Hankó Balázs Zoltán (Salgótarján, 1978. március 20. –) magyar gyógyszerész, egészségügyi szakmenedzser, egyetemi tanár, politikus. 2022 és 2024 között a Kulturális és Innovációs Minisztérium államtitkára, majd 2024-től 2026-ig az ötödik Orbán-kormány kulturális és innovációs minisztere volt. Közigazgatási pályafutását megelőzően a Semmelweis Egyetem főgyógyszerésze, majd stratégiai és fejlesztési rektorhelyettese (2018–2020) volt, kutatóként a klinikai gyógyszerészet és a beteg-együttműködés (adherencia) elismert szakértője.
Államtitkári és miniszteri szakpolitikai tevékenységének legmeghatározóbb eleme a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok (kekva) modelljének kiterjesztése, valamint a felsőoktatás és a kutatóintézeti szféra (kiemelten a HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat) teljesítményalapú finanszírozásának bevezetése volt. Miniszterségét végigkísérte az egyetemi modellváltás nyomán kialakult konfliktus az Európai Unióval, amely az alapítványi egyetemek Erasmus+- és Horizont Európa-forrásainak befagyasztásához vezetett. Erre válaszul Hankó hazai forrásból elindította a Pannónia Ösztöndíjprogramot és a HU-rizont rendszert. Támogatói hatékony válságmenedzsernek tartják, aki javította a magyar egyetemek nemzetközi pozícióit, míg kritikusai az egyetemi autonómia felszámolását és az alapítványi modellből kimaradó állami intézmények bérkivéreztetését kötik a nevéhez.
A kormányváltást hozó 2026-os országgyűlési választáson a Fidesz–KDNP listájáról szerzett képviselői mandátumot. 2026 tavaszán az ő miniszteri keretéből felhasznált, átláthatatlanul és pályáztatás nélkül kiosztott 17,6 milliárd forintos forráselosztás miatt kirobbant a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) botránya, amelyben felmerült a saját választókerületébe és a kormánypárti kampányba becsatornázott, tiltott pártfinanszírozás gyanúja. Emiatt 2026 szeptemberében az Országgyűlés felfüggesztette a mentelmi jogát, majd különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés gyanújával őrizetbe vették. Szakpolitikai hagyatékát – a kekva-modellt – az újonnan felálló kormány 2026 nyarán hivatalosan is felszámolta.
Családi háttere és ifjúkora Középiskolai tanulmányait a gödöllői Török Ignác Gimnáziumban végezte. A gimnáziumi éveket követően a Semmelweis Orvostudományi Egyetem (ma Semmelweis Egyetem) Gyógyszerésztudományi Karára felvételizett, ahol 2001-ben szerezte meg gyógyszerészi diplomáját. Pályaválasztását alapvetően meghatározta családi háttere: édesapja, Hankó Zoltán (1952–) szintén gyógyszerész, 2011 óta a Magyar Gyógyszerészi Kamara elnöke. Felesége Hrágyel Zsuzsanna gyógyszerész, házasságukból négy gyermek született: Csenge, Levente, Bence, Zente.
Gyógyszerészszakmai pályafutása Szakmai karrierje szorosan összefonódott a Semmelweis Egyetemmel, ahol már diplomázása előtt, 2000-ben megkezdte munkáját. Kezdetben rezidens gyógyszerészként dolgozott, majd osztályvezető gyógyszerészi kinevezést kapott. 2005-ben summa cum laude minősítéssel védte meg PhD-értekezését. 2008-ban egészségügyi szakmenedzseri diplomát szerzett, emellett négy különböző területen (gyógyszerügyi szervezés, igazgatás, gyógyszerellátás, kórházi-klinikai gyógyszerészet) tett szakvizsgát.
Kutatásai elsősorban a gyógyszerügyi szervezéstanra, a beteg-együttműködésre (adherencia) és a klinikai gyógyszerészet optimalizálására fókuszáltak, de tudományos munkássága kiterjedt a digitális egészségügyi megoldások (például mobilalkalmazások) és a gépi tanulási (machine learning) modellek adherencia-előrejelző szerepére is. Kiemelten vizsgálta az időskori polifarmáciával (többféle gyógyszer egyidejű szedésével) küzdők és a 2-es típusú cukorbetegek terápiás hűségét (az orvosi utasítások pontos betartását). Kutatótársaival igazolta, hogy a gyógyszerszedési hajlandóságot a kognitív hanyatlás, például a memóriaromlás vagy demencia és a szocioökonómiai akadályok rontják, míg a gyógyszerészi intervenciók, a patikusok aktív odafigyelése és tanácsadása jelentősen javítják. Elméleti és oktatói tevékenysége során mindemellett foglalkozott a gyógyszerjog, a gyógyszertár-üzemeltetés, az egészségügyi szakképzés és az egészség-gazdaságtan kérdésköreivel is.
2009-ben kinevezték a Semmelweis Egyetem főgyógyszerészévé. 2018-ban Merkely Béla rektor felkérésére az intézmény stratégiai és fejlesztési rektorhelyettese lett. Rektorhelyettesi ciklusához (2018–2020) olyan eredmények köthetők, mint a Semmelweis XXI. Fejlesztési Program elindítása, a Hőgyes–Schöpf-Merei kampusz fejlesztése, a Kútvölgyi Klinikai Tömb átszervezése, valamint a Szent Rókus Kórház egyetemi integrációja. Operatív irányítója volt a „Semmelweis 250” jubileumi év koordinálásának és az egyetemi Covid19 járványvédekezésnek, emellett szerepet vállalt a rektori és kancellári irányítás újraszabályozásában, illetve a 2019-es kurrikulumreform révén az orvos- és egészségtudományi képzés gyakorlatorientáltabbá tételében.
Bár 2020. augusztus 1-jével a közigazgatásba távozott, és lemondott főgyógyszerészi, valamint rektorhelyettesi posztjáról, oktatóként továbbra is a Semmelweis Egyetem kötelékében maradt. Akadémiai előmenetele folytatódott: 2022-ben habilitált, 2023-ban egyetemi tanári kinevezést kapott. A tudományos életben is aktív maradt, 2021-ben a Semmelweis Egyetem Transzlációs Medicina Központjának, 2023-ban pedig a Farmakológiai és Gyógyszerkutatás-fejlesztési Központjának lett a munkatársa.
Közigazgatási és szakpolitikai pályafutása
Közigazgatási tevékenysége valójában az akadémiai pályájával párhuzamosan, a 2010-es évek elejétől épült fel; szakmai fókusza a gyógyszerészet területéről fokozatosan a felsőoktatás-irányítás felé tolódott el. 2010-től 2014-ig egészségügyi és gyógyszerészeti tanácsadóként látta el feladatait a Réthelyi Miklós, majd Balog Zoltán irányította Emberi Erőforrások Minisztériumában (EMMI). Ezzel részben párhuzamosan, 2011-től 2016-ig a Gyógyszerészeti, Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézetben (GYEMSZI), majd a háttérintézményi integrációt követően az Állami Egészségügyi Ellátó Központban dolgozott. 2017-ben visszakerült az EMMI-hez, ahol miniszteri biztosként feladata az orvos- és egészségtudományi képzéseket folytató felsőoktatási intézmények fejlesztésének koordinálása volt 2020-ig. Ebben az évben a Palkovics László által vezetett Innovációs és Technológiai Minisztérium állományába került mint a felsőoktatásért felelős helyettes államtitkár, 2022. december 1-jétől pedig a Csák János irányította Kulturális és Innovációs Minisztérium (KIM) felsőoktatásért, innovációért, szakképzésért és felnőttképzésért felelős államtitkára lett. 2024 júniusában, miután Csák posztjáról lemondott, Orbán Viktor miniszterelnök kérte fel Hankót a KIM vezetésére, aki július 1-jei hatállyal hivatalába is lépett. Beiktatási beszédében céljaként a nemzet versenyképességének erősítését és a kultúra ápolását hangsúlyozta.
Államtitkári tevékenysége: a kekva-modell Államtitkári szakpolitikai tevékenységének magva a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok (kekva) modelljének kiterjesztése volt. A 2021. évi IX. sarkalatos törvénnyel véglegesített átalakítás során 21 egyetem és mintegy 1700 milliárd forintnyi állami közvagyon került az egységesített, kiterjedt jogkörű kuratóriumok irányítása alá.
A modellváltás társadalmi és szakmai megítélése kettévált. Hankó és a kormányzat érvelése szerint a rendszer rugalmasságot, szuverenitást és teljesítmény alapú finanszírozást hozott, kritikusai szerint viszont a kormánypárti politikusokkal feltöltött kuratóriumok csorbították az egyetemi autonómiát. A pénzügyi aggályokat felerősítette a Neumann János Egyetem alapítványának mintegy 15 milliárd forintos elmaradt hasznot okozó befektetési botránya is, amely miatt 2025-ben ügyészségi nyomozás indult az Állami Számvevőszék feljelentése nyomán.
Az összeférhetetlenségi anomáliák miatt az Európai Unió Tanácsa befagyasztotta a modellváltó egyetemek Erasmus+- és Horizont Európa-forrásait, valamint 6,3 milliárd eurónyi felzárkóztatási támogatást. A 2024 őszi, Hankó vezette társadalmi egyeztetés, és nyomában a kormányzati törvényjavaslat kizárta volna a kuratóriumokból a politikai és állami vezetőket. A kompromisszum azonban elmaradt a felek vitája miatt: míg a kormány egyéves „lehűlési időt” (vagyis ennyi időnek kellett volna eltelnie a miniszteri vagy képviselői poszt elhagyása után, amíg beülhetnek egy alapítványba) és hatéves kuratóriumi mandátumot javasolt a politikusoknak, Brüsszel legalább kétéves várakozási időt, négyéves kuratóriumi ciklust, az egyetemi vezetők kizárását, valamint független civil szervezetek (NGO-k) bevonását követelte. A befagyasztott források miatt hat magyar egyetem pert indított a Bizottság ellen.
Hankó jogalap nélküli „politikai zsarolásnak” minősítette az uniós lépést, és a magyar kutatók kiszorítását egy tágabb egyenlőtlenségbe ágyazva is bírálta, hangsúlyozva: a 2004 után csatlakozott tagállamok – bár az EU lakosságának 24%-át adják – a kutatási források mindössze 8%-ához férnek hozzá.
A szankciókra válaszul a minisztérium hazai költségvetési forrásból indított alternatív programokat: a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (NKFIH) által létrehozott 5 milliárdos Kormányzati Önerő Alapot átfogóbb megoldások követték. A mobilitás biztosítására évi 10 milliárdos kerettel a Pannónia Ösztöndíjprogram, a kutatások támogatására pedig 8 milliárd forinttal a HU-rizont program indult el.
Hankó érvelése szerint a hazai rendszer orvosolta az Erasmus hibáit: garantálta a teljes kreditelismerést, a magasabb, előre folyósított (1,6 millió forintos) ösztöndíjat, és az amerikai, brit, japán, valamint szingapúri elit egyetemek bevonásával globálisra tágította a mobilitást. Sikerként értékelte, hogy a 2025 januárjában zárult első félévben 3042 hallgató utazott külföldre. Az oktatáskutatók és az ellenzék szerint azonban a program visszalépést hozott. Egyrészt az évi 8000 fősre tervezett volumen elmaradt az Erasmus+ 10 ezres átlagától, másrészt a tradicionális nyugati kapcsolatrendszer jelentősen erodálódott, miután a partnerek egy részét vitatható akadémiai értékű országok (például Kirgizisztán vagy Kambodzsa) váltották fel. A Miskolci Egyetem jogi karának példáján: a korábbi negyven Erasmus-partner helyett mindössze négy – köztük észak-macedón és üzbég – intézmény maradt elérhető a hallgatók számára.
A kekva-modellt ellenző, állami fenntartásban maradt egyetemeken (ELTE, LFZE, MKE) bérválság alakult ki, miután a minisztérium évekre befagyasztotta a költségvetésüket. A szakszervezeti tiltakozásokat kiváltó forrásmegvonás következtében az oktatók fizetése (bruttó 380–530 ezer forint) a szakképzett fizikai munkások bére alá süllyedt, és átlagosan 30%-kal elmaradt a modellváltó intézmények bérszínvonalától. Bár Hankó Balázs már miniszterként a Zeneakadémia esetében egy 11 hónapra szóló, 15%-os határozott idejű bérkiegészítéssel próbálta enyhíteni a Zeneakadémia helyzetét, a strukturális feszültségeket ez nem oldotta meg, amit tovább mélyített a rektori és a kancellári kettős vezetésből fakadó hatásköri ütközés és belső bérszakadék.
Miniszteri tevékenysége Miniszterként fő célja az egyetemek, a kutatóintézetek és a gazdaság összekapcsolása volt. Ezt szolgálta a digitalizációra, egészséges életmódra és zöldátállásra fókuszáló Neumann János Program. Célkitűzése volt, hogy 2030-ra Magyarország a tíz legjobb európai innovátor közé, legalább egy hazai egyetem pedig a világ legjobb egy százalékába kerüljön. A 2024-es magyar uniós elnökség alatt elérte, hogy a kutatás-fejlesztési ráfordítások GDP-arányos 3%-ra emelése és a bürokrácia csökkentése bekerüljön a versenyképességről szóló budapesti deklarációba.