Rudice (, régi neve Adrapovci), falu Bosznia-Hercegovinában, Bosanska krajina területén, Novi Grad községben, a Szerb Köztársaságban.
Fekvése Bosznia-Hercegovina nyugati részén, Banja Lukától légvonalban 71, közúton 91 km-re északnyugatra, községközpontjától légvonalban 5, közúton 6 km-re délre, az Una jobb partján, a Vojkovska-folyó torkolatánál 130 – 310 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik. Áthalad rajta az Unamenti főút és a Novi Grad – Bihács vasútvonal.
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb437615Bosnyák20Horvát16Jugoszláv100Egyéb22Összesen452623
Története Adrapovcit 1273-ban említik először kisnemesi településként „Haraponch” néven, A névadó Arapović család nemesi örökségét (terra hereditaria) ekkor vásárolta meg a kor egyik hatalmassága, Vodicsai III. István ispán (majd szlavón bán), és ezzel egy lépéssel délebbre tolta nemzetsége birtokainak határát.
A térség 1537-ben Blagaj várának elestével került török kézre. A település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz, ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia része lett. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során Novi község részeként az Adrapovci néven szereplő faluban 40 háztartást és 214 ortodox szerb lakost számláltak.Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 51. o. 1910-ben Novi község részeként a faluban 60 házat, 294 ortodox szerb, 11 muszlim és 8 katolikus horvát lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 170. o..A monarchia szétesésével 1918-ben előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része. 1921-ben a falunak 63 háza és 353 lakosa volt.Popisa stanovnistva u Kraljevini Srba, Hrvata i Slovenaca 1921. godine – izdanje Državne Statistike u Beogradu, Sarajevo, 1924. 108. o. Jugoszlávia megszállása után a falu a Független Horvát Állam (NDH) része lett. 1941 augusztusában az usztasa fegyveresek Suhaca, Blagaj és Vidorije falvak 70 szerb lakosát hurcolták ide, ahol kivégezték őket.Strahinja Kurdulija, Atlas ustaskog genocida nad Srbima 1941-1945, Beograd, 1993. 32. old. 1945-től a település a szocialista Jugoszlávia része volt. A Bosznia-Hercegovinában zajló polgárháború idején a település a Boszniai Szerb Köztársaság része volt. A daytoni békeszerződést követő területfelosztásnál a település, Novi Grad község részeként a Szerb Köztársaság területéhez került.
Nevezetességei A Legszentebb Istenanya tiszteletére szentelt ortodox temploma 1888 októberében épült, de a nem megfelelő kivitelezése miatt lebontották. 1902-ben, négy hónap alatt ismét felépítették. Az ikonosztázt Ljubomir Gajić, Banja Luka-i akadémiai festő készítette 2008-ban. Az ikonok a 19. század végi, 20. század eleji orosz ikonok módjára, olaj-vászon technikával készülnek. Az ikonosztáz felépítése egyszerű és fából készült.
Jegyzetek
További információk Novi Grad község hivatalos oldala
Kategória:A Banja Luka-i régió települései