A Buccleuch hercege ( 1663) skót főrendi cím. Buccleuch hercege 1810. december 23-a óta Queensberry hercege ( 1684) is. A Montagu hercegi cím megszűnésekor a Montagu vagyon a Buccleuch hercegeké lett. Buccleuch hercege az Egyesült Királyság egyik leggazdagabb embere, az egyik legnagyobb földbirtokosa. A jelenlegi hercegnek – Richard Scott, Buccleuch 10. hercege és Queensberry 12. hercege (1954–) – van örököse, a cím a közeljövőben biztos fennmarad.
Kezdet 130px|bélyegkép|Roxburghshire vagy Roxburgh megye történelmi megye volt Skócia déli felvidékén. Nevét Roxburgh királyi városáról kapta, a város a XV. században hanyatlani kezdett, ma már nem létezik A Scott klán eredete a XII. századra nyúlik vissza. Dél-Skócia és Észak-Anglia határvidéki klánok egyike volt, a klán tagjai leginkább Roxburghshire területén éltek. A Buccleuch a Scott klán ága legismertebb és legbefolyásosabb ága.
A Scott család első említései a skót királyi udvarhoz kötődnek, a család a királyok szolgálatában állt. Az angolok – Nyakigláb Eduárd seregei – ellen I. Róbert skót király mellett harcolt Richard Scott, a Buccleuch család őse, a család egyre befolyásos pozíciót foglalt el a skót királyságban. A XIV. század végére Walter Scott megszerezte a Buccleuch-i birtokot, a Buccleuch-i Scottok származása tőle vezethető le. A klán vezetői továbbra is sikerrel vettek részt az angol-skót küzdelmekben. 1599-ben I. Jakab skót király Walter Scottot – számos családtag viselte ezt a nevet – Buccleuch első lordjává tette, és ezzel hivatalosan is elismerte a család hatalmát és befolyását.
Grófok
Walter Scott (1606 – 1633), Buccleuch 1. grófja Walter Scott (1606, London – 1633. október 20.) Buccleuch második lordja volt. Anyai nagyapja William Ker of Cessford (1544–1600), akinek fia, Robert Ker (1569–1650), Roxburghe 1. grófja lett, utódai a Roxburghe hercegek. I. Jakab skót király Buccleuch grófjává ( 1618/9)A Buccleuch grófja cím mellék vagy alcíme: Lord Scott of Whitchester és Eskdale. Az eredeti adományozó levél – általános szokás szerinti – férfi ági örökösödést ír elő. Ismeretlen időben módosítás szerint általános örökölhetőséget adott, azaz leány ágon is lehetővé tették a cím öröklését. emelte. Mary Hay-t, Francis Hay, Erroll 9. grófja lányát vette el, akinek hozománya Mekkora összeg volt ? A elején Skóciában egy közepes méretű földbirtok, amely több száz hektár földet foglalt magában, körülbelül márka körül mozgott. márkával akár több nagy birtokot is meg lehetett vásárolni. Egy olyan nagyobb skót kastély, mint például Drumlanrig kastély a becslések szerint nagyjából márkába került. Szintén a elején egy kisebb skót hadsereg fenntartása, beleértve a katonák fizetését és a felszereléseket, több ezer skót márkát igényelt évente. márkával egy több száz fős zsoldos hadsereget lehetett finanszírozni akár egy évig. volt, igen jelentős vagyon. A gróf 1629-ben a hollandok szolgálatában állt. A németalföldi szabadságharcban skót katonai alakulat parancsnokaként vett részt, ott volt ’s-Hertogenbosch ostrománál. 1633. november 20-án Londonban hunyt el, de csak 1634. június 11-én temették el a skóciai Hawickban, mert a holttestét szállító hajót egy vihar a norvég partok felé sodorta.
Francis Scott (1626 – 1651), Buccleuch 2. grófja Francis Scott (1626. december 21. – 1651. november 22.) hét évesen örökölte a grófi címet. 1636 és 1642 között St. Andrews-i Egyetemen tanult. John Leslie, Rothes 6. grófjának lányát, Margaret Leslie-t vette feleségül 1646-ban. Három gyerekük született, egyetlen fia két évesen meghalt. A grófi cím módosított örökösödési szabálya értelmében idősebb lánya, Mária örökölte a grófi címet.
Mary Scott (1647 – 1661), Buccleuch 3. grófnője Mary Scott (1647. augusztus 31. – 1661. március 11.) négyévesen – suo jure, vagyis saját jogon – örökölte a Buccleuch grófnő címet. Ezzel azonnal az egyik legkívánatosabb nemesi feleség jelölté vált. 1659. február 9-én, mindössze tizenegy évesen feleségül ment Walter Scotthoz, Highchester urához, aki ekkor tizennégy éves volt. A házasságot Mary anyja szervezte meg, valószínűleg azért, hogy biztosítsa a Buccleuch család befolyásának és vagyonának megőrzését. A Scott család Highchester ága a Buccleuch család mellett szintén befolyásos volt, így a házasság a két ágat erősítette. Walter egy évvel később életreszóló, nem örökölhető címet nyert, Tarras grófjává ( 1660)Tarras gróf al- vagy mellékcíme Lord Alemoor és Campcastell. A cím életre szólt, nem volt örökölhető. nevezték ki. A frigy nagy felháborodást váltott ki. Mivel a házasságot az anya a Kirkcaldy presbitériumának engedélyével, de kihirdetés nélkül szervezte meg, a bíróság kifogásolta az eljárást, és úgy döntött, hogy a házaspárt el kell különíteni addig, amíg Mary el nem éri a házasság törvényes korát, azaz a tizenkettedik életévét. Az épp kamaszkort elérő pár különélésük alatt is folyamatosan érzelmes leveleket váltott. Azonban Mary megbetegedett, és két évvel összeköltözésük után, 1661-ben, tizenhárom éves korában meghalt.
Hercegnő és hercegek
Anne Scott, (1651 – 1732), Buccleuch 4. grófnője, majd Buccleuch 1. hercegnője Apja tíz évesen, nővére négy évesen, Anne (1651. február 11. Dundee – 1732. február 6.) szintén tíz évesen örökölte meg a grófi címet. A Buccleuch család felemelkedésének meghatározó szereplőjévé vált. II. Károly angol király szeretőjétől, Lucy Walter született fia, James Crofts, Monmouth első hercege ( 1662/3)A Monmouth hercege cím al- vagy mellékcímei: Doncaster grófja, tindale-i Scott báró. A cím örökletes volt, de az első hercegtől árulás miatt elkobozták. 1743. március 23-án a parlamenti törvénnyel visszaállította Doncaster grófja ( 1662/3) és tindale-i Scott báró címeket Francist Scott, Buccleuch 2. hercege részére – ő volt Monmouth első hercegének törvényes leszármazottja. Ezeket a címeket ettől az időponttól kezdve Buccleuch hercegei viselik. (1649. április 9. – 1685. július 15.) vette feleségül szinte azonnal, hogy Anne betöltötte a tizenkettedik életévét, így az akkori jog szerint nagykorúvá vált. A frigyet az uralkodó erősen támogatta, szorgalmazta, mert a grófnő hatalmas vagyonnal bírt. Az esküvő napján, 1663. április 20-án Monmouth hercege felvette felesége vezetéknevét, ekkortól James Scott néven volt ismert. Az uralkodó ezen a napon Buccleuch hercegi ( 1663) címetA Buccleuch hercege (1663) cím al- vagy mellékcímei: Dalkeith grófja és Whitchester és Eskdale lordja. A cím öröklésével kapcsolatban úgy rendelkezett az uralkodó, hogy először a házasságukból származó fiú örökösök örökölhetik a címet. Amennyiben nem születne fiú örökös, a grófnő egyéb örökösei – magyarul a lányai – kapják meg a Buccleuch birtokokat és grófi címet. adományozott a férj részére.
260px|bélyegkép|Anne Scott, Buccleuch első hercegnője és két fia. Ismeretlen XVII. század végi angol portréfestő műve A kortárs egyike szerint Anne „...nemének egyik legbölcsebb és legravaszabb tagja“. Egy másik megjegyzi, hogy „...elméje mindazokkal a tökéletességekkel rendelkezett, amelyekben a jóképű Monmouth annyira hiányos volt”. Egy harmadik vélemény szerint York hercege „olyan nagyra értékelte Monmouth hercegnőjét, hogy azt mondta, hogy a korona reménye nem hathat rá, hogy igazságtalanságot tegyen.
1666. január 16-án Monmouth hercege és hercegnéje lemondtak minden címükről és birtokukról a Korona javára, majd egy új novodamusA novodamus jogi kifejezés, amely a skót jogban arra vonatkozik, amikor egy nemesi vagy földbirtokosi cím vagy jog újra kiadásra kerül, módosítva vagy megerősítve egy meglévő királyi adománylevél (charter) alapján. Ez általában akkor történt meg, amikor a címhez vagy birtokhoz fűződő eredeti jogokat frissíteni kellett vagy megváltoztatni. A novodamus lényege az volt, hogy a meglévő cím vagy birtok új jogi keretet kapjon, amely egyértelműbbé tette az öröklést vagy a birtoklás jogát. adománylevelet kaptak. Ennek alapján a férj Buccleuch hercege,A Buccleuch hercege (1663) cím al- vagy mellékcímei: Dalkeith grófja Buccleuch grófja. A cím öröklésével kapcsolatban úgy rendelkezett az uralkodó, hogy először a házasságukból származó fiú örökösök örökölhetik a címet. Amennyiben nem születne fiú örökös, a grófnő egyéb örökösei – magyarul a lányai – kapják meg a Buccleuch birtokokat és grófi címet. felesége pedig – saját jogán – a Buccleuch hercegnőjeA Buccleuch hercegnője (1663) cím al- vagy mellékcímei: Dalkeith grófnője Buccleuch grófnője. A cím öröklésével kapcsolatban úgy rendelkezett az uralkodó, hogy először a házasságukból származó fiú örökösök örökölhetik a címet. Amennyiben nem születne fiú örökös, a grófnő egyéb örökösei – magyarul a lányai – kapják meg a Buccleuch birtokokat és grófi címet. lett. A novodamus jelentősége az volt, hogy külön-külön, egymástól függetlenül nyerték el a címüket, így halál vagy elkobzás esete nem érintette a másikat. A novodamus születésekor az uralkodó még gondolkozott azon, hogy törvénytelen fiát tegye meg trónörökösnek. A hercegnő számára adott önálló cím a vagyona védelmét szolgálta, amely így önálló maradt, nem olvadt össze férje vagyonával.
1685-ben Monmouth és Buccleuch hercegét felségárulás miatt elítélték és kivégezték. Anne hercegnői címe nem szenvedett csorbát a férje elítélése miatt az 1666-os új adománylevélnek köszönhetően. A hercegnő 1687. újra lemondott a címeiről a Korona javára, majd új novodamus kapott, amely biztosította számára a Buccleuch hercegnője és egyéb címeit, birtokait élete végéig. Címeit unokája örökölte meg 1732-es halálát követően. Monmouth hercegét 1690. rehabilitálta a Parlament. Birtokait kevéssel korábban visszanyerte örököse, a Parlament a címeit adta vissza. Mivel a hercegi cím a kivégzésekor szállt vissza a koronára, ezért leszármazotta Monmouth herceg második címét kapta, Doncaster grófjává vált.
Anne 1700-ban visszatért Skóciába. Otthonát, a Dalkeith palotát középkori rezidenciából pompás palotává alakította. Férjhez ment báró Cornwallis-hoz, több gyermeke született, és bár táncbalesete volt, ami miatt részben lebénult, túlélte fiait. Jelentős hatással volt unokájára, lett. Jelentős munkaadó volt, aki anyagilag gondoskodott a rászorulókról, és lakhatást biztosított a cowdeni, sherriffhalli és newbattle-i szénbányák bányászainak. 1732-ben halt meg, majdnem 82 évesen.
James Scott (1674 – 1705), Dalkeith grófja James Scott (1674. május 23. London – 1705. március 14.) 1685-ig, Monmouth herceg kivégzéséig a Doncaster gróf címet viselte, mint apja címének örököse. A kivégzés után Dalkeith grófjának szólították, mint anyja címének örököse. Laurence Hyde, Rochester a lányát, Henrietta Hyde-ot vette feleségül 1693-94 fordulóján, első szülött fia és egy lánya érte csak meg a felnőttkort. 1692-ben a flandriai hadjáratban harcolt. 1704. február 7-én a Bogáncsrend lovagjává nevezték ki, ám pár hónap múlva szélütésben meghalt. (A dőlt betűs főrendi cím jelzi, hogy viselője nem saját jogán, hanem örökösként viseli az adott címet.)
Francis Scott (1695 – 1751) Buccleuch 2. hercege KT Francis Scott (1695. január 11. London – 1751. április 22.) apja halála után a Buccleuch hercegi cím várományosa lett, ezért 1705-től Dalkeith grófnak nevezték. 1732-ben örökölte meg nagyanyjától a hercegi címet. Nagyapja, Monmouth hercege II. Károly törvénytelen fia volt, aki lázadást szított II. Jakab angol király trónra lépésekor, és ezért lefejezték. Következésképpen Monmouth nemesi címei elvesztek. 1743 márciusában ezek közül kettőt – Doncaster grófja ( 1662/3) és tindale-i Scott báró – jogutódként visszakapott, amikor a Lordok Háza elfogadta a vonatkozó törvényjavaslatot.
Az Eton College-ban tanult. A Szabadkőműves Nagypáholy tagja volt, abban az időben a tudományos érdeklődés jellemezte a páholy tagokat. 1723–1724-ben egy éven át a páholy nagymestere volt. Miután leköszönt, a Royal Society tagjává választották. 1745-ben az Oxfordi Egyetem polgári jogi doktora címet adományozta neki. Számos birtoka volt Skóciában – Dalkeith palota és a Bowhill House – és Angliában – lincolnshire-i Spalding, a berkshire-i Langley és a hurley-i Hall Place.