Csirke Ferenc, gyakran Tatai Ferenc (Tata, 1707. – 1765. június 25.) református lelkész, a Tiszántúli református egyházkerület püspöke 1763-tól haláláig.
Élete
A tatai iskolában atyjának, Csirke Istvánnak felügyelete alatt tanult; innét 1727-ben a felsőbb tudományok tanulására Debrecenbe ment, hol 1736-ig a lelkészi hivatalra is képesítette magát; azonban megváltoztatta szándékát, világi emberré lett és megnősült. Később ismét a papi pályára szánta magát és 1740-ben ujvárosi lelkésznek választották. Innét 1742. augusztus 16. külföldi akadémiákra indult; visszatérve 1743-ban Szoboszlón lett predikátor, honnan 1748-ban Debrecenbe hivatott; 1762-ben esperes, 1763-ban püspök lett. Híres szónok és kitűnő műveltségű férfiú volt; a német és francia nyelvet is birta. Munkáit Tatai Ferenc név alatt adta ki.
Munkái
Kegyelem szövetségének titkába való bevezetés, Lampe Fridrik Adolf után ford. Debreczen, 1744. A Szent Irás épületes és idvességes olvasására való tanácsadás. Uo. 1751. Digitalizált változat Katekhismusi házi kincs. Stehelin után ford. Kolozsvár, 1752. (Névtelenül.) Egy hétre való elmélkedések és könyörgések, az Úr vacsorájához való készülettel egybe. Moulin Péter után ford. Debreczen, 1758. Az igaz kegyességnek kezdete és előmenetele. Doddridge Filep után ford. Uo. 1761. Nebo hegye, melyen megholt Moses az Urnak szolgája, és e szerént leiratott néhai tek. nemz. és vitézlő Domokos Márton urnak halála. Uo. 1764.
Források
Kategória:Magyar református püspökök Kategória:Magyar református lelkészek Kategória:Tataiak Kategória:Hajdúszoboszlóiak Kategória:1707-ben született személyek Kategória:1765-ben elhunyt személyek