Az Oomycetes vagy Oomycota, magyarul petespórás gombák gombaszerű eukarióták önálló filogenetikai leágazása a sárgásmoszatokon belül. Micéliumot alkotó heterotróf, ivarosan és ivartalanul szaporodó élőlények Az oospóra ivaros szaporodása a hímivarú anteridiumok és nőivarú oogóniumok érintkezésekor történik, e spórák, a nyugalmi spórák áttelelhetnek. Az ivartalan szaporodás chlamidospóra- és sporangiumképződésből áll, ekkor mozgó zoospórák keletkeznek. Tagjai közt vannak szaprofiták és patogének, ide értve súlyos betegségeket okozó ismert növénypatogéneket, például a késői burgonyabarnulást és a hirtelen tölgyhalált. Egyik faját, a mikoparazita Pythium oligandrumot biokontrollra használják: növénypatogén gombákat támad. Nevezik „vízi penésznek” ( vagy water mould), de a legtöbb fajra nem jellemző az e nevet okozó vízkedvelés, ezek földi patogének.
Tagjait eredetileg a gombákhoz sorolták morfológiai és életmódbeli hasonlóságaik miatt, azonban molekuláris és filogenetikai tanulmányok kimutatták a köztük lévő különbségeket, így a sárgásmoszatokhoz sorolják bizonyos algákhoz hasonlóan. Az Oomycetes fosszilis rekordja igen csekély, egy lehetséges tagját azonosították kréta kori borostyánban.
Etimológia Az Oomycetes az oo- (, óon, pete) és -mycetes (, mükitasz, gomba) elnevezésekből származik, és nagy kerek oogóniumaikra utal.
A vízi penész név korábbi gombakénti besorolásukra és azok nedvességkedvelésére utal, mely a bazális Oomycetes-taxonokra jellemző. Morfológia Ritkán van septumuk, ha van, az kicsi, a sporangium alapján és néha a régebbi fonalrészeken van. Egyesek egysejtűek, mások fonalasak és elágaznak. Besorolás Korábban a csoportot 6 rendbe sorolták: A Saprolegniales a legelterjedtebb. Sokuk bomló anyagot bont, mások paraziták. A Leptomitales szeptációnak tűnő falvastagodásokkal rendelkezik. Kitint tartalmaznak, gyakran ivartalanul szaporodnak. A Rhipidiales rizoidokat használnak hajtásuk álló vagy szennyezett víz alján való rögzítésére. Az Albuginalest egyes szerzők családnak (Albuginaceae) sorolták be a Peronosporalesben, de kimutatták, hogy filogenetikailag elkülönülnek. A Peronosporales nagyrészt szaprofita vagy növényparazita, septum nélküli elágazó formával. A legkárosabb mezőgazdasági paraziták sok tagja ide tartozik. A Lagenidiales a legegyszerűbb, egy részük fonalas, más részük egysejtű; általában paraziták. Ezt 2016-ig jelentősen bővítették. Anisolpidiales Dick 2001 Anisolpidiaceae Karling 1943 Lagenismatales Dick 2001 Lagenismataceae Dick 1995 Salilagenidiales Dick 2001 Salilagenidiaceae Dick 1995 Rozellopsidales Dick 2001 Rozellopsidaceae Dick 1995 Pseudosphaeritaceae Dick 1995 Ectrogellales Ectrogellaceae Haptoglossales Haptoglossaceae Eurychasmales Eurychasmataceae Petersen 1905 Haliphthorales Haliphthoraceae Vishniac 1958 Olpidiopsidales Sirolpidiaceae Cejp 1959 Pontismataceae Petersen 1909 (tagjai: Petersenia Sparrow, 1934, Pontisma H.E.Petersen, 1905) Olpidiopsidaceae Cejp 1959 Atkinsiellales Atkinisellaceae Crypticolaceae Dick 1995 Saprolegniales Achlyaceae Verrucalvaceae Dick 1984 Saprolegniaceae Warm. 1884 [Leptolegniaceae] Leptomitales Leptomitaceae Kuetz. 1843 [Apodachlyellaceae Dick 1986] Leptolegniellaceae Dick 1971 [Ducellieriaceae Dick 1995] Rhipidiales Rhipidiaceae Cejp 1959 Albuginales Albuginaceae Schroet. 1893 Peronosporales [Pythiales; Sclerosporales; Lagenidiales] Salisapiliaceae Pythiaceae Schroet. 1893 [Pythiogetonaceae; Lagenaceae Dick 1994; Lagenidiaceae; Peronophythoraceae; Myzocytiopsidaceae Dick 1995] Peronosporaceae Warm. 1884 [Sclerosporaceae Dick 1984]
Filogenetikai kapcsolatok
Belső Az Oomycetes filogenetikai felépítése:
Külső A csoportot eredetileg a gombákhoz sorolták (az Oomycetes név „petés gombát” jelent), később protisztákként kezelték általános morfológiájuk és életmódjuk alapján. Biológiájuk modern felfedezéseken alapuló elemzése viszonylag közeli rokonságot mutatott ki néhány fotoszintetikus élőlénnyel, például a barnamoszatokkal és a kovamoszatokkal. Egy ezen alapuló taxonómiai besorolás alapján az Oomycetes osztály a többi osztállyal, például a Phaeophyceaevel együtt a sárgásmoszatok törzsébe tartozik
E kapcsolatot az Oomycetes és a gombák megfigyelt különbségei is alátámasztják. Például az Oomycetes sejtfalai cellulózból vannak, nem kitinből, és általában nem szeptáltak. Továbbá vegetatív állapotukban sejtmagjaik diploidok, szemben a gombákkal, melyeknek haploidok. A legtöbb Oomycetes-tag magától mozgó kétostorú zoospórákkal rendelkezik. Az egyik ostor a zsinórhoz, a másik egy elágazó sávhoz hasonlít. Ez utóbbi csak a sárgásmoszatok országára jellemző. Néhány gombacsoport (például a Chytridiomycetes) ostoros spóráin előbbi található csak meg. Az Oomycetes és a gombák eltérő metabolikus útvonalakkal és enzimekkel rendelkeznek a lizinszintézishez. Ultraszerkezetük is eltér: az Oomycetes mitokondriális cristái tubulárisak, a gombákéi laposak.
Ennek ellenére számos Oomycetes-fajt továbbra is gombaként írnak le, és „álgombáknak” (Pseudofungi) nevezik. Biológia Szaporodás bélyegkép|jobbra|A Phytophthora infestans életciklusa burgonyán. M: meiózis, P: plazmogámia, K: kariogámia, n: haploid, 2n: diploid.
A legtöbb Oomycetes-faj két eltérő spórát termel. A fő diszperzív spórák ivartalan, aktív mozgásra képes zoospórák, melyek kemotaxisra (például potenciális táplálék által küldött kémiai jel felé vagy attól el történő mozgásra) képesek felszíni vízben, beleértve a növényfelszíni csapadékot. Néhány faj levegőben mozgó ivartalan, a szél által mozgatott spórákat termel. Ivaros, áttetsző, kétfalú, gömbölyű oospórákat is termelnek, ezekkel élik túl a kedvezőtlen környezeti feltételeket. Ökológia és patogenitás bélyegkép|jobbra|Oomycetes-tag halott kérészlárván. bélyegkép|jobbra|Áramlatból izolált Achlya sp.-kultúra. bélyegkép|jobbra|Ulceratív bőrnekrózisos tengeri pisztráng szekunder Saprolegnia-fertőzéssel Számos Oomycetes-tag gazdaságilag fontos agresszív alga- és növénypatogén. Egyes fajok halbetegségeket okoznak, és legalább egy emlőspatogén ismert. A növénypatogének többsége 4 csoportba sorolható, de több is van. A Phytophthora parafiletikus nemzetség, tagjai például elhalást, barnulást (az 1840-es évek nagy éhínségét okozó növénybetegség), hirtelen tölgyhalált, rhododendrongyökér-rothadást, Castanea sativában tintabetegséget okoznak. A parafiletikus Pythium gyakoribb, mint a Phytophthora, egyes fajai gazdatartománya szélesebb, de általában kevésbé károsak. Az általa okozott betegségek nagyon gyakoriak üvegházakban, ahol a fiatal növényeket öli. Mikoparazita tagjai, például a Pythium oligandrum más Oomycetes-tagokat és gombákat öl el, így biokontrollra használják. Egyik tagja, a Pythium insidiosum pitiózist okoz emlősökben. A harmadik csoport a Peronospora és társai, melyek könnyen azonosíthatók fehér, barna vagy olívaszínű foltjaik alapján a levélfonákon (azonban e csoport összetéveszthető a nem rokon lisztharmat gombáival). A negyedik csoport az Albuginales, mely számos virágos növényen fehéredést okoz. Gazdájuk epidermisze mögött sporulálnak, spórákkal telített hólyagokat okozva a száron, a levélen és a virágokon. Az Albuginales jelenleg 3 nemzetséget tartalmaz: az Albugo elsősorban a Brassicales, a Pustula az Asterales, a Wilsoniana elsősorban a Caryophyllales parazitája. A peronoszpórához és társaihoz hasonlóan obligát biotrófok, vagyis élő gazda nélkül nem élnek túl.
Jegyzetek
Fordítás
További információk Description of The Phylum Oomycota – Systematic Biology Introduction to the Oomycota – University of California Museum of Paleontology (UCMP) Genome sequence and analysis of the Irish potato famine pathogen Phytophthora infestans
Kategória:Pseudofungi Kategória:Növénykórtan Kategória:A 19. században leírt osztályok