bélyegkép|jobbra|250px|A Dohány utcai zsinagóga tóraládája A tóraszekrény vagy frigyszekrény (askenáz közegben aron ha-berít [héberül אָרוֹן הַבְּרִית] "a Szövetség Ládája"; vagy aron ha-kodes [héberül אָרוֹן הַקּדֶש] "a Szentség Ládája"; szefárd közegben hékhal [héberül הֵיכַל] "szentély") a zsinagógák és zsidó imaszobák egyik berendezési tárgya, mely a tóratekercsek tárolására szolgál, ezáltal a zsinagóga terének legszentebb helye.Wischnitzer, Rachel, “Ark”, in: Encyclopedia Judaica, vol 3 (Jerusalem: Keter Publishing House, 1972), col. 450-458. Rendszerint egy örökmécsest helyeznek elé (nér tamid).Himelstein, Shmuel, “Aron ha-qodesh”, in: Werblowsky, R. J. Zwi–Wigoder, Geoffrey, ed., The Oxford Dictionary of the Jewish Religion (New York: Oxford University Press, 1997), p. 64. A zsinagógabeli tóraszekrény a jeruzsálemi szentélyben elhelyezett Szövetség Ládáját szimbolizálja, melyben a mózesi törvényeket tartalmazó két kőtáblát tárolták.

Eredete és története A Szövetség Ládájának elkészítésére való felhívást és a láda részletes leírását a Bibliában a 2Mózes 25:10-22 és 37:1-9 szakaszaiban találjuk meg. Az említett bibliai szöveghelyek szerint egy akácfából készült ládát kell elképzelnünk,Schwartz, Baruch J., “Ark of the Covenant”, in: Werblowsky, R. J. Zwi–Wigoder, Geoffrey, ed., The Oxford Dictionary of the Jewish Religion (New York: Oxford University Press, 1997), p. 63. melyet kívül-belül arannyal vontak be, a két oldalán két-két karikában két akácfa rúd – szintén arannyal bevonva – szolgálta a láda hordozhatóságát. A ládára pedig egy színarany fedelet készítettek, melynek két végén két arany kerub volt, szárnyukat kiterjesztve, testükkel egymás felé, arccal a fedél felé fordulva. A leírás szerint a két kerub között fog megjelenni az Örökkévaló, ott találkozik az emberekkel és onnan tanítja meg a törvényeket Izrael fiainak. Az említett ládába helyezték el a kinyilatkoztatás kőtábláit, melyeket Mózes a Sínai-hegyen kapott. Ezek tartalmát a tóratekercsek révén örökítették át és jelenleg is ez a judaizmus alapját képező szent szöveg. Ezek alapján a láda és tartalma a későbbiekben a betartandó törvényeket és az Örökkévaló emberekkel kötött szövetségét szimbolizálta, míg a fedél az isteni jelenlétet. A láda és a többi szent tárgy is egy szintén isteni leírást követő hajlékba vagy sátorba került, amelynek feladatát majd Salamon idejében a jeruzsálemi szentély veszi át.Grintz, Yehosua M., “Ark of the Covenant”, in: Encyclopedia Judaica, vol 3 (Jerusalem: Keter Publishing House, 1972), col. 460.

Történetileg különböző időszakokat különíthetünk el abból a szempontból, hogy a törvényeket tartalmazó ládát hol, milyen körülmények között tárolták. Ez alapján az első templomot megelőző időszakról beszélhetünk a törvényadástól a salamoni templom megépítéséig, mely idő alatt a ládának állandó helye volt a Szentek Szentjének nevezett belső sátorban, de időről időre elővették, ha szükség volt rá, mivel az Örökkévaló jelenlétét szimbolizálta. Az első templom időszakáról beszélhetünk attól kezdve, hogy a bibliai elbeszélés szerint Salamon megépítette a templomot, ekkor a ládát a legbelső szentélyben helyezték el.

Az első templom korának végére, a babiloni fogság idején Jeremiás 3:16 alapján feltételezhetjük, hogy a ládát eltávolították a belső szentélyből, ettől az időszaktól kezdve kétséges a láda, illetve a kőtáblák helye. Ezt követően már csak a második templom időszakáról beszélhetünk, mely a babiloni fogság után, i.e. 506–i.sz. 70 közöttre datálható, azonban a talmudi hagyományból tudjuk, hogy ebben az időszakban már nem tárolták a ládát a templomban. Jelenleg is számos elmélet kering a köztudatban azt illetően, hogy mi történhetett ezekkel és hova kerültek, hogy léteznek-e még vagy már megsemmisültek.Grintz, Yehosua M., “Ark of the Covenant”, in: Encyclopedia Judaica, vol 3 (Jerusalem: Keter Publishing House, 1972), col. 464.

A Szentek Szentje és a tóraszekrény közötti párhuzam magyarázata már alexandriai Philónnál megjelenik. Eszerint a jeruzsálemi szentély szentsége a tóratekercsekből  eredt, így később, amikor a szentély ismételten megszűnik, a Tóra tanulása, illetve intézménye semmit sem veszít szentségéből, sőt jelentése átalakul, szimbolikussá válik, a Szentek Szentje helyett a Tóra és közvetetten a tekercsei váltak az Örökkévaló megtestesülésének helyszínévé.Fine, Steven, ed., Sacred Realm. The Emergence of the Synagogue in the Ancient World (New York: Oxford University Press, 1996). p. 23–24.

Elhelyezkedése a zsinagógai térben

Már a második templom korában épített zsinagógák esetén is megfigyelhető számos azonosság a későbbi zsinagógaépítészettel. Például kevés kötelező és állandó berendezési tárgyat határoz meg a hagyomány, mindössze a tóraszekrény és a bima, mellyel minden esetben rendelkeznie kell az imahelynek.Sachs, Angeli–van Voolen, Edward., ed., Jewish Identity in Contemporary Architecture/Jüdische Identität in der zeitgenössischen Architektur (München-Berlin-London-New York: Prestel, 2004). 12–13. oldal. Azonban mivel ezek kialakítását sem szabályozzák szigorúan, noha az idő folyamán kialakultak bizonyos szokások, az építészek sajátos nyelvet dolgoztak ki az építészeti megoldásokat illetően. Főként a modern építészetben a szent szöveghez hasonlóan alkotják meg a zsinagógai teret, gyakran helyeznek el utalásokat, rejtett üzeneteket; valamint a kabbala alapú térrendezést is előszeretettel alkalmazzák.Sachs, Angeli–van Voolen, Edward., ed., Jewish Identity in Contemporary Architecture/Jüdische Identität in der zeitgenössischen Architektur (München-Berlin-London-New York: Prestel, 2004). 22. oldal.

A tóraszekrény általában a zsinagóga, illetve imaterem Jeruzsálem felé eső falán helyezkedik el, Jeruzsálemben pedig a helyiség Templom- hegy felé néző oldalán.Wischnitzer, Rachel, “Ark”, in: Encyclopedia Judaica, vol 3 (Jerusalem: Keter Publishing House, 1972), 450-458. oldal. Ez alapján a Jeruzsálemtől nyugatra eső területeken a zsinagógák keleti (héberül mizrah) falán található a tóraszekrény, és ennek elterjedtsége miatt előfordul, hogy Izraeltől keletre fekvő helyeken is az épület keleti oldalán helyezik el a tóraszekrényt, annak ellenére, hogy a földrajzi adatok alapján azt nyugat felé kellene tájolni.Levine, Lee I., The Ancient Synagogue. The First Thousand Years (New Haven-London: Yale University Press, 2000). 303–304. oldal. A legtöbb zsinagógában és imahelyen mindössze egy tóraszekrény található, azonban néhány régi, főleg Észak-Afrikai területen található zsinagógában két-három is található belőle a keleti falon.Himelstein, Shmuel, “Aron ha-qodesh”, in: Werblowsky, R. J. Zwi–Wigoder, Geoffrey, ed., The Oxford Dictionary of the Jewish Religion (New York: Oxford University Press, 1997), 64. oldal. A szekrény általában valamilyen emelvényen áll vagy lépcsőkkel emelik el a zsinagóga padlójától.

Kialakítása, részei

A zsinagógaépítészetnek és képzőművészetnek nem volt egyedi stílusa, mindig az adott területen és időszakban meghatározó stílusirányzatok alapján alakított ki egyedi értelmezést vagy valamilyen egyedi változtatást.Levine, Lee I., The Ancient Synagogue. The First Thousand Years (New Haven-London: Yale University Press, 2000). 837. oldal.

A legkorábbi, feltárt zsinagógákban és a korai ábrázolások alapján többféle tárolási módszer létezett. A Dura-Europosban feltárt zsinagógában a tóratekercseket vélhetően elfektetve, egy hordozható, fa rekeszben, a keleti falon kialakított fülkében tárolták.Wischnitzer, Rachel, “Ark”, in: Encyclopedia Judaica, vol 3 (Jerusalem: Keter Publishing House, 1972), col. 457-458. Ugyanakkor számos másik példa mutatja, hogy a tóratekercsek tárolására valamilyen külső helyiség szolgált, ahonnan egy hordozható szekrényben bevitték a tekercseket az imahelyre, amikor olvasták őket.Posner, Raphael, “Synagogue”, in: Encyclopedia Judaica, vol 15 (Jerusalem: Keter Publishing House, 1972), col. 592. Az antik zsinagógák kialakításában, dekorációjában az egyszerűség dominál, elsődleges a funkcionalitása, azonban már ekkor is megfigyelhető a nonfiguratív, ornamentikus díszítés.Levine, Lee I., “Art, Architecture, and Archeology”, in: Goodman, Martin, ed., The Oxford Handbook of Jewish Studies (New York: Oxford University Press, 2002), 831. oldal.

A középkorban készült ábrázolásokon a tórafülkék már magasabbak, melyekben a tekercseket állítva, valamilyen szövetbe csomagolva helyezték el.  A reneszánsz és a barokk időszaka jelentős változást hozott a zsinagógaépítészetben a méret és díszítettség tekintetében. Ezt az időszakot a hatalmas, falba beépített vagy ahhoz hozzáépített tóraszekrények jellemzik. A barokk hatására jelent meg német területen az oszlopokkal, párkányzattal, oromzattal díszített és méretben megnövelt, de még fülkéhez hasonló tóraszekrény, mely a 18. századot követően hamar elterjedt egész Kelet-Európában. Ez a díszítettség nagyban hozzájárult a judaizmus szimbolikájának, valamint a liturgikus tárgyak, illetve a vallási szokásokhoz kapcsolódó tárgyak művészi kialakításának fejlődéséhez.Meier, Richard, “Synagogue architecture”, in: Encyclopedia Judaica, vol 15 (Jerusalem: Keter Publishing House, 1972), col. 601–602.

A 15. századi olaszországi héber nyelvű kéziratokban jelenik meg egy új típusú tóraszekrény, mely egy önálló, magas, kétajtós szekrény, felső részében a tóratekercseket, alsó részében pedig a különböző liturgikus tárgyakat tárolták. Ezt a szekrénytípust később továbbfejlesztették, egy dekorelemet helyeztek a szekrény tetejére általában a mózesi törvények kettős kőtábláinak ábrázolásával, ez a típus vált elterjedté szefárd területeken.

A 18. században elterjedt a neoklasszika hatására a félköríves, fülkés kialakítású tóraszekrény, azonban már ekkor megfigyelhető a mór stílusjegyek használata, mivel a neoklasszika elemeit rendszerint a kereszténységgel azonosították.Meier, Richard, “Synagogue architecture”, in: Encyclopedia Judaica, vol 15 (Jerusalem: Keter Publishing House, 1972), col. 618. A 19. században az emancipáció hatására megfigyelhető kettősség, egyik oldalról a kisebb közösségekben az építészet és a tóraszekrény kialakításának egyszerűsödése, puritánabb díszítettsége protestáns mintára, másik oldalról katolikus templomokra jellemző gazdagon dekorált mintát követve, nagyobb közösségek esetén a nagyméretű, mór stílusú épületek emelése és a keleties dekorelemek használata jellemző.Meier, Richard, “Synagogue architecture”, in: Encyclopedia Judaica, vol 15 (Jerusalem: Keter Publishing House, 1972), col. 619–620. A II. világháború után a tóraszekrény a funkcionalitáson felülemelkedve egyre inkább művészi alkotásként jelenik meg, lehetőséget adva a művészeknek és mestereknek a különböző anyagokkal és stílusokkal való kísérletezésre.

Míg a modern tóraszekrények változatossága az időbeli fejlődésnek köszönhető, manapság megfigyelhető a különböző kialakítású szekrények területi megosztottsága. Askenáz területen a tóraszekrényt általában a falba süllyesztett (tórafülke) vagy a falhoz hozzáépített helyiségként alakítják ki, ezzel szemben szefárd területen, illetve a haszid közösségekben inkább jellemző a különálló, hordozható, valóban szekrényhez hasonlító kialakítás.

A szekrény díszítőelemei

A Tízparancsolat (2Mózes 20:3-17) második parancsolata határozottan tiltja a különböző ábrázolásokat, azonban ennek értelmezésére két hagyomány fejlődött ki: az első szerint minden ábrázolás tilos, míg a másik szerint csak azok az ábrázolások tilosak, melyek bálványimádásra adhatnak okot. Ez utóbbi, megengedőbb gondolkodásmód lett elterjedtebb, és a zsidóság az idők során kifejlesztett egy egyedi vizuális kultúrátképi világot, ábrázolásmódot, melyre fokozottan jellemző a szimbólumok használata és különböző bibliai szöveghelyek megidézése egy-egy jelkép vagy személy révén.Fine, Steven, ed., Sacred Realm. The Emergence of the Synagogue in the Ancient World (New York: Oxford University Press, 1996). 113. oldal.