Șerban Cantacuzino Havasalföld fejedelme volt 1678 és 1688 között.
Származása A Cantacuzino-család román ágának tagja volt; apja Constantin Cantacuzino főudvarmester, anyja pedig Radu Șerban havasalföldi fejedelem lánya volt, így Șerban a régi fejedelmek örökösének tartotta magát.
Fivérei (Drăghici, Constantin, Mihai, Toma és Iordache) mindannyian magas tisztségekre emelkedtek. Nővérei közül Stanca Constantin Brâncoveanu későbbi fejedelem anyja lett.
Trónra lépése Anton Maria Del Chiaro, a fejedelem gyermekeinek nevelője szerint Şerban állítólag „bemocskolta” Gheorghe Duca fejedelem ágyát, ezért el kellett menekülnie az országból. Más források szerint 1678 nyarán, amikor Duca a kozákok ellen hadakozott, elhatározta, hogy magának szerzi meg a trónt és Konstantinápolyba menekült. Mindkét változat szerint 1678-ban Konstantinápolyban pénzzel szerezte meg a fejedelemséget, Gheorghe Ducát kineveztette moldvai fejedelemmé, és (Julián naptár szerint) 1679. január 6-án tért vissza Bukarestbe.
Uralkodása Mivel Grigorașcu Ghica megfojtatta a híresztelések szerint ellene ármánykodó Constantin Cantacuzinót, Șerban Cantacuzino trónra lépésekor kegyetlen bosszút állt a Ghica-párti bojárokon.
Több nyomda alapítását engedélyezte, és ő rendelte meg az első teljes román nyelvű Biblia, az úgynevezett Bukaresti Biblia vagy Cantacuzino-Biblia kinyomtatását, amely 1688-ban jelent meg. Brankovics György az ő udvarában írta román nyelven a Hronicul slovenilor, Illiricului, Misii cei din sus şi cei din jos Misii [A szlávok, Illíria, Felső- és Alsó-Moesia története] című művét a szerb és román történelemről. Szintén az ő udvarában dolgozott Radu Popescu krónikás.
Cantacuzino hatására törölték el az óegyházi szláv nyelv használatát a liturgiából, és a román nyelvvel helyettesítették. Nyomást gyakorolt a câmpulungi katolikusokra, hogy térjenek át az ortodox hitre.
Ő alapította az első román iskolát Bukarestben, és ő építtette a cotroceni-i kolostort és a Șerban Vodă fogadót.
Cantacuzino idején terjedt el a kukorica termesztése Havasalföldön, illetve a mai Romániában.
Annak ellenére, hogy a Szent Ligával rokonszenvezett, I. Apafi Mihály erdélyi és Gheorghe Duca moldvai fejedelem mellett kénytelen volt részt venni a törökök hadjáratában, amely a kahlenbergi csatában az Oszmán Birodalom vereségével végződőtt. Az 1911-es kiadású Encyclopædia Britannica szerint azt feltételezik, hogy Konstantinápoly elfoglalását tervezte azzal a céllal, hogy kiűzze az Oszmán Birodalmat Európából; ehhez a nyugati hatalmak erkölcsi támogatást ígértek neki
Mivel a törökök nem bíztak a hűbéres fejedelmekben, csapataikat csak kisegítő munkákra, például hidak építésére használták. 1683. július 14-én elkezdődött Bécs ostroma. A román források szerint Cantacuzino és katonái megpróbálták szabotálni a török győzelmet azzal, hogy elhagyták a Brigittenau melletti Duna-hidat, ahol a török sereg bal szárnyát kellett volna fedezniük. Az ágyúgolyókat állítólag szalmával tömette meg, hogy ne okozzanak kárt.
Július 22-én Cantacuzino csapatait Schönbrunnba vezényelték át. Innen Cantacuzino fejedelem többször üzent Bécs védőinek, hogy csapatai azonnal elhagyják a hidat és harc nélkül visszavonulnak, mihelyt V. Károly lotaringiai herceg csapatai jmegérkeznek. Cantacuzino arra kérte az osztrákokat, hogy néhány ágyúlövéssel adjanak jelt a havasalföldieknek a visszavonulásra. Augusztus 30-án az ígéretnek megfelelően a havasalföldi csapatok az első ágyúlövésre visszavonultak. Szeptember 1-jén Cantacuzino elrendelte, hogy katonái készítsenek egy három méteres tölgyfakeresztet és állítsák fel sátra mellé, ahol naponta misét tartottak előtte. Pár nappal az ostrom vége előtt elásatta a keresztet, amit utóbb Bécsbe szállítottak. 1684-ben a kereszt eredeti helyén kápolnát állítottak fel, amit moldvai kápolnának vagy török kápolnának neveztek. A kereszt 1785-ben eltűnt, azonban 1961-ben a kápolnát restaurálták, és benne felállították a kereszt miniatűr másolatát.
Șerban Cantacuzino hűségét a keresztény ügyhöz Waldstein gróf is megemlítette egy hozzá írt levelében.
Halála 1688. október 2-án követséget indított Bécsbe azzal a céllal, hogy országát a Habsburg-háznak hódoltassa be. A vállalkozást fivére, Constantin és unokaöccse, Constantin Brâncoveanu egyaránt kockázatosnak és idő előttinek tartották. A követek még nem értek Bécsbe, amikor a fejedelem november 8-án (Julián naptár szerint október 29-én) elhunyt. Váratlan halála körülményeiről több híresztelés keringett; egyesek szerint a bojárok (valószínűleg fivérei, Constantin és Mihai Cantacuzino) mérgeztették meg, mert veszélyesnek tartották nagyratörő terveit. Sírja az általa alapított cotroceni-i kolostorban található.
Halála után özvegye és gyermekei VI. Károly császár engedélyével Ausztriában telepedtek le.
Leszármazottai Két feleségétől, Elinától és Mariától a következő gyermekei születtek: Bălașa, Grigore Vlasto felesége, Ilinca, Barbu Urdăreanu felesége, Smaranda, Grigorașcu Băleanu felesége, Gheorghe (1673-1739), Olténia bánja, Casandra (1676-1713), Dimitrie Cantemir moldvai fejedelem felesége, Maria, Constantin Bălăceanu felesége, Ilona, Ivan Kozsin orosz bojár felesége.
Jegyzetek
Fordítás
Források
Kategória:Havasalföldi fejedelmek Kategória:1688-ban elhunyt személyek