Colm Tóibín ír regényíró, novellaíró, esszéíró, újságíró, kritikus, drámaíró és költő.
Első regénye, a The South, 1990-ben jelent meg. A The Blackwater Lightship bekerült a Booker-díjra. A The Mester (Henry James belső életének kitalált változata) a Booker-díj rövid listájára is került, és elnyerte a 2006-os Nemzetközi Dublini Irodalmi Díjat, több ezer eurós fejpénzt biztosítva Toíbínnak, mivel ez a világ egyik leggazdagabb irodalmi díja. A Nora Webster nyerte a Hawthornden-díjat, a The Magician (Thomas Mann fikciós életrajza) pedig a Folio-díjat. Művésztársai beválasztották az AosdánábaAz Aosdána kiemelkedő művészek írországi egyesülete., és 2021-ben elnyerte a kétévente megrendezett „UK and Ireland Nobel” David Cohen-díjat.
A Manchesteri Egyetemen Martin Amist követte a kreatív írás professzoraként. 2017–2022 között a Liverpooli Egyetem kancellárja volt. Jelenleg bölcsészprofesszor a manhattani Columbia Egyetemen.
Fiatalkora és iskolái Tóibín 1955-ben született Enniscorthyban, Wexford megyében, Írország délkeleti részén. Öt gyermek közül ő a negyedik. A Parnell Avenue-n nevelkedett. Szülei Bríd és Michael Tóibín voltak. Egyike a két legfiatalabb gyermeknek a családjában, testvére, Niall mellett.
Nagyapja, Patrick Tobin 1916 áprilisában részt vett a húsvéti felkelésbenA húsvéti felkelés a brit fennhatóság elleni írországi 1916-os republikánus felkelés., majd a walesi Frongochba internálták, míg egy nagybátyja részt vett az IRB-benAz Ír Köztársasági Testvériség (IRB; írül: Bráithreachas Phoblacht na hÉireann) egy titkos, esküvel kötelezett testvéri szervezet volt, amely 1858 és 1924 között egy „független demokratikus köztársaság” létrehozását tűzte ki célul Írországban. az ír polgárháború idején. Az Ír Szabadállam 1922-es megalakulását követően Tóibín családja a Fianna Fáil politikai pártot részesítette előnyben.
Tóibín olyan otthonban nőtt fel, ahol – mondta – „nagy csend” volt. Kilenc éves koráig nem tudott olvasni, és dadogni is kezdett. Nyolcéves korában, 1963-ban édesapja megbetegedett, és édesanyja – két legkisebb fiát egy nagynénjéhez küldte Kildare megyébe – három hónapra, hogy édesapjukat Dublinba vigye orvosi ellátásra; két legkisebb fiának nem telefonált és nem írt, amíg édesapjukat ápolta. Tóibín erre az időre vezeti vissza a dadogását, amely miatt gyakran a saját nevét sem tudta kimondani, és amely egész életében megmaradt. Tóibín apja – aki tanárként dolgozott – 1967-ben halt meg, amikor fia tizenkét éves volt.
Középiskolai tanulmányait a wexfordi St Peter's College-ban végezte, ahol 1970 és 1972 között bentlakásos iskolába járt. Később arról beszélt, hogy néhány papot vonzónak talált. Fiatalkorában ministrált is.
A University College Dublin-ra (UCD) járt, ahol először 1972-ben vett részt történelem és angol előadásokon, majd 1975-ben BA diplomát szerzett. Gondolkodott azon, hogy köztisztviselő lesz, de nem így döntött. Ehelyett 1975-ben Írországból Barcelonába távozott, és később így nyilatkozott: „1975. szeptember 24-én érkezem. Franco november 20-án meghal”. A város később Tóibín néhány korai művében is szerepelni fog: első regényének, az 1990-es The Southnak két szereplője Barcelonában találkozik. 1990-ben megjelent Homage to Barcelona című non-fiction művének címében is utal a városra. Korai pályafutása
1975 szeptemberében elhagyta Írországot, és Barcelonába költözött. A város később Tóibín néhány korai műveiben is megjelenik: első regényében, az 1990-es The South címűben két szereplő találkozik Barcelonában. Ismeretterjesztő műve, a Homage to Barcelona 1990-ben jelent meg.
1978-ban elhagyta Barcelonát, és visszatért Írországba. Elkezdett írni az In Dublin magazin számára. Tóibín 1982-ben lett a Magill havi hírmagazin szerkesztője, és 1985-ig maradt ebben a posztban. Vincent Browne-nal, a Magill ügyvezető igazgatójával folytatott vita miatt távozott. 1997-ben, amikor a The New Yorker felkérte Tóibint, hogy írjon arról, hogy Seamus Heaney Írország elnöke lesz, Tóibín megjegyezte, hogy Heaney népszerűsége túlélheti a „halálos csókot”, azaz Conor Cruise O'Brien támogatását. A New Yorker felhívta telefonon Conor Cruise O'Brient, hogy megerősítse, hogy ez így van, de Ő ezzel nem értett egyet, és a kijelentést nem lehetett megerősíteni.
Magánélete Tóibín meleg. Mivel kb. 2012-ben kapcsolatban állt Hedi El Kholtival, a Semiotext(e) irodalmi sajtó szerkesztőjével. Közös otthonuk Los Angeles Highland Park negyedben található. A manhattani székhelyű Morgan Library & Museum kiállításainak kurátoraként dolgozott. A Griffin költészeti díjat és a Giller-díjat is bírálta. Tóibín nem néz televíziót, és a brit parlamenti politikával kapcsolatos tájékozottsága abban foglalható össze, hogy bevallotta, hogy szerinte Ed Balls a Munkáspárt akkori vezetőjének, Ed Milibandnak a beceneve. Érdekli a tenisz, és szabadidejében játszik is; Roger Federerrel találkozva Tóibín megkérdezte, mi a véleménye a második szerváról.
2008-ban családja Enniscorthyban élt, köztük két nővére (Barbara és Nuala) és egy testvére (Brendan).
Tóibín a Southside Dublin CityA Southside Dublin városnak a Liffey folyótól délre fekvő része. Upper Pembroke Streeten él, ahol alkalmanként barátai – például Tom Murphy drámaíró és Michael Colgan, a Gate Theatre egykori igazgatója – összegyűltek társasági interakcióra és szórakozásra. Tóibín a 2006-os Nemzetközi Dublini Irodalmi Díj pénzdíját egy ház építésére fordította Blackwater közelében, Wexford megyében, ahol gyermekként nyaralt. Megtöltötte ezt a házat műalkotásokkal és drága bútorokkal. Személyes kulcsa van a dublini Fitzwilliam téren található privát parkhoz, amely zárva van a közönség előtt.
2019-ben Tóibín arról beszélt, hogy túlélte a hererákot, amely több szervre is átterjedt, beleértve a tüdőt, a májat és a nyirokcsomót.
Befolyások Tóibin Henry Jamest nevezi kedvenc regényírójának; különösen kedveli az Egy hölgy arcképe, A galamb szárnyai, A nagykövetek (The Ambassadors) és az Aranytál (The Golden Bowl) című írásokat. Tóibin A mester című regényében írta James kitalált történetét.
Később Thomas Mannról írt a The Magician című regényében. Különösen kedveli a A Buddenbrook házat – amelyet tizenéves korában olvasott először –, de olvasta a Varázshegyet, a Doktor Faustust és a Halál Velencében című novellát is.
Tóibin nem szépirodalmi műveire Joan Didion és Norman Mailer hatott. Debütáló regénye, a The South megjelenése után évtizedekkel azt mondta: „Ha ránézünk, azt látjuk, hogy a mondatszerkezet többé-kevésbé Didiontól származik”, és fenntartásait fejezte ki a minőségével kapcsolatban.
1972 júliusában, 17 évesen nyári munkát vállalt pultosként a Waterford megyei Tramore-ban, a Grand Hotelben, ahol este hattól hajnali kettőig dolgozott. Napjait a tengerparton töltötte, és a The Essential Hemingwayt olvasta, amelynek „tengervíztől foltos lapjai” még mindig megvannak. A könyv hatására kezdett el rajongani Spanyolországért, vágyat érzett, hogy ellátogasson abba az országba, és „a prózáról mint valami elbűvölő, okos és formás dologról, valamint a regénybeli karakterről mint valami furcsán titokzatos, szimpátiára és csodálatra méltó, de egyben megfoghatatlan dologról. És mindenekelőtt a mondatok és ritmusuk puszta élvezetét, és azt a rengeteg érzelmet, ami abban él, ami nem volt kimondva, ami a szavak és a mondatok között volt”.
Eavan BolandEavan Aisling Boland ( 1944. szeptember 24. – 2020. április 27.) ír költő, író, egyetemi tanár. bevezette őt Louise Glück költészetébe, miközben Boland és Tóibín együtt voltak a Stanfordon a 2000-es években. Tóibín 2017-ben azt nyilatkozta, hogy „van néhány könyvem, amit azóta írtam, és nem hiszem, hogy meg tudtam volna írni, ha nem lett volna ez a találkozás”. Amikor Glück megkapta a 2020-as irodalmi Nobel-díjat, Tóibín azonnal írt róla egy dicsérő cikket, amelyet meg is jelentetett.
Írás Tóibín azt mondta, hogy írása a csendből fakad. Nem kedveli a történeteket, és nem tekinti magát mesélőnek. Azt mondta: „Egy regényt befejezni majdnem olyan, mint elaltatni egy gyereket – nem lehet hirtelen csinálni.” Amikor az első vázlaton dolgozik, csak a lap jobb oldalát fedi le; később a lap bal oldalán végez átírást. Egy másik szobában tart egy szövegszerkesztőt, amelyre később átviszi az írást.
Nagy kellemetlenséggel írja 2017-ben: „Fájdalmat kell érezned, és a vállaidnak be kell görnyedniük – magadból kell kihúznod a dolgokat. Nem lehetsz túl kényelmes.”
1990-ben megjelent The South című regényét a The Heather Blazing (1992), The Story of the Night (1996) és The Blackwater Lightship (1999) követte. Ötödik regénye, a The Master (2004) Henry James belső életének fiktív beszámolója. Cynthia OzickCynthia Ozick (1928. április 17. –) amerikai novellista, regényíró és esszéista. amerikai írónő azt mondta, hogy „a mesék első utalásainak vagy érzéseinek visszaadása, ahogyan azok James gondolataiban kialakulnak, maga is az írói varázslás egyik példája”. 2009-ben kiadta a Brooklynt, amiből 2015-ben film is készült. Főszereplője Eilis Lacey, aki Írországból vándorol Brooklynba. 2012-ben Tóibín kiadta a The Testament of Mary-t, 2014-ben pedig a Nora Webster-t, egy Wexfordban megözvegyült, gyászos időszakon át küzdő négygyermekes anyáról készült portrét. 2024 májusában adták ki a Brooklyn folytatását Long Island címmel, amelyet a Guardian beszámolója szerint „a finomság és az intelligencia mesterkurzusa”. A regény Eilis Laceyt követi, amint visszatér Enniscorthyba.
Két novellagyűjteményt írt. 2006-ban jelent meg első, a Mothers and Sons, amely – ahogy a neve is sugallja – az anyák és fiaik kapcsolatát kutatja, és kedvező kritikát kapott (többek között Pico Iyertől a The New York Times-ban). Második gyűjteménye, The Empty Family címmel 2010-ben jelent meg. A 2011-es Frank O'Connor Nemzetközi novelladíjra jelölték.
Tóibín számos non-fiction könyvet írt, köztük a Bad Blood: A Walk Along the Irish Border (1994) (újranyomva az 1987-es eredeti kiadásból) és a The Sign of the Cross: Travels in Catholic Europe (1994). Írt többek között a London Review of Books, a The New York Review of Books és a The Dublin Review számára. Arra a kérdésre, hogy 2021-ben hány cikket írt, Tóibín bizonytalan volt: „Azt hiszem, ezrek lehetnek pontosak.” Cikkírása is hozzájárult irodalomkritikusi hírnevéhez; könyvet szerkesztett Paul DurcanrőlPaul Durcan (1944. október 16. –) ír költő., The Kilfenora Teaboy (1997), valamint a The Penguin Book of Irish Fiction (1999), Carmen CallillelDame Carmen Thérèse Callil (1938. július 15. – 2022. október 17.) ausztrál kiadó. pedig megírta a The Modern Library: A 200 legjobb angol nyelvű regény 1950 óta (1999) című esszét. Írt egy esszégyűjteményt Szerelem sötét időkben: Meleg életek Wilde-tól Almodóvarig (2002), valamint egy tanulmányt Lady GregoryrólIsabella Augusta, Lady Gregory (született Persse; 1852. március 15. – 1932. május 22.) angol-ír drámaíró, folklorista és színházigazgató., Lady Gregory fogkeféje (2002). Új utak az anyád megölésére: Írók és családjaik című 2012-es esszégyűjteményében többek között James Baldwin, J. M. SyngeEdmund John Millington Synge (1871. április 16. – 1909. március 24.) ír drámaíró, költő, író, folklórgyűjtő, az ír irodalmi megújulás egyik kulcsfigurája. és W. B. Yeats életrajzát tanulmányozza. 2015-ben kiadta az On Elizabeth Bishop (Elizabeth Bishopról) című kritikai tanulmányt, amely kétszer is bekerült a The Guardian 2015. évi legjobb könyvei közé. 2016 júniusában Tóibín a „Breaking the Silence” szervezet projektjének részeként Izraelbe látogatott, hogy cikket írjon egy, az izraeli megszállásról szóló könyvhöz a hatnapos háború 50. évfordulója alkalmából. A könyvet Michael Chabon és Ayelet WaldmanAyelet Waldman (1964. december 11. –) izraeli-amerikai regényíró és esszéista. szerkesztette, és 2017 júniusában jelent meg Olajfák és hamu királysága: írók szembeszállnak a megszállással címmel.