Zarándi Csaba (Budapest, 1928. augusztus 8. – Budapest, 2003. április 7.) Olimpiai és világbajnok kardvívók legendás mestere. Tanítványai 19 olimpiai, világ- és Európa-bajnokságot, 5 BEK-et, 17 felnőtt magyar bajnokságot és számos nemzetközi versenyt nyertek.
Szülei Zarándi József és Rozkovetz Mária. Felesége Kozma Olga, gyermeke Andrea.
Tanulmányai 1934-38 Rákospalotai Általános Iskola, 1938-42 Rákospalotai Plébánia, 1942-44 Könyves Kálmán Gimnázium, 1944-47 Rákóczi Ferenc Gimnázium, 1958-60 Testnevelési Főiskola, 1971-75 Testnevelési Főiskola, edzői szak, 1990 címzetes docens. Pályafutása A BEAC-ban kezdett el vívni 1946-ban Szabó László invitálására, aki édesapja gimnáziumi osztálytársa volt Marosvásárhelyen. A Semmelweis utcai vívóteremben még asszózott dr. Tóth Péter és dr. Gombos Sándor olimpiai bajnok vívókkal. Innen a Ganz Vagongyár SC-be került, ahol Kovács Pál többszörös olimpiai és világbajnok, valamint Pesthy Károly az 1951-ben bajnok kardcsapat tagja vívott. Ezután behívták katonának, majd a Bp. Honvédbe került, ahol Szűcs János lett a mestere. Akkoriban a magyar utánpótlás krémje is a Honvédban vívott, akik 1956-ban már nem jöttek haza Melbourne-ből: Hámori Jenő, Magay Dániel, Keresztes Attila.
1949-től már edzősködött mellékállásban a Repülőtiszti Főiskolán, majd a Spartacusban. Főállásban az Irodagép Vállalatnál dolgozott, ahol az idők folyamán üzemvezető vált belőle. 1958-ban az Újpesti Dózsa legendás szakosztály vezetője, Szabó Pál hívta, hogy a hagyományos szúró fegyvernemes szakosztályban honosítsa meg a kard szakágat. Néhány év múlva a Vasashoz hívták, ahol világklasszisok sora vívott, de ő visszautasította a felkérést, mondván: " a nagy bajnokokat nem örökölni, hanem felnevelni kell " Élete végéig a Dózsában (ma: UTE) dolgozott, 1991-től vezetőedzőként. Kezdetben 5 évig mellékállásban dolgozott, majd lassan jöttek a nagyszerű tanítványok Körmöczi Csaba, Nagyházi Zoltán, majd Gedővári Imre is, aki ugyan Hátszeghy Hatz Józsefnél kezdett, de ezt követően átkerült Zarándi Csabához.
1974-ben szerezte Zarándi tanítvány az első világbajnoki érmet. A vb bronzérmes csapatnak Gedővári Imre is tagja volt. 1975-ben már VB ezüstérmet nyert a csapat, melyben már Körmöczi Csaba is szerepelt. Az 1977-es csapatban szerzett bronzérmet az első világbajnoki cím követte 1978-ban Hamburgban, ahol Gedővári Imre mellett Nagyházi Zoltán került a csapatba a Zarándi tanítványok közül.
Az 1980-as moszkvai olimpián Gedővári Imre és a csapat is bronzérmet szerzett. 1981-ben Gedővári egyéniben ezüstérmes, a csapat világbajnok. 1982-ben Gedővári Imre bronzérmes, a csapat ismét világbajnok.
Zarándi Csabának először az 1981-es VB-n jelentkezett szívbetegsége, az 1982-es VB-n azonban csaknem végzetes infarktusa volt. Az orvosok végleg el akarták tiltani a vívástól, kardiológusa tanácsára egy évig pihent, míg engedélyezték, hogy két tanítványával tovább dolgozhasson. Rövidesen azonban már négy tanítványa lett.
Az 1988-as szöuli kard csapat döntőben már három Zarándi-tanítvány vívott: Gedővári Imre, Szabó Bence és Csongrádi László. A magyar csapat 4:8-ról fordított és 28 év után nyert újra olimpiai csapat bajnokságot.
Zarándi Csaba edzői pályafutásának csúcsa Szabó Bence 1992-es barcelonai olimpián szerzett egyéni olimpiai bajnoki címe. Ez az 1988-as szöuli kardcsapat olimpiai aranyéremhez hasonlóan ugyancsak 28 évvel az azt megelőző utolsó nagy siker Pézsa Tibor aranyérme után. 1992-ben Barcelonában a Szabó Bence, Abay Péter, Köves Csaba kardcsapat ezüstérmet szerzett.
Az 1996-os atlantai olimpián Szabó Bence bronzérmet, a csapat pedig ezüstérmet szerzett.
Az eredmények felsorolásán túl nagyszerű ember volt, aki mindig a szenvedélyének a kardvívásnak élt. Tanítványai halk szavú, bőbeszédű, pocakos, jó kedélyű, humoros mesterként írták le. Tanítványai Zarándi Csaba augusztusi 75. születésnapját készítették elő, amikor 2003. április 7-én váratlanul szívinfarktusban meghalt. Tanítványai emlékét híven őrzik.
Könyvei 1988-ban könyvet írt Kardvívás címmel. Emlékére minden évben megrendezik a Zarándi Csaba Férfi Kard Világkupát.
Kitüntetései Munka érdemrend arany fokozat (1988) Magyar Köztársaság Arany Érdemkereszt (1992) Magyar Köztársaság Bronz Érdemkereszt (1996) Mesteredző (1975) címzetes egyetemi docens (1990) MOB Aranygyűrűje (1995) Santelli Aranygyűrű (1996) Kemény Ferenc Díj (1998) A Templomos lovagrend tagja
Források
Kategória:1928-ban született személyek Kategória:2003-ban elhunyt személyek Kategória:Magyar vívóedzők Kategória:Magyar vívók Kategória:Budapesten született személyek