A Tavaszi áldozat (, , , ), néhol Tavaszszentelő, alcímén A pogány Oroszország képei két részben () Igor Sztravinszkij orosz zeneszerző 1913-ban Párizsban bemutatott egyfelvonásos balettje. A mű és bemutatása nagy botrányt váltott ki, és sokan a modern klasszikus zene egyik első alkotásának tekintik.
Története
Sztravinszkij a Párizsban élő Szergej Pavlovics Gyagilev színházigazgató kérésére készítette el három balettját, a Tűzmadarat, a Petruskát, és utolsóként a Tavaszi áldozatot. A mű előzetes ötlete azonban magától Sztravinszkijtól ered: állítólag 1910-ben a Tűzmadár befejezésén dolgozva Szentpétervárott látomása támadt, amelyet a fenti indézettel fogalmazott meg.
A mű 1911 nyara és 1913 márciusa között készült el, a forgatókönyv kidolgozását, a díszletek és jelmezek tervezését Nicholas Roerich festőművész segítette. A balettet Sztravinszkij a Szmolenszk közeli Talaskinoban, bizonyos Tyenyiseva hercegnő birtokán kezdte el írni, ahová a vendégeskedő Roerich hívta el a zeneszerzőt. A jelmezek tervezésekor egy 12. századi orosz krónikát, valamint Alexander Afanaszjev orosz paraszti néphagyományt és a pogány korszak őstörténetét ismertető néprajzi feljegyzéseit tanulmányozták, de megvizsgálták az őket vendégül látó hercegnő népi ruhagyűjteményét is. A mű eredeti munkacíme a „Nagy áldozat”, később a „Szent tavasz” lett. A balett végül Leon Bakszt után a francia „Le Sacre du Printemps” címmel, illetve annak szó szerinti fordításaival lett ismert szélesebb körben.
A balettot 1913. május 29-én Párizsban mutatták be az április 12-án megnyitott Théâtre des Champs-Élysées épületében. A darabot Pierre Monteux vezényelte, koreográfiát Vaclav Fomics Nyizsinszkij rendezte. A főszerepet Broniszlava Nizsinszkának, majd mivel az áldott állapotba került, Maria Piltznek osztották ki. A bemutató botrányba fulladt egyrészt Sztravinszkij zenéje, másrészt Nyizsinszkij szokatlan, szimbolikus és befelé (nem a közönség felé) forduló mozdulatokat felvonultató rendezése miatt.
A balett első koncert-formájú előadását 1914. február 28-án Szentpétervárott tartották.
A Nyizsinszkij-féle változatot az 1920-as évek után Léonide Massine alakította át, később így adták elő a balettot. (Az eredeti változat dokumentációja csak az 1980-as években került elő, addig elveszettnek hitték.)
A zeneművön a bemutatót követő 30 évben Sztravinszkij még több kisebb változtatást tett.
A műben a zeneszerző kimondva (a nyitó részben) egy régi litvániai népdalt, kimondatlanul (állítása szerint „öntudatlan »népi« emlékezetből”) több hasonlót és orosz népdalokat használt fel. A balett Gyagilev jóvoltából hatalmas (körülbelül 90 fős) zenekarra készülhetett – ekkorát nem is használt többé Sztravinszkij.
Cselekménye
A balett egy régi, kereszténység előtti, pogány szláv szertartást ábrázol, amely termékenységi rítusok keretében egy fiatal lány feláldozását mutatja be. Két része A Föld imádata, illetve az áldozat. Részei a következők:
I. rész. Előjáték A tavasz hírnökei (Fiatal lányok tánca) Az elrablás játéka Tavaszi körtánc A vetélkedő törzsek játéka Az Agg bölcs bevonulása A föld imádása (az Agg bölcs) A föld tánca; II. rész Előjáték Fiatal lányok misztikus körei A Kiválasztott dicsőítése Az ősök megidézése Az ősök szertartása Áldozati tánc (a Kiválasztott).
Érdekességek A balett zenéje szerepel az 1940-es Fantázia című rajzfilmben.
Hangfelvételek
Kották
Jegyzetek
Források
Apagyi Alexandra: Igor Sztravinszkij: Tavaszi áldozat – a mű keletkezése és elemzése (parlando.hu, 2013. ápr.)
További irodalom
Kategória:Balettek