Szilágyi Gyula (Kolozsvár, 1887. április 15. – Budapest, 1960. január 17.) szakszervezeti vezető, tanár.
Életpályája 1905-ben, Kolozsváron tanítói diplomát szerzett. Erdélyi református iskolákban tanított. 1910-től Désen oktatott. 1918 végétől a Néptanítók Lapjának belső munkatársa a Tanácsköztársaság bukásáig (1919). A 11-es bizottság tagja, majd 1920-tól titkára volt. Az 1920-as évek közepén részt vett az MSZMP munkáiban, ezért letartóztatták, majd rendőri felügyelet alatt tartották. 1945 után lakóhelyén – Budapest XX. kerülete – oktatási tevékenységet végzett.
Munkássága Az Új Korszakban jelentek meg első cikkei. A tanító-szakszervezet hiányában a vasmunkások szakszervezete útján lépett be a Szociáldemokrata Pártba. Egyik alapítója volt a Magyarországi Tanítók Szakszervezetének, dolgozott az iskolareformon. Bekapcsolódott a Vörös Segély munkájába. Munkatársa volt a Szocialista tanítómozgalom Magyarországon (Budapest, 1958) című műnek.
Családja Szülei Szilágyi Márton és Szabó Róza voltak. 1912-ben, Désen házasságot kötött Imre Emíliával.Halálesete bejegyezve a Bp. XII. ker. állami halotti akv. 111/1960. folyószám alatt.
Jegyzetek
Források
Kategória:1887-ben született személyek Kategória:1960-ban elhunyt személyek Kategória:Magyar tanítók Kategória:Kolozsváriak Kategória:Budapestiek Kategória:Magyar szakszervezeti vezetők