Abercorn hercege (Duke of Abercorn) egyike az ír főrendi címeknek. Viktória brit királynő 1868-ban adományozta James Hamilton, Abercorn második márkijának. Az Abercorn család a skót Hamilton-klán legfiatalabb élő férfi ága, így érhető, hogy bár a hercegség az ír főrend része, a név a Skóciában található Abercornra (West Lothian)-ra utal.
A jelenlegi egyike azon három nemesnek, akik mindhárom főrendben címeket viselnek. Az Abercorn hercege emellett igényt tart az 1548-ban alapított francia főrendséghez tartozó Châtellerault hercege címre is.
A család jelenlegi székhelye Baronscourt, amely Észak-Írországban található. A család kastélya és birtokai jelentős történelmi és kulturális értéket képviselnek.
A Hamilton család II. Jakab skót király lányának, Mary Stewartnak (1453–1488) második férje volt a dinasztia alapító James Hamilton. Az egyik Hamilton ág az Arran grófja címet nyerte el. A másodikat ágat idővel Hamilton márkijává emelték, leszármazottai Hamilton hercegei címet nyertek és viselnek a mai napig. A harmadik ág leszármazottai előbb Abercorn grófja, majd márkija és végül hercegi lettek, cím ma is élő cím.
Claud Hamilton, Paisley lordja 130px|bélyegkép|Claude Hamilton, Lord Paisley Claud Hamilton (1546–1621) James Hamilton, Arran 2. grófja és – IV. Jakab skót király törvénytelen unokája – Margaret Douglas harmadik fia volt. 1553. december 5-én megkapta a renfrewshire-i Paisley-apátság commendatoriA commendator olyan világi vagy nem feltétlenül szerzetesi tisztségviselő volt, akire egy apátság jövedelmeinek és birtokainak kezelését bízták, rendszerint anélkül, hogy tényleges apátként a szerzetesi közösséget vezette volna. tisztségét és birtokait. 1560 áprilisa és 1562 februárja között a berwicki szerződés biztosítékául Angliában túszként tartották.
1568-ban találkozott Stuart Máriával Queensferrynél, amikor a királynő a Loch Leven-i fogságból való szökése után menekült. Aláírta a Stuart Máriát támogató nyilatkozatot, amelyben vállalták, hogy megvédik a skót királynőt és ügyét, az aláírása nyílt politikai állásfoglalást jelentett. A langside-i csatában1568. május 13-án, Glasgow déli részén, Langside-nál csapott össze Stuart Mária híveinek serege, amelyet Argyll grófja vezetett, és a királypárti erő, amelyet Moray grófja, Skócia régense irányított. A csata Moray döntő győzelmével végződött, Stuart Mária vereséget szenvedett, menekülni kényszerült, és néhány napon belül Angliába távozott. Hosszú távon a langside-i csata vetett véget Mária közvetlen trón-visszaszerzési kísérletének, angliai száműzetéshez vezetett, és általában ezt tekintik a skót „máriás” polgárháború kezdetének. az előhadat vezette, majd a vereséget követően a királynővel együtt menekült és szállt partra Angliában. Emiatt árulónak nyilvánították és birtokait elkobozták.
1571 júniusában jelen volt az edinburghi „máriás” parlamenten, ugyanazon év szeptember 4-én részt vett a stirlingi támadásban és Lennox régens meggyilkolásában, korábban Moray régens meggyilkolásával is kapcsolatba hozták. 1573. február 23-án a megbékélés keretében kegyelmet kapott és visszahelyezték jogaiba. Hat évvel később ismét vagyonvesztésre ítélték, ekkor testvérével, John Hamiltonnal Angliába menekült, ahol I. Erzsébet diplomáciai eszközként használta őket. Claud pedig rövid ideig Franciaországban is élt. 1585-ban a skót titkos tanács tagja lett, és ugyanazon a napon a restitúciós törvény alapján ismét rehabilitálták, 1587-ben Paisley 1. lordjává emelték. (A skót főrendben ez a lordi cím az angol főrendi báróinak felel meg.) 1586 után ismét bekapcsolódott a politikába, VI. Jakab és anyja kibékítésén dolgozott, kapcsolatot tartott II. Fülöp spanyol királlyal Stuart Mária és a római katolikus vallás érdekében, és ezek az intrikák Babington-összeesküvésének kudarca, sőt a spanyol Armada veresége után sem szűntek meg. 1589 márciusa és augusztusa között, miután levelei egy részét lefoglalták, Edinburgh várában raboskodott, ezután pedig lényegében eltűnt a közéletből. Élete utolsó éveiben elmebetegségben szenvedett, amelyet súlyos vallási őrületként írtak le.
Abercorn grófja (1606) A Hamilton család Abercorn ágában a fiúk rendre James, George, Claud és John nevet kapták, nem mindig ebben a sorrendben. A családi névadó Abercorn birtok Linlithgowshire-ban található.
James Hamilton, Abercorn 1. grófja PC 130px|bélyegkép|Tyrone megye Észak-Írországban. A térkép a XXI. századi állapotot mutatja, a történelmi megyéhez képest lényeges változás nem történt James Hamilton (1575–1618) huszonnégy évesen Linlithgowshire képviselője volt a skót parlamentben, 1600-tól a megye sheriffje lett. 1598-tól a skót titkos tanács tagja. Hamilton az Ulster GyarmatosításaVI. Jakab skót király (Angliában: I. Jakab) idejében Nagy-Britanniából tömeges bevándorlás történt Írország egyik történelmi tartományába, Ulsterbe, ezt nevezik Ulster gyarmatosításának (Plantation of Ulster). A legtöbb telepes Dél-Skóciából és Észak-Angliából érkezett, kultúrájuk különbözött az őslakos írekétől. 1606-tól kezdődött a gazdag külföldi földtulajdonosok magánfinanszírozású területfoglalása, majd 1609-től a hivatalos állami foglalás is megkezdődött. A föld nagy részét elkobozták a gael nemesektől, akik közül többen Európába menekültek. 1607-ben az angol uralom ellen kitört a kilencéves háború, amely Tyrone Felésként is ismert (Tyrone's Rebellion), amelyet - némi spanyol segítséggel – az angolok nyertek meg. A hivatalos „ültetvény“ becslések szerint félmillió hektár szántóból állt Armagh, Cavan, Fermanagh, Tyrone, Donegal és Londonderry megyékben. Az Antrim, Down és Monaghan megyékben lévő földek a király támogatásával magánkézbe kerültek. egyik előmozdítója volt, nagyon nagy birtokot kapott a történelmi Tyrone megyében, de jelentős skóciai birtokadományokban is részesült. 1603. április 5-én Abercorn 1. lordjáváA skót főnemességben a „lord of Parliament“ rang a bárói rangnak felel meg, tehát amikor egy skót peerage-cím „Lord X” alakban szerepel, az rendszerint bárói szintű főnemesi címet jelent, a parlamentbe behívott, ott tanácskozási, szavazási joggal rendelkező személy viselte. Ugyanakkor a „lord” szó nem mindig cím: lehet általános megszólítás is, mert a brit főnemeseket rangjuktól függetlenül gyakran „lordként” említik, és lehet udvariassági vagy családi használatú forma is, ezért minden esetben külön meg kell néznünk, hogy valódi nemesi címről, megszólításról vagy tisztségnévi használatról van-e szó. emelték. Tagja volt annak a bizottságnak, amely 1604-ben Skócia és Anglia tervezett uniójáról tárgyalt, szolgálatai jutalmául 1606. július 10-én egyszerre emelték Abercorn 1. grófjává és Paisley, Hamilton, Mountcashell és Kirkpatrick 1. lordjává – ez a látszat ellenére egyetlen lordi cím. Az ír Munster tartomány tanácsának tagja volt, király személyes szolgálatát (Gentleman of the BedchamberA Gentleman of the Bedchamber és a Lord of the Bedchamber fontos tisztségek voltak az angol és skót királyi udvarban. Ezek a pozíciók különleges közelséget biztosítottak az uralkodóhoz, hiszen a tisztség viselője a király személyes szolgálatát látta el, és számos hivatalos feladatot végzett az uralkodó körül, illetve a királyi lakosztályban ellátandó teendők végrehajtásában. Gentleman of the Bedchamber: Ez a pozíció alacsonyabb rangú volt, és az uralkodó személyes szolgálatáért felelt. Általában nemesi származású, de nem a legmagasabb rangú arisztokraták töltötték be. Lord of the Bedchamber: A Lord of the Bedchamber magasabb rangú tisztség volt, amelyet általában hercegek, grófok vagy más magas rangú nemesek viseltek. Bár hasonló feladatokat láttak el, mint a Gentleman of the Bedchamber, státuszuk és rangjuk magasabb volt. A pozíció birtokosai közvetlen hozzáféréssel rendelkeztek az uralkodóhoz, így jelentős politikai befolyást élveztek.) is ellátta.
James Hamilton, Abercorn 2. grófja James Hamilton (1603–1670) anyja katolikus volt, és gyermekeit is ebben a vallásban nevelte. 1617. május 8-án még apja életében megkapta az ír főnemességhez tartozó 15pxStrabane bárója és 15pxHamilton lordja címet, hogy helyet foglalhasson az ír Lordok házában. Apja 1618-as halála után Abercorn , majd 1621-ben nagyapja halálával Paisley lett és örökölte a család skóciai birtokait. 1620 táján több évet töltött a kontinensen (Grand Tour)A Grand Tour a kialakult utazási forma volt, amelyet főként brit és más európai nemes ifjak folytattak azzal a céllal, hogy bejárják Európa kulturális központjait. Az utazás célja az volt, hogy az ifjú arisztokraták műveltséget és tapasztalatot szerezzenek a kontinens neves városaiban, valamint megismerjék az antik és reneszánsz művészet, a történelem és a klasszikus kultúra emlékeit. Az utazás rendszerint az angliai fiatal nemesek tanulmányainak befejezése után kezdődött, általában a közötti korosztály körében. A Grand Tour gyakran évekig tartott, és olyan helyszíneket érintett, mint Párizs, Róma, Firenze, Velence, Bécs, valamint más jelentős európai városok. Az út során a résztvevők megismerkedtek az adott helyszínek történelmével, művészetével és társadalmi szokásaival. Az utazók gyakran mentorok vagy kísérők (ún. "bear leaders") társaságában jártak, akik segítettek nekik a nyelvi és kulturális különbségek áthidalásában. A Grand Tour része volt az európai királyi udvarok meglátogatása és a nemzetközi kapcsolatok kiépítése is., főként Franciaországban és Itáliában, ami tovább erősítette katolicizmusát. Hazatérése után nyíltan katolikusnak vallotta magát, és ezzel konfliktusba került a skót egyházzal. Ugyanabban az évben feleségül vette Katherine Cliftont, Lennox özvegy hercegnéjét, akitől három fia született. Mivel apja az ír birtokokat inkább öccseire rendelte, 1633. november 11-én novodamus-szalA novodamus jogi kifejezés, amely a skót jogban arra vonatkozik, amikor egy nemesi vagy földbirtokosi cím vagy jog újra kiadásra kerül, módosítva vagy megerősítve egy meglévő királyi adománylevél (charter) alapján. Ez általában akkor történt meg, amikor a címhez vagy birtokhoz fűződő eredeti jogokat frissíteni kellett vagy megváltoztatni. A novodamus lényege az volt, hogy a meglévő cím vagy birtok új jogi keretet kapjon, amely egyértelműbbé tette az öröklést vagy a birtoklás jogát. átangedte ír címeit öccsének, Claud Hamiltonnak. Élete későbbi szakaszában súlyos adósságokba keveredett, 1649-ben katolikusként a skót egyház közgyűlése kiközösítette.
George Hamilton, Abercorn 3. grófja George Hamilton (~1636–1683) mindkét szülője katolikus volt. Anyja 1637. szeptember 17-én halt meg Skóciában, apját pedig 1649-ben katolikusként kiközösítette a skót egyház. Mivel két idősebb fivére apjuk életében meghalt fiúörökös nélkül, George lett a család egyetlen életben maradt fiúörököse. Nőtlen maradt, és körülbelül 1680-ban, Rómába tartó útján Paduában halt meg. Halálával az Abercornok idősebb ága kihalt, és a grófi cím a Hamiltonok Strabane-i ágára szállt.
Claud Hamilton, Strabane 4. Hamilton bárója, Abercorn 4. grófja PC Claud Hamilton (1659–1691) apját követte 15pxStrabane 5. bárója címben (1683), majd körülbelül az Abercornok idősebb ágának kihalása után örökölte Abercorn 4. grófja címet. II. Jakab angol király híveként az ír titkos tanács tagja és a király személyes szolgálatára rendelt nemes (Gentleman of the Bedchamber) volt. A királlyal Írországba ment, részt vett Derry ostromában. Később királypárti lovasezredet állított fel. A Newtownbutler-i csatában A newtownbutleri csata 1689. július 31-én, az írországi Fermanagh megyében zajlott hívei és a támogató protestáns erők között, és ez utóbbiak döntő győzelmével végződött, ami hozzájárult Ulster megtartásához a jakobita-ellenes oldalon. 1689. július 31-én megsebesült, de 1691. július 12-én már ott volt az aughrimi csatában. 1691. május 11-én híveként Írországban törvényen kívül helyezték, ezért ír címeit elvesztette. 1691 augusztusában Brest közelében egy holland portyázó hajóval vívott harcban elesett. Nőtlenül, utód halt meg.
Charles Hamilton, Abercorn 5. grófja