Elizabeth Cleghorn Gaskell akit gyakran Mrs Gaskellként emlegetnek, angol regényíró, életrajzíró és novellaíró. Regényei részletes portrét nyújtanak a viktoriánus társadalom számos rétegének életéről, beleértve a legszegényebbeket is. Első regénye, a Mary Barton 1848-ban jelent meg. Gaskell 1857-ben megjelent The Life of Charlotte Brontë című műve Charlotte Brontë első életrajza volt. Ebben az életrajzban csak az erkölcsös, kifinomult dolgokról írt Brontë életében; a többit kihagyta, úgy döntött, hogy bizonyos, pikánsabb aspektusokat jobb, ha rejtve tart. Gaskell legismertebb regényei közé tartozik a Cranford (1851-1853), a North and South (1854-1855), valamint a Wives and Daughters (1864-1866), amelyeket a BBC televíziós feldolgozásban is megjelentetett.
Fiatalkora Elizabeth Cleghorn Stevenson néven született 1810. szeptember 29-én a londoni Chelsea-ben, a Lindsey Row-ban, a mai Cheyne Walk 93-ban. 1810-ben Anthony Todd Thomson volt a szülőorvosaAnthony Todd Thomson (1778. január 7. – 1849. július 3.) skót orvos, a bőrgyógyászat úttörője., akinek nővére, Catherine később Gaskell mostohaanyja lett.Uglow, Jenny: "Gaskell [née Stevenson], Elizabeth Cleghorn". Nyolc gyermek közül ő volt a legfiatalabb; csak ő és testvére, John élte túl a gyermekkort. Apja, William StevensonWilliam Stevenson (1772-1829) skót nonkonformista prédikátor, tisztviselő és író., egy Berwick-upon-Tweedből származó unitárius, a lancashire-i Failsworthben volt lelkész, de lelkiismereti okokból lemondott a megbízatásáról. 1806-ban Londonba költözött azzal a szándékkal, hogy James Maitland, Lauderdale nyolcadik grófjának magántitkárává nevezik ki, aki India főkormányzója lett. Ez a pozíció azonban nem jött létre, és Stevensont a kincstári nyilvántartás őrévé nevezték ki.
William Stevenson felesége, Elizabeth Holland, egy Lancashire-ben és Cheshire-ben letelepedett családból származott, amely kapcsolatban állt más kiemelkedő unitárius családokkal, köztük a Wedgwoodokkal, a Martineau-kkal, a Turnerekkel és a Darwinokkal. Amikor a nő 13 hónappal Gaskell születése után meghalt, férje a gyermeket Elizabeth nővéréhez, Hannah Lumbhoz küldte a cheshire-i Knutsfordba.
Apja 1814-ben újra férjhez ment Catherine Thomsonhoz. Egy fiuk, William 1815-ben, és egy lányuk, Catherine 1816-ban született. Bár Elizabeth több évig nem látta apját, akihez ragaszkodott, idősebb bátyja, John gyakran meglátogatta Knutsfordban. Johnt nagyapjához és nagybátyjához hasonlóan már korán a Királyi Haditengerészethez szánták, de nem kapta meg az elsőbbséget a szolgálatban, és a Kelet-indiai Társaság flottájához kellett csatlakoznia a kereskedelmiA British Merchant Navy (brit kereskedelmi haditengerészet) a brit polgári hajók és a hozzájuk tartozó legénység, beleértve a tiszteket és a tengerészeket is, gyűjtőneve. haditengerészethez. John 1827-ben tűnt el egy indiai expedíció során.
Karakter és hatások Elizabeth gyermekkorának nagy részét Cheshire-ben töltötte, ahol nagynénjénél, Hannah Lumbnál élt Knutsfordban, abban a városban, amelyet Cranfordként örökített meg. Egy nagy, vörös téglából épült házban, a The Heathben (ma Heathwaite) laktak.Heathside (now Gaskell Avenue), which faces the large open area of Knutsford Heath. Elizabeth gyönyörű fiatal nő lett, ápolt, rendesen öltözött, kedves, szelíd és másokra figyelmes. Temperamentuma nyugodt és higgadt volt, vidám és ártatlan, a vidéki élet egyszerűségében gyönyörködött.
1821 és 1826 között a Byerley kisasszonyokMaria Byerley (1787 - 1843. április 2.) brit tanítónő Warwickban és Stratford upon Avonban. A nővérével, Frances Parkes-szal közösen alapított leányiskolának számos neves tanítványa volt. által vezetett iskolába járt Warwickshire-ben, először Barfordban, majd 1824-től Avonbankban, Stratford-on-Avon mellett, ahol a hagyományos művészeti, klasszikus udvariassági és illemtani oktatásban részesült, amelyet akkoriban a viszonylag jómódú családok fiatal hölgyei kaptak. Nagynénjei klasszikusokat adtak neki olvasni, apja pedig bátorította őt tanulmányaiban és írói munkájában. Bátyja, John modern könyveket küldött neki, valamint leírásokat a tengeren töltött életéről és külföldi élményeiről.
Miután 16 évesen otthagyta az iskolát, Elizabeth Londonba utazott, hogy holland unokatestvéreit meglátogassa. Egy kis időt töltött Newcastle upon Tyne-ban is (William TurnerWilliam Turner (1761-1859) unitárius lelkész és pedagógus volt, aki előmozdította az észak-angliai rabszolgaságellenes mozgalmat. tiszteletes családjánál), majd onnan Edinburgh-ba utazott. Mostohaanyja bátyja William John Thomson miniatűrművész volt, aki 1832-ben megfestette a portréját (lásd jobbra fent). David Dunbar ugyanekkor egy mellszobrot is készített róla.
Házasélet és írói pálya
1832. augusztus 30-án Elizabeth Knutsfordban feleségül ment William Gaskell unitárius lelkészhez. Nászútjukat Észak-Walesben töltötték, nagybátyjánál, Samuel Hollandnál, a Porthmadog melletti Plas-yn-Penrhynban."The prominent house Plas yn Penrhyn …. at the top of Penrhyn itself was the home of Samuel Holland ..." Gwynedd Archaeological Trust http://www.heneb.co.uk/hlc/ffestiniog/ffest27.html Gaskellék ezután Manchesterben telepedtek le, ahol William a Cross Street Chapel unitárius kápolna lelkésze és a Portico Library leghosszabb ideig hivatalban lévő elnöke volt. Manchester ipari környezete és a könyvtárból kölcsönzött könyvek befolyásolták Elizabeth ipari témájú írásait. Első lányuk 1833-ban halva született. További gyermekeik: Marianne (1834), Margaret Emily, ismertebb nevén Meta (1837), Florence Elizabeth (1842) és Julia Bradford (1846). Marianne és Meta abban a magániskolában tanult, amelyet Rachel Martineau, Elizabeth közeli barátja, Harriet húga vezetett. Florence 1863-ban ment férjhez Charles Crompton ügyvédhez és liberális politikushoz.
1835 márciusában Gaskell naplót kezdett vezetni, amelyben lánya, Marianne fejlődését dokumentálja: a szülői szerepvállalást, az anyai szerepének értékeit, hitét, később pedig Marianne és nővére, Meta kapcsolatát vizsgálja. 1836-ban férjével közösen írt egy versciklust, a Sketches among the Poor címűt, amelyet 1837 januárjában a Blackwood's Magazine közölt. 1840-ben William HowittWilliam Howitt (1792. december 18. – 1879. március 3.) termékeny angol történelmi és egyéb témájú író volt. kiadta a Visits to Remarkable Places (Látogatások nevezetes helyekre) című kötetet, amely Clopton Hall „A Lady” című írását tartalmazza, az első olyan művet, amelyet kizárólag ő írt és adott ki. 1840 áprilisában Howitt kiadta a The Rural Life of England (Anglia vidéki élete) című művét, amely tartalmazott egy második művet is, amelynek címe Notes on Cheshire Customs (Megjegyzések a cheshire-i szokásokról).
1841 júliusában Gaskellék Belgiumba és Németországba utaztak. A német irodalom nagy hatással volt novelláira, amelyek közül az elsőt 1847-ben Libbie Marsh's Three Eras címmel a Howitt's Journalban, „Cotton Mather Mills” álnéven publikálta. De más hatások, köztük Adam Smith Social Politics (Társadalompolitika) című műve is lehetővé tette annak a kulturális közegnek a sokkal szélesebb körű megértését, amelyben művei játszódtak. Második, álnéven nyomtatásban megjelent novellája a The Sexton's Hero volt. Utoljára 1848-ban használta ezt az álnevet, a Christmas Storms and Sunshine (Karácsonyi viharok és napsütés) című elbeszélésének kiadásával.
1843-tól kezdve mintegy 20 éven át Gaskellék a Morecambe-öbölben fekvő Silverdale-ben nyaraltak, és különösen a Lindeth Towerben szálltak meg. Lányai, Meta és Julia később Silverdale-ben építettek egy házat, a „The Shieling”-et.
Egyik fia, William (1844-45) csecsemőkorában meghalt, és ez a tragédia volt a katalizátora Gaskell első regényének, a Mary Bartonnak. Ez 1848 októberére készült el kiadásra, nem sokkal azelőtt, hogy délre költöztek volna. Hatalmas siker volt, több ezer példányban kelt el. Ritchie „nagy és figyelemre méltó szenzációnak” nevezte. Thomas Carlyle és Maria Edgeworth is elismerően nyilatkozott róla. A manchesteri manufaktúra nyüzsgő nyomornegyedeit elevenítette meg a zsúfolt, szűk sikátorokat még nem ismerő olvasók számára. Nyilvánvalóan mély érzésvilágáról árulkodott, míg szófordulatait és leírásait Jane Austen óta a legnagyszerűbbnek nevezték.Ritchie, p. xviii.
1850-ben Gaskellék a Plymouth Grove 84. szám alatti villába költöztek.Uglow J. Elizabeth Gaskell: A Habit of Stories (Faber and Faber; 1993) () Magával vitte a tehenét. A testmozgás kedvéért szívesen gyalogolt három mérföldet, hogy segítsen egy másik bajba jutott emberen. Elizabeth Manchesterben írta fennmaradt irodalmi műveit, míg férje jóléti bizottságokat tartott, és dolgozószobájában a szegényeket oktatta. Gaskellék társasági körébe írók, újságírók, vallási másként gondolkodók és szociális reformerek tartoztak, mint William és Mary Howitt'Mary Howitt (1799. március 12. – 1888. január 30.) angol költőnő, a Spider and the Fly (A pók és a légy) című híres vers szerzője. és Harriet Martineau. Olyan költők, irodalmárok és írók, mint Lord HoughtonRichard Monckton Milnes, Houghton első bárója (1809. június 19. – 1885. augusztus 11.) angol költő, irodalmi mecénás és politikus volt, aki erősen támogatta a társadalmi igazságosságot., Charles Dickens és John Ruskin, valamint az amerikai írók, Harriet Beecher Stowe és Charles Eliot NortonCharles Eliot Norton (1827. november 16. – 1908. október 21.) amerikai író, társadalomkritikus és a Harvard művészeti professzora. is megfordultak Plymouth Grove-ban, a közelben lakó Charles Hallé karmesterSir Charles Hallé (1819. április 11. – 1895. október 25.) porosz és brit zongoraművész és karmester. pedig zongorázni tanította egyik lányukat. Elizabeth barátnője, Charlotte Brontë háromszor is ott tartózkodott, és egy alkalommal a szalon függönye mögé bújt, mivel túlságosan félénk volt ahhoz, hogy találkozzon Gaskellék többi látogatójával.
1850 elején Gaskell írt Charles Dickensnek, hogy tanácsot kérjen egy Pasley nevű lány segítésére, akit a börtönben látogatott meg. Pasley szolgáltatta neki a Ruth címszereplőjének modelljét 1853-ban. A Lizzie Leigh 1850 márciusában és áprilisában jelent meg Dickens Household Words című folyóiratának első számaiban, amelyben számos műve, köztük a Cranford és North and South, a My Lady Ludlow című kisregénye és novellái is megjelentek.
1855 júniusában Patrick BrontëPatrick Brontë (született Patrick Brunty; 1777. március 17. – 1861. június 7.) ír anglikán lelkész és író. felkérte Gaskellt, hogy írjon életrajzot lányáról, Charlotte-ról, és 1857-ben megjelent a The Life of Charlotte Brontë. Ez jelentős szerepet játszott Gaskell saját irodalmi karrierjének alakulásában. Az életrajzban Gaskell inkább Brontë-ra mint nőre, mint a romantikus regények írójára összpontosít.Stone, Donald D. The Romantic Impulse in Victorian Fiction. Cambridge: Harvard University Press, 1980, p. 141. 1859-ben Gaskell Whitbybe utazott, hogy anyagot gyűjtsön az 1863-ban megjelent Sylvia's Lovers (Sylvia szerelmei) című művéhez. Cousin Phyllis című novellája 1863 novemberétől 1864 februárjáig a The Cornhill Magazine-ban jelent meg folytatásokban. Utolsó regényének, a Wives and Daughtersnek a folytatásos kiadása 1864 augusztusában kezdődött a The Cornhillben. 1865-ben szívrohamban halt meg, miközben a Hampshire megyei Holybourne-ben vásárolt házát látogatta meg. A Wives and Daughters 1866 elején jelent meg könyv formájában, először az Egyesült Államokban, majd tíz nappal később Nagy-Britanniában.
Sírja a knutsfordi Brook utcai kápolna közelében van.
Hírnév és újraértékelés