A jódprotokoll vagy ortomolekuláris jódpótlás egy nemzetközi komplementer medicina alapú táplálkozás- és étrendkiegészítő-terápiás megközelítés, amely a szervi jódhiány kezelését, a pajzsmirigytől független jódigényes szövetek (pl. emlő, prosztata, petefészek) jódellátottságának javítását, és a környezeti halogének (pl. bróm, fluor, klór) kiszorítását célozza. A protokoll legismertebb képviselői: dr. Guy Abraham, dr. David Brownstein, dr. Jorge Flechas.
Háttér A jódprotokoll elméleti alapját a megfigyelés képezi, hogy a modern populációk jelentős része krónikus szöveti jódhiányban szenved, amely a jódot igénylő szervek működésében zavarokat okozhat. Ez nem azonos a szimpla pajzsmirigy-alulműködéssel, hanem szisztémás jódhiány, mely számos funkcionális panaszt és betegséget okozhat, többek közt:
fibrocisztás emlőbetegség ösztrogéndominancia prosztata problémák PCOS meddőség hashimoto-thyreoditis pajzsmirigy-túlműködés immunrendszeri zavarok csökkent méregtelenítés alacsony testhőmérséklet és metabolizmus leégési hajlam agyi köd bőrszárazság születendő gyermek ADD/ADHD zavara
A protokoll alapítója, dr. Guy Abraham endokrinológus az 1990-es években vezette be az első klinikai jódprotokollt, amely később dr. Brownstein és más orvosok által lett nemzetközileg is ismert.
A jód formái A jódprotokoll nemcsak jodidpótlásból áll, hanem figyelembe veszi a szervezet különböző szöveteinek különböző jódformákra való eltérő igényét: JódformaFő célterületForrásJodid (I⁻)PajzsmirigyKálium-jodid, LugolMolekuláris jód (I₂)Emlő, petefészek, prosztataLugol-oldat, Iodoral A Lugol-oldat (vagy az abból tablettás formában készült Iodoral) a leggyakoribb jódprotokoll-alap.
A jódprotokoll összetevői A jód csak más kofaktorokkal együtt képes optimálisan felszívódni és hasznosulni, valamint megelőzhetőek a detox mellékhatások is: ÖsszetevőAdagolás (ajánlott tartomány)SzerepJód (Iodoral vagy Lugol)12,5–50 mg/napSejtszintű jódellátásSzelén (szelenometionin)200–400 mcg/napTPO-védelem, konverzió támogatásaMagnézium (citrát, malát, laktát, biszglicinát)300–600 mg/napMitokondrium, idegrendszerC-vitamin (aszkorbinsav)2–3 g/napRedox-stabilizálás, jódaktiválásB2 (riboflavin) + B3 (niacin)100–200 mg/napNAD⁺ újrahasznosítás, hormonális szabályozásFinomítatlan só (NaCl)1/2–1 teáskanál/nap, vízbenNátrium–jód szállítás, brómkiválasztás
Alkalmazás és adagolás A jódpótlást alacsony dózisról indítják (12,5 mg), majd fokozatosan emelik, figyelve a szervezet reakcióit.
A kezdés előtt ajánlott TSH, FT3, FT4, anti-TPO, anti-Tg, vas, ferritin, szelén (teljes vérből mérvadó csak), vizelet bróm/fluor mérése.
Detox-tünetek a jódterápia elején:
fejfájás, fáradtság pattanások szájszárazság ingerlékenység mellfeszülés (átmeneti)
Ezek gyakran a halogén kiszorítás és a fokozott méregtelenítés miatt jelentkeznek.
Elméleti alapok és tudományos háttér A jódprotokoll több endokrinológiai és redox-biológiai elvre épül:
A pajzsmirigy csak a test jódigényének kb. 30%-át használja. A többi a mell, prosztata, gyomor, nyálmirigyek, agy, retina jódigénye. A jód antioxidáns és antiproliferatív hatású egyes szövetekben (különösen I₂ formában). A jódhiány fokozza a bróm és fluor akkumulációját, melyek sejtmérgezők. A szelénhiány veszélyes jódprotokoll alatt, mert szelén nélkül a jód oxidatív stresszt válthat ki.
Kritikák és kockázatok A jódprotokoll nincs hivatalos orvosi irányelvekben elfogadva, főleg funkcionális orvosok, természetgyógyászok alkalmazzák.
Kritikus pontok
Autoimmun pajzsmirigybetegség (Hashimoto) esetén csak szelénnel együtt, óvatosan Magas dózisú jód fokozhatja az anti-TPO szintet, ha nincs megfelelő redox-kontroll Túl gyors dózisemelés pajzsmirigy-túlműködést/gyulladás okozhat Tilos jódot pótolni meglévő autonóm adenoma és struma ovarii esetén, ezeket műtétileg kell előbb eltávolítani
Orvosi felügyelet javasolt, különösen endokrinológiai problémák vagy gyógyszerszedés mellett.
Jegyzetek
Kategória:Gyógyszercsoportok