260px|bélyegkép|A szerző A térkép és a táj a francia Michel Houellebecq regénye, amelyet 2010. szeptember negyedikén adott ki a Flammarion kiadó. A regény megjelenése évben elnyerte a Goncourt-díjat. Magyarra Tótfalusi Ágnes fordította, a könyv a Magvető Könyvkiadó gondozásában jelent meg 2011-ben.Michel Houellebecq: A térkép és a táj, Magvető Könyvkiadó, 2011, , kétszer nyomták újra: 2016-ban és 2019-ben.
A könyv története Michel Houellebecq ötödik regénye, amely öt évvel az Egy sziget lehetősége után jelent meg, A térkép és a táj a 2010-es irodalmi évad egyik legjobban várt és legtöbbet kommentált könyve volt. Az első kiadás 120 000 példány volt.Eddig két kiadás jelent meg Michel Houellebecq "La Carte et le Territoire" című könyvéből a Flammarion kiadónál. Az első kiadás 2010-ben jelent meg, a második, frissített kiadás 2016-ban került piacra. Ez utóbbi kiadás tartalmazza Agathe Novak-Lechevalier bevezetőjét is, ami további kontextust és értelmezést nyújt az olvasóknak a műhöz kapcsolódóan.
A könyvet 2010. november 8-án első körben elnyerte a Goncourt-díjat hét szavazattal, kettő ellenében. Houellebecq korábban kétszer volt döntős, 1998-ban az Elemi részecskék, 2005-ben Egy sziget lehetősége könyveivel.
Azonos címmel 1999-ben Michel Levy is adott ki könyvet, így Houellebecq regényének megjelenése után tiltakozott a szellemi tulajdon megsértése miatt. A Flammarion-kiadó válaszában kijelentette: "a két szó asszociációja a hétköznapi nyelvből szerzői jogi értelemben nem eredeti, ezért nem részesülhet jogi védelemben.”
A könyv paródiája "La Tarte et le Suppositoire" (Pite és Kúp) címmel látott napvilágot az Editions de Fallois gondozásában 2011-ben, szerzője „Michel Ouellebeurre” volt. A két cím hangzása hasonló, de jelentésük teljesen eltérő. A "tarte" jelentése pite, a "suppositoire"-é kúp. A kúp gyógyszertári termék: végbélkúp.
A cím eredete A könyv címét Alfred Korzybski (1879-1950) egyik általános szemantikai alapelve ihlette: „a térkép nem a táj”. Ez a kifejezés arra utal, hogy a valóságot leíró szimbólumok és nyelvek nem azonosak magával a valósággal, csupán annak reprezentációi. Korzybski szerint fontos megkülönböztetni a szavakat és jelöléseket azoktól a dolgoktól és jelenségektől, amelyekre utalnak.
Ez az alapelv különösen fontos a kommunikáció és értelmezés szempontjából, mivel gyakran tévesen azonosítjuk a jelképeket a jelentett dolgokkal. Például egy térkép hasznos eszköz a földrajzi navigációban, de sosem fogja teljes mértékben és tökéletesen visszaadni a fizikai terület összes részletét és változását. A térkép egyszerűsített és általánosított ábrázolása a tájnak, amely hasznos a tájékozódásban, de nem helyettesíti a valós táj komplexitását és sokszínűségét.
Korzybski rámutatott, hogy a nyelv és a jelképrendszerek korlátozásai miatt sosem tudjuk teljes mértékben vagy tökéletesen megérteni a valóságot; mindig lesznek korlátai annak, hogy hogyan és mit képesek kifejezni szavaink. Ez az elv nemcsak a nyelv használatára terjed ki, hanem arra is, hogyan értelmezzük a világot és hogyan alakítjuk meg gondolkodásunkat a nyelv által.
Korzybski szemantikai modellje hangsúlyozza a tudatosságot a kommunikációban és az önreflexiót a gondolkodásunkban, arra ösztönözve minket, hogy legyünk tisztában azzal, hogy szavaink és jelképeink csak eszközök a valóság megközelítésére, nem maga a valóság. Ez az alapelv segíthet a téves értelmezések és kommunikációs zavarok elkerülésében, valamint abban, hogy nyitottabbak legyünk más nézőpontok és értelmezések elfogadására.
A regény
A regény a fiktív Jed Martin francia művész életrajzi és alkotói útját írja le. (A regénybeli Michel Houellebecq szerint Jed Martin „életét a világ reprezentációinak újratermelésének szentelte, amelyben az embereknek semmiképpen sem szabad élniük”, Martin alakját az író Pierre Lamalattie-rólPierre Lamalattie francia festő, író és műkritikus, aki Párizsban él és dolgozik. Bár eredetileg természettudományokat tanult, a festészetet nagymamájától, Marguerite Juille-től és az Léo Lotz művésztől tanulta. Rendszeresen hozzájárul különböző folyóiratokhoz és magazinokhoz, mint például az Artension és a Causeur, valamint az Écritique. Munkásságának fő témái közé tartozik bizonyos művészeti korszakok újraértékelése, a modern és kortárs művészet kritikája, valamint a nemzetközi új figuratív művészet támogatása. mintázta). Az első szakasz Jed fotós karrierjét mutatja be. Martin a Michelin-térképekrőlA Michelin-térkép a Michelin vállalat által készített, részletes út- és autós térkép, amely nagy pontossággal mutatja be az utak, városok és földrajzi területek hálózatát. Az 1900-as évek eleje óta népszerű, a vezetők és utazók számára praktikus navigációs eszköz volt, az internetes térképek kiszorították. készített fotósorozatával válik ismertté. A munkáját a művészvilág elismeri. Megismerkedik az orosz származású Olga Sverdlova művészeti kurátorral, akivel romantikus kapcsolatba bonyolódik.
A második szakaszban Jed festészeti karrierjére helyeződik a hangsúly. Ekkor készíti el híres sorozatát, amely hétköznapi emberek és hírességek portréit ábrázolja. Ebben az időszakban találkozik (fiktív) Michel Houellebecq-kel, aki a regény egyik szereplője is. Jed felkéri Houellebecq-t, hogy írjon bevezetőt a kiállítása katalógusába, ez az együttműködés furcsa barátságot eredményez közöttük. Houellebecq színes és komplex karakterként jelenik meg, akinek saját gondolatai és megfigyelései gazdagítják a regény világát.
A harmadik szakaszban Jed visszavonul a művészettől és vidéken él, ahol egy egyszerűbb életet választ. Az ő életében és karrierjében bekövetkező változások párhuzamosan futnak a világ változásaival. Jed apja halála és Houellebecq meggyilkolása mind jelentős események, amelyek mély hatással vannak rá. A regény ezen szakasza filozofikusabb és elmélkedőbb, ahogy Jed visszatekint életére és művészi pályafutására.
Értékelés A regényről számos kritika jelent meg magyar nyelven is.
A korábbi Houellebecq-regényekhez képest ez a könyv visszafogottabb az erotika és a provokáció terén. A fókusz inkább a hatalom, a művészet és a társadalmi dinamika elemzésére helyeződik át, rezignáltabb hangnemben. Szinte kivétel nélkül említik, hogy Houellebecq éles társadalomkritikát fogalmazott meg a könyvben, maró gúnnyal ábrázolva a kulturális, művészeti és gazdasági elitet. A kapitalizmus és a modern társadalom dekadenciáját állítja középpontba. A főszereplő magányossága Houellebecq egyik kedvelt, számos regényében megjelenő és tárgyalt téma. A regény egyik különlegessége, hogy Michel Houellebecq saját magát is szereplőként ábrázolja – Martin megfesti a fiktív író portréját, később az író brutális, véres gyilkosság áldozata lesz –, ami metareflexív módon hozzátesz a könyv összetettségéhez. A könyv fontos témája, hogy mi számít művészetnek, és hogyan viszonyul a művészet a valósághoz. Jed Martin alkotásain – térképfotók és híres emberekről készült festmények – keresztül vizsgálja a könyv a modern művészet szerepét és értékét.
Jed Martin festményei 260px|bélyegkép|„Damien Hirst és Jeff Koons se partageant le marché de l’art” (Damien Hirst és Jeff Koons osztoznak a művészeti piacon), fiktív művész alkotása, amelyet Michel Houellebecq: „A térkép és a táj“ könyvének szereplője, Jed Martin fiktív művész fiktív alkotása ihletett. Olaj, vászon, 120x150 cm Néhány festmény a hírességek sorozatból (az összes kép fiktív, de az megfestettek egy része valós személy, lásd a jegyzeteket): Damien HirstDamien Hirst brit kortárs művész és a Young British Artists (YBA) csoport kiemelkedő alakja. Hirst legismertebb alkotásai közé tartoznak a formaldehidben konzervált állatok, a gyémántokkal borított koponya, és a gyógyszerkapszulákból készült művei. Hirst művészete gyakran provokatív, az élet és halál témáit feszegeti. és Jeff KoonsJeff Koons legismertebb munkái a hétköznapi tárgyakat, popkulturális elemeket és giccses motívumokat ötvözik. Híres alkotásai közé tartoznak a monumentális, lufiállatokat ábrázoló szobrai és a „Michael Jackson and Bubbles” porcelánszobor. Művészete gyakran vitákat vált ki a művészeti érték és a kommersz határvonaláról. osztoznak a művészeti piacon, befejezetlen, olaj, vászon (120x150 cm) Michel Houellebecq, író, olaj, vászon Bill Gates és Steve Jobs a számítástechnika jövőjéről tárgyal – Palo Alto-beszélgetés, olaj, vászon Jean-Pierre PernautJean-Pierre Pernaut (1950-2022) francia újságíró és televíziós műsorvezető volt. 1975-től a TF1-nél dolgozott, ahol 32 évig vezette a délutáni híradót. Innovatív módon a helyi hírekre fókuszált, ami népszerűvé tette a műsort. További műsorai között volt a „Combien ça coûte?“ (Mennyibe kerül?). Sportrajongóként autóversenyeken is részt vett. Távozása után saját digitális csatornát indított. újságíró szerkesztői konferenciát rendez, olaj, vászon A Beate UhseBeate Uhse (1919-2001) német pilóta és üzletasszony, aki az első női kaszkadőrpilóta volt Németországban. A második világháború után szexuális felvilágosító anyagokat és eszközöket árusító vállalkozást indított, és 1962-ben megnyitotta az első szexshopot. Üzletei és termékei forradalmasították a szexuális egészséget és szabadságot. részvény tőzsdei bevezetése, olaj, vászon Ferdinand PiëchFerdinand Piëch (1937-2019) osztrák mérnök és üzletember, Ferdinand Porsche unokája. 1993 és 2002 között a Volkswagen AG vezérigazgatója, majd 2015-ig a felügyelőbizottság elnöke volt. Irányítása alatt a Volkswagen a világ egyik legnagyobb autógyártójává vált. Mérnökként nagy szerepet játszott az Audi Quattro fejlesztésében is. mérnök látogatása a molsheimi gyártóműhelyekben, akvarell Ferdinand Desroches (fiktív személy), építész, olaj, vászonA francia Wikipédia tévesen „boucher chevalin“ (ló-mészáros) foglalkozást ad meg. Claude Vorilhon,Claude Vorilhon (1946. szeptember 30., Ambert – ), akit később Raël néven ismertek, a Raëlizmus vallás alapítója. 1973-ban azt állította, hogy találkozott földönkívüliekkel, akik a Raëlian mozgalom tanításait közvetítették neki. E vallás központi eleme a hit, hogy az emberiség idegenek által teremtett, és a béke, a szeretet, valamint a tudományos haladás elérése a cél. Raël számos könyvet írt és előadást tartott a világszerte követők ezrei számára. Claude Vorilhon „Egy sziget lehetősége“ című Houellebecq regényben a raëliak guruja, ahogy a valóságban is. olaj, vászon Martin Parr lefényképezi az utolsó földműveseket Frédéric Beigbeder reklámügynökFrédéric Beigbeder (1965. szeptember 21., Neuilly-sur-Seine – ) író, kritikus, televíziós műsorvezető, valamint a Flammarion kiadónál (Houellebecq műveinek kiadója) dolgozó szerkesztő. Számos híres műve van, köztük az "99 francs" (2999Ft, Európa Könyvkiadó, 2013, 252 oldal, , fordító: Bayer Antal) és a "Windows on the World" (), amelyek közül több is jelentős irodalmi díjakat nyert. Beigbeder munkái gyakran tartalmaznak szatirikus és önéletrajzi elemeket, amelyek tükrözik az ő kritikáját a modern társadalommal és a fogyasztói kultúrával szemben.
Plágium-vád és a Wikipédia 2010 szeptemberében Vincent Glad újságíró felfedezte, hogy a regény a Wikipédia francia nyelvű változatának kivonatait tartalmazza a forrás megjelölése nélkül.Az ominózus szócikk Frédéric Nihous-ról szól. Az 1967-ben született, jogi végzettségű francia politikus a vadászok jogainak védelmében tevékenykedik. A Chasse, Pêche, Nature et Traditions (CPNT) nevű párt vezetője, mely a vidéki és vadászati érdekek képviseletére összpontosít. 2007-ben indult a francia elnökválasztáson, de nem ért el jelentős eredményt. Nihous elkötelezett a vidéki életmód megőrzése és a környezetvédelem mellett. A cikkben még a házilégy és Beauvais kapcsán mutat ki az újságíró egyezést.