Jane Adams, teljes nevén Laura Jane Addams (Cedarville, Illinois, 1860. szeptember 6. – Chicago, 1935. május 21.) amerikai aktivista, reformer, szociális munkás, szociológus, közigazgatási tisztviselő, filozófus, és író.
A szociális munka és a női választójog történetének fontos vezetője volt az Egyesült Államokban. Társalapítója volt a chicagói (Illinois állam) Hull House-nak, Amerika egyik leghíresebb telepesházának, amely széles körű szociális szolgáltatásokat nyújtott szegény, nagyrészt bevándorló családoknak. 1910-ben Addams volt az első nő aki tiszteletbeli Master of Arts diplomát kapott a Yale Egyetemtől. 1920-ban társalapítója az Amerikai Polgárjogi Uniónak (ACLU), az amerikai polgárjogi szövetségnek (American Civil Liberties Union, ACLU ). Az Egyesült államokban a világbéke szószólója és a szociális munkás szakma megalapítójaként 1931-ben az első amerikai nőként kapta meg a Nobel-békedíjat. 1931-ben radikális pragmatista volt, és vitathatatlanul ő volt az első női közfilozófus az Egyesült Államokban. A progresszív korszakban, amikor olyan elnökök is, mint Theodore Roosevelt és Woodrow Wilson reformereknek és társadalmi aktivistáknak vallották magukat, Addams az egyik legjelentősebb reformer volt. Segített Amerikának olyan, az anyákat foglalkoztató kérdésekkel foglalkozni és rájuk összpontosítani, mint a gyermekek szükségletei, a helyi közegészségügy és a világbéke. "A nők hasznosítása a városi kormányzatban" című esszéjében a kormányzat és a háztartás működése közötti kapcsolatról, kijelentve, hogy a kormányzat számos részlege, mint például a higiénia és a gyermekek iskoláztatása, visszavezethető a hagyományos női szerepekre a magánszférában. 1935-ben bekövetkezett halálakor a legismertebb női közéleti személyiség volt az Egyesült Államokban.
Korai évei Az Illinois állambeli Cedarville-ben született, Jane Addams nyolc gyermek közül a legfiatalabb volt, egy jómódú észak-illinois-i, angol-amerikai származású, a gyarmati Pennsylvaniáig visszavezethető családban. 1863-ban, kétévesen, édesanyja, Sarah Addams(szül. Weber) meghalt, miközben kilencedik gyermekével volt terhes. Ezután Addamsról többnyire idősebb testvérei gondoskodtak. Mire nyolcéves lett, négy testvére meghalt: három csecsemőkorában, egy pedig 16 éves korában. Négyéves korában elkapta a gerinc tuberkulózist, az úgynevezett Potts-kórt, ami gerincének görbületét és életre szóló egészségügyi problémákat okozott. Ez gyerekként megnehezítette a többi gyerekkel való együttlétet, tekintve, hogy sántított és nem tudott olyan jól futni.
Kapcsolata apjával Jane Addams gyermekkorában imádta apját, John H. Addamst, aki alapító tagja volt az Illinois-i Republikánus Pártnak, Illinois állam szenátoraként szolgált (1855-70), és támogatta barátját, Abraham Lincoln szenátort (1854) és elnökjelöltségét (1860). Apja Lincoln egyik levelét az íróasztalán tartotta, Addams gyerekkorában szívesen nézegette azt. Apja mezőgazdasági vállalkozó volt, nagy fa-, szarvasmarha- és mezőgazdasági birtokokkal; liszt- és fűrészmalmokkal, valamint gyapjúgyárral. Ő volt a freeporti Második Nemzeti Bank elnöke. Apja újraházasodott 1868-ban, Addams nyolcéves korában. Második felesége Anna Hosteler Haldeman, egy freeporti molnár özvegye volt.
Gyermekkorában Addamsnek nagy álma volt arról, hogy valami hasznosat tegyen a világban. Mohó olvasója volt Charles Dickensnek, az ő műveinek olvasása nyomán kezdett érdeklődni a szegények iránt. Addams olvasmányai és édesanyjának a cedarville-i szegények iránti jósága által inspirálva döntött úgy, hogy orvos lesz, hogy ezáltal a szegények között élhessen és dolgozhasson.
Apja arra bátorította, hogy folytassa a felsőoktatásban végzett tanulmányait, de az otthonához közel. Ő azonban nagyon szeretett volna a Massachusettsben lévő új női főiskolára, a Smith College-ra járni; de apja azt követelte tőle, hogy a közeli Rockford Female Seminary (ma Rockford University), az Illinois állambeli Rockfordba járjon.
A Rockfordban szerzett tapasztalataival az amerikai nők első hullámába tartozott, akik főiskolai oktatásban részesültek. Kiválóan teljesített ebben a kizárólag nőkből álló környezetben. Szerkesztette a főiskolai újságot, ő volt a búcsúbeszédet mondó diák, részt vett a vitaklubban és vezette az 1881-es évfolyamot. Addams felismerte, hogy neki és másoknak, akik a középiskola utáni oktatásban vettek részt, új lehetőségei és kihívásai lesznek. Ezt a Bread Givers (1880) című beszédében fejezte ki, amelyet az első évében tartott. Megjegyezte a "változást, amely ... a nők ambícióiban és törekvéseiben történt." Az intellektusuk és a közvetlen munka fejlesztése során valami új keletkezett. Nemzedékének művelt asszonyai "nem akartak sem férfinak, sem férfihoz hasonlónak lenni", hanem "ugyanolyan jogot követeltek a független gondolkodásra és cselekvésre". Minden fiatal nő "új önbizalmat nyert a lehetőségeiben, és frissebb reményt a folyamatos fejlődésben." Addams 20 évesen felismerte a változó kulturális környezetet, és Rockfordban tanulta meg azokat a készségeket, amelyekkel a jövő telepesmozgalmának vezetője lehetett.
Rockfordi tanulmányai idején jelentős hatással voltak rá Thomas Carlyle, John Ruskin, Tolsztoj Leó és mások olvasmányai. 1881-ben, miután a Rockfordon diplomát szerzett, egyetemi diplomával és Phi Beta Kappa tagsággal, még mindig remélte, hogy a Smithre járhat. Azon a nyáron apja váratlanul meghalt egy hirtelen vakbélgyulladásban. Minden gyermeke nagyjából 50 000 dollárt örökölt (2016-ban ez 1,58 millió dollárnak felel meg).
Apja halálának őszén Addams, valamint nővére, Alice, Alice férje, Harry, és mostohaanyjuk, Anna Haldeman Addams Philadelphia-ba költözött, hogy a három fiatal orvosi tanulmányokat folytathasson. Harry már orvosi képzettséggel rendelkezett, és a Pennsylvaniai Egyetemen végzett további tanulmányokat. Jane és Alice elvégezték az orvosi egyetem első évét a pennsylvaniai Woman's Medical College of Pennsylvanián, de Jane egészségügyi problémái, egy gerincműtét és egy idegösszeomlás miatt nem tudta befejezni a diplomáját. Szomorúsággal töltötte el a kudarc. Mostohaanyja, Anna is beteg volt, ezért az egész család lemondta a két évre szóló tervét, és visszatértek Cedarville-be. Sógora, Harry műtétet hajtott végre a hátán, hogy kiegyenesítse azt. Ezután azt tanácsolta neki, hogy ne folytassa a tanulmányait, hanem helyette utazzon. 1883 augusztusában mostohaanyjával egy kétéves európai körútra indult, időnként utazva barátaival és családjával, akik csatlakoztak hozzájuk. Addams úgy döntött, hogy nem kell orvosnak lennie ahhoz, hogy segítsen a szegényeken.
1887 júniusában tért haza európai körútjáról, mostohaanyjánál élt Cedarville-ben, és vele töltötte a telet Baltimore-ban. Addams, még mindig nem volt biztos a jövőjében, homályos ambíciókkal teli, depresszióba süllyedt, haszontalannak érezte magát, miközben a jómódú fiatal nőtől elvárt hagyományos életet élte. Hosszú leveleket írt barátjának Ellen Gates Starrnak a rockfordi szemináriumból, többnyire a kereszténységről és a könyvekről, de néha a kétségbeeséséről is.
Unokaöccse James Weber Linn (1876–1939) volt, aki angolt tanított a Chicagói Egyetemen, és az Illinois-i Közgyűlésben szolgált. Linn könyveket és újságcikkeket is írt.
Települési ház
Addams közben ihletet merített abból, amit olvasott. A korai keresztények és Tolsztoj My Religion című könyve lenyűgözte őt, és 1886 nyarán keresztyénnek keresztelkedett a Cedarville Presbyterian Church-ben. Giuseppe Mazzini Az ember kötelességei című könyvét olvasva kezdte megihletni a demokrácia, mint társadalmi ideál gondolata. Mégis zavartnak érezte női szerepét. John Stuart Mill The Subjection of Women című műve megkérdőjelezte a nőkre nehezedő társadalmi nyomást, hogy férjhez menjen, és életét a családnak szentelje.
1887 nyarán Addams egy folyóiratban olvasott a telepház alapításának új ötletéről. Elhatározta, hogy ellátogat a világ első csarnokába, a londoni Toynbee Hallba. Ő és számos barátja, köztük Ellen Gates Starr, 1887 decemberétől 1888 nyaráig Európába utazott. Addams eleinte senkinek sem beszélt az álmáról, hogy telepes házat alapítson; de egyre nagyobb bűntudatnak érezte magát, amiért nem cselekedett az álma szerint. Abban a hitben, hogy álmának megosztása segíthet neki cselekedni, elmondta tervét Ellen Gates Starrnak. Starrnak tetszett az ötlet, és beleegyezett, hogy csatlakozzon Addams települési ház alapítási ötletéhez.
Addams és egy másik barátja Starr nélkül utazott Londonba, mivel Star elfoglalt volt. A Toynbee Hallba tett látogatása elbűvölte Adamst. Álma, hogy az osztályok társadalmilag keveredjenek a kölcsönös előnyök érdekében, ahogyan azt a korai keresztény körökben megtették, új típusú intézményben testesült meg.
A telepház, ahogy Addams felfedezte, olyan tér volt, amelyben váratlan kulturális kapcsolatok jöhetnek létre, és ahol kitágíthatók a kultúra, az osztály és az oktatás szűk határai. Közösségi művészeti központként és szociális szolgáltató intézményként működtek. Lerakták az amerikai civil társadalom alapjait, egy semleges teret, amelyben a különböző közösségek és ideológiák tanulhatnak egymástól, és közös alapot kereshetnek a kollektív cselekvéshez. A telepház szerepe „végtelen erőfeszítés volt, hogy a kultúra és a „dolgok kérdése” együtt járjon. A véget nem érő erőfeszítés saját életének története volt, küzdelme azért, hogy újjáélesítse saját kultúráját az Amerika városaiban élő bevándorló közösségek sokféleségével és konfliktusaival, valamint a társadalmi reform szükségességeivel való újrakapcsolódással.
A Hull House negyed A Hull House negyed olyan európai etnikai csoportok keveréke volt, amelyek a 20. század elején vándoroltak be Chicagóba. Ez a keverék volt az a talaj, ahol a Hull House belső társadalmi és filantróp elitistái tesztelték elméleteiket, és megkérdőjelezték az intézményt. Az etnikai keveréket a Bethlehem-Howard Neighborhood Center jegyzi: "A németek és a zsidók a belső magtól délre (a Twelfth Streettől délre) laktak... A Harrison, a Halsted Street és a Blue Island Streets által alkotott görög delta pufferként szolgált az északon lakó íreknek és északnyugaton a kanadai franciáknak." Az olaszok a Hull House Neighborhood belső magjában laktak... a keleti folyótól a nyugati végekig, nevét Little Italy néven ismerték. A görögök és a zsidók más bevándorlócsoportok maradványaival együtt a 20. század elején kezdték el kivándorlásukat a környékről. Csak az olaszok maradtak meg sértetlen és virágzó közösségként a nagy gazdasági világválságon, a második világháborún keresztül, és jóval a Hull House 1963-as végsõ pusztulása után is.
A Hull House Amerika legismertebb települési háza lett. Addams arra használta, hogy rendszerirányított változást generáljon, azon az elven, hogy a családok biztonsága érdekében javítani kell a közösségi és társadalmi feltételeket. A környéket a helyi politikai főnökök ellenőrizték.
Etika