Bill Monroe, amerikai mandolinos, bluegrass énekes, dalszerző. Megteremtette a bluegrasst, emiatt gyakran blugrass atyjának is nevezik. A műfaj nevét zenekaráról, a Blue Grass Boys-ról vette. Testvérei: Charlie Monroe, Birch Monroe, Bertha Monroe.
Pályafutása Monroe családja farmján született Rosine közelében, Kentucky államban, nyolcgyermekes szülők legfiatalabbjaként. Édesanyja és testvére, James Pendleton Vandiver zeneileg tehetségesek voltak. A Monroe család otthon zenélve és énekelve nőtt fel.
Bill skót-angol származású volt. Mivel idősebb testvérei, Birch és Charlie már hegedültek és gitároztak, Bill beletörődött a kevésbé kívánatos mandolin használatába. Emlékezett, hogy testvérei ragaszkodtak ahhoz, hogy távolítson el négyet a mandolin nyolc húrjából, hogy ne játsszon túl hangosan.
Monroe édesanyja tízéves korában meghalt, édesapja pedig hat évvel később.
Bill Monroe zenei karrierje az 1930-as években kezdődött, amikor bátyjával, Charlie-val duóként, Monroe Brothersként kezdtek fellépni. Miután a testvérek 1939-ben szétváltak, Bill gyorsan megalapította a Blue Grass Boyst, és ugyanebben az évben rendszeres fellépője lett a Grand Ole Opry-nak.
Mandolinjátékosként Monroe olyan virtuozitást hozott a countryzenébe, amelyre korábban nem volt példa. 1945-ben meghívta Earl Scruggs-ot, aki ugyanazt tudta a bendzsóval, mint ő a mandolinnal. Ők, és Lester Flatt énekes/gitáros lett az első igazi bluegrass zenész.
Az évek során több mint 150 zenész tagja volt a Blue Grass Boysnak. Sokan közülük később önálló sztárrá váltak, köztük Mac Wiseman, Sonny Osborne, Jimmy Martin, Don Reno és Carter Stanley.
1967-ben Monroe alapította az éves bluegrass fesztivált a dél-indianai Bean Blossomban, egy parkban. A fesztivál rendszeresen több ezer embert vonzott és 1973-ban jelent meg egy dupla LP a fesztiválról. Az éves Bill Monroe Bean Blossom Bluegrass Fesztivál ma a világ legrégebbi folyamatosan megrendezett éves bluegrass fesztiválja.
Monroe későbbi időszakában nagyrészt instrumentális szerzemények születtek. Egy 1989-es élő albummal ünnepelte 50. évfordulóját a Grand Ole Opry-ban. 1990. április 7-én Monroe fellépett a Farm Aid IV rendezvényen Indianapolisban sok más előadóval együtt.
Monroe utolsó fellépése 1996. március 15-én történt. Znészpályafutását áprilisban fejezte be szélütést követően. 1996. szeptember 9-én halt meg Springfieldben, Tennessee államban, négy nappal 85. születésnapja előtt.
Bill Monroe-t 1971-ben beiktatták a Country Zenei Hall of Fame-be és a Nashville-i Dalszerzők Hall of Fame-jébe, 1989-ben az IBMA Hall of Fame-be, 1991-ben a Nemzetközi Bluegrass Zenei Hírességek Hall of Fame-be, 1997-ben a Rock and Roll Hall of Fame-be („korai hatása” miatt), továbbá 2002-ben az Amerikai Country Zenei Hall of Fame-be és a Kentucky Music Hall of Fame-be.
Diszkográfia
Stúdióalbumok Knee Deep in Blue Grass (1958) I Saw the Light (1958) Mr. Blue Grass (1961) Bluegrass Ramble (1962) Bluegrass Special (1963) I'll Meet You in Church Sunday Morning (1964) Blue Grass Time (1967) Kentucky Blue Grass (1970) Uncle Pen (1972) Father & Son (1973) Road of Life (1974) Weary Traveller (1976) Bluegrass Memories (1977) Together Again (1979) Master of Bluegrass (1981) Bill Monroe and Friends (1983) Stars of the Bluegrass Hall of Fame (1985) Bluegrass '87 (1987) Southern Flavor (1991) Cryin' Holy unto the Lord (1998)
Filmek
Díjak 1970: Country Music Hall of Fame Peabody-díj 1995: National Medal of Arts 1993: Grammy Életmű-díj 1997: Rock and Roll Hall of Fame
Jegyzetek
Források https://www.npr.org/2011/09/12/140366232/bill-monroe-celebrating-the-father-of-bluegrass-at-100 https://www.countrymusichalloffame.org/hall-of-fame/bill-monroe https://www.britannica.com/biography/Bill-Monroe
Kategória:Amerikai énekesek Kategória:1911-ben született személyek Kategória:1984-ben elhunyt személyek