A Williams FW09 egy Formula–1-es versenyautó, melyet a Williams csapat tervezett és indított az 1984-es Formula–1 világbajnokság során, illetve egy verseny erejéig az 1983-as bajnoki idényben. Pilótái Jacques Laffitte és Keke Rosberg voltak.
Áttekintés Az autókat a Honda V6-os turbómotorjai hajtották, miután Frank Williams megegyezett a gyárral 1982 végén. Ekkor még csak a kis Spirit csapatot látták el motorokkal, ezért lelkesek voltak, hogy egy nagyobb csapatnak is szállíthattak. A megegyezéskor Keke Rosberg volt a regnáló világbajnok, a Williams pedig kétszeres konstruktőri bajnok volt. A csapat vállalta, hogy segítenek a Hondának a motorfejlesztésben saját versenytapasztalataik alapján. A Spirit csapat mindezeket nem tudta nyújtani, és nem sokkal később meg is szűntek.
A kasztni alapvetően alumíniumból készült, bizonyos pontokon szénszál erősítéssel, mely a sikeres FW08-ason alapult. A motorborítást át kellett tervezni a kisebb, erősebb motor miatt, ahogy az aerodinamika javítása érdekében az orr-részt is. Először az 1983-as szezonzáró dél-afrikai nagydíjon vetették be, de ez inkább volt egy bejáratás. Rosberg érezte az autóban rejlő potenciált és végül ötödik lett, míg Laffitte kicsúszott vele és kiesett.
1984-ben már az egész szezonban ezzel a kasztnival vettek részt. Váratlanul tapasztalták a csapatnál, hogy a Honda-motor ereje akkora, hogy a hirtelen gyorsítások károsítják a kasztnit, továbbá maga a motorblokk egyes részei is megsérülnek. Kiderült továbbá, hogy nagy sebességnél az autó légellenállása is megnő. Gondok voltak a megbízhatósággal is, Laffitte például az egész idényben csak ötször ért célba. A sebességre viszont nem lehetett panasz, a Williams autói voltak az egyik leggyorsabbak. Rosberg képes volt nyerni az autóval, a pokoli körülmények közt megrendezett dallasi nagydíjon, ami az 1967-es olasz nagydíj (John Surtees győzelme) óta a Honda első győzelme volt, és az első, amit a turbómotorjukkal értek el.
A brit nagydíjtól kezdve az autó módosított, FW09B jelű változatát kezdték el használni. Ez a változat megkapta a McLaren által kitalált "kólásüveg" formájú oldaldobozokat. Ez az altípus sikertelen volt, mindössze kétszer nem estek ki vele a hátralévő futamokon, és már pontokat sem szereztek. Az autó állapotára és a csapatra jellemző eset történt az osztrák nagydíjon, ami akkor a leggyorsabb versenypálya volt a naptárban. Rosberg a kilencedik helyről állt ki a versenyen, és közölte Patrick Head-del, hogy ezt azért tette, mert az autó veszélyesen instabil volt, és félő volt, hogy történik egy durva baleset. Rosberg híres volt a jó reflexeiről és hogy a határokon autózik, Head pedig utált veszíteni és keményfejű volt, mégis mindketten arra jutottak, hogy így volt a legjobb.
A McLaren által dominált szezonban a Ferrari és a Brabham mellett a Williams volt még képes futamot nyerni, és ez a konstruktőri hatodik helyre volt elég.
Eredmények Félkövérrel jelölve a pole pozíció, dőlt betűvel a leggyorsabb kör. ÉvCsapatKasztniMotorGumikPilótákVersenyekPontokHelyezésBRAUSWFRASMRMONBELDETCANGBRGERAUTNEDITAEURRSA1983TAG Williams TeamFW09Honda RA163EKeke Rosberg5211.*Jacques LaffiteKI1984BRARSABELSMRFRAMONCANDETDALGBRGERAUTNEDITAEURPOR25.56.Williams Grand Prix EngineeringFW09Honda RA163Keke Rosberg2KI4KI64KIKI1Jacques LaffiteKIKIKIKI88KI54FW09BKeke RosbergKIKIKI8KIKIKIJacques LaffiteKIKIKIKIKIKI14 * - mivel a Williams az idény többi versenyét Cosworth-szívómotoros autóval teljesítette, így az akkori szabályok szerint a turbómotoros autóval elért eredmények külön konstruktőrnek számítottak
Forráshivatkozások
Kategória:1983-as Formula–1-es autók Kategória:1984-es Formula–1-es autók Kategória:Williams F1