A négy muskétás, avagy majd mi megmutatjuk, bíboros úr! 1974-ben készült színes, francia filmvígjáték. Eredeti címe: Les Charlots en folie – À Nous Quatre, Cardinal! A produkció Id. Alexandre Dumas A három testőr című 1844-ben megjelent kalandregényének szabad feldolgozása, amely a négy szolga (Planchet, Grimaud, Mousqueton és Bazin) szemszögén át mutatja be a legendás hősök kalandjait. A főszerepeket a Les Charlots zenés-komikus együttes tagjai (Gérard Rinaldi, Gérard Filippelli, Jean Sarrus, Jean-Guy Fechner) játszották. A film előzménye: A négy muskétás, avagy a lepel lehull.

A cselekmény

balra|bélyegkép|250px|A szolgákkal angol nyelven közlik halálos ítéletüket (Gérard Filippelli, Jean Sarrus, Jean-Guy Fechner, Gérard Rinaldi)

Planchet, Grimaud és Bazin alaposan túljártak a király, a bíboros és Joseph atya eszén, és sikerült megszöktetniük a Bastille-ból barátjukat, Mousquetont, és gazdáikat, a legendás 4 testőrt, d’Artagnant, Athost, Porthost és Aramist. Egy kis kunyhóban rejtőztek el, ahol Constance is menedéket talált. Mindenki képességeinek megfelelő munkával járult hozzá az erdei idillhez, miközben Constance és d’Artagnan románca kezdett kiteljesedni. Ezalatt a Louvre-ban Bazin és Mousqueton odaadóan szolgálták a királynét, természetesen nőnek öltözve. A fenséges asszony nehéz helyzetbe került, mikor a király azzal a kéréssel állt elő, hogy a hamarosan megrendezendő bálon a királyné a gyönyörű nyakékével jelenjen meg. Az ékszert azonban Buckingham herceg magával vitte Londonba szerelmi zálogként. Nincs más megoldás, mint visszahozni a nyakéket Angliából. A királyné a hódolójának írt levélben azt kérte, hogy a férfi adja át az ékszert az ezzel az üzenettel érkező testőröknek. Igenám, de a bíboros kémnője, a szépséges Milady is útra kelt Angliába, hogy egy hamis levél segítségével megszerezze a nyakéket. A calais-i kikötő fogadójában egy tipikusan női trükkel sikerült egy időre kivonnia a forgalomból a testőröket, és elsőként lépett brit földre.

jobbra|bélyegkép|250px|A király és a királyné (Daniel Ceccaldi és Catherine Jourdan)

Közben Calais-ben a szolgák bosszankodva tapasztalták, hogy a Milady ágya alól előkerült majdnem teljesen meztelen, elkábított gazdáikba képtelenség életet verni. Nem volt mit tenni, magukra öltötték a testőrök ruháit, és helyettük ők keltek át Angliába. A Milady azonban megelőzte őket, a szolgák pedig hiába próbálták megmagyarázni a helyzetet. Buckingham a Towerbe küldte őket, és elrendelte a kivégzésüket. A nyakéket viszont a Miladynek se tudta rögtön átadni, mivel titkos szekrénykéjének kulcsát az inasa őrizte, aki víkendre ment. A Miladyvel közösen elköltött vacsora közben a nosztalgiázó herceg felidézte legutóbbi párizsi utazásának emlékeit. Alkoholtól elbódult fejében lassan mégis összeállt a kép: a 4 álruhás szolga tényleg igazat mondott, és a Milady hazudik. Buckingham az utolsó pillanatban érkezett, hogy megakadályozza a szolgák felakasztását. Egy dobozban át is adja nekik a gyémánt nyakéket. A visszafelé vezető úton a hajó viharba került, ami lehetőséget adott a Miladynek arra, hogy fondorlatos csellel kicserélje a nyakékes ládikát rejtő csomagot egy másik dobozra. Calais-ben a szolgák a jól végzett munka örömével adták át gazdáiknak a dobozt, ám az üres volt. A testőrök szerencsére észrevették Rochefort grófot és gárdistáit. Tudták, hogy őket kell üldözőbe venni, ha vissza akarják szerezni az ékszert. A szokásos csetepaték után sikerrel is jártak, ám mire Párizsba értek, a bál már megkezdődött, a királyné pedig a gyémánt nyakék nélkül indult el a bálterembe...

Érdekességek A La Ballade de Constance című betétdalt Josephine Chaplin és a Les Charlots közösen énekelte. A Szovjetunióban a filmet 75 percesre rövidítve mutatták be.

Magyar kritikai visszhang „A történet éppen hogy csak nagy vonalakban követi nyomon a regényt, s ez érthető: az új főszereplőknek más a működési terepük, az eseményekhez ők valahonnan a háttérből, olykor teljesen fonák helyzetből közelítenek. Érvényesülésüknek legfontosabb előfeltétele, hogy gazdáik csaknem reménytelen helyzetekbe kerüljenek. Nos, ez a sok ellenség, köztük a Bíboros és a Milady intrikái folytán gyakran bekövetkezik. És ekkor lépnek akcióba a szolgák. Méghozzá cseppet sem hagyományos fegyverekkel, hanem mindazzal a holmival, ami a kezükbe akad.” (Sas György kritikája. Film Színház Muzsika 1975/24, 1975. június 14., 8. oldal)

Szereposztás Szerep SzínészSzereposztás az IMDb.com szerint Magyar hangja (1. szinkron, 1977) Magyar hangja (2. szinkron) Magyar hangja (3. szinkron) Planchet Gérard Rinaldi Pusztaszeri Kornél Mousqueton Gérard Filippelli Schnell Ádám Bazin Jean Sarrus Crespo Rodrigo Grimaud Jean-Guy Fechner Czvetkó Sándor D’Artagnan Jean Valmont Csernák János Athos Yvan Tanguy Juhász György Porthos Gib Grossac Kerekes József Aramis Georges Mansart Dózsa Zoltán Richelieu bíboros / Buckingham hercege Bernard Haller Rosta Sándor / Mihályi Győző XIII. Lajos király Daniel Ceccaldi Haás Vander Péter Anna királyné Catherine Jourdan Györgyi Anna Milady de Winter Karin Petersen Náray Erika Constance Bonacieux Josephine Chaplin Rudolf Teréz Rochefort gróf Jacques Seiler Szombathy Gyula Joseph atya Paul Préboist Körmendi János Balázs Péter További magyar hangok 1. szinkron: Csikos Gábor, Gelley Kornél, Gera Zoltán, Horváth Gyula, Inke László, Kaló Flórián, Kern András, Kútvölgyi Erzsébet, Oszter Sándor, Sáfár Anikó, Szakácsi Sándor, Szatmári István, Szersén Gyula, Sztankay István 2. szinkron: Andorai Péter, Czvetkó Sándor, Détár Enikő, Galambos Péter, Háda János, Józsa Imre, Kenderesi Tibor, Stohl András, Szabó Sipos Barnabás, Széles László, Takács Kati 3. szinkron: Várkonyi András

Jegyzetek

További információk

Kategória:1974 filmjei Kategória:Alexandre Dumas művein alapuló filmek Kategória:Francia filmvígjátékok Kategória:André Hunebelle-filmek Kategória:MOKÉP-filmek