Az Oregon Ducks férfikosárlabda-csapata a Pac-12 Conference tagjaként a National Collegiate Athletic Association I-es divíziójában képviseli az Oregoni Egyetemet. Hazai létesítményük a Matthew Knight Aréna, vezetőedzőjük Dana Altman.

Első NCAA-bajnokságukat 1939-ben nyerték Howard Hobson vezetőedző alatt.

Története bélyegkép|jobbra|Az 1939-es csapat, az első, amely kijutott az NCAA-bajnokságra Kezdetek Az 1902–03-as szezonban alakult csapat első vezetőedzője Charles Burden volt; a szezon mindkét mérkőzésén kikaptak. Első győztes mérkőzésük a 4–3-as eredménnyel záruló 1907-es szezonban volt. A férfikosárlabda- és az amerikaifutball-csapatok vezetőedzője ekkor Hugo Bezdek volt, aki később távozott, majd 1913 és 1917 között újra a Ducks edzője lett.

Bezdek távozását követően az edző William Hayward, az atlétikacsapat vezetőedzője lett, akit 1923-ban William Reinhart váltott; pályafutása alatt a csapat csak egyszer kapott ki.

„A magas fenyők” A csapat vezetőedzője 1935-ben Howard Hobson, az egyetem korábbi hallgatója lett. Támadó- és védőmódszerei addig ismeretlenek voltak, valamint ő javasolta az országban csak később bevezetett hárompontos dobás és a támadóidőt mérő óra bevezetését. 1939-ben elsőként megnyerték az NCAA kosárlabda-bajnokságát; L. H. Gregory újságíró a csapattagokat magasságuk miatt „a magas fenyőknek” nevezte. A szezon végén a Stanford Egyetem csapatától kikaptak, de két győzelmükkel a Pacific Coast Conference északi divíziójának bajnokai lettek.

A Texas Longhorns és az Oklahoma Sooners legyőzése után az Ohio State Buckeyes ellen megnyerték az NCAA országos bajnokságát.

Hobson 1947-ig maradt edző (az 1944–45-ös szezonban a pozíciót John Warren töltötte be).

„Kamikazekölykök” A következő hat évtized többségében kudarcokkal telt. 1947 és 1960 között Steve Belko vezetőedző alatt két NCAA-bajnokságra (1960 és 1961) jutottak ki. 1971-ben Dick Harter lett a vezetőedző, alatta a csapat (a Kamikazekölykök) sikeresebb lett; ők inspirálták a McArthur Sportpálya megfélemlítő légkörét. Harter alatt a csapat három NIT-bajnokságon vett részt.

Harternek egy vesztes szezonja (az első) volt. 1978-as távozását követően öt egymásutáni vesztes szezont zártak. Utódja, Jerry Green alatt elértek néhány sikert (kijutottak az 1995-ös NCAA-tornára), de eredményük a következő két évtizedben középszerű maradt.

Ernie Kent-éra Green utódja 1997-ben korábbi játékosa, az egyik „Kamikazekölyök”, a gyors játéktempójáról ismert Ernie Kent lett. Harmadik szezonjában a csapat kijutott az NCAA-bajnokságra, 2002-ben pedig 1945 óta első konferenciabajnokságukon vettek részt. 2003-ban Luke Ridnour elnyerte a konferencia Év játékosa díját.

2004-ben a NIT, 2007-ben pedig az NCAA bajnokságára jutottak ki.

Kentet, a Pac-10 Conference leghosszabb ideig pozícióban lévő és legtöbb győzelmet elérő edzőjét a csapat gyenge eredményei miatt 2010. március 15-én kirúgták.

Dana Altman-éra 2010 áprilisában a csapat edzője Dana Altman lett. Első szezonjában a csapat kijutott a CBI-, majd a 2012–13-as szezonban az NCAA-bajnokságra, emellett megnyerték a 2015–16-os tornát. Altman négy éven belül háromszor lett az év edzője.

Létesítmények bélyegkép|jobbra|Matthew Knight Aréna A Clifton N. McArthur hallgatói ügyekért felelős igazgatóról elnevezett McArthur Sportpálya 1926-ban nyílt meg, az első kosárlabdamérkőzést 1927. január 14-én játszották a Willamette Bearcats ellen. A „Pit Crew” szurkulói csoport ütemes taposással képes vol arra, hogy a labdát rezegtesse.

2009-ben átadták a TVA Architects által a McArthur pálya kiváltására tervezett, 227 millió dolláros Matthew Knight Arénát, melynek névadója Phil Knight 2004-ben búvárkodás közben megfulladt fia. A központi helyről elérhető arénát számos kritika érte a költségek és a finanszírozás miatt. A keményfapadlós beltéri pálya névadója Patrick Kilkenny atlétikai igazgató. Tinker Hatfield tervei alapján a „magas fenyők” becenevű egykori csapatra utalva a pálya szélén fák sziluettje jelenik meg. A nyitómérkőzést 2011. január 13-án játszották a USC Trojans ellen.

Díjak és kitüntetések Országos díjak Lute Olson-díj Payton Pritchard (2020)

Bob Cousy-díj Payton Pritchard (2020)

Jerry West-díj Chris Duarte (2021)

Jim Phelan-díj Dana Altman (2013)

Konferenciadíjak Pac-12 Év játékosa Ron Lee (1973–75) Terrell Brandon (1990–91) Luke Ridnour (2002–03) Joe Young (2014–15) Dillon Brooks (2016–17) Payton Pritchard (2019–20)

Pac-12 Év védője Jordan Bell (2016–17)

Pac-12 Év új játékosa Luke Ridnour (2000–01)

Pac-12 Bajnokság kiválósága Luke Ridnour (2003) Tajuan Porter (2007) Johnathan Loyd (2013) Elgin Cook (2016) Payton Pritchard (2019)

Pac-12 Év edzője Dick Harter (1976–77) Ernie Kent (2001–02) Dana Altman (2012–13, 2014–15, 2015–16)

All-America Az NCAA partnereinek döntése alapján az alábbi játékosok nyerték el az All-America kitüntetést: Edwin Durno (Helms Athletic Foundation, 1921) Hugh Latham (Helms Athletic Foundation, 1924) Algot Westergren (Helms Athletic Foundation, 1926) Slim Wintermute (Converse, 1938; Helms, Converse, 1939) Laddie Gale (Helms, 1939) Bobby Anet (Converse, 1939) John H. Dick (Helms, Converse, Madison Street Garden, 1940 Vic Townsend (Converse, 1941) Wally Borrevik (Converse, 1944) Ron Lee (AP, NABC, UPI, 1975, 1976) Greg Ballard (USBWA, NABC, 1977) Luke Ridnour (The Sporting News, 2003) Luke Jackson (AP, NABC, Sporting News, 2007) Aaron Brooks (AP, Sporting News, 2013) Joe Young (Sporting News, 2015) Dillon Brooks (Sporting News, 2016; AP, USBWA, NABC, Sporting News, 2017) Payton Pritchard (AP, USBWA, NABC, Sporting News, 2020) Chris Duarte (AP, USBWA, 2021)

Bajnokságok NCAA A csapat 17 NCAA-bajnokságon vett részt. ÉvCsoportKörEllenfélEredmény 1939 – Elite EightFinal FourBajnokság Texas LonghornsOklahoma SoonersOhio State Buckeyes 56–4155–3746–33 1945 – Elite EightRegionális 3. hely Arkansas RazorbacksUtah Utes 76–7969–66 1960 – Round of 25Sweet SixteenElite Eight New Mexico State AggiesUtah UtesCalifornia Golden Bears 68–6065–5449–70 1961 – Round of 24 USC Trojans 79–81 1995 6W Round of 64 Texas Longhorns 73–90 2000 7E Round of 64 Seton Hall Pirates 71–72 2002 2M Round of 64Round of 32Sweet SixteenElite Eight Montana GrizzliesWake Forest Demon BeaconsTexas LonghornsKansas Jayhawks 81–6292–8772–7086–104 2003 8M Round of 64 Utah Utes 58–60 2007 3M Round of 64Round of 32Sweet SixteenElite Eight Miami RedHawksWinthrop EaglesUNLV RebelsFlorida Gators 58–5675–6176–7277–85 2008 9S Round of 64 Mississippi State Bulldogs 69–76 2013 12M Round of 64Round of 32Sweet Sixteen Oklahoma State CowboysSaint Louis BillikensLouisville Cardinals 68–5574–5769–77 2014 7W Round of 64Round of 32 BYU CougarsWisconsin Badgers 87–6877–85 2015 8W Round of 64Round of 32 Oklahoma State CowboysWisconsin Badgers 79–7365–72 2016 1W Round of 64Round of 32Sweet SixteenElite Eight Holy Cross CrusadersSaint Joseph’s HawksDuke Blue DevilsOklahoma Sooners 91–5269–6482–6868–80 2017 3M Round of 64Round of 32Sweet SixteenElite EightFinal Four Iona GaelsRhode Island RamsMichigan WolverinesKansas JayhawksNorth Carolina Tar Heels 93–7775–7269–6874–6076–77 2019 12S Round of 64Round of 32Sweet Sixteen Wisconsin BadgersUC Irvine AnteatersVirginia Cavaliers 72–5473–5449–53 2021 7W Round of 64Round of 32Sweet Sixteen VCU RamsIowa HawkeyesUSC Trojans –95–8068–82

NIT A csapat 13 National Invitation Tournamenten vett részt. ÉvKörEllenfélEredmény 1975 ElsőNegyeddöntőElődöntőHarmadik hely Saint Peter’s PeacocksOral Roberts Golden EaglesPrinceton TigersSt. John’s Red Storm 85–7965–5957–5880–76 1976 Negyeddöntő Charlotte 49ers 72–79 1977 ElsőNegyeddöntő Oral Roberts Golden EaglesSt. Bonaventure Bonnies 90–8973–76 1984 Első Santa Clara Broncos 53–66 1988 ElsőMásodik Santa Clara BroncosNew Mexico Lobos 81–6559–78 1990 Első New Mexico Lobos 78–89 1997 Első Hawaii Rainbow Warriors 61–71 1999 ElsőMásodikNegyeddöntőElődöntőHarmadik hely Georgia Tech Yellow JacketsWyoming CowboysTCU Horned FrogsCalifornia Golden BearsXavier Musketeers 67–6493–7277–6869–8575–106 2004 ElsőMásodikNegyeddöntőElődöntő Colorado BuffaloesGeorge Mason PatriotsNotre Dame Fighting IrishMichigan Wolverines 77–7268–5465–6153–78 2012 ElsőMásodikNegyeddöntő LSU TigersIowa HawkeyesWashington Huskies 96–74108–9786–90 2018 ElsőMásodik Rider BroncsMarquette Golden Eagles 99–8692–101 2022 ElsőMásodik Utah AggiesTexas A&M Aggies 83–7260–75 2023 ElsőMásodikNegyeddöntő UC Irvine AnteatersUCF KnightsWisconsin Badgers 84–5868–5458–61

CBI A csapat egy College Basketball Invitationalen vett részt. ÉvKörEllenfélEredmény 2011 ElsőNegyeddöntőElődöntő1. döntő2. döntő3. döntő Weber State WildcatsDuquesne DukesBoise State BroncosCreighton BluejaysCreighton BluejaysCreighton Bluejays 68–5977–7579–7176–8471–5871–69

Eredmények A táblázatban a konferenciabajnokságok és az azokon kívüli mérkőzések eredményei is szerepelnek. EllenfélGyőzelemVereségArány Arizona Wildcats 37 54 .407 Arizona State Sun Devils 49 47 .510 California Golden Bears 69 85 .448 Colorado Buffaloes 12 17 .414 Oregon State Beavers 170 192 .470 Stanford Cardinal 58 96 .377 UCLA Bruins 41 93 .306 USC Trojans 62 68 .477 Utah Utes 30 11 .732 Washington Huskies 122 192 .389 Washington State Cougars 176 125 .585

NBA-játékosválogatók Az alábbi játékosok kerültek be valamely profi csapatba: JátékosÉvCsapat Eugene Omoruyi 2021 Jelölés visszavonva Chris Duarte 2021 Indiana Pacers Payton Pritchard 2020 Boston Celtics Ehab Amin 2019 Jelölés visszavonva Louis King 2019 Jelölés visszavonva Kenny Wooten 2019 Jelölés visszavonva Bol Bol 2019 Miami Heat Jamil Wilson 2018 Jelölés visszavonva Troy Brown Jr. 2018 Washington Wizards Chris Boucher 2017 Jelölés visszavonva Dillon Brooks 2017 Houston Rockets Tyler Dorsey 2017 Atlanta Hawks Jordan Bell 2017 Chicago Bulls Elgin Cook 2016 Jelölés visszavonva Joe Young 2015 Indiana Pacers Roman Sorkin 2014 Jelölés visszavonva E. J. Singler 2013 Jelölés visszavonva Arsalan Kazemi 2013 Washington Wizards Tajuan Porter 2011 Jelölés visszavonva Malik Hairston 2008 Phoenix Suns Maarty Leunen 2008 Houston Rockets Bryce Taylor 2008 Jelölés visszavonva Aaron Brooks 2007 Houston Rockets Luke Jackson 2004 Cleveland Cavaliers Luke Ridnour 2003 Seattle SuperSonics Fred Jones 2002 Indiana Pacers Chris Christoffersen 2002 Jelölés visszavonva Bryan Bracey 2001 San Antonio Spurs Terrell Brandon 1991 Cleveland Cavaliers Blair Rasmussen 1985 Denver Nuggets Greg Ballard 1977 Washington Bullets

Megjegyzések

Hivatkozások

Fordítás

További információk Hivatalos honlap

Férfikosárlabda