Šnjegotina Gornja (), település Bosznia-Hercegovinában, a Szerb Köztársaságban, Teslić községben.

Fekvése A település Bosznia-Hercegovina középső részének északi szélén, Dobojtól légvonalban 39, közúton 55 km-re nyugatra, községközpontjától légvonalban 21, közúton 31 km-re északnyugatra, 260-560 méteres magasságban található. A településen áthalad a Teslić–Klupe–Šnjegotina–Čelinac–Banjaluka regionális út (részben aszfaltozva). A szeres típusú, hegyvidéki település Šajinovići, Miskići, Lukavac, Bjelobor, Prodići, Letići, Lađevačka rijeka, Anteševići, Živkovići, Košćuk, Batinovo brdo és Brežine falvakból áll, míg a településközpont a Lukavačinki-mezőn fekvő Lukavačinkiben található. Területén számos vízfolyás található, közülük a legnagyobb a Lukavac folyó, mely a Velika Ukrina egyik mellékfolyója. Határának gazdagságát az erdők jelentik: túlsúlyban vannak a bükkösök és tölgyesek, valamint fenyő- és lucfenyőerdők.

Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb891539Bosnyák00Horvát33Jugoszláv70Egyéb83Összesen909545

Története Šnjegotináról a 16. század előtt kevés adat áll rendelkezésre. Liplje és Stuplje szerb kolostorai között feküdt, amelyeket a 15. század végén említenek a történelmi források. A 17. század végén az osztrák-török háborúban mindkét kolostor elpusztult. A lipljei kolostortemplomot még a 14. században építették a šnjegotinciek és a lipljaiak. A 16. század elején a török-magyar határharcokban elpusztított terület török uralom alá került. Az új hatalom ösztönözte a vlachok (szerb pásztorok) Hercegovinából történő bevándorlását. Az 1570-es kataszteri összeírás szerint a čecvai, brici és belo-bucjei vlachok mellett a „šnjegotinai vlachok” is ahhoz a kenézséghez tartoztak, amelynek központja Trepčben, egy Tešanj melletti faluban volt található. A vlachok száma azonban egyre nőtt, így „Šnjegotina” hamarosan külön kenézséggé vált.

A szerb lakosságú település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz, ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia része lett. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Tešanji járáshoz és Ranković községhez tartozó Šnjegotina Gornja településnek, 26 háztartása és 306 ortodox szerb lakosa volt.Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 42. o. Az osztrák-magyar közigazgatás idején megkezdődött a Šnegotina erdők intenzív kiaknázása. Az 1890-es években a trieszti Morpurgo és Parente cég megépítette a Klupa-Batinovo brdo (Lukavac folyó) gravitációs (görgős) vasutat tölgyfa exportálása céljából. 1913 közepén, amikor az osztrák-magyar hatóságok a Bosanski a. d. (ma Hemijska industrija Destilacija a. d.) a szerződéses erdőterületen fafeldolgozásra Teslićtől idecsatolta a Šnjegotina-Bistrica erdőterületet, a vasutat a Lukavac völgyén keresztül Zelenikáig meghosszabbították. A vasutat 1927-ben elbontották, nyomvonalán 1933-ban út építése kezdődött meg. A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Vrbaska banovina része lett, amelynek székhelye Banja Luka volt.

1927-től 1934-ig Šnjegotina különálló község volt, és az alkotórészeinek lakosságát 1931-ben nem számolták külön. A pénzhiány és a kész bürokrácia befolyásolta a hatóságok döntését, hogy Šnjegotinát 1934-ben Teslić községhez csatolták. Jugoszlávia megszállása után a Független Horvát Állam (NDH) része lett. A második világháború alatt számos šnjegotini ember halt meg a megszállás és az usztasa terror áldozataként, valamint a csetnikek és partizánok közötti harcokban. A háború utáni években Šnjegotinában is vadásztak a kommunista hatóságok a hegyekben megbújó csetnikekre. A második világháború után 1992-ig a település a szocialista Jugoszlávia keretében a Bosznia-Hercegovinai Népköztársaság része volt. 1953-ban Velika, Srednja és Donja Šnjegotina az újonnan megalakult Čelinac község része lett. Ez a változás közlekedési okokból is indokolt volt, mert abban az évben helyezték üzembe a Doboj–Banja Luka vasútvonalat, amely a három említett falut Čelinaccal és Banja Lukával kötötte össze. A Boszniai Szerb Köztársaság fegyveres erőiben szolgált az a 9 helyi katona, akik az 1992-1995-ös háborúban haltak meg, Ők valamennyien Šnjegotina Gornjából származtak. Az elesett harcosoknak a régi iskola épülete előtt állítottak emlékművet. A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződést követő területfelosztásnál a Szerb Köztársaság területéhez került.

Gazdaság Šnjegotina lakossága állattenyésztéssel, mezőgazdasággal és erdőgazdálkodással foglalkozik. Itt található a „DTD Šnjegotina Dairy” és a „Balkan” malom, amelyek jelenleg nem üzemelnek.

Infrastruktúra Az orvosi renselőt 1965-ben nyitották meg. A Teslić felé tartó buszjáratot 1971-ben vezették be. A villamosítást az 1970-es években hajtották végre. A falu 2002-ben csatlakozott a telefonhálózathoz.

Oktatás 1950-ig kevés Šnjegotina Gornja-i diák járt Čečava, Liplje, Pribinić és Šnjegotina Srednja iskoláiba. Ebben az évben kezdte meg működését a faluban egy négyosztályos iskola, amely 1970-ben nyolcosztályossá nőtte ki magát. Az iskola ma a pribinići „Stevan Dušanić” Általános Iskola területi iskolája, de 1977-től 1982-ig önálló volt.

Sport A „Šnjegotina” labdarúgóklub 2003-ban alakult.

Nevezetességei A Boldogságos Szűz Mária Mennybevétele ortodox templom a 21. század első éveiben épült.

Jegyzetek

Fordítás

További információk Teslić község hivatalos oldala

Kategória:A Doboji régió települései