A Glissomonadida bakterivor és algivor sikló ostorosok rendje az ostorosokból, amőbákból és ostoros amőbákból álló Cercozoa törzsben. Sok jobbára leíratlan talajlakó és édesvízi élőlényből áll. A Cercomonadida testvércsoportja, a két rend együtt alkotja a sikló talajlakó Pediglissa ostoroskládot. Történet Eleinte család szintjén írták le Kent 1880-ban Heteromitidae – e leírást Mylnikov 1990-ben, majd Karpovval együtt 2004-ben módosította – és Hollande 1952-ben Bodomorphidae néven.
Először 2009-ben írták le Glissomonadida néven rend szintjén Howe et al., meghatározását 2013-ban egészítették ki Hess és Melkonian.
Három csoportját, az Allapsinát, a Sandoninát és a Pansomonadinát Thomas Cavalier-Smith hozta létre 2018-ban. 2022-ben megjelent cikkében a makk-V-szerkezet jelenlétét ő egy Glissomonadida-fajjal igazolta.
Egy 2017-ben megjelent tanulmány 25, korábban a Plasmodiophora brassicae NGY-típusként besorolt LSU rRNS-ről kimutatta, hogy nem a Plasmodiophora brassicae, hanem a Glissomonadidába tartozó Neoheteromita globosa rokona.
A Viridiraptoridaet és a Pansomonadidaet Adl et al. 2019-ben a Glissomonadidától külön tárgyalták, azonban mindkettő a Glissomonadida alatt szerepel egy 2018-as összefoglalóban, a Viridiraptoridae pedig egy 2021-es tanulmányban is a Glissomonadida részeként szerepelt.
Morfológia Külső Kevéssé amőboid állati ostoros klád csupán egy sejtmembránnal. Közös őse feltehetően kétostorú volt rövid elülső és hosszú hátulsó ostorral, mely utóbbin csúszott. Sikló fajai hátulsó vége általában lekerekített, így a sejt tojás alakú. Egyes fajok ideiglenesen sejtplazmafarokkal rendelkezhetnek, melyek a legtöbb Cercomonadida-fajjal ellentétben a hátulsó ostor mentén nem halad. Legalább 2 nemzetsége, az Orciraptor és a Viridiraptor, képes a felszínhez rögzülő amőboid állapotba térni.
A csoportba tartoznak a siklást elvesztett csoportok, például az úszó sejtekből álló Proleptomonas. E nemzetség másban kivételes: elülső ostora a hátulsónál hosszabb, a hátulsó pedig a sejthez rögzül, és nem használja siklásra.
Általában kicsi, 5–10 μm-es. Belső A legtöbb faj nem rendelkezik morfológiai ismertetőjeggyel: nincs sejtgarat, mély ostormélyedés vagy betüremkedés. A különösen megnyúlt, és módosult sejtvázú Proleptomonas kivételével a sejtmag általában elöl van, és a kinetidához rögzül fejlett rostos gyökerekkel. Általában két hátulsó és egy elülső, mikrotubulusokból álló centriólumgyökér van. Egy kontraktilis vakuólum van általában hátul. A mag hátulsó oldalához mikrotest kapcsolódik a Proleptomonas kivételével. A Golgi-készülék általában a sejtmaghoz kapcsolódik, ez nem minden Cercozoa-fajban van így.
A két ostor azonos vastagságú, és egyszerű, paraxonémás hasáb, masztigonéma vagy pikkely nélkül, alkalmanként akronémával. A Cercomonadidával szemben az átmeneti zóna disztális vége sűrű transzverzális lemezzel rendelkezik. Az elülső ostor csillóként balra ver a Cercomonadidához hasonlóan, és egyes fajokban axonéma nélküli rövid csonkká redukálódott.
Mitokondriális cristái csőszerűek.
Az Aurigamonas haptoszómákkal rendelkezik. Ökológia és életmód Heterotróf aerob klád, tagjai többnyire talajlakók vagy édesvíziek, de a legtöbb környezetben előfordulnak, és élő baktériumokat, algákat, gombákat vagy más kis eukariótákat vagy – mint Moye és Hess 2024-ben kimutatták – elhalt algákat, baktériumokat vagy növényi anyagot (például Triticum-lisztet) esznek. Nem ismert, hogy ivarosan szaporodnak-e. Sima falú cisztát képeznek. Talajlakó fajai a rizoszféra, talaj felett élő fajai a filloszféra mikrobiomjának fontos tagjai.
A Glissomonadida és a Cercomonadida gyakran fordulnak elő együtt Planctomycetia- vagy Alphaproteobacteria-fajokkal, ami összefügg a bakterivor életmóddal. A növekvő hőmérséklet növelheti a citotróf Cercozoa-fajok gyakoriságát, így e két csoportét is, és stabilizálhatja bizonyos határok közt a két csoport rendszerét.
A talaj nitrogén-, szén- és szervesanyag-mennyisége negatívan korrelál a Glissomonadidával.
A lipcsei erdőkben tavasszal a leggyakoribb Rhizaria-nemzetség a Glissomonadidába tartozó Bodomorpha.
Az Allantion az aadA1 és tetV, az Allapsidae az aadA1, a Sandonidae a vanWG antibiotikumrezisztencia-gének nagyobb gyakoriságával függnek össze, ezt a bakterivor életmód okozhatja. Viridiraptoridae A Viridiraptoridae két ismert fajából 1 nekrofág és 1 parazitoid faj: az Orciraptor agilis elhalt algasejteket eszik, ekkor előbb a sejtfalat egy szűk elliptikus zónában lebontja, egy lemezét eltávolítva. Ezt feltehetően egy F-aktinban gazdag rövid lizopódium határozza meg. A Viridiraptoridae ezután a sejtváz- és ostorfehérjék expresszióját módosítja, és ostorosból ostoros amőbává alakul. Ezzel szemben a Viridiraptor invadens parazitoidként hasonlóan táplálkozik, azzal a különbséggel, hogy élő sejtek tartalmát eszi.
A Viridiraptoridae ismert fajai Leotiomycetes-fajokat nem esznek.
Egyes Zygnematophyceae-fajok (Closterium, Mesotaenium, Netrium, Serritaenia, Staurastrum, Staurodesmus) és a Leotiomycetes ellenállnak az Orciraptornak és a Viridiraptornak is, a Staurastrum brachiatumot és a Staurastrum hirsutumot az O. agilis ritkán eszik, és nem teszik lehetővé annak növekedését, de vannak lassú növekedést biztosító fajok, például a gombák közt a Saccharomycetes és a Tremellomycetes vagy a Zygnematophyceae kládban a Casmarium, míg például a valódi zöldmoszatok, a Cryptophyceae és az Euglenophyceae gyors növekedést tesznek lehetővé, megint más csoportok, például a Nem ismert, hogy a nekrofágia és a parazitoidizmus a Viridiraptoridae levezetett jellemzője, vagy más kis ostorosokban is megtalálható.
Az Orciraptor agilis élő sejteket nem eszik.
A V. invadens endoszimbiontája a Finniella inopinata. Élőhely Talajban és édesvízben él, de megtalálható városi szennyvíztisztítókban, zöld-, vöröshó-mintákban, sötét jégben és jégmagokban is. Filogenetika Az alábbi kladogram a legtöbb Glissomonadida-klád kapcsolatait mutatja be:
Rendszertan 2018-as rendszertana: Saccharomycomorphidae Feng, He, Jiang, Zhang et Yu, 2021 Allapsina Cavalier-Smith, 2018 Allapsidae Howe, Bass, Vickerman, Chao et Cavalier-Smith, 2009 Allapsa Howe, Bass, Vickerman, Chao et Cavalier-Smith, 2009 Allantion Sandon, 1924 Teretomonas Howe, Bass, Vickerman, Chao et Cavalier-Smith, 2009 Sandonina Cavalier-Smith, 2018 Dujardinidae Cavalier-Smith et Howe, 2011 Dujardina Cavalier-Smith et Howe, 2011 Bodomorphidae Hollande, 1952 Bodomorpha Hollande, 1942 Sandonidae Howe, Bass, Vickerman, Chao et Cavalier-Smith, 2009 Flectomonas Howe, Bass, Vickerman, Chao et Cavalier-Smith, 2009 Mollimonas Howe et Cavalier-Smith, 2011 Neoheteromita Howe, Bass, Vickerman, Chao et Cavalier-Smith, 2009 Sandona Howe, Bass, Vickerman, Chao et Cavalier-Smith, 2009 Proleptomonadidae Howe, Bass, Vickerman, Chao et Cavalier-Smith, 2009 Proleptomonas Woodcock, 1916 Pansomonadina Vickerman, 2005 stat. nov. Cavalier-Smith, 2018 Viridiraptoridae Hess et Melkonian, 2013 Viridiraptor Hess et Melkonian, 2013 Orciraptor Hess et Melkonian, 2013 Agitatidae Cavalier-Smith et Bass, 2009 Agitata Cavalier-Smith et Bass, 2009 Acinetactidae Stokes, 1886 Acinetactis Stokes, 1886 Aurigamonadidae Cavalier-Smith, 2011 Aurigamonas Vickerman, 2005 2019-ben a Pansomonadidae a Glissomonadidától független kládként szerepelt, ezt támasztja alá egy 2016-os genetikai kutatás is. Genetika Riboszomális RNS-t kódoló génjei a Phytomyxida kládhoz hasonlóan rendelkeznek intronokkal, ezért korábban több, ma a Glissomonadidába sorolt LSU rRNS-t oda soroltak például Niwa et al. Endoszimbionták A V. invadens endoszimbiontája genomja legalább hosszú, 1741 gént tartalmaz, GC-tartalma 43,42%, és a Holosporales Paracaedibacteraceae csoportjába tartozik. Jelentőség Alacsony repcetermelésű területek repcegyökereiben gyakoribb. Jegyzetek
Fordítás
További információk
Kategória:Cercozoa Kategória:Rhizaria-rendek Kategória:2009-ben leírt taxonok