Az M4 Sherman a második világháború idején az Amerikai Egyesült Államokban gyártott és a szövetséges hadseregek által nagy számban használt közepes harckocsi. Nevét William Tecumseh Sherman után kapta, aki az északi szövetségi államok hadseregében tábornokként szolgált az amerikai polgárháború idején. A róla elnevezett harckocsi volt a második világháború egyik legelterjedtebb és legsokoldalúbb páncélosa, amely a csendes-óceáni ütközetektől kezdve az arab-izraeli háborúkig számos fontosabb 20. századi háborúban felbukkant.
Előzmények A Shermant eredetileg az M3 Lee/Grant közepes harckocsitípusokból fejlesztették ki. Az M3-as észak-afrikai bevetése során fény derült a típus hiányosságaira. A gondolában elhelyezett 75 mm-es löveg horizontálisan csak korlátozott, 30°-os szögtartományon belül volt elmozdítható (ez a löveg elhelyezési forma inkább az első világháborús harckocsikra volt jellemző). Ha a cél ezen a 30°-os tartományon kívül esett akkor a harckocsit kellett a cél irányába fordítani. Másrészt a gondolában elhelyezett löveggel nem lehetett " fedett" tüzelőállásból tüzet vezetni (ez lényegében olyan tüzelőállást jelent ahol csak a harckocsi lövegtornya látszott ki). Az M3 ugyan rendelkezett egy lövegtoronyba szerelt 37 mm-es löveggel is, ez azonban igen csak szerény teljesítményt nyújtott az erősebben páncélozott német harckocsik ellen. A korai modellek lomhának bizonyultak, országúton maximum 34 km/h sebességgel tudtak haladni, terepen pedig még ennél is lassabban. További problémát jelentett, hogy az M3 felépítménye elég magas volt, ami a gyenge mobilitással párosulva igencsak sebezhetővé tette a típust.
Ezeket a hiányosságokat az amerikai hadsereg már korábban felismerte, ezért a Fegyverzetügyi Bizottság (Ordnance Department) 1940. augusztus 31-én közzé tette az M4 harckocsira vonatkozó pályázatot. Végül 1941. április 18-án a T6-os terveit találták a legalkalmasabbnak, ami lényegében egy javított M3-as harckocsinak felelt meg. A függőleges csavarrugós felfüggesztés és az alváz nem tért el igazán az előd típushoz képest, a harckocsi felépítményét és tornyát viszont áttervezték. Az öntött lövegtoronyba 75 mm-es ágyút építettek, a gondolában elhelyezett második löveget pedig elhagyták. A páncéltest is átesett némi átalakításon, ennek köszönhetően a harcjármű sziluettje kisebb lett. A közös platformnak köszönhetően az M3 és az M4-es harckocsik bizonyos alkatrészei csereszabatosak voltak. A lényegében egyező alváz kialakítás miatt a gyártósorokat könnyebb és gyorsabb volt átállítani a Sherman gyártására.
Története A Shermant 1942-től kezdve sorozatban gyártották, mindegyik típust öntött kivitelű toronnyal, ami az alakjából adódóan nagyobb védelmet nyújtott a páncéltörő lövedékek ellen. Az előirányzott ütemtervek szerint 11 gépkocsi és mozdonygyártó üzemben havi példányt kellett elkészíteni.Tim, i. m. 153. old. A II. világháború alatt közel Sherman harckocsit sikerült előállítani, átlagosan dolláros darabárral. Akkori árfolyamon ez birodalmi márkával volt egyenértékű, így a Sherman harckocsit alacsonyabb költséggel lehetett előállítani mint egy Panzerkampfwagen III-ast.Ez részben a jobban kihasznált amerikai gyártósoroknak volt köszönhető, mivel több harckocsit gyártottak. Másrészt Németország a háború előrehaladtával egyre nagyobb hiányt szenvedett a harckocsigyártáshoz nélkülözhetetlen nyersanyagok terén, ami a kereslet és kínálat viszonya miatt árnövekedéshez vezetett. Lásd még:Kereslet
Az USA a Szovjetuniónak a Lend-Lease program keretében 4102 db M4A2-est szállított. Ebből 2007 db volt 75 mm-es és 2095 db a 76 mm-es löveggel felszerelt változat.
Az amerikaiak 1955 után kivonták a használatból, de több hadsereg (például az izraeli) az 1960-as években is hadrendben tartott Shermanokat.
Szerkezeti felépítése Alváz és felépítmény
Ágyútornyok A típus üzemeltetése során többféle toronytípust fejlesztettek ki az alkalmazandó főfegyverek részére. Ezek a toronytípusok később számos változatban kerültek módosításra. A főfegyverek közül négy emelhető ki, melyek gyártási száma dominált a kis sorozatokkal szemben: ilyen volt a 75 mm-es M3/M4-es ágyú, a 76,2 mm-es M1 ágyú, a brit 76,2 mm-es 17 fontos ágyú, valamint a 105 mm-es tarack.
D50878A korai és közbenső gyártású Sherman harckocsiváltozatok tornya, melynek legalább hatféle gyártásváltozataSherman 75mm turret types létezett. Ebbe a toronytípusba a 75 mm űrméretű M3 és M4 jelzésű harckocsiágyút építették be.
D78461 Az utolsó öntöttacél toronytípusa az M4-nek, 1943 decemberétől készült a gyártás leállításáig.
T23 A közbenső gyártású M4A1, valamint az M4A2 és M4A3 változatok öntöttacél tornya, melybe a nagy torkolati energiájú 76,2 mm-es M1 harckocsiágyút építették be.
T23 (Jumbo) Az M4A3E2, Jumbo névre keresztelt változat megnövelt lemezvastagságú tornya.
Firefly torony A brit 76,2 mm-es Ordnance QF 17-pounder páncéltörő ágyúnak épített torony, mely a D-sorozatú tornyokból lett kialakítva, „turnűr”-szerű () lőszertároló dobozt építettek a torony hátsó részéhez.
Motor Continental R975 benzinmotor
298 kW (400 Le)
Futómű
A futómű oldalankénti egy-egy lánctalppal felszerelt, tekercsrugózású kerékzsámolyokból és azok lengéscsillapítóiból állt. Oldalanként három-három kerékzsámoly volt az alváz-oldalfalra csavarkötéssel felszerelve. A kerékzsámolyokban két-két, 508×229 mm-es, gumi futófelületű kerék volt szerelve (összesen hétféle görgőbelső változat lett gyártva), a zsámoly felső részén támasztólap és támasztógörgő volt szerelve (a támasztógörgők elhelyezése kétféle változatban készült; illetve a korai M4 sorozatokon az M3 Lee támasztólap nélküli központi támasztőgörgős zsámolyát alkalmazták). A típus fejlesztési ideje alatt kétféle lengéscsillapítású kerékzsámoly került alkalmazásra: az első változat a függőleges elrendezésű tekercsrugós lengéscsillapító (vertical volute spring suspension, VVSS) volt, a másik, későbbi változat pedig a vízszintes elrendezésű tekercsrugós lengéscsillapító (horizontal volute spring suspension, HVSS) volt. Utóbbi az E8 jelölést kapta, a nagyobb tömegű változatok miatt vált szükségessé. Ez az elrendezés nagyobb ellenállású, jobb menettulajdonságú futóművet eredményezett. Torziós rugós felfüggesztéssel is teszteltek Shermant, ami a VVSS-nél jobb, a HVSS-nél azonban rosszabb menettulajdonságot eredményezett.
Mindkét fajta felfüggesztés nagy előnye a Christie-féle futómű és torziós rugós felfüggesztéshez képest a modularitás valamint a karbantartás és cserélhetőség egyszerűsége és költsége volt, valamint hogy nem vettek el helyet a küzdőtértől (mivel kívülre voltak felcsavarozva), azonban mindkettőnél valamivel rosszabb menettulajdonságot eredményezett, főleg terepen, főleg a kései német tankokhoz (Párduc és Tigris, Királytigris) képest, amelyek az ardenneki körülmények között olykor olyan irányból tudtak támadni, ami a Sherman-ek számára problémás lett volna, ami mindezek mellett a lánctalpból adódó talajnyomáshoz is köthető volt.
A háború utolsó évében, 1944 őszén jelentek meg, az európai kontinentális frontszakaszokra az úgynevezett Duckbill („kacsacsőr”) becenevű lánctalpvég-toldalékok (hivatalos nevén az extended end connector, EEC). Ezek lánctalpbelső oldalon való alkalmazására is sor került, mellyel a jármű fajlagos talajnyomását igyekeztek még tovább csökkenteni. Ezt a hagyományos VVSS futómű kerékzsámolyai és az oldalpáncél lemez közé felszerelt távtartó toldalékokkal érték el (maga a lánctalp távolabb került az oldalpáncéltól) és a kívül–belül felszerelt „kacsacsőrökkel” kiszélesített futómű az E9 jelölést kapta (pl. M4A1E9, M4A3E9). Az ilyen futóművek fölé a járműfelépítményre az E8 változatokon alkalmazott széles taposólemezeket szerelték fel. Az EEC-k szabványosítására – Steve Zaloga szerint – azért nem került sor, mert francia és belga helyi gyártók, nagy mennyiségben gyártották, legalább ötféle változatban. Az oldalkörmöket a T48, T49, T51, T54E1, T56, T56E1, T62, és T74 típusú lánctalpakra lehetett felszerelni, azonban a T41-re, a T47E1-re és a T54E2-re („cuff design”) nem.
Lánctalp változatok
A VVSS futómű lánctalpai,Track link types for Vertical Volute Spring Suspension (VVSS) két szélességi méretben gyártották őket. A WE210 és a T41 40,64 cm széles volt, a többi változat már szélesebb 42,07 cm: WE210 A Grant, az M4A1 és a kanadai RAM lánctalpa volt. T41 Gumi lánctalp, amely 40,64 cm (16 hüvelyk) szélességű volt, a betétek megfordíthatóak voltak. T47 T47E1 T48 T49 T51 Gumi lánctalp, a T41-et váltották le vele. A gumibetétek nem megfordíthatóak és vastagabbak lettek a hosszabb élettartam miatt. Szélességét 42,07 cm-re (16-9/16 hüvelykre) növelték. A „kacsacsőr” oldalkörmökkel is fel lehetett szerelni. T54E1 T54E2 („cuff”) T56E1 T62 T74 Hasonló kialakítású volt a T48-hoz.
A HVSS futómű lánctalpai, melyek mindegyike 58,42 cm (23 hüvelyk) széles volt: T66 Központi vezetőtaréllyal felszerelt fém lánctalp, 1943 szeptemberétől. Az első lánctalptípus a HVSS futóműhöz. T80 Központi vezetőtaréllyal felszerelt fém lánctalp, 1944. júliusában állt hadrendbe. T80E5 Központi vezetőtaréllyal felszerelt fém lánctalp. T84E Központi vezetőtaréllyal felszerelt lánctalp.
Főbb változatok bélyegkép|200px|M4A5-ös Ram Mark II harckocsi a kanadai Worthington múzeumban. A Ram harckocsi 57mm-es lövege nagyon hasonló teljesítményt nyújtott mint a Sherman hagyományos 75 mm-es ágyúja
M4 (alap) – hegesztett test, Wright Continental R–975 Whirlwind típusú egykoszorús repülőgép csillagmotor. 6748 db készült belőle. M4A1 – M2-es ágyú, öntött test, két beépített M1919A géppuska a testben. M4A2 – két darab General Motors 6–71 típusú motorral volt felszerelve, 8053 darabot gyártottak belőle. M4A3 – Ford GAA V-8 hajtóművel és 76,2 mm- es ágyúval vagy 105 mm- es löveggel volt felszerelve. M4A3E2 – Az M4A3 továbbfejlesztett változata megerősített páncélzattal. M4A4 – Chrysler WC Multibank típusú motorral volt felszerelve. M4A5 – A Kanadában gyártott Shermanek jelzése. M4A6 – Caterpillar D–200 motorral ellátva, M2-es ágyú, öntött test, két beépített M1919A géppuska a testben. 75 darab készült belőle. M4DD – úszóképes Sherman (duplex drive) M10 GMC Wolverine – páncélvadász, amely az M4A2-n alapult, a felépítményének átépítésével (a VVSS futómű és a dízelmotor megegyeztett). Az összes M10A1-et átépítették M36-tá, az M10-ek egy részéből pedig M36B2 lett. M32 TRV – Műszaki-mentő jármű. M36B1 – páncélvadász, amely az M4A3-ra épített új toronyból és a 90 mm-es harckocsiágyúból állt (módosultak a belső téri lőszertárolók).
M4 és az M4A1 bélyegkép|jobbra|400px|Az M4A4 szerkezeti rajza A Sherman harckocsi főbb alváltozatai az M4, M4A1, M4A2, M4A3, M4A4, M4A5 és az M4A6 voltak. Az alváltozatok között a legnagyobb különbséget az eltérő típusú motorok használata, illetve az M4 és az M4A1 változat esetében a felépítmény kivitelezése jelentette. Az M4-es páncéltestét hegesztésessel állították össze, míg az M4A1 változat esetében a felépítményt öntéses eljárással hozták létre. Bár az M4A1 változatot is nagy számban gyártották, később mégis a hegesztett kivitelű Sherman-ek terjedtek el. A két változat tömege és teljesítménye is nagyon hasonló volt, az M4A1 belső tere viszont szűkösebbnek bizonyult, ezért a löveghez tartozó lőszerjavadalmazást csökkenteni kellett. Mindkét változathoz a Wright R–975-ös csillagmotort használták, erre a modellre azonban a repülőgépgyáraknak is nagy szüksége volt, ezért a későbbi változatoknál áttértek a különböző típusú gépjárműmotorok használatára.Tim, i. m. 153-154. old.
M4A2