyetemre, illetve az akkor alakuló – főiskolává váló – Külkereskedelmi Főiskolára is. Ő ez utóbbit választotta, ahol, illetve a jogutódoknál 45 éven keresztül, oktatóként, főigazgatóként tanította a hallgatókat, majd tanácsadóként szolgálta az intézmény működését, jó hírének öregbítését.
Nemzetközi elismertségének következtében 1973–1979 között a caracasi, perui, bolíviai egyetemeken tartott világgazdasági témájú előadásokat.
1977–1979 között a caracasi Központi Egyetem vezetősége felkérésére megszervezte az Egyetem első külkereskedelmi „posztgraduális” tanfolyamát, amelyet magyar – venezuelai – USA kooperációban valósítottak meg. Vezetőként és oktatóként is közreműködött.
1980-tól főigazgató-helyettesi tisztségre kérték fel, majd 1983-tól főigazgatóként vezette a Főiskolát, mindent elkövetett, hogy vezetőként korszerűsítse a külkereskedelmi szakképzést.
Időközben erősítette a tudományos tevékenységét is és egy korábban választott témáról, a fejlődő országok differenciált fejlődésének főbb okairól kandidátusi értekezést készített. Az anyagot 1983-ban megvédte maximális pontszámot elérve.
1976-tól meghívást kapott a Közgazdaságtudományi Egyetemre, a Nemzetközi Tanszékre ahol 1988-ig folyamatosan latin-amerikai kérdések szakszemináriumait vezette.
1984-től kiemelkedő célkitűzése volt a Külkereskedelmi Főiskolai szakoktatás továbbfejlesztése. Korszerűsítésre került a másoddiplomás képzés, megreformálták a tanterveket és az oktatási programokat. Újabb tanszékek jöttek létre. Francia, német, amerikai felsőoktatási intézményekkel kötöttek együttműködési megállapodásokat.
1988-tól felkérést kapott a mexikói kereskedelmi kirendeltség vezetésére. Mexikóban mindenekelőtt a magánszektorral való kapcsolatok kiépítésén dolgozott, újjászervezte a hatóságokkal és a Kamarák vezetőivel Magyarország együttműködését. Többször publikált jelentős szaklapokban, rendszeresen adott TV interjúkat, szolgálati ideje alatt megduplázódott a két ország közti kereskedelmi forgalom értéke.
1991-es visszatérése után főhivatásként főiskolai tanárként folytatta munkáját, de mellékfoglalkozásként 1992. nyaráig a Hungarocoop Rt. közgazdasági és marketing igazgatói tisztét is betöltötte.
1992. júniusától megválasztották a Külkereskedelmi Főiskola továbbképzési igazgatójává, vezetése alatt együttműködtek a Baden-Württembergi Export Akadémiával a European Business Schoollal, közös oktatási terveket dolgoztak k ki holland és francia partnerekkel. 1993-tól megbízták az új Külgazdasági Szak felügyeletével.
1994. július 1-jétől ismét kinevezték a Külkereskedelmi Főiskola főigazgatójának, ezt a tisztséget 2001-ig tölti be.
2001-2007 között a Budapesti Gazdasági Főiskola Európa –tanulmányok Központjának vezetője, rektori tanácsadó.
2007-2023 között előbb a Budapesti Gazdasági Főiskola, majd a jogutód Budapesti Gazdasági Egyetem (2016) professor emeritusa.
Dr. Iványi Károly professzor úr munkásságában kiemelkedő jelentőségű a Külkereskedelmi Főiskola – eredményes vezetése mellett – több üzleti szakának kimunkálása és szakirányú továbbképzések bevezetésének irányítása, az intézmény kutatási tevékenységének fellendítése, majd a felsőoktatási integrációt követően – az új intézmény a Budapesti Gazdasági Főiskola stratégiai fejlesztésében való eredményes részvétel volt.
Kiváló oktató, szakmájának és a felsőoktatás-menedzsmentnek elismert képviselője volt. Erről tanúskodott számos publikációja, cikke, jegyzete és intézményfejlesztő tevékenysége is. Négy idegen nyelven (német, francia, spanyol, angol), kiválóan beszélt , előadásokat tartott és írt.
Szakmai körökben elismert tekintély volt és a gazdasági felsőoktatás terén számos innováció fűződik a nevéhez. Tevékenységének volt köszönhető az intézmény oktatási szerkezetének korszerűsítése, az oktatás tartalmának és struktúrájának a gazdasági élet igényeihez igazodó fejlesztése és gazdagítása. Kidolgozta a „Gazdaságdiplomácia és Nemzetközi Menedzsment” szakot és a hozzá kapcsolódó „Nemzetközi Gazdaságelemző” szakirányt, valamint az EU-kapcsolatok szakirányhoz újabb szakirányi tárgyakat vezetett be.
2002-től szakértő tanácsadóként bekapcsolódott a bolognai folyamat közgazdasági felsőoktatási képzést megújító reformjának folyamatába. A gazdaság-tudományok üzleti ágán kialakult új BSc. szakok Képzési és Kimeneti Követelményeinek keretei meghatározásában, a „Nemzetközi Gazdálkodás” szak, valamint a mester szakok kimunkálásában meghatározó szerepe volt.
Munkahelyei
Budapesti Gazdasági Egyetem (BGE) professor emeritus (2016 – 2023) BGF professor emeritus (2007–2015) óraadó a KKF-en BGF rektori tanácsadó (2002–2007) BGF Európa-tanulmányi Központ igazgatója (2001–2006) Külkereskedelmi Főiskola (KKF) főigazgatója, tanszékvezető főiskolai tanár (1994–2001) KKF továbbképzési igazgatója (1992–1994) KKF főiskolai tanár Hungarocoop ker. és marketing igazgatója (1991–1992) Mexikói Magyar Kereskedelmi Kirendeltség vezetője (1988–1991) KKF főigazgató, tanszékvezető (1983–1988) KKF főigazgató-helyettes (1980–1983) Venezuelai Központi Egyetem vendégtanára (1977–1979) MKKE Nemzetközi tanszék, óraadó tanár (1976–1988) San Marcos Egyetem, Lima meghívott vendégtanár (1971–1973) Külkereskedelmi Főiskola egyik alapítója, főiskolai docens (1971–1994) MTA Afro-ázsiai Kutató Intézet Világgazdasági Intézet tudományos munkatárs (1965–1971) ARTEX Külkereskedelmi Vállalat üzletkötő – piackutató (1960–1965)
Források
Ki-kicsoda a Külkereskedelmi Főiskolán? Budapest, 1992 Hermann Péter (Szerk.): Ki Kicsoda 2006 – MTI Fotó, Budapest, 2006 Who is Who Magyarországon, Hübners Who is Who, Zug, 2006
Kategória:1936-ban született személyek Kategória:2003-ban elhunyt személyek Kategória:Magyar közgazdászok Kategória:Magyar professor emeritusok