Raymond Victor Franz (Cincinnati, Ohio, 1922. május 8. – Atlanta, Georgia, 2010. június 2.) amerikai vallási író, misszionárius és Jehova Tanúi egykori vezető tisztségviselője volt. 1971 és 1980 között Jehova Tanúi Vezető Testületének tagjaként szolgált, vagyis annak a testületnek volt a tagja, amely Jehova Tanúi tanítási, szervezeti és fegyelmi irányításában központi szerepet tölt be. A szervezetből való távozása után két nagy hatású, kritikai jellegű visszaemlékezést írt: a Crisis of Conscience című művet, amely magyarul Lelkiismereti válság címen ismert, valamint az In Search of Christian Freedom című könyvet.Raymond Franz: Crisis of Conscience. 5. kiadás, NuLife Press, 2018, címlap és előszó.Raymond Franz: In Search of Christian Freedom. 2. kiadás, Commentary Press, Atlanta, 2007, címlap és tartalomjegyzék.

Franz élete azért vált jelentőssé Jehova Tanúi történetében, mert ritka esetben egy olyan személy adott részletes belső beszámolót az Őrtorony Társulat és a Vezető Testület működéséről, aki korábban maga is a legfelsőbb vezetési szinthez tartozott. Írásai elsősorban nem hagyományos egyháztörténeti monográfiák, hanem személyes tapasztalatokon, dokumentumokon és belső szervezeti emlékeken alapuló visszaemlékezések. Emiatt fontos elsődleges források a Jehova Tanúi szervezeti működését, fegyelmi rendszerét, tanbeli döntéshozatalát és a személyes lelkiismeret kérdését vizsgáló kutatásokban, ugyanakkor használatuknál figyelembe kell venni, hogy szerzőjük a szervezetből konfliktusos körülmények között távozott.Raymond Franz: Crisis of Conscience. 5. kiadás, NuLife Press, 2018, előszó.

Családi háttér és fiatalkora

Raymond Franz Jehova Tanúihoz kötődő családban nőtt fel. Családjának több tagja már a bibliakutató mozgalom idején kapcsolatban állt az Őrtorony-mozgalommal, amelyből később Jehova Tanúi szervezete kialakult. Édesapja a mozgalom tagja volt, nagyszülei és több nagybátyja is kapcsolatban állt az Őrtorony Társulattal. Apai nagybátyja, Frederick Franz a szervezet egyik legbefolyásosabb tanítója lett, majd 1977 és 1992 között az Őrtorony Társulat negyedik elnökeként szolgált.„Raymond Franz, egykori Vezető Testületi tag”, Apológia Kutatóközpont, életrajzi összefoglaló.Raymond Franz: Crisis of Conscience. 5. kiadás, NuLife Press, 2018, 2. fejezet.

Franz 1938 körül kezdett aktívan részt venni Jehova Tanúi tevékenységében, és 1939-ben keresztelkedett meg. 1940-ben, középiskolai tanulmányainak befejezése után belépett az úgynevezett teljes idejű „úttörő” szolgálatba. Jehova Tanúi szóhasználatában az „úttörő” olyan tagot jelent, aki havonta meghatározott óraszámban vesz részt a szervezet evangelizációs tevékenységében. Franz későbbi visszaemlékezése szerint életének következő mintegy negyven évét az Őrtorony Társulat által hirdetett vallási üzenet terjesztésére és a szervezet szolgálatára fordította.

Misszionáriusi szolgálata

1944-ben Franz elvégezte Jehova Tanúi Gileád misszionáriusképző iskoláját, amelyet a szervezet a külföldi misszionáriusi és különleges szolgálatra kijelölt tagok képzésére hozott létre. A Gileád iskola Jehova Tanúi nemzetközi terjeszkedésében különösen a második világháború utáni évtizedekben játszott jelentős szerepet. Franz kezdetben az Egyesült Államokban végzett utazó szolgálatot, majd a Karib-térségben kapott misszionáriusi megbízást.

1946-ban Puerto Ricóba küldték, ahol később fiókhivatali felvigyázóként is szolgált. Ezt követően a Karib-tenger több térségében, köztük a Virgin-szigeteken és a Dominikai Köztársaságban végzett szervezési és misszionáriusi munkát. A Dominikai Köztársaságban végzett tevékenysége egybeesett Rafael Trujillo diktatúrájának időszakával. A rezsim alatt Jehova Tanúi működését betiltották, és a szervezet tagjai időnként állami nyomásnak vagy üldözésnek voltak kitéve.

Puerto Ricóban ismerkedett meg Cynthiával, aki később a felesége lett. Házasságuk után Cynthia Franz vele együtt vett részt a misszionáriusi szolgálatban. Franz a későbbi műveiben többször úgy írta le ezt az időszakot, mint amelyben erős személyes kötődést alakított ki a helyi Jehova Tanúi közösségekkel, és amelyben nem vezetői kiváltságként, hanem vallási szolgálatként értelmezte munkáját.Raymond Franz: In Search of Christian Freedom. 2. kiadás, Commentary Press, Atlanta, 2007, előszó.

A brooklyni központban

1964-ben Nathan Homer Knorr, az Őrtorony Társulat akkori elnöke felkérte Franzt, hogy csatlakozzon Jehova Tanúi brooklyni világközpontjához. Franz és felesége 1965-ben fejezték be karib-tengeri szolgálatukat, és New Yorkba költöztek. A brooklyni központot Jehova Tanúi belső szóhasználatában „Béthelnek” nevezik; ez a kifejezés a szervezet országos és nemzetközi központjaira is használatos.

Brooklynban Franz az Írói Osztályon dolgozott. Egyik legfontosabb feladata az Aid to Bible Understanding című bibliai segédkönyv szerkesztésében és írásában való részvétel volt. Ez a kiadvány Jehova Tanúi első nagyobb, enciklopédikus jellegű bibliai kézikönyvei közé tartozott. A mű később átdolgozott és kibővített formában, Insight on the Scriptures címen jelent meg. Magyar nyelvterületen az ehhez kapcsolódó kiadványok és fogalomrendszer az Éleslátás az Írásokból című mű révén vált ismertté.

Franz később azt írta, hogy a bibliai segédkönyv készítése közben a szerzői csoport számos bibliafordítást, lexikont és kommentárt használt. Ezt az időszakot saját gondolkodásában fordulópontnak tekintette: úgy vélte, hogy az alaposabb kutatómunka során több témában is világossá vált számára, hogy a bibliai szöveg nem mindig támasztja alá olyan egyértelműen a szervezet egyes tanításait, mint ahogyan azt a tagoknak bemutatták.

A Vezető Testület tagjaként

1971-ben Franzt meghívták Jehova Tanúi Vezető Testületébe. A Vezető Testület Jehova Tanúi szervezeti rendszerében a legfelsőbb tanítási és irányító testület. A testület szerepe a 20. század közepén és második felében fokozatosan alakult ki. A korábbi évtizedekben az Őrtorony Társulat elnökének és a jogi társulat vezetésének kiemelkedő befolyása volt a szervezeti döntésekben; az 1970-es évek közepére viszont a Vezető Testület kollektív irányító szerepe formálisan is hangsúlyosabbá vált.Raymond Franz: Crisis of Conscience. 5. kiadás, NuLife Press, 2018, 3–4. fejezet.

Az 1970-es évek Jehova Tanúi történetében több szempontból is fontos időszak volt. A szervezet kiadványai az 1960-as évektől erőteljes várakozást keltettek 1975 körül, amelyet több kiadvány az emberi történelem hatezer évének végével és Krisztus ezeréves uralmának közelségével kapcsolt össze. A várakozások nem teljesültek abban a formában, ahogyan sok tag értelmezte őket, ami csalódást és belső kérdéseket eredményezett. Franz később az 1975 körüli várakozásokat és a szervezet reakcióját a központi tekintély és a lelkiismereti szabadság közötti feszültség egyik példájaként tárgyalta.Raymond Franz: Crisis of Conscience. 5. kiadás, NuLife Press, 2018, „1975: The Appropriate Time for God to Act” című fejezet.Franz-govbody1975, hanganyag átirata: Frederick Franz 1975-ös Gileád-beszédének és Raymond Franz magyarázó megjegyzéseinek átirata.

Franz szerint Vezető Testületi tagsága idején több olyan kérdéssel szembesült, amelyben a szervezet tanításai, döntéshozatali gyakorlata és fegyelmi módszerei szerinte eltértek a Biblia közvetlen állításaitól vagy a keresztény lelkiismeret szabadságától. Írásaiban különösen az 1914-hez kapcsolt kronológiát, a keresztények két osztályáról szóló tanítást, a vértranszfúzióval és a kiközösítéssel kapcsolatos szabályozást, valamint a Vezető Testület és a „hű és értelmes rabszolga” értelmezését vizsgálta.Raymond Franz: In Search of Christian Freedom. 2. kiadás, Commentary Press, Atlanta, 2007, tartalomjegyzék: „Centralized Authority”, „The Faithful and Discreet Slave”, „Blood and Life, Law and Love”, „The Misuse of Disfellowshiping”.

A „hű és értelmes rabszolga” kifejezés Jehova Tanúi tanításában Máté 24:45–47 értelmezéséhez kapcsolódik. A szervezet sokáig ezt a kategóriát a „felkent” keresztények összességére, majd később egyre inkább a szervezeti vezetésre és a Vezető Testületre vonatkoztatta. Franz kritikája szerint a kifejezés szervezeti alkalmazása lehetővé tette, hogy a szervezet vezetése vallási tekintélyt tulajdonítson saját értelmezéseinek, és azokat a tagok számára kötelezőnek tekintse.Raymond Franz: In Search of Christian Freedom. 2. kiadás, Commentary Press, Atlanta, 2007, „The Faithful and Discreet Slave” című fejezet.

Szervezeti háttér: kiközösítés, elkülönülés és fegyelmi rendszer

Raymond Franz történetének megértéséhez fontos a Jehova Tanúi fegyelmi rendszeréhez kapcsolódó néhány fogalom. A szervezetben a „kiközösítés” olyan fegyelmi döntést jelent, amelynek következtében az illetőt nem tekintik többé a gyülekezet tagjának, és a tagokkal való társas érintkezése jelentősen korlátozódik. Az „elkülönülés” ezzel szemben olyan helyzetet jelöl, amikor valaki saját döntésével vagy bizonyos cselekedeteivel jelzi, hogy nem kíván többé a szervezet tagja lenni. Az 1980-as évek elején a szervezet gyakorlata szigorúbbá vált, és az elkülönült személyekkel való kapcsolatot a kiközösítettekkel való kapcsolat módjához hasonlóan kezelték.Raymond Franz: Crisis of Conscience. 5. kiadás, NuLife Press, 2018, „Aftermath” című fejezet.

A szervezet belső szóhasználatában a „hitehagyás” olyan tanbeli vagy szervezeti eltérésre utal, amelyet a vezetés Jehova Tanúi hivatalos tanításaival való szembefordulásként értelmez, ez a fogalom tehát nem semleges teológiai vagy jogi kategória, hanem a szervezet saját vallási minősítése. Franz esetében a konfliktus középpontjában az állt, hogy a szervezet vezetése szerint bizonyos nézetek és kapcsolatok veszélyeztették a tanításbeli egységet, míg Franz saját értelmezése szerint a szervezet a lelkiismereti kérdéseket és a bibliai kételyeket intézményi engedetlenségként kezelte.Raymond Franz: Crisis of Conscience. 5. kiadás, NuLife Press, 2018, 11–12. fejezet.

Lemondása és távozása

1979 és 1980 folyamán a brooklyni központban feszültségek alakultak ki olyan személyek körül, akikről azt feltételezték, hogy a szervezet bizonyos tanításait vagy döntési gyakorlatát megkérdőjelezik. Franz saját beszámolója szerint ebben az időszakban több magánbeszélgetést, tanbeli kérdést és személyes kapcsolatot vizsgáltak meg, és egyeseket tanbeli eltérés vagy „hitehagyás” gyanújával vontak felelősségre.Raymond Franz: Crisis of Conscience. 5. kiadás, NuLife Press, 2018, „Point of Decision” című fejezet.

Franz 1980 tavaszán már nem a brooklyni központban élt, hanem feleségével együtt Alabama államba költözött, ahol barátjuk, Peter Gregerson vállalkozásánál dolgoztak. A központi vizsgálat azonban továbbra is érintette őt. Franz szerint visszarendelték Brooklynba, ahol a Vezető Testület tagjai és más vezetők olyan kérdésekről hallgatták meg, amelyek a szervezet tanításaihoz, a tanbeli egységhez és egyes magánbeszélgetésekhez kapcsolódtak. Beszámolója szerint a vizsgálatban hangfelvételeket és más személyektől származó állításokat is felhasználtak.

1980 májusában Franz lemondott Vezető Testületi tagságáról. A történteket saját művében úgy értelmezte, hogy a szervezet vezetése a tanításbeli kérdéseket nem nyílt bibliai vitaként, hanem fegyelmi és tekintélyi kérdésként kezelte. A szervezet hivatalos belső értelmezése ezzel szemben a tanításbeli egység és a szervezeti rend védelmét hangsúlyozta. A későbbi szakirodalomban és volt Jehova Tanúi beszámolókban ez az időszak gyakran a Vezető Testület történetének egyik meghatározó belső válságaként jelenik meg.Lloyd Evans: The Reluctant Apostate. JLE Publishing, 2017, Raymond Franz távozásáról és az 1980-as belső vizsgálatokról szóló fejezetek.

Edward Dunlap, Peter Gregerson és az 1980-as belső ügyek