A landa írások (laṇḍā: „farok nélküli”, pándzsábi nyelvű szó) megnevezés olyan, bráhmi eredetű írásrendszereket jelöl, amelyeket Pandzsáb és Észak-India szomszédos részein használtak. A szindhi nyelvben „Waniko” vagy „Baniyañ” néven ismert. A megnevezés különbözik a lahnda nyelvváltozatoktól, amelyeket korábban nyugati pandzsábi nyelvnek neveztek.

Fejlődése A landa írásrendszer a 10. században fejlődött ki a sárada írásból. Széles körben használták az indiai szubkontinens északi és északnyugati részén, az Indus folyó síkságain és a szomszédos területeken, beleértve Pandzsáb, Szindh, Kasmír, valamint Beludzsisztán és Haibar-Pahtúnhva egyes részeit. A különböző pandzsábi nyelvjárások (például a pahari-pothwari) valamint a harjana, hindusztáni, szaraiki, szindhi, beludzs, kasmíri, pastu nyelvek leírására használták.

A landa írásrendszerek jelei „tipológiailag különálló csoportot” alkotnak, és inkább elődjükhöz, a bráhmi íráshoz állnak közel, mint a keleti nagárihoz, mivel általában kerülik a kötőjeleket és a pandzsábi nyelvre jellemző közép-indoárja geminációk jelölését. Bár teljes mássalhangzó-készlettel rendelkeznek, sőt külön betűkkel is a gyakori landa mássalhangzó-csoportok rögzítésére: tr és dr. A magánhangzók jelölése kevésbé szabályos; három magánhangzó-betűvel jelölik a kezdő /ə ɪ ʊ/ hangokat, de más pozíciókban nincsenek betűk vagy jelek, így a landa írás „az ugariti ékírás korlátozott sémi modelljének megfelelően ábécés-típus”.

Leírás A landa írást eredetileg kereskedelmi célú gyorsírásként használták Pandzsáb régióban és Szindhben. Gyakran nem jelölték az összes magánhangzót, és a mássalhangzókat sem írták ki mindig tökéletesen. Ezért könnyen félreolvashatók voltak, amit a helyi lakosság sokszor felismert, és helyi közmondásokban utalt arra, hogy ezek az írásformák csak az eredeti író számára hasznosak. Különböző technikai fejlesztéseknek köszönhetően bizonyos landa írások teljes mértékben alkalmasak lettek irodalmi használatra, elsősorban a vallási szentírások rögzítésének iránti érdeklődés motiválta őket, különösen a pandzsábi gurmukhi és a szindhi khodzski esetében.

Változatok A landa írásokat először George Abraham Grierson osztályozta. Anshuman Pandey (2010) tovább bővítette ezt „Pandzsábi” és „Szindhi” regionális alosztályokra:

Pandzsábi Gurmukhi, Bahāvalpurī, Lamavaszī (Pindi Bhattian-ban és Csunianban), Lundasz (Sialkotban és Vazirabadban) Multānī (más néven Kiṛakkī és Sarāī), Parachi (Bherában és Khushabban), Thul, Sarika (mindkettő Derajatban), Uch (Massanban, Jhangban). Szindhī (a különböző régiók, közösségek vagy foglalkozások után elnevezve, amelyekkel kapcsolatban álltak): Aroṛá, Banijā, Bhatiā, Haidarābādī, Karadī, khudabadi, Kvájá (khodzski), Haṭāī, Haṭavāṇikā, Laraī, Lohāṇākī (Lohāṇā), Maimon, Radzsaī, Sakkar, Shikārpurī, Sewhanī Bhabhira, Thatta (Thattai), Vaniyā, Wangaī, Wāṇiko.

A 19. századi nyelvészek összesen hat Laṇḍā formát azonosítottak Pandzsábban és tizenkettőt Szindhben. Az alosztályozásban további tipológiai különbségek is szerepelnek:

karakterkészlet: a szindhi osztályban megtalálható landa írásrendszerek tartalmaznak jeleket a nyelv implozív mássalhangzóinak kifejezésére; karakterformák: a közös betűk alakjuk alapján alosztályokba sorolhatók; rendezés: a pandzsábi landa írások a gurmukhi rendezési sorrendjét követi, amely a magánhangzókkal kezdődik, majd a súrlódó hangok (sa és ha) következnek, utána az 5×5-ös zárhangok, végül a szonoráns hangok, míg a szindhi landa írások inkább a dévanágari elrendezést követi. helyesírás: a pandzsábi landa írások nem használnak függő magánhangzó-jeleket, a hozzávetőleges magánhangzó a mássalhangzó után íródik, pl. a /ki/ szótagot a „k” betűvel írják, amelyet az „i” betű követ. A szabványosítás után a függő magánhangzó-jeleket bevezették a szindhi landa írásrendszerekbe.

Még ezeken az alosztályokon belül is további különbségek mutatkoznak a írásrendszerek között.

Öt landa írásrendszer rendelkezik elegendő információval ahhoz, hogy az Unicode támogassa. gumurkhi: a pandzsábi – és néha a szindhi nyelv – leírásához használják. Ez az egyetlen ma is használatos jelentősebb landa írás.Pandey, Anshuman. (2010). L2/10-011R A Roadmap for Scripts of the Landa Family khodzski, az isma'ili khoja közösség vallási célokra használt írásrendszere, a landa írások családjának szindhi ágához tartozik.Pandey, Anshuman. (2011). L2/11-021 Final Proposal to Encode the Khojki Script khudabadi, amelyet korábban a szindhi nyelv leírására használtak, egy lanḍa alapú írás.Pandey, Anshuman. (2011). L2/11-022 Final Proposal to Encode the Khudawadi Script mahádzsani, a korábban a pandzsábi és a mārwāṛī nyelv leírására használt írásrendszer a landa írással mutat rokonságot.Pandey, Anshuman. (2011). L2/11-274 Proposal to Encode the Mahajani Script multáni amelyet korábban a szarajki nyelv leírására használtak, lanḍa alapú írás.Pandey, Anshuman. (2012). L2/12-316 Proposal to Encode the Multani Script

Jegyzetek

Források

Leitner Gottlieb Vilmos (1882). "Vernacular indigenous education in the Panjab". History of indigenous education in the Punjab since annexation and in 1882. Calcutta: Superintendent of Government Printing, India. 28–45 oldal.

Fordítás

További információk Pandey, Anshuman. (2010). L2/10-271R Javaslat a szindhi írás kódolására Pandey, Anshuman. (2010). L2/10-013R előzetes javaslat a Landa írások kódolására Pandey, Anshuman. (2009). L2/09-424 Javaslat a Takri írás kódolására

Kategória:Bráhmi írásrendszerek